Hogyan ismerjem fel a Lelket? Liahóna, 2023. jún.
Hogyan ismerjem fel a Lelket?
Hogy utat mutasson nekünk a Lélek felismerésében, az Úr számos leírást adott a Szentlélekről a szentírásokban.
Fényképezte: Sam Solaita
Russell M. Nelson elnök azt tanította, miszerint „soha nem volt sürgetőbb számunkra annak az ismerete, hogy miként szól hozzánk a Lélek, mint most”1. Sokan még így is azon tűnődnek, hogyan ismerjék fel a Lelket. Ezt a kérdést többször is feltették nekem, amikor a misszionáriusképző-központban, az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatásban, illetve a Brigham Young Egyetemen tanítottam. Szerencsére az Úr Jézus Krisztus megválaszolta ezt a kérdést a szentírásokban és az újkori próféták tanításaiban.
Pál apostol azt tanította a korinthosziaknak, hogy „az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha vele van az Istennek Lelke” (Joseph Smith Translation, 1 Corinthians 2:11). Mivel a lelki igazságokat rendszerint nem látjuk a természetes szemünkkel, nem lehet ezeket csupán a természetes érzékeinkkel vagy az értelmünkkel megtanulni, tehát csak a Lélek által ismerhetjük meg (lásd 1 Korinthusbeliek 2:9–10). A Szentléleknek kell megerősítenie ezeket számunkra (lásd Moróni 10:4).
Éppen ezért létfontosságú, hogy mindegyikünk megtanulja, hogyan ismerje fel a Lelket, és hogy a Lélekre támaszkodjon az igazság megismeréséhez.2 Amint azt Boyd K. Packer elnök (1924–2015), a Tizenkét Apostol Kvórumának az elnöke tanította: „Ha csak annyit tudunk, amennyit a természetes szemünkkel látunk és a természetes fülünkkel hallunk, akkor nem fogunk valami sokat tudni.”3
Hogy utat mutasson nekünk a Lelke felismerésében, az Úr a következő leírásokat adta nekünk:
Békesség az elmédhez. Hogy segítsen Oliver Cowderynek felismerni a Lelket, az Úr azt kérdezte: „Nem szóltam-e békét elmédhez a dolgot illetően?” (Tan és szövetségek 6:23).4 Richard G. Scott elder (1928–2015) a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Személyes tapasztalataim szerint a béke érzése a leggyakoribb megerősítő tanúság. Amikor nagyon aggódtam egy fontos ügy miatt, amelynek a megoldásáért sikertelenül küszködtem, hittel folytattam tovább azokat az erőfeszítéseket. Később egy mindent átható béke szállt meg, lecsendesítve az aggodalmaimat, ahogy Ő azt megígérte.”5
Elmédben és szívedben. Egy másik alkalommal az Úr a következő leírást adta a kinyilatkoztatásról: „[E]lmédben és szívedben szólok majd hozzád a Szentlélek által… [E]z a kinyilatkoztatás lelke” (Tan és szövetségek 8:2–3). Erről szólva David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította: „Az Úr [itt] arra utal, hogy a kinyilatkoztatás gyakran gondolatokként érkezik az elmébe és érzésekként a szívbe.”6
Ezek a sugalmazott gondolatok és érzések „megvilágosíthatják az elmédet” (vö. Tan és szövetségek 11:13), és előidézhetik, hogy a szívedet „öröm töltse el” (Móziás 4:20). Joseph Smith próféta magyarázata szerint „a kinyilatkoztatás lelkének első közlés[e]” az, amikor „úgy érz[ed], hogy tiszta intelligencia árad belé[d]”, mely által „hirtelen ötletei[d] támadhatnak”7.
Lángoló szív a bensőnkben. Visszagondolva arra, ahogy a feltámadt Krisztus tanította őket, két tanítványa ezt mondta: „Avagy nem gerjedezett-é [lángolt] a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?” (Lukács 24:32). Hasonlóan fogalmazott Jézus Krisztus is Oliver Cowderyhez szólva: „égővé teszem kebledet tebenned” az igazság megerősítésére (Tan és szövetségek 9:8; lásd még 3 Nefi 11:3). Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa kifejtette, hogy „ez nem egy olyan hőérzet, mint amikor ég a tűz, hanem a békesség és melegség és nyugalom és jóság érzése”8.
