55. fejezet

Moróni 8–9

Bevezetés

Milyen elvárásokkal szembesülnek a hű egyháztagok olyan időkben, amikor Krisztus sok követője hátat fordít az igazlelkűségnek, és a világ csábításait követi? Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) azt mondta erről: „Mormon fiához, Morónihoz írt, a Mormon könyvében utolsóként feljegyzett levelében olyan tanácsot adott, amely napjainkra is vonatkozik. Az apa és a fiú is látta egy egész keresztény civilizáció bukását, ami azért következett be, mert az emberek nem voltak hajlandóak szolgálni a föld Istenét, méghozzá Jézus Krisztust. Mormon azt írta: »És most, szeretett fiam, makacsságuk ellenére dolgozzunk szorgalmasan; mert ha abbahagyjuk a fáradozásainkat, akkor kárhozatás alá kerülünk; mert van számunkra egy elvégezendő munka, míg ebben az agyaghajlékban vagyunk, hogy legyőzzük minden igazlelkűség ellenségét, és Isten királyságában pihentessük meg a lelkünket« (Moróni 9:6). Nektek is és nekem is hasonló munkát kell most elvégeznünk – le kell győznünk az ellenséget és a királyságban kell megpihentetni a lelkünket” (in Conference Report, Oct. 1987, 104; vagy Ensign, Nov. 1987, 85).

Végéhez közeledve a Mormon könyve az engesztelés hatalmát hirdeti, és megmutatja, milyen hű volt Mormon az igazlelkűség ügyéhez, bár a nefiták egyre gyorsabban süllyedtek a hatalmas gonoszságba. Mormon fiához, Morónihoz írt levelei felfedik a bűn elkerülhetetlen következményeit és azt, hogy miként vezet leírhatatlan gonoszsághoz az, ha „már nem” érzünk. Moróni 8–9. fejezetei értékes bepillantást nyújtanak abba, milyen fontos az evangélium első tantételei és szertartásai szerint élni.

Szövegmagyarázat

Moróni 8:1–8. A kisgyermekek megkeresztelésének tiltása

• A Moróni 8 tartalmaz egy levelet, amelyet Moróni atyjától, Mormontól kapott, és megválaszolja azt a kérdést, hogy szükségük van-e keresztelkedésre a kisgyermekeknek. Figyeld meg, hogy Mormonnak erre a tanbéli kérdésre adott válaszai közvetlenül az Úrtól kapott kinyilatkoztatáson keresztül érkeztek hozzá (lásd Moróni 8:7). A keresztelkedés szertartása „a bűnök bocsánatára” szolgál (T&Sz 49:13). Azonban a kisgyermekeknek nincsenek bűneik. Tulajdonképpen nem is tudnak bűnt elkövetni, és Sátán sem tudja megkísérteni őket, amint azt a Tan és a szövetségek kifejti:

  „A kisgyermekek a világ megalapítása óta megváltattak az én Egyszülöttem által;

  Nem tudnak tehát bűnt elkövetni, mert Sátánnak nem adatott hatalom a kisgyermekek megkísértésére, amíg felelősségre vonhatóvá nem válnak énelőttem” (T&Sz 29:46–47).

  Az Úr határozta meg a felelősségre vonhatóság kezdetének életkorát – a nyolcadik életévet (lásd JSF, 1 Mózes 17:11; T&Sz 68:25). Akik az eredendő bűn, vagy ahogy némelyek nevezik, Ádám átkának eltüntetése miatt keresztelnek csecsemőket, azok nem egészen értik Istent és az Ő tervét (lásd Moróni 8:8).

  Moróni 8:3

  Hogyan jutattja kifejezésre ez a vers az igazlelkű apa fia iránt érzett szeretetét? Milyen szempontból példáz ez a vers krisztusközpontú kapcsolatokat?

