12. fejezet

2 Nefi 25–27

Bevezetés

Nefi prófétai szövegmagyarázatot fűzött az álala idézett Ésaiás-próféciákhoz. Figyelj oda jól Nefi azzal kapcsolatos meglátásaira, hogy milyen szerepet játszik a Szabadító Mennyei Atyánk gyermekei szabadulásának véghezvitelében, milyen hatalmas gonoszsággal néznek szembe azok, akik az utolsó napokban igazlelkűek szeretnének lenni, és milyen áldásai vannak a megígért visszaállításnak. A megjövendölt visszaállítás jelentős részét képezte a Mormon könyve előkerülése. Nefi írásai felkészítik a világot az Úr nagyszerű munkájának felismerésére az utolsó napokban, és segíteni fognak neked, hogy tudd, hogyan alkalmazd az engesztelést egyéni bocsánatodra.

Szövegmagyarázat

2 Nefi 25:1–8. Segítség Ésaiás megértéséhez

• Segítségért Ésaiás megértéséhez lásd az 1 Nefi 20–21 szövegmagyarázatát a 43. oldalon.

2 Nefi 25:4. „Eltölt a prófétálás lelke”

• Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) világosabbá tette „a prófétálás lelke” kifejezés jelentését, és elmondta, hogyan tehetünk szert erre az ajándékra:

  „Az egyház minden tagja kaphat kinyilatkoztatást. A próféta azt mondta, hogy legyen minden ember próféta; hogy a Jézusról való bizonyság a prófétálás lelke. Az egyház minden egyes tagjának nemcsak kiváltsága, de kötelessége is az igazság megismerése, ami aztán szabaddá teszi őt. Az igazságot azonban csak úgy ismerheti meg, ha az kinyilatkoztatásra kerül neki. […]

  Az egyház tagjainak megadatik a Szentlélek ajándéka, hogy rendelkezhessenek a prófétálás és a kinyilatkoztatás lelkével. Legyen viszont világos számunkra az, hogy az egyház irányítására nem fognak kinyilatkoztatást kapni” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 2:217–18).

2 Nefi 25:9–30:18. Nefi beszéde a zsidókhoz, Lehi gyermekeihez és a nemzsidókhoz

• A következő áttekintés összefoglalja a 2 Nefi 25–30-as fejezeteit, amelyekben Nefi három különböző embercsoporthoz intéz beszédet: a zsidókhoz, Lehi gyermekeihez, valamint a nemzsidókhoz.

  Nefi üzenete a zsidókhoz (2 Nefi 25:10–20)

  • Jeruzsálem pusztulása; a babilóniai fogság; visszatérés Jeruzsálembe (lásd 10–11. vers)

  • A zsidók elutasítják Krisztust; keresztre feszítése és feltámadása (lásd 12–13. vers)

  • Jeruzsálemet újra elpusztítják Kr. e. 70-ben és Kr. u. 135-ben (lásd  14. vers)

  • A zsidók ezt követő szétszóratása (lásd 17–20. vers)

  Nefi üzenete Lehi gyermekeihez (2 Nefi 25:21–26:11)

  • Nefi írásai megőriztetnek és továbbadatnak; József utódai megőriztetnek (lásd 25:21)

  • A nefiták örvendeznek Krisztusban; Mózes törvényének célja (lásd 25:23–30)

  • Jeleket követő pusztítás; Krisztus meglátogatja a nefitákat; a nefiták pusztulása (lásd 26:1–11)

  Nefi üzenete a nemzsidókhoz (2 Nefi 26:12–29:14)

  • Jézus a Krisztus (lásd 26:12–13)

  • Az utolsó napok próféciái (lásd 26:14–29:14)

    1. A Mormon könyve előkerülése (lásd 2 Nefi 27)

    2. A Mormon könyve értéke (lásd 2 Nefi 28)

    3. Figyelmeztetés azoknak, akik elutasítják a Mormon könyvét (lásd 2 Nefi 29)

  Összefoglalás (2 Nefi 30:1–8)

  • A nemzsidóknak (lásd 1–3. vers)

  • Lehi gyermekeinek (lásd 4–6. vers)

  • A zsidóknak (lásd 7–8. vers)

2 Nefi 25:13. „Gyógyulással szárnyaiban”

• Richard G. Scott elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, elmondta, hogy az engesztelés gyógyító hatására nemcsak vétkeink megbocsátásánál van szükség, hanem az élet minden nehézségeinél is:

  

  Harry Anderson © IRI

  „[A Szabadító] feltámadt a halálból, »gyógyulással szárnyaiban«.

  Ó, mennyire szükségünk van mindannyiunknak a gyógyulásra, melyet a Megváltó nyújthat! A remény üzenetét hoztam el nektek, akik enyhülésre vártok, mert nehéz terheket cipeltek, és ezek nem saját tudatos cselekedeteitek eredményeként tétettek rátok, hanem érdemes életvitel mellett. Az üzenet a Szabadító tanításaiban foglalt tantételekre épít. Kihívásotokat megtestesítheti komoly testi fogyatékosság, elhúzódó betegséggel való küszködés, vagy életveszélyes kórral naponta való bírkózás. Gyökerezhet valamely szeretett személy halálában, bűn általi más kötelék okozta gyötrelemben, vagy bármilyen gonosz formát öltő visszaélésben. Bármi legyen is az ok, bizonyságot teszek arról, hogy az Úr által lefektetett feltételek szerint rendelkezésetekre áll a tartós megkönnyebbülés” (in Conference Report, Apr. 1994, 7; vagy Ensign, May 1994, 7).

2 Nefi 25:15–17. Júda visszatérése

• Wilford Woodruff elnök (1807–1898) a következőket mondta a Júda törzséből származó népnek, kiemelve, milyen hatalmas áldásokat váltanak majd valóra, ha elvégzik a munkát, amit prófécia jelölt ki számukra – az összegyűjtést, melynek során birtokba veszik szülőföldjüket és újra felépítik Jeruzsálemben a nagyszerű templomot: „Ez nagy Elohimotok akarata, Ó Júda háza, és amikor elhívást kaptok e munka elvégzésére, Izráel Istene segíteni fog nektek. Nagyszerű jövő és rendeltetés áll előttetek, és nem kerülhetitek el annak beteljesítését; ti vagytok a királyi, választott mag, és atyáitok házának Istene tizennyolc évszázadon át, a nemzsidó világ egészének elnyomása alatt megtartott titeket különálló nemzetként. […] Amikor találkoztok Silóval, királyotokkal, ismerni fogjátok őt; ki van jelölve a rendeltetésetek, nem kerülhetitek el. Igaz, miután visszatértek és nemzetetek földjére gyűltök, majd újraépítitek városotokat és templomotokat, talán seregekbe gyűlnek a nemzsidók, hogy hadba induljanak ellenetek…; azonban amikor bekövetkezik ez a csapás, az élő Isten, aki átvezette Mózest a pusztán, ki fog szabadítani titeket, és eljő Silótok, és megáll közöttetek, és megvívja a csatáitokat; és ismerni fogjátok Őt, és véget érnek a zsidók megpróbáltatásai” (quoted in Matthias F. Cowley, Wilford Woodruff: History of His Life and Labors, 2nd ed. [1909], 509–10).

  2 Nefi 25:17–20

  Milyen fő céljai vannak annak a bámulatos műnek és csodának, amelynek utolsó napi eljövetelét megjövendölte Nefi?

2 Nefi 25:17. „Egy bámulatos mű és csoda”

• A „bámulatos mű és csoda” kifejezés az Ésaiás 29:14-ben is megjelenik, és az evangélium utolsó napokban történő visszaállítására utal. A 2 Nefi 27-ben elolvashatjuk, milyen fontos szerepet játszik a Mormon könyve ebben a visszaállításban. Ésaiás megjövendölte, hogy a Mormon könyve segíteni fog közel kétezer évnyi hitehagyás sötétségének eloszlatásában, a bölcseknek és tanultaknak tartott emberek bölcsessége „kárba vész…, és rejtve lesz okosainak értelme” (2 Nefi 27:26).

• Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) felidézte ennek a bámulatos műnek és csodának néhány figyelemre méltó eseményét:

  „Az a dicső nap az 1820-as évben virradt fel, amikor egy komoly, hívő fiú kisétált egy fás ligetbe és imára emelte hangját, azt a bölcsességet keresve, amelyre úgy érezte, nagy szüksége van.

  Válaszként dicsőséges kinyilatkoztatást kapott. Isten, az Örökkévaló Atya, és a feltámadott Úr Jézus Krisztus megjelent neki és szólt hozzá. A függönyök, melyek a két évezred alatt nagyrészt be voltak húzva, most szétnyíltak, hogy bevezessék az idők teljességének adományozási korszakát.

  Ezt követte a szent papság visszaállítása – először az ároni, majd a melkisédeki – azoknak a keze alatt, akik az ősi időkben viselték azt. Egy másik testamentum, mintha a porból jövő hangként szólna, jelent meg második tanúbizonyságként a világ nagyszerű Megváltójának, Isten Fiának valóságáról és isteni voltáról.

  Isteni hatalom kulcsai állíttattak vissza, olyan kulcsok is, amelyek szükségesek a családok időre és örökkévalóságra való összepecsételéséhez egy olyan szövetségben, amelyet a halál képtelen lerombolni.

  A kő kezdetben kicsi volt. Alig lehetett észrevenni. De folyamatosan növekszik és előre gördül, hogy betöltse a földet” (lásd Liahóna, 2000. jan. 89.).

2 Nefi 25:19. „Jézus Krisztus lesz a neve”

• Figyelemre méltó az, hogy a Jézus Krisztus név gyakran előfordul a Mormon könyvében. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiban és azokban, akik az ősi idők Amerikájában hódoltak Krisztusnak, közös vonásként jelenik meg az, hogy a szabadulás forrásának hódoltak, akit egyértelműen megneveztek: Jézus Krisztus. Szintén Ő az, aki megalapította egyházát az újszövetségi szentek között, és Jézus Krisztus volt az, akinek nevében Ádám megkeresztelkedett (lásd Mózes 6:52). Így hát a világ minden korszakában erejük és szabadulásuk forrásaként a szentek Jézus Krisztusra tekintettek, akiről Nefi bizonyságot tett, hogy „Isten Fia” (2 Nefi 25:19).

2 Nefi 25:20–21. Nefi feljegyzései megőriztetnek az eljövendő nemzedékeknek

• 

  © Paul Mann, 1988

  Nefinek az Úr parancsolta meg, hogy vezessen feljegyzést. Tudta, hogy parancsot kapott az írásra, és tudta, mit írjon, de nem mindig tudta, miért kell írnia. Azt azonban „tudta, hogy feljegyzéseik megőriztetnek és jövőbeni nemzedékeknek adatnak, hogy segítsenek a visszaállításban” (Robert J. Matthews, Selected Writings of Robert J. Matthews: Gospel Scholars Series [1999], 356).

2 Nefi 25:22. Az ítél meg minket, hogy mennyire vagyunk hajlandóak elfogadni a Mormon könyvét

• Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) beszélt a Mormon könyve tanulmányozásának fontosságáról és arról, hogy e tanulmányozás elhanyagolásának előre nem látott következményei lehetnek:

  „Függenek-e örök következmények attól, hogy miként fogadjuk ezt a könyvet? Bizony, áldásunkra vagy kárhozatunkra szolgálók.

  Minden utolsó napi szent tegye egész életen át tartó törekvéssé e könyv tanulmányozását! Különben kockára teszi a lelkét, és elhanyagolja azt, ami lelki és szellemi egységet hozhatna egész életébe. Különbség van azon megtért között, aki a Mormon könyvén keresztül Krisztus sziklájára épít, és folyamatosan fogja azt a vasrudat, és aközött, aki nem” (A Witness and a Warning [1988], 7–8).

2 Nefi 25:23. A kegyelem tana

• A kegyelem isteni segítségre vagy erőre utal, amely Jézus Krisztus határtalan irgalma és szeretete által adatik. „Az Úr Jézus kegyelme által, melyet engesztelő áldozata tesz lehetővé, az egész emberiség fel fog támadni a halhatatlanságra, úgy, hogy minden ember örökkévaló formában kapja majd vissza testét a sírból. Hasonlóan az Úr kegyelméből adatik meg, a Jézus Krisztus engesztelő áldozatába vetett hit és a bűnbánatuk révén, hogy az emberek erőt és segítséget kapnak olyan jó cselekedetek elvégzésére, melyeket saját eszközeikkel nem tudnának megtenni. Ez a kegyelem olyan erő, mely képessé teszi a férfiakat és nőket, hogy örök életet és felmagasztosulást nyerjenek, miután minden tőlük telhetőt megtettek.

  Ádám bukása, valamint az ember gyengesége és hiányosságai miatt minden léleknek szüksége van az isteni kegyelemre. A kegyelem azonban nem lehet elegendő anélkül, hogy az abban részesülő minden tőle telhetőt megtenne. Így a magyarázat: »kegyelem által szabadítanak meg minket, mindaz után, amit meg tudunk tenni« (2 Nefi 25:23). Valóban Jézus Krisztus kegyelme az, amely lehetővé teszi a szabadulást. Ezt a tantételt fejezi ki Jézusnak a szőlőtőkéről és a szőlővesszőkről szóló példázata (János 15:1–11). (Lásd még János 1:12–17; Efézusbeliek 2:8–9; Filippibeliek 4:13; T&Sz 93:11–14)” (Kalauz a szentírásokhoz: Kegyelem. 116.).

• Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, tárgyalta a kegyelem hatásait, és azt, hogy miért fontos tan Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai számára a kegyelem:

  „Vannak keresztények, akik azzal vádolják az… utolsó napi szenteket, hogy tagadják Isten kegyelmét, mert azt állítják, hogy maguk is ki tudják érdemelni saját szabadításukat. E vádra két Mormon könyvebeli próféta szavaival válaszolunk. Nefi azt tanította: »Mert szorgalmasan dolgozunk,… hogy meggyőzzük gyermekeinket,…hogy higgyenek Krisztusban, és békéljenek meg Istennel; mert tudjuk, hogy kegyelem által szabadítanak meg minket, mindaz után, amit meg tudunk tenni« (2 Nefi 25:23). Mi az a minden, »amit meg tudunk tenni«? Kétségtelenül magában foglalja a bűnbánatot (lásd Alma 24:11), a keresztséget, a parancsolatok betartását és a mindvégig való kitartást. Moróni azt kérte: »Igen, jöjjetek Krisztushoz, és legyetek benne tökéletessé, és tartóztassátok meg magatokat minden istentelenségtől, és ha minden istentelenségtől megtartóztatjátok magatokat, és teljes lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szeretitek Istent, akkor elegendő számotokra a kegyelme, hogy kegyelme által tökéletesek lehessetek Krisztusban« (Moróni 10:32).

  Nem a bűneinkben szabadíttatunk meg, vagyis nem feltétel nélkül oly módon, hogy megvalljuk Krisztust, aztán meg életünk hátrelevő részében bűnöket követünk el (lásd Alma 11:36–37). A bűneinktől szabadíttatunk meg (lásd Hélamán 5:10), bűnbánatunk hetente való megújítása, Isten kegyelme általi megtisztulás, valamint a szabadítás áldott terve által (lásd 3 Nefi 9:20–22)” (lásd Liahóna, 1999. júl. 67.).

2 Nefi 25:26. „Krisztusban örvendezünk”

• Gordon B. Hinckley elnök megjegyezte, hogy a visszaállításból származó tudásunk teszi lehetővé számunkra azt, hogy valóban örvendezzünk a Szabadítónkban: „Vannak bírálói egyházunknak, nem is kevesen. Azt mondják, nem hiszünk a kereszténység hagyományos Krisztusában. Van némi alapja annak, amit mondanak. Hitünk és tudásunk nem ősi hagyományon nyugszik, nem azokon a hitelveken, amelyek korlátozott megértésből és olyan véget nem érő eszmecserékből származnak, amelyek során az emberek megpróbálnak meghatározást találni a feltámadott Krisztusra. Hitünk és tudásunk egy próféta ezen adományozási korszakban tett tanúságán nyugszik, aki látta maga előtt a világegyetem hatalmas Istenét és az Ő Szeretett Fiát, a feltámadott Úr Jézus Krisztust. Ők beszéltek hozzá, és ő beszélgetett velük. Nyíltan, egyértelműen és egyenesen tett bizonyságot erről a nagyszerű látomásról. Látta a Mindenhatót és a világ Megváltóját látomásában, amely minden értelmet felülmúlóan dicsőséges volt, mégis biztos és egyértelmű az általa hozott tudással kapcsolatosan. E tudásból, amely mélyen gyökerezik a modernkori kinyilatkoztatások talajában, ered az, hogy Nefi szavaival élve »Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, Krisztusról prédikálunk, Krisztusról prófétálunk, és próféciáink szerint írunk, hogy [mi és] gyermekeink [tudhassuk], milyen forráshoz [forduljunk bűneink] bocsánatáért« (2 Nefi 25:26)” (lásd Liahóna, 2002. máj. 102.).

  

  © IRI

• Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, a Krisztusban való örvendezést összekötötte az evangélium törvényei és szertartásai iránti engedelmesség parancsával:

  „Annak megértése tölt el legnagyobb izgalommal és örömmel, hogy Nefi szavai szerint lehetőségem van Krisztusról beszélni, Krisztusban örvendezni, Krisztusról prédikálni és Krisztusról prófétálni (lásd 2 Nefi 25:26), bárhol, bárkivel legyek is, életem utolsó lehelletéig. Nem is lehet magasztosabb cél vagy nagyobb kiváltság annál, mint »Krisztus neve különleges tanú[jának lenni] az egész világon« (T&Sz 107:23).

  Azonban legnagyobb aggodalmam is ebből a megbízatásból ered. A szentírások egyik sora arra a perzselő figyelmeztetésre emlékeztet, mely szerint kik »az evangyéliomot hirdetik«, éljenek is a szerint (1 Korinthusbeliek 9:14). Szavaim, tanításaim és elmondott tanúságtételem mögött életemnek is részét kell képeznie Jézusról való bizonyságomnak. Lényemnek kell tükröznie e munka isteni voltát. Nem tudnám elviselni, ha bármi, amit valaha is mondok vagy teszek, bármiképp szertefoszlatná a Krisztusba vetett hiteteket, ezen egyház iránti szereteteteket, vagy a szent apostoli mivolt iránti megbecsüléseteket” (in Conference Report, Oct. 1994, 39–40; vagy Ensign, Nov. 1994, 31).

2 Nefi 25:28. Krisztus és vezetői követése

• Charles Didier elder a Hetvenektől rámutatott arra, milyen fontos a bizonyság megerősítéséhez az, hogy hallgassunk a Szabadítóra és földi vezetőire:

  „Ha már helyén van a bizonyság, akkor a tűzhöz hasonlóan, amelynek fűtőanyagra és oxigénre van szüksége, hogy égjen, azt is tápláni kell és gondozni, különben kialszik és elenyész. A haldokló bizonyság tulajdonképpen Krisztus, a mi Szabadítónk és Megváltónk jövőbeni megtagadásának felel meg. […]

  Sajnos vannak, akik bizonyságot nyernek, majd megtagadják és elveszítik azt. Vajon hogy történik ez? A bizonyság megtagadásához vagy elveszítéséhez pontosan azon lépések ellenkezőjét kell tennetek, amelyek annak elnyeréséhez vezettek. Ne imádkozzatok, és bezárul a kinyilatkoztatás előtti ajtó. Ne legyetek alázatosak, hallgassatok inkább saját gőgös hangotokra. Ne vegyetek részt az evangélium szertartásaiban, hanem kövessétek a világ szokásait. Ne kövessétek az egyházi vezetőket, inkább legyetek velük kritikusak. Ne hallgassatok a prófétákra és ne fogadjátok meg a tanácsukat, inkább értelmezzétek saját vágyaitok szerint a kijelentéseiket. Ne engedelmeskedjetek a parancsolatoknak, hanem éljetek saját vágyaitok és kívánságaitok szerint” (in Conference Report, Oct. 1991, 86; vagy Ensign, Nov. 1991, 63).

