Köszöntjük e lapszám olvasóit!
Meghívni a Lelket az életünkbe
The Last Supper [Az utolsó vacsora]. Készítette: Simon Dewey
Az utolsó vacsora az apostolok számára több volt, mint étkezés: csodálatos és szent pillanat volt az Úr társaságában tartózkodni. Az úrvacsorai imák hasonló csodát biztosítanak számunkra, amikor is megáldatunk azzal, hogy velünk lehet az Ő Lelke (lásd Tan és szövetségek 20:77, 79). Hogyan érezhetjük magunkat mi is a Szabadító társaságában, ahogy az apostolok?
A 4. oldalon található cikkében David A. Bednar elder kifejti, hogy „szent felelősségünk olyan szent szokások kialakítása, amelyek meghívják az Úr Lelkét, hogy mindig velünk legyen”. A cikkében található tanácsok követése segíthet kifejlesztenünk azokat a szent szokásokat, amelyek – legyenek bár kicsik – közelebb vihetnek minket Jézus Krisztushoz.
A 40. oldalon én írok arról, amikor elveszítettem a férjemet, aki akkor betegedett meg, miközben az Európa Keleti Területen éltünk. Bár ez nehéz időszak volt számomra, ez az élmény jutott eszembe akkor, amikor azzal küszködtem, hogy miként beszéljek arról a csodáról, melyet a Szabadító irgalmának a váratlan módokon való megtapasztalása jelent.
Mily csoda érezni az Úr jelenlétét a magányunk, a próbatételeink és a gyengeségünk pillanataiban! Igenis választhatjuk azt, hogy olyan szent szokásokat alakítunk ki, amelyek meghívják a Lelket az életünkbe. Azért imádkozom, hogy törekedjünk arra az erőre és útmutatásra, melyet Isten kész megadni nekünk a Szentlélek mennyei ajándéka által.
Őszinte tisztelettel:
Susan H. Porter elnök
az Elemi általános elnöke