Moróni 8:8. „A körülmetélés törvénye… eltűnik”

• Isten azt mondta Ábrahámnak: „És én megalapítom a körülmetélés szövetségét veled, és ez lesz az én szövetségem közöttem és közötted, valamint utánad következő magod között, az ő nemzedékeikben; hogy örökre tudhasd, hogy gyermekeid addig nem vonhatók felelősségre előttem, amíg nem lesznek nyolc évesek” (JSF, 1 Mózes 17:11). Isten azt is kijelentette Ábrahámnak, hogy a körülmetélés „az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele” (1 Mózes 17:11). Az elpártolás lelke azonban az ősi időkben sokakkal elhitette, hogy a körülmetélésre a fiú gyermekek szentté tételéhez van szükség.

  A körülmetélés törvényét nem örökké tartónak szánták. Mormonnak ki lettek nyilatkoztatva a Szabadító szavai: „A körülmetélés törvénye énbennem eltűnik” (Moróni 8:8). A Tan és a szövetségek elmagyarázza, miért ért véget a körülmetélés törvénye (lásd T&Sz 74:2–7).

Moróni 8:9–15. A kisgyermekek keresztelése „komoly gúny az Isten előtt”

• Mormon erősen elítélte a csecsemőkeresztelés gyakorlatát. Kijelentette, hogy „komoly gúny az Isten előtt, hogy kisgyermekeket kereszteltek” (Moróni 8:9). Joseph Smith próféta (1805–1844) azt tanította, hogy a csecsemőkeresztelés megtagadja Isten jellemét és Jézus Krisztus engesztelésének szabadító hatalmát: „Az a tan, miszerint a gyermekeket meg kell keresztelni vagy meg kell hinteni vízzel, különben a pokolban kell hánykolódniuk, nem igaz tan, a szentírás nem támasztja alá, és nem egyeztethető össze Isten jellemével. Minden gyermek megváltatik Jézus Krisztus vére által, és abban a pillanatban, hogy a gyermekek elhagyják ezt a földet, Ábrahám kebelére vitetnek” (History of the Church, 4:554).

Moróni 8:22–24. „Akiknek nem adatott törvény”

• Sokan úgy élnek és halnak meg, hogy nem ismerik Krisztus törvényét. Az ilyen személyeknek a lelkek világában fogják megtanítani az evangéliumot. Ott lehetőségük lesz a hit gyakorlására és bűneik megbánására. A földön élő helyettesek elvégzik helyettük a szükséges szertartásokat, és övék lehetnek a szabadulás áldásai.

  

  © Robert Barrett, 1985

  Akik nem képesek megérteni az evangéliumot, azok nem számítanak felelősségre vonhatónak. A kisgyermekekhez hasonlóan ők is „Krisztusban élnek” (Moróni 8:12; lásd még T&Sz 29:49–50).

  Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) kifejtette: „Ők keresztelés nélkül váltatnak meg, és Isten celesztiális királyságába kerülnek, ahol – hitünk szerint – az Atya irgalma és igazságossága szerint visszaállíttatnak a képességeik, illetve a hiányosságaik” (Answers to Gospel Questions, comp. Joseph Fielding Smith Jr., 5 vols. [1957–66], 3:21).

Moróni 8:25–26. Szelídség és szívbéli alázatosság

• Mormon leírta, milyen kapcsolatban áll egymással a Krisztusba vetett hit, a bűnbánat, a keresztelés, a Szentlélek ajándéka és a bűnök bocsánata. Azt tanította, hogy a bűnök bocsánatával szelídség és szívbéli alázatosság vagy szerénység jár.

  Francisco J. Viñas elder a Hetvenektől leírta a szelíd és alázatos szívű ember néhány jellemvonását: „[A]ki szelídségre és szívbéli alázatosságra tesz szert, és aki élvezi a Szentlélek társaságát, nem vágyik majd mások megsértésére vagy bántására, és nem hatnak rá mások sértései. Szeretettel és tisztelettel bánik házastársával és gyermekeivel, és mindenkivel jó kapcsolatban áll, akivel csak találkozik. Az egyházban betöltött vezető pozíciókban is ugyanazokat a tantételeket alkalmazza, mint az otthonában, ezzel is tanúsítva, hogy ő ugyanaz a személy, amikor saját otthona falain belül van, illetve amikor az egyház tagjaival áll kapcsolatban” (lásd Liahóna, 2004. máj. 39–40.).

Moróni 8:26

Hogyan vezet el a bűnök bocsánata oda, hogy érezzük a Szentlelket? Hogyan tarthatjuk meg méginkább a Szentlelket, miután már szert tettünk rá?

Moróni 8:28–29. „Már nem bajlódik velük többé a lélek”

• Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy a férfiak és a nők elveszítik a Szentlélek társaságát, ha elutasítják az evangélium világosságát és ismeretét: „Sokan úgy döntenek, hogy érzéki ösvényekre térnek, és szembeszegülnek a Lélek hívásaival. Eltompítható annyira az ember lelkiismerete, hogy a Lélek visszavonja hatását, és az illető már ne ismerjen semmit, ami rendes és felemelő, illetve ne törődjön azzal. »Mert Lelkem nem fog mindig bajlódni az emberrel, mondja a Seregek Ura« (T&Sz 1:33)” (A New Witness for the Articles of Faith [1985], 260).

Moróni 9:3–5. Harag

• Mormon azt írta, hogy a nefiták „reszketnek és haragudnak” rá (Moróni 9:4), amikor nyíltan Isten szavát szólja nekik. Ez a reakció egybecseng azok szentírásbeli példáival, akik megkeményítették szívüket az igazlelkűség tantételeivel szemben. A járediták elutasították Ethert és meg akarták ölni őt (lásd Ether 13:22). Jeruzsálem lakói Lehi életére törtek (lásd 1 Nefi 1:19–20). A hamislelkűek Ammonihában olyan dühösek voltak, hogy elégették a hívőket és azok összes szentírását (lásd Alma 14). Ez a reakció Isten szavára a gonoszság olyan előrehaladott állapotát jelzi, amely gyakran megelőzi városok vagy társadalmak teljes pusztulását.

• Napjainkban sokan úgy gondolják, hogy saját haraguk áldozatai. Lynn G. Robbins elder a Hetvenektől kifejtette, hogy megválaszthatjuk, vajon haraggal reagálunk-e vagy sem:

  „[Sátán] stratégiájának ravasz részeként elválasztja a haragot az önrendelkezéstől, elhitetve velünk, hogy olyan indulat áldozatai vagyunk, amelyet nem tudunk ellenőrzés alatt tartani. Ezt halljuk: »Elvesztettem a türelmemet.« Elveszíteni a türelmet, ezek az érdekesen összeválogatott szavak széles körben elterjedt szólássá váltak. Az »elveszíteni valamit« kifejezés arra utal, hogy »nem állt szándékunkban«, »véletlenül«, »önkéntelenül«, »nem felelősen« – talán gondtalanul, de »nem felelősen« történt.

  »Megőrjített« – ez egy másik kifejezés, amit hallhatunk, s amely szintén az ellenőrzés vagy az önrendelkezés hiányára utal. Olyan mítosz ez, amelyet le kell rombolni. Senki nem őrjít meg minket. Nem mások tesznek minket dühössé. Semmilyen erő nem hat ránk. A haragossá válás tudatos választás, döntés; tehát dönthetünk úgy, hogy nem válunk haragossá. Mi választunk!

  Azoknak, akik azt mondják: »Nem tehetek róla«, a szerző, William Wilbanks így válaszol: »Lehetetlen.«

  »Az agresszió…, az elfojtott harag, a harag kibeszélése, az üvöltözés és a kiabálás« mind tanult stratégiák a harag kezelésére. »Mi választjuk ki azt, amelyik a múltban hatékonynak bizonyult. Észrevettétek már valaha is, milyen ritkán veszítjük el a türelmünket, amikor a főnökünk idegesít fel minket, és milyen gyakran, amikor barátok vagy családtagok bosszantanak?« (‘The New Obscenity,’ Reader’s Digest, Dec. 1988, 24; kiemelés hozzáadva)” (lásd Liahóna, 1998. júl. 90–91.).

Moróni 9:5. A szeretet kiveszése

• A harag és a gonoszság egyik tragikus következménye a Lélek elveszítése. A Mormon könyve egyértelműen megtanít rá, hogy ha ez történik, akkor mások szeretetének képességét is elveszíti az ember. Ez történt a gonosz nefiták között is. A szeretet kiveszése válásokhoz, bántalmazásokhoz és cserbenhagyásokhoz vezet, amelyek napjainkban is mind-mind burjánzó problémák.

  David E. Sorensen elder a Hetvenek Elnökségéből kifejtette, hogyan kerülhet sor otthonainkban a szeretet kiveszésére: „A mai társadalom lekicsinyli a megbocsátás és kedvesség erényét, míg gúnyra, haragra és éles kritikára ösztönöz. Ha nem figyelünk oda, áldozatul eshetünk e szokásoknak az otthonunkban, és hamarosan azt vehetjük észre, hogy házastársunkat, gyermekeinket vagy tágabb családunk tagjait kritizáljuk. Ne bántsuk meg önző kritikával azokat, akiket a legjobban szeretünk! Ha szabad utat engedünk a családunkban kialakuló apró vitáknak vagy odavetett megjegyzéseknek, az megmérgezheti kapcsolatainkat, és elidegenedéshez, sőt bántalmazáshoz és váláshoz vezethet. […] Inkább azonnal el kell hagynunk a vitákat, ki kell rekesztenünk a gúnyolódást, el kell vetnünk a kritizálást, el kell oszlatnunk a sértést és a haragot. Nem engedhetjük, hogy ilyen veszélyes érzések érlelődjenek bennünk – egy napig sem!” (lásd Liahóna, 2003. máj. 11–12.).

  Moróni 9:6

  Mit mondott Mormon, mi lesz az eredménye annak, ha ő és Moróni abbahagyják a fáradozásaikat? Mit tanít ez nekünk a nehézségekben való kitartásról?

Moróni 9:9. Az erkölcsi tisztaság és a szüzesség „mindennél drágább és értékesebb”

• Mormon azt mondta, hogy az erkölcsi tisztaság és az erény „mindennél drágább és értékesebb” (Moróni 9:9). Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) tanított az erkölcsi tisztaság megőrzésének fontosságáról:

  „És most egy pár szó minden problémátok leggyakoribbjának és legnehezebbjének kezeléséről, mellyel ti, fiatal nők és fiatal férfiak küszködtök. A köztetek lévő kapcsolatról beszélek. A legerőteljesebb emberi ösztönnel van dolgotok. Talán csak az élni akarás erőteljesebb ennél.

  Az Úrnak nagyszerű célja volt azzal, hogy egymás számára vonzónak teremtett minket. De éppen ez a vonzalom válik puskaporos hordóvá, hacsak nem tartjuk felügyelet alatt. Gyönyörű, amikor helyesen bánnak vele. Halálos, ha kicsúszik a kezünkből. […]

  Kedves ifjú barátaim, a szex kérdéseiben tudjátok, hogy mi helyes. Tudjátok, mikor jártok veszélyes talajon, amikor olyan könnyű megbotlani és a bűn vermébe csúszni. Könyörgök nektek, hogy legyetek körültekintőek, és álljatok biztos távolságban a bűn szirtjétől, amelyről olyan könnyű lebukni! Tartsátok magatokat tisztán a szexuális bűnök sötét és kiábrándító gonoszságától! Járjatok annak a békének a napfényében, amely az Úr parancsolatainak való engedelmességből ered!

  Most, ha van valaki, aki átlépett a vonal másik oldalára, aki talán már vétkezett is, annak van-e reménye? Természetesen van! Ahol ott van az igaz bűnbánat, ott lesz a megbocsátás. Ennek folyamata az imával kezdődik. Az Úr azt mondta: »…aki megbánta bűneit, annak megbocsáttatik, és én, az Úr, nem emlékszem azokra többé« (T&Sz 58:42). Osszátok meg terheteket a szüleitekkel, ha tudjátok! És mindenképpen valljátok meg a püspökötöknek, aki készen áll rá, hogy segítsen nektek” (“A Prophet’s Counsel and Prayer for Youth,” New Era, Jan. 2001, 12–13).

• Ha nemi bántalmazás áldozata voltál, akkor légy nyugodt afelől, hogy nem szegted meg az erkölcsi tisztaság törvényét. Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így magyarázta ezt:

  „Ünnepélyesen bizonyságomat teszem, hogy amikor akaratotok ellenére megsebeznek benneteket egy másik ember erőszakos, romlott cselekedetei, vagy vérfertőzés szörnyűségét szenveditek, mindezért nem vagytok felelősek, és nem szabad, hogy bűnösnek érezzétek magatokat. A bántalmazás sebeket ejthet rajtatok, ám ezeknek a sebeknek nem kell maradandónak lenniük. Az örökkévaló terv alapján, az Úr által meghatározott időben, ezeket a sérüléseket helyre lehet hozni, amint megteszitek a ti részeteket. […]

  Ha akár most, akár a múltban bántalmazás áldozatai lettetek, kérjetek segítséget még ma! […]

  Bizalmasan beszéljetek a püspökötökkel! Elhívása lehetővé teszi számára, hogy az Úr eszközeként cselekedjen a ti érdeketekben. Tanbéli alapot adhat, így vezetve benneteket a felépülésetek útján. Az örökkévaló törvények megértése és alkalmazása fogja megadni nektek azt a gyógyulást, amelyre szükségetek van. Ő jogosult arra, hogy sugalmazást nyerjen az Úrtól a ti érdeketekben. A papságot használva megáldhat benneteket” (in Conference Report, Apr. 1992, 44; vagy Ensign, May 1992, 32).

Moróni 9:18–20. „Már nem éreznek”

• Mormon leírta fiának, Moróninak, népük szánalmas lelki állapotát. Emlékeztette Morónit, hogy „híján vannak a tantételnek és már nem éreznek” (Moróni 9:20). Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy ha nem reagálunk a Szentlélek késztetéseire és nem tartjuk be Isten parancsolatait, akkor ez minket is ilyen állapotba vezethet:

  „Az érzés képessége sokféleképpen irányítja viselkedésünket, és ha nem cselekszünk akkor, amikor érzéseink valami jóra késztetnek, akkor elfojtjuk az érzés e képességét. Jézus azért tudott tettekkel reagálni, mert rendkívül érzékeny volt a körülötte lévők szükségleteire.

  A lelki színkép másik végén Nefi tévelygő testvéreihez hasonló egyének vannak; Nefi ezt jegyezte fel a lelki dolgok iránti egyre fokozódó érzéketlenségükről: »[Isten] halk és szelíd hangon szólt hozzátok, de ti már nem éreztetek, így nem érezhettétek a szavait« [1 Nefi 17:45].

  Amikor túlságosan beborít minket a tévedés, elsorvad a lelki antennánk, és olyan mélyre csúszunk, ahol halandó kéz már nem ér el minket. Ez egész civilizációkkal is megtörténhet. Fiának, Moróninak írt siránkozásában Mormon megemlíti a nefita társadalom züllöttségét. A tünetekhez oly hatalmas gonoszság is tartozik, hogy Mormon azt mondja népéről: »már nem éreznek« [Moróni 9:20]. Pál apostol siránkozott az efézusbeli egyháztagok pusztító bujaságán, mert megcsömörlöttségükben olyan érzéketlenségre tettek szert, hogy már »érzés nélkül« voltak [Efézusbeliek 4:19]. A szexszel átitatott társadalom valójában nem is érezheti szenvedő tagjainak szükségleteit, mert a kívülre tekintő szeretet kifejlesztése helyett önzően befelé fordítja az embert. Az Isten halk, szelíd hangja késztetéseivel szembeni érzéketlenség azt is jelenti, hogy bár van fülünk, de nem halljuk meg sem Isten késztetéseit, sem az emberek könyörgését” (A Time to Choose [1972], 59–60).

• Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke figyelmeztetett minket egy olyan mai, egyre elterjedtebb irányzatra, amely szintén a Lélek elvesztéséhez vezