Célunk a megtérés
Semmi sem helyettesíti azt az időt, melyet te a szentírásokkal töltesz, hallva a Szentlelket közvetlenül hozzád szólni.
Alig több mint három éve, hogy az Úr egyháza tagjaiként egy közös utazáson veszünk részt. 2018 októberében intézte hozzánk az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma azt a felhívást, hogy tanuljunk Jézus Krisztusról azáltal, hogy új és lélekemelő módon tanulmányozzuk a szentírásokat, a Jöjj, kövess engem! forrásanyagot használva.
Időnként minden utazáson érdemes megállni, hogy kiértékeljük a fejlődésünket, és meggyőződjünk arról, hogy továbbra is a célunk felé haladunk-e.
Célunk a megtérés
Gondolkozzatok el a következő mélyreható kijelentésen a Jöjj, kövess engem! bevezetőjéből:
„Minden evangéliumi tanulás és tanítás célja az, hogy elmélyítse a megtérésünket Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz […]
Az a fajta evangéliumi tanulás azonban, amely megerősíti hitünket, és a megtérés csodálatos változásához vezet, nem egyik pillanatról a másikra következik be. Messze túlnyúlik az osztályterem falain – a szívünkbe és az otthonunkba. Következetes, mindennapos erőfeszítést kíván az evangélium megértése és az annak megfelelő életvitel terén. Az igazi megtéréshez vezető evangéliumi tanuláshoz szükség van a Szentlélek hatására.”1
Ez az a csoda, amelyre vágyunk – amikor egy személy szentírásokkal kapcsolatos tapasztalatot szerez2, és ezt a tapasztalatot megáldja a Szentlélek hatása. Az ehhez hasonló élmények értékes alapkövei a Szabadítóhoz való megtérésünknek. És amint Russell M. Nelson elnök nemrégiben emlékeztetett bennünket: a lelki alapokat folyamatosan meg kell szilárdítanunk.3 A tartós megtérés egy élethosszig tartó folyamat.4 Célunk a megtérés.
Akkor lesztek a legeredményesebbek, ha saját tapasztalatokat szereztek a szentírásokkal kapcsolatban.5 Hasznos lehet, ha valaki más élményeiről és meglátásairól olvastok vagy hallotok, ám ez nem eredményezi ugyanazt a térítő erőt. Semmi sem helyettesíti azt az időt, melyet te a szentírásokkal töltesz, hallva a Szentlelket közvetlenül hozzád szólni.
Mit tanít nekem a Szentlélek?
Minden héten, amikor kinyitom a Jöjj, kövess engem! kézikönyvemet, ezt a kérdést írom az oldal tetejére: Mit tanít nekem a Szentlélek a héten, miközben ezeket a fejezeteket olvasom?
Amikor a szentírásokat tanulmányozom, újra és újra elmélkedem ezen a kérdésen, és kivétel nélkül érkeznek lelki benyomások, én pedig feljegyzem azokat a kézikönyvembe.
Honnan tudom, hogy a Szentlélek tanít engem? Nos, általában apró és egyszerű módokon történik ez. Néha úgy tűnik, mintha egy szentírásrész kiugrana a többi közül, hogy megragadja a figyelmemet. Máskor úgy érzem, hogy az elmémet megvilágosítja egy evangéliumi tan tágabb értelmezése. Akkor is érzem a Szentlélek hatását, amikor a feleségemmel, Anne Marie-val arról beszélgetünk, amit olvasunk. Az ő látásmódja mindig meghívja a Lelket.
A próféta és a pészah
Ebben az évben az Ószövetséget tanulmányozzuk – egy olyan szent írást, mely világossággal tölti el lelkünket. Az Ószövetség olvasása közben úgy érzem, mintha megbízható idegenvezetőkkel töltenék időt: Ádámmal, Évával, Énókkal, Noéval, Ábrahámmal és oly sok további személlyel.