Érzed, hogy helyes. Jézus Krisztus azt tanította Oliver Cowderynek, miszerint a Lélek által tudni fogja, hogy valami igaz, mert érezni fogja, hogy helyes (lásd Tan és szövetségek 9:8). Scott elder úgy értelmezte ezt, hogy „a válasz egy érzésként érkezik, az azzal járó meggyőződéssel”9.
Egy halk és szelíd hang. Az Úr azt tanította Illésnek, hogy Ő általában nem tűz, forgószelek és földrengések által szól látványosan, hanem a lelki közlései gyakrabban érkeznek „halk és szelíd hangon” (1 Királyok 19:12).10 Ez a lelki hang olyan, mint egy „suttogás”, amely elhatol „egészen a lélek legmélyéig” (vö. Hélamán 5:30), és bár hangnak mondják – tanította Packer elnök –, „olyan hang ez, amelyet inkább érez az ember, semmint hall”11.
Utasítást kapsz a Lélektől. Mivel a Lélek csendes és finom módokon üzen, úgy is kaphatunk kinyilatkoztatást, hogy észre sem vesszük. Az Úr így magyarázta ezt Oliver Cowderynek: „[A]milyen gyakran kérdeztél, utasítást kaptál a Lelkemtől. Ha nem így lett volna, nem jutottál volna el oda, ahol most vagy” (Tan és szövetségek 6:14). Az Úr mindvégig irányította, ám ő ezt akkor még nem ismerte fel. Csak utólag, amikor az Úr rámutatott erre, akkor volt képes visszatekinteni és meglátni az Úr útmutatását. Hasonlóképpen mi is „a kinyilatkoztatásban élünk”12 és talán fel sem ismerjük a Lelket, amikor éppen irányít bennünket.
Újra meg újra átgondolod. Joseph Smith leírt egy élményt a Lélekkel kapcsolatban, melyben a szentírások kutatása során volt része, kijelentve: „Úgy tűnt, [hogy ez a vers] nagy erővel hatolt szívem minden érzésébe. Újra meg újra átgondoltam” (Joseph Smith története 1:12). Mi is felismerhetjük a Lelket, amikor a szentírásversek és a prófétai tanítások megérintik a szívünket, és arra ösztönöznek, hogy újraolvassuk őket és elmélkedjünk róluk.
Sort sorra. Bár néha azt várjuk, hogy a kinyilatkoztatás egyszerre érkezzen, az Úr ezt mondta: „Sort sorra, előírást előírásra, itt egy kicsit és ott egy kicsit adok az emberek gyermekeinek” (2 Nefi 28:30). Más szavakkal, az Úr előnyben részesített módszere az, hogy apránként, fokozatosan egyre több kinyilatkoztatást ad, mint amikor az ember a napkelte fokozódó világosságát látja, nem pedig a hirtelen felkapcsolt villanyét.13 Ezt a kinyilatkoztatást gyakran csak akkor ismerjük fel, ha összesítve tekintünk rá.
A jó megtételére vezet. Néhányan eltűnődnek azon, hogy vajon a jó megtételére való egy-egy késztetés a Lélektől ered-e vagy csak a saját gondolataikból. Jézus Krisztus ezt válaszolta erre, amikor azt tanította Hyrum Smithnek, hogyan ismerheti fel a Lelkét: „[H]elyezd bizalmadat abba a Lélekbe, amely a jó megtételére vezet…; és ez az én Lelkem” (Tan és szövetségek 11:12). Alapból azt kell feltételeznünk, hogy a jó megtételére ösztönző lelki késztetések a Lélektől erednek, és ezek szerint kell cselekednünk.