2 Nefi 26:11. „Az Úr Lelke nem fog mindig bajlódni az emberrel”

• Joseph B. Wirthlin elder (1917–2008), a Tizenkét Apostol Kvórumából, tanított annak fontosságáról, hogy szorgalmas erőfeszítéseket tegyünk a Szentlélek folyamatos jelenlétének kiérdemlésére: „Mint minden ajándék esetében, [a Szentlélek ajándékát] is meg kell kapni és el kell fogadni ahhoz, hogy használni tudjuk. Amikor a papság kezei a fejeteken nyugodtak, hogy az egyház tagjává konfirmáljanak, ezeket a szavakat hallottátok: »Fogadd be a Szentlelket«! Ez nem azt jelenti, hogy a Szentlélek minden feltétel nélkül állandó társatokká vált. A szentírások figyelmeztetnek minket, hogy »az Úr Lelke nem fog mindig bajlódni az emberrel«. Konfirmációnk során csupán a Szentlélek társaságára való jogot kapjuk meg, ám olyan jog ez, amit folyamatosan ki kell érdemelnünk engedelmességünkkel és érdemességünkkel. Nem szabad természetesnek vennünk ezt az ajándékot” (lásd Liahóna, 2003. máj. 27.).

2 Nefi 26:15–16. A porból jövő beszéd

• Nefi Ésaiás 29:4 átfogalmazásával mutatta meg, hogy bár népe elpusztul, „azok, akik elpusztultak, a földből szólnak majd hozzájuk, és beszédük mélyen a porból jön, és hangjuk olyan lesz, mint a halottidézőé” (2 Nefi 26:16). Bár ez ma nekünk talán már furcsán hangzik, régen a halottidéző említése arra emlékeztetett, hogy az eltávozottak a síron túl is hatással bírhatnak erre az életre. Ebben az értelemben Nefi népének hangja, akik mostanra már évszázadokkal ezelőtt „elszunnyadtak a porban” (2 Nefi 27:9), „a porból” suttognak a Mormon könyve lapjain keresztül, amelyeket Joseph Smith szó szerint „a földből” vett elő (Ésaiás 29:4; lásd Joseph Smith története 1:51–52).

  2 Nefi 26:20–30

  Nevezz meg néhány olyan nagy vétket és azzal járó viselkedésmódot, amely jelen van az utolsó napokban! Mit tehetünk azért, hogy elkerüljük ezeket?

2 Nefi 26:22. „Nyakuknál fogva lenkötélen elvezeti őket”

• Míg a Hetveneknél szolgált, Carlos E. Asay elder (1926–1999) elmagyarázta, hogyan készül a lenkötél, és hogyan válik a törhetetlen elnyomás rabigájává: „Az első helytelen tett egyetlen, magában álló lenszálhoz hasonlít; könnyen elszakítható és félredobható. Azonban a helytelen tett minden egyes megismétlésekor újabb szál tekeredik az első köré, és ez mindaddig folytatódik, amíg számos lenszálból álló, elszakíthatatlan kötél fonódik. »A szokás láncai – mondta Samuel Johnson – túl kicsik ahhoz, hogy érezzük őket, mígnem túl erősek lesznek ahhoz, hogy elszakítsuk«” (The Road to Somewhere: A Guide for Young Men and Women [1994], 88).

2 Nefi 26:29. A papi mesterkedés bűne

• Nefi elmagyarázta, hogy akkor van szó papi mesterkedésről, amikor az emberek „magukat állítják világosságként a világ elé” (2 Nefi 26:29). Jézus ezzel szemben erre tanította a nefitákat: „én vagyok a világosság, amit fel kell tartanotok” (3 Nefi 18:24).

• M. Russell Ballard elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, hozzátette, hogy papi mesterkedés az egyházban, illetve az egyház ellenségei részéről is előfordulhat: „Ezért aztán óvakodjunk a hamis prófétáktól és hamis tanítóktól, akár férfiakról, akár nőkről legyen szó, olyanokról, akik az egyház tanainak önjelölt kinyilvánítói, és akik igyekeznek hamis evangéliumokat terjeszteni, és követőket magukhoz vonzani azzal, hogy olyan előadói esteket, könyveket és újságokat támogatnak anyagilag, amelyeknek tartalma ellentmond az egyház alapvető tanainak. Óvakodjatok azoktól, akik Isten igaz prófétái ellen szólnak, és írást publikálnak azoktól, akik tevékenyen térítenek másokat, meggondolatlanul semmibe véve azok örökös jólétét, akiket bűnbe visznek. Mint a Mormon könyvében szereplő Nehór és Korihór, álokoskodásra támaszkodnak, hogy megtévesszenek és saját nézeteiknek megnyerjenek másokat. »Magukat állítják világosságként a világ elé, hogy nyerészkedjenek és elnyerjék a világ dicséretét; de nem törekednek Sion jólétére« (2 Nefi 26:29)” (lásd Liahóna, 2000. jan. 74.).

2 Nefi 26:33. „Ő mindenkit hív, hogy jöjjön hozzá”

• James E. Faust elnök (1920–2007), az Első Elnökségből, azt a kihívást intézte hozzánk, hogy tegyük félre az előítéletet és munkálkodjunk testvérekként a királyságban:

  „Remélem, hogy mindannyian felül tudunk kerekedni a kulturális, faji és nyelvi különbözőségeken. […]

  Tapasztalatom szerint egyetlen faj vagy társadalmi osztály sem múlja felül a másikat lelkiség és hithűség terén. […]

  A lelki békét nem a származásban, a kultúrában, vagy a nemzetiségben találjuk meg, hanem inkább az Isten és az evangélium szövetségei és szertartásai iránti elkötelezettség által” (in Conference Report, Apr. 1995, 80–81, 83; vagy Ensign, May 1995, 61, 63).

• M. Russell Ballard elder kifejtette, hogy az evangélium áldásai Isten minden gyermekének rendelkezésére állnak:

  „Mennyei Atyánk minden gyermekét egyformán, tökéletesen és végtelenül szereti. Szeretete nem más sem leányai, sem fiai iránt. Szabadítónk, az Úr Jézus Krisztus is egyformán szeret minden férfit és nőt. Engesztelése és evangéliuma Isten minden gyermekének rendelkezésére áll. Földi szolgálata során Jézus ugyanúgy szolgálta mind a férfiakat, mind a nőket. Férfiakat és nőket is gyógyított, férfiakat és nőket is tanított.

  […] Hitre, bűnbánatra, keresztelkedésre és a Szentlélek ajándékára például Isten minden gyermekének szüksége van, nemtől függetlenül. Ugyanígy van ez a templomi szövetségekkel és áldásokkal. Atyánk munkája és dicsősége az, hogy létrehozza gyermekei halhatatlanságát és örök életét (lásd Mózes 1:39). […] Legnagyobb ajándéka, az örök élet ajándéka, mindenki számára elérhető” (“Equality through Diversity,” Ensign, Nov. 1993, 89).

2 Nefi 27. Az Úr „bámulatos művet és csodát” tesz

• A Nefi által idézett utolsó Ésaiás-írások (Ésaiás 29) felfedik, hogy az evangélium utolsó napokban történő visszaállításáról szóló sok fontos prófécia hiányzik a bibliai feljegyzésből. Ésaiás 29 és ugyanezen fejezet rézlemezekről származó (2 Nefi 27) összehasonlítása megmutatja, hogy „sok világos és igen értékes” rész elvétetett (1 Nefi 13:26–27), például:

  1. A prófécia utolsó napi közege (lásd 2 Nefi 27:1).

  2. A „könyv”, amely Ésaiás próféciái szerint az utolsó napokban kerül elő ( 6. vers).

  3. A könyv „le lesz pecsételve” (7–8. vers).

  4. Moróni és Joseph Smith szerepe a Mormon könyve előhozatalában (lásd 9–10. vers).

  5. „Három tanú”, akik látni fogják „a könyvet”, és akik bizonyságot tesznek „az abban lévő dolgok igazságáról” (12–13. vers).

     

     © Greg K. Olsen, 1987

  Nem nehéz elképzelni, hogy a közelgő visszaállításról szóló e próféciák eltávolításával az ellenség el akarta ferdíteni „az Úr helyes útjait, hogy elvakíthass[a] az emberek gyermekeinek szemét, szívüket pedig megkeményíts[e]” (1 Nefi 13:27).

2 Nefi 27:1–2. „Megrészegülnek a gonoszságtól”

• Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke, a következő aggodalmát osztotta meg napjaink társadalmának nagy problémáiról:

  „Az egyház történelmében vagy a világtörténelemben sem ismerek még egy, a maihoz fogható időszakot. Nem történt semmi olyasmi Sodomában és Gomorában, ami gonoszságban és züllöttségben felülmúlta volna azt, ami jelenleg körülvesz minket.

  Mindenhol a szentségtörés, a közönségesség és az istenkáromlás szavait halljuk. A kimondhatatlan gonoszság és perverzitás valamikor sötét helyeken rejtőzött, de mára kijött a szabadba, és még jogi védelmet is kapott.

  Sodománál és Gomoránál ezek a dolgok korlátozottak voltak. Mostanra az egész világot elborítják, és itt vannak közöttünk” (“The One Pure Defense” [an evening with President Boyd K. Packer, Feb. 6, 2004], 4, www.ldsces.org).

2 Nefi 27:7–11. „Íme, a könyv le lesz pecsételve”

• 

  © Robert Barrett, 1982

  Neal A. Maxwell elder (1926–2004), a Tizenkét Apostol Kvórumából, említett néhány ezután kinyilatkoztatásra kerülő szentírást, különösen a Mormon könyvéből származót: „Még több szentírást fogunk kapni, beleértve ebbe Énók írását (lásd T&Sz 107:57), János apostol írásainak összességét (lásd Ether 4:16), Izráel elveszett törzseinek feljegyzéseit (lásd 2 Nefi 29:13), valamint a Mormon könyve lemezeinek mintegy kétharmadát, amelyek lepecsételtettek: »És eljön a nap, hogy a könyv szavait, melyek le vannak pecsételve, a háztetőkön fogják olvasni; és Krisztus hatalma által fogják olvasni őket; és minden dolgot ki fognak nyilatkoztatni az emberek gyermekeinek, mely valaha is volt az emberek gyermekei között, és amely valaha is lesz, méghozzá a föld végéig« (2 Nefi 27:11). Ma a szentírások könnyen kezelhető négyes kiadását hordozzuk magunkkal, de mivel további szentírások érkeznek még, egy napon talán könyvekkel színig megtöltött kis piros taligákat kell majd húznunk” (A Wonderful Flood of Light [1990], 18).

2 Nefi 27:12. „Három tanú látha[tja]”

• Dallin H. Oaks elder a következő meglátással szolgált a három tanú erős bizonyságáról: „A három ember, akit a Mormon könyve tanúinak választottak, Oliver Cowdery, David Whitmer és Martin Harris voltak. Írásukat, ami »A három tanú bizonyságtétele«, tartalmazza a Mormon könyve csaknem 100 millió példányának mindegyike, amelyeket az egyház 1830 óta megjelentetett. Ezek a tanúk ünnepélyesen kijelentik: »láttuk a lemezeket, amelyek magukban foglalják ezt a feljegyzést« és »a lemezeken levő bevéséseket«. Tanúbizonyságot tesznek arról, hogy ezeket az írásokat »Isten ajándéka és hatalma által fordították le, mert szava kijelentette nekünk azt«. Bizonyságot tesznek: »józan szavakkal kijelentjük, hogy Istennek egy angyala jött le a mennyből, és ő hozta és fektette szemeink elé azokat, hogy láthattuk és megnéztük a lemezeket és a rajtuk levő bevéséseket; és tudjuk, hogy Isten, az Atya, és Urunk, Jézus Krisztus kegyelméből láthattuk meg azokat, és teszünk bizonyságot arról, hogy ezek a dolgok igazak«” (lásd Liahóna, 1999. júl. 41.).

• (Lásd „A Mormon könyve lemezeinek tanúi” ábrát a függelékben, 417. oldal.) A három és a nyolc tanú mindegyikéről sorol fel tudnivalókat.

2 Nefi 27:13. Még néhányan bizonyságot tesznek majd a lemezekről

• 

  © William Maughan, 1988

  Az aranylemezek három tanúja mellett nyolc másik tanú is volt, akik látták a lemezeket és elhívást kaptak, hogy tanúskodjanak erről (lásd a Mormon könyve elején „A nyolc tanú bizonyságtétele”; és lásd az ábrát: „A Mormon könyve lemezeinek tanúi”, amely mindegyik tanúról felsorol tudnivalókat, a függelék 417. oldalán).

2 Nefi 27:15–19. „A könyvet átadja… a tanultnak”

• Az Úr azt az utasítást adta Joseph Smithnek, hogy Martin Harris látogasson el egy tanult emberhez. Oliver Cowdery beszámolt róla, hogy amikor Moróni 1823. szeptember 21–22-én először meglátogatta Joseph Smitht, idézte Ésaiás itt, a 2 Nefi 27-ben található próféciáját, és azt mondta, hogy ezt Joseph fogja betölteni: „»Igen – mondta, – még a lefordítása előtt be kell teljesednie a szentírásnak, amely azt mondja, hogy a lepecsételt könyv szavait átadják a tanultnak; mert ezt határozta el Isten, hogy így hagyja kifogás nélkül az embereket, és mutatja meg a szelídeknek, hogy karja nem rövidült meg, hogy ne tudna megszabadítani«” (“Letter IV. To W. W. Phelps,” Messenger and Advocate, Feb. 1835, 80). Ez a prófécia 1828-ban teljesedett be, amikor Martin Harris ellátogatott a „tanult” emberhez, Charles Anthonhoz (lásd Joseph Smith története 1:63–65).

  

  William Whitaker, © IRI

  Neal A. Maxwell elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, az Anthon professzorral történt egyetlen esetet kitágítva belevette ebbe azt is, ahogyan általában e világ tanultjai a Mormon könyvét fogadják: „Ez nem csak Anthon professzorra utal, mivel többes számot használ: a tanultak [2 Nefi 27:20]. Az utalás a világ tanultjai nagy részének megrögzött álláspontját sejteti, akik általában nem veszik komolyan a Mormon könyvét. Még ha olvassák is, nem olvassák el igazán, csak azzal a megrögzött állásponttal, amely kizárja a csodákat, annak csodáját is, hogy a könyv »Isten ajándéka és hatalma által« került elő” (“The Book of Mormon: A Great Answer to ‘the Great Question,’” in Monte S. Nyman and Charles D. Tate Jr., eds., The Book of Mormon: First Nephi, The Doctrinal Foundation [1988], 9).

2 Nefi 27:20. „El tudom végezni a saját munkámat”

• Neal A. Maxwell elder beszélt arról, hogyan győzi le végül munkájának minden akadályát az Úr: „…Isten egy örök jelenben él, amelyben a múlt, a jelen és a jövő folyamatosan előtte van (lásd T&Sz 130:7). Isteni elhatározásai garantáltak, hiszen bármit vesz a szívébe, azt biztosan véghez is viszi (lásd Ábrahám 3:17). Kezdettől fogva ismeri a véget! (Lásd Ábrahám 2:8.) Isten teljes mértékben el tudja végezni a saját munkáját (lásd 2 Nefi 27:20), és minden célját véghez tudja vinni, ami nem igaz az emberek legjobban szerkesztett terveire sem, mert mi oly gyakran rosszul használjuk az önrendelkezésünket!” (lásd Liahóna, 2003. máj. 70.).

• Korábban Maxwell elder azt is megjegyezte, hogy Isten az ember önrendelkezésének megsemmisítése nélkül tölti be céljait: „Mivel az engesztelés központi eleme már a helyén van, tudjuk, hogy Isten tervében végül minden más dolog is hasonlóképpen sikerrel jár majd. Isten biztosan képes elvégezni a saját munkáját! (Lásd 2 Nefi 27:20–21.) Az emberiség családjának készített tervében Isten már régen bőséges elégtételt nyújtott minden halandó hibáért. Céljai győzedelmeskednek majd anélkül, hogy csorbát ejtene az ember halandó önrendelkezésén. Ezen kívül minden célja annak megfelelő idejében teljesedik be (lásd T&Sz 64:32)” (in Conference Report, Oct. 1990, 17; vagy Ensign, Nov. 1990, 15).

2 Nefi 27:21. „Az általam jónak látott időben”

• Neal A. Maxwell beszélt a mi időzítésünkről és Isten időzítéséről: „A hithez az is hozzá tartozik, hogy bízunk Isten időzítésében, mert Ő azt mondta: »minden dolognak a maga idejében kell bekövetkeznie« (T&Sz 64:32). Ironikus, hogy egyeseknek, akik elismerik Istent, megpróbáltatást jelent az Ő időzítése, általánosságban és személyesen is!” (in Conference Report, Apr. 1991, 119; vagy Ensign, May 1991, 90).

  Más alkalommal azt mondta Maxwell elder: „Az Isten időzítésébe vetett hit azt jelenti, hogy ki tudjuk mondani: a Te időzítésed legyen meg, még akkor is, ha mi nem teljesen értjük azt” (“Glorify Christ” [an evening with Elder Neal A. Maxwell, Feb. 2, 2001], 7, www.ldsces.org).

2 Nefi 27:35. „Akik zúgolódtak, tant tanulnak”

• Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából jelezte, hogyan tanulnak majd új tanokat azok, akik zúgolódnak a kinyilatkoztatott igazság ellen: „Ez a Mormon könyve célja. A Mormon könyve elhozza az evangélium teljességéhez azokat, akik hamis egyházak tagjaiként lélekben tévelyegnek, és azt hiszik, hogy rendelkeznek az igazsággal. Akik egy-egy kiragadott versre és homályos részekre alapozták tudásukat, és akik látszólagos bibliai ellentmondásokon csodálkoztak és zúgolódtak, eljönnek, hogy helytálló tant tanuljanak. Nem kell többé aggódniuk az engesztelés, a csupán kegyelem általi szabadítás, a csecsemőkeresztelés, a papság, a Lélek ajándékai, a hitehagyásról szóló részek, az evangélium visszaállítása, valamint Izráel összegyűjtése miatt. Minden a helyére kerül, Krisztus és evangéliuma ezen új tanúbizonysága folytán” (The Millennial Messiah [1982], 174–75).

Elgondolkodtató kérdések

• Mit jelent számodra a „mindaz után, amit meg tudunk tenni” kifejezés, és hogyan kapcsolódik a kegyelem általi szabadításhoz? (2 Nefi 25:23).

• Mit láttál a körülötted lévőkön, hogyan vezet csökkenő lelkiséghez a gőg és a pénz szeretete?

• Nefi a 2 Nefi 27-ben beszélt a tanúk fontosságáról. Azonosítsd be, milyen tanúkra utal (lásd 12–14. vers). Hogyan játszik szerepet tanúként az egyház minden tagja, köztük te is, Isten szavának megalapításában? (Lásd 14. vers.)

Javasolt feladatok

• Magyarázd el a kegyelem tanát egy családtagnak vagy bizalmas barátnak, ahogy azt Nefi próféta hirdette.

• Készíts beszédet vagy családi estére szóló tanítást Ésaiás „bámulatos mű és csoda” próféciájának az Úr által az utolsó napokban véghezvitt beteljesedéséről (2 Nefi 27:26).