A héten 2 Mózes 7–13. fejezeteit tanulmányozva arról tanulunk, miként szabadította ki az Úr Izráel gyermekeit az évszázadokon át tartó egyiptomi fogságból. Kilenc csapásról olvasunk – Isten hatalmának kilenc lenyűgöző megnyilvánulásáról –, melyeknek anélkül volt tanúja a fáraó, hogy meglágyította volna a szívét.
Majd az Úr beszélt a prófétájának, Mózesnek, a tizedik csapásról és arról, miként készülhet fel rá minden család Izráelben. Az általuk később pészahnak nevezett szertartás részeként az izráelitáknak fel kellett áldozniuk egy szeplőtelen bárányt. Ezután meg kellett jelölniük az otthonuk ajtókeretét a bárány vérével. Az Úr azt ígérte, hogy azok az otthonok, amelyeket megjelöltek a vérrel, védettek lesznek a közelgő borzalmas csapással szemben.
A szentírásokban az áll, hogy „úgy cselekedének az Izráel fiai, amint megparancsolta vala az Úr Mózesnek” (2 Mózes 12:28). Van valami nagyon erőteljes az engedelmesség ezen egyszerű kijelentésében.
Mivel Izráel fiai követték Mózes tanácsát, és hittel cselekedtek, megmenekültek a csapástól, és idővel kiszabadultak a fogságukból.
Mit tanított hát nekem a Szentlélek ezekben a fejezetekben a hét során?
Íme néhány gondolat, mely megragadt az elmémben.
-
Az Úr a prófétáján keresztül munkálkodik népe megóvásán és megszabadításán.
-
A próféta követéséhez szükséges hit és alázat megelőzte a védelmezés és kiszabadulás csodáját.
-
A vér az ajtókereten a Jézus Krisztusba, Isten Bárányába vetett hit külső jele volt.
A próféta és az Úr ígéretei
Lenyűgöz a párhuzam aközött, ahogyan az Úr ebben az ószövetségi beszámolóban áldotta meg a népét, és ahogyan azt ma is teszi.
Amikor az Úr élő prófétája, Nelson elnök a szentírások tanulmányozásának az egyik módjaként bemutatta nekünk a Jöjj, kövess engem! tananyagot, akkor felkért bennünket, hogy otthonunkat alakítsuk át a hit szentélyévé és az evangéliumi tanulás központjává.
Majd négy konkrét áldást ígért nekünk:
-
„[A] ti sabbatnapotok gyönyörűség lesz”.
-
„A ti gyermekeitek alig várják majd, hogy a Szabadító tanításairól tanuljanak és azok szerint éljenek.”
-
„[A] ti életetekben és a ti otthonotokban csökkenni fog az ellenség befolyása.”
-
A ti „családotokban érzékelt változások drámaiak lesznek és erőt adnak majd nektek”.6
Mármost, nem áll rendelkezésünkre azon emberek egyetlen naplóbejegyzése sem, akik Mózessel együtt élték át a pészahot. Azonban rendelkezünk számos, ugyanekkora hitet tanúsító szentnek a bizonyságával, akik napjainkban követik Nelson elnök tanácsát és részesülnek a megígért áldásokban.
Íme néhány ezek közül:
Egy fiatal családanya ezt mondta: „Krisztusról beszélünk, és Krisztusban örvendezünk az otthonunkban. Számomra ez a legnagyobb áldás: a gyermekeim evangéliumi beszélgetések között nőhetnek fel az otthonunkban, melyek közelebb viszik őket a Szabadítóhoz.”7
Egy idős fivér a következőként jellemezte a Jöjj, kövess engem! általi szentírás-tanulmányozását: „Egy isteni világossággal teli csatorna, mely segít meglátnunk a lelki jóllétünkhöz elengedhetetlen evangéliumi tanokat.”8
Egy fiatal feleség így írta le a házasságában lévő áldásokat: „Mélyebben megismertem a férjem szívét, és képes voltam jobban megnyitni a szívemet előtte a közös tanulmányozás által.”9
Egy nagycsaládos édesanyának feltűnt, miként változtak meg a családja tanítására tett erőfeszítései. Ezt mondta: „Visszatekintve olyan volt, mint síkesztyűben zongorázni. A mozdulatok a helyükön voltak, de a zene mégsem hangzott valami jól. Most, hogy a kesztyűket levettük, hallom a különbséget, bár a zeném még mindig nem tökéletes. A Jöjj, kövess engem! jövőképet, képességet, összpontosítást és célt adott nekem.”10
Egy fiatal férj ezt mondta: „A legfontosabb otthoni feladataim egyértelműbbé váltak, amióta a Jöjj, kövess engem! állandó részét képezi a reggeleimnek. A tanulmányozás arra sarkall, hogy többet elmélkedjek a számomra legnagyobb jelentőséggel bíró dolgokon, mint például a templom, a feleségemmel való kapcsolatom és az elhívásom. Hálás vagyok, hogy az otthonom egy szentély, ahol Isten élvez elsőbbséget.”11
Egy nővér a következőt osztotta meg: „A Jöjj, kövess engem! tananyaggal kapcsolatos élményeimet ritkán érdemes napról napra feljegyezni, de idővel már látom, miként változom meg a szentírások állandó és összpontosított tanulmányozása által. Az ilyen tanulmányozás alázatossá tesz, tanít engem, és apránként változtat meg.”12
Egy visszatért misszionárius a következőről számolt be: „A Jöjj, kövess engem! program közelebb vitt engem a szentírás-tanulmányozás missziómon tapasztalt szintjéhez, és a gyors letudása helyett képes voltam Isten megismerésének igazán gyarapító élményévé változtatni azt.”13
Egy fivér ezt mondta: „Úgy érzem, gyakrabban hívom meg a Szentlelket az életembe, és érzem Isten kinyilatkoztató iránymutatását a döntéseim meghozatalakor. Több mélyreható beszélgetést folytatok a Krisztus egyszerű tanában és az Ő engesztelésében rejlő szépségről.”14
Egy hétéves gyermek a következőt osztotta meg: „Hamarosan itt a keresztelőm, és a Jöjj, kövess engem! készít fel rá. A családommal beszélgetünk a keresztelkedésről, és már nem idegeskedem emiatt. A Jöjj, kövess engem! segít a Szentléleknek bejönni a szívembe, és melegséget érzek, amikor olvasom a szentírásokat.”15
Végül pedig egy többgyermekes édesanya ezt mondta: „Miközben Isten szavát tanulmányozzuk, Ő segít a családunknak az aggódást erőre, a próbatételeket és kihívásokat szabadulásra, a viszálykodást és a bírálatot szeretetre és békére, az ellenség hatását pedig Isten hatására cserélni.”16
Ők és Krisztus sok más hithű követője jelképesen az otthonuk bejáratára helyezték Isten Bárányának a vérét. Kimutatják a Szabadító követésére irányuló belső elköteleződésüket. A hitük megelőzi a csodát. Ez az a csoda, amikor egy ember szentírásokkal kapcsolatos tapasztalatot szerez, majd ezt a tapasztalatot megáldja a Szentlélek hatása.
Amikor tanulmányozzuk a szentírásokat, akkor nincs lelki éhínség a földön. Ahogyan Nefi mondta: „akik Isten szavára hallgatnak és ahhoz ragaszkodnak, azok soha el nem vesznek; és az ellenség kísértései és tüzes nyilai sem tudják őket a vakságig legyőzni, hogy pusztulásba vezessék őket” (1 Nefi 15:24).
Az ősi időkben, amikor Izráel gyermekei követték az Úr útmutatását, melyet Mózes prófétán keresztül adott, megáldattak biztonsággal és szabadsággal. Napjainkban, amikor követjük az Úr útmutatását, melyet az élő prófétánkon, Nelson elnökön keresztül ad, ugyanúgy megáldatunk megtéréssel a szívünkben és védelemmel az otthonainkban.
Bizonyságomat teszem, hogy Jézus Krisztus él. Ez az Ő egyháza, mely Joseph Smith próféta által lett visszaállítva a földre. Russell M. Nelson elnök az Úr prófétája ma. Szeretem és támogatom őt. Jézus Krisztus nevében, ámen.