Fényképezte: Clayton Chan
Légy nyugodt, és tudd, hogy Ő Isten. Néha az Úr nem reagál olyan gyorsan a Lelkén keresztül, ahogy azt várjuk. Ez nehéz tud lenni, és megköveteli tőlünk, hogy hitet gyakoroljunk az Ő iránymutatásában, mely szerint „legyetek nyugodtak, és tudjátok, hogy én Isten vagyok” (Tan és szövetségek 101:16). Nelson elnök ezeket mondta: „Biztosan lesznek olyan időszakok, amikor úgy érzitek, mintha zárva lennének a mennyek. Azonban megígérem nektek, hogy ha kitartotok az engedelmességben, hálát adtok az Úrtól kapott minden áldásért, és türelmesen elfogadjátok az Úr időbeosztását, akkor meg fogjátok kapni a keresett tudást és megértést.”14 Amikor efféle isteni hallgatást tapasztalunk, ne feledjük, hogy – amint azt Oaks elnök tanította – „az Úr a Lélek által fog szólni hozzánk a saját idejében és a saját módján. […] Várunk az Úrra a kinyilatkoztatásáért.”15
Bár ezek a leírások hasznosak, végső soron még mindig elégtelenek. Amint azt Packer elnök kifejtette: „Nincsenek olyan szavaink (még a szentírásokban sincsenek ilyen szavak), amelyek tökéletesen leírják a Lelket. A szentírások általában a hang szót használják, ami nem teljesen találó. Ezeket a finom, kifinomult lelki közléseket nem a szemünkkel látjuk, és nem is a fülünkkel halljuk.”16 Mindent összevetve, felismerni a Lelket olyan, mint megízlelni a sót: nehéz szavakkal leírni, de jól felismerhető, miután személyesen megtapasztaltuk.17
Ezért kell megtanulnunk saját magunk számára felismerni a Lelket. Ugyan nem tudjuk kikényszeríteni a lelki élményeket, megteremthetjük számukra a bekövetkezésükhöz szükséges légkört. Az Úr Jézus Krisztus kinyilatkoztatott néhányat azon kis és egyszerű dolgok közül, amelyeket megtehetünk, hogy megtanuljuk meghallani, amint Ő a Lelke által szól hozzánk, hogy jobban felismerhessük ezt a lelki hatást, amikor csak szól hozzánk.
Szentírások. Az Úr Jézus Krisztus kinyilatkoztatta, hogy a szentírások tanulmányozása során hallhatjuk az Ő lelki hangját, amint hozzánk szól. Ezeket mondta:
„Ezek a szavak nem emberektől… valók, hanem éntőlem…
Mert az én hangom az, amely mondja azokat nektek; mert az én Lelkem által adatnak nektek, és az én hatalmam által olvashatjátok azokat…
Tanúsíthatjátok tehát, hogy hallottátok a hangomat” (Tan és szövetségek 18:34–36).
Bednar elder ezt a tantételt magyarázva a következőket tanította: „Az egyik módja annak, ahogy Őt hallhatom, a szentírásokban van. A szentírások az Úr előre felvett hangja. Nem egy hallható hangnak mint olyannak a meghallásáról van szó, bár az ilyesmi megtörténhet. A szentírások érzésekben való meghallásáról van szó – egy érzésről az elmémben, egy érzésről a szívemben. Számomra a szentírások kulcsfontosságúak e gondolatok és érzések elnyerésében és felismerésében.”18
Templom. Nelson elnök azt tanította, hogy „hallhatjuk Őt a templomban is. Az Úr háza valóban a tanulás háza. Ott megtanulhatjuk, miként vonjuk félre a fátylat és kommunikáljunk világosabban a mennyel.”19 Joseph Smith próféta azért imádkozott, hogy képesek legyünk még teljesebben felismerni a Lelket a templomban, amikor úgy imádkozott, hogy „mindazok, akik e házban hódolnak… felnőhessenek tebenned, és befogadhassák a Szentlélek teljességét” (Tan és szövetségek 109:14–15). Amikor következetesen hódolunk a templomban, megtapasztaljuk, milyen megérezni a Lelket, és növekedni fog az arra való képességünk, hogy felismerjük az Ő hangját az életünkben.
Próféták. „Végül pedig – tanította Nelson elnök – akkor halljuk meg Őt, amikor megszívleljük a próféták, látnokok és kinyilatkoztatók szavait.”20 Amikor rendszeresen hallgatjuk élő prófétáink és apostolaink üzeneteit, és a tanácsuk szerint cselekszünk, meghívjuk a Szentlelket, hogy tanítson minket. Ez a Lélekkel szerzett élmény egy másik fontos forrása, amely segíthet felismernünk az Ő hatását.
Ezenkívül őszintén imádkozhatunk, hithűen szolgálhatunk az egyházban, feljegyezhetjük a lelki benyomásokat, és érdemesen vehetünk az úrvacsorából. Ha Jézus Krisztusba vetett hittel tesszük meg ezeket a dolgokat, el fog jönni a Lélek, és felismerjük Őt a szentírások leírásai által, saját tapasztalataink során ismerőssé válnak a késztetései, és magabiztosabban felismerjük a hatását életünk minden területén. „Megismerve Isten Lelkét és megértve azt, belenőhettek a kinyilatkoztatás tantételébe, míg tökéletessé nem váltok Krisztus Jézusban”21, és bennetek lesz „Krisztus értelme” (1 Korinthusbeliek 2:16).