Az én mézes pénzem

Írta: Alan Bennett, USA, Utah

Vajon az Úr tényleg elvárta tőlem, hogy tizedet fizessek a méz eladásán keresett kevéske pénzből?

Hobbiként méhészkedni kezdtem. Hamarosan az emberek elkezdtek kérdezgetni, hogy vehetnének-e a mézemből.

Miután eladtam egy kis mézet, azon gondolkodtam, hogy fizessek-e tizedet ebből a „jövedelmemből” (Tan és szövetségek 119:4), ugyanis nem igazán gondoltam erre a pénzre gyarapodásként. Sokkal többet költöttem méhészeti felszerelésre, mint amennyit a mézen kerestem.

Aztán eszembe jutott, hogy a tized szent az Úr számára. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként a tizedfizetéssel is megtiszteljük Őt. A tized megfizetése az Istenbe és az Ő ígéreteibe vetett hitünk kifejezése.

Eszembe jutott, hogy akik tizedet fizetnek, ezt az ígéretet kapják az Úrtól: „Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen” (Malakiás 3:10).

Elfogadtam az Úr kihívását, és tizedet fizettem a mézeladásaimból. A tizedcédulákra azt írtam: „mézes pénzből”.

Nem sokkal később átjött az egyik barátom, és elmondta, hogy ismer valakit, akinek a férje méhész volt. A halála után az özvegye meg akart szabadulni férje méhészeti felszerelésétől, és azon gondolkodott, hogy kidobja. Ehelyett a barátom elvitt, hogy inkább vigyem el én a felszerelést.

Ott volt minden méhészeti felszerelés, mi szem-szájnak ingere, és még annál is több, beleértve mindenféle mézpergető eszközt.

Méhészeti felszerelést nem szoktak csak úgy elajándékozni. Mégis, egy héttel azután, hogy a tized befizetése mellett döntöttem, Mennyei Atya megnyitotta a menny csatornáit, és megjutalmazott. Úgy hiszem, a véletlennek semmi köze ehhez. Bizonyságom van arról, hogy Mennyei Atya ismer engem és a vágyaimat. A tizedfizetés fontosságáról való bizonyságom határozottan növekedett.