Hogyan tehetjük jelentőségteljesebbé az úrvacsorát a magunk számára? Liahóna, 2023. jún.
Jöjj, kövess engem!
Hogyan tehetjük jelentőségteljesebbé az úrvacsorát a magunk számára?
Az Újszövetség ezen fejezeteiben arról olvasunk, hogy az Úr bevezette az úrvacsorát:
„És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik” (Lukács 22:19–20).
Három kérdés
Gondolkozz el a következő kérdéseken, amelyeket Russell M. Nelson elnök intézett hozzánk. „Tegyétek fel magatoknak a kérdést: Mire gondolok, amikor veszek az úrvacsorából? Vajon valóban Jézus Krisztus engesztelésére összpontosítom a figyelmemet? Vajon felfogom az Ő áldozata nagyságát és a jövőm fenségességét, amikor magamra veszem Jézus Krisztus nevét, és elhatározom, hogy betartom a parancsolatait?” (“Reflection and Resolution” [Brigham Young University devotional, Jan. 7, 1990], 6, speeches.byu.edu).
Három megértendő dolog
Nézd meg David O. McKay elnök (1873–1970) alábbi tanításait három fontos dologról, ami az úrvacsorát illeti.
„Az első az önvizsgálat. A magunkba tekintés. »Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre« [Lukács 22:19] – ám arra érdemesen kell vennünk abból, mindenki megvizsgálván önmagát az érdemességét illetően.
Másodszor: szövetséget kötünk; a szövetség az ígéretnél is több. […] Egy szövetségnek, egy ígéretnek oly szentnek kell lennie, mint az életnek. Ez a tantétel kerül alkalmazásra minden vasárnap, amikor veszünk az úrvacsorából.
Harmadszor: van egy további áldás, amely pedig az Úrral való szoros kapcsolat érzése. Lehetőségünk van szólni önmagunkhoz és szólni az Úrhoz” (vö. Az egyház elnökeinek tanításai: David O. McKay [2003], 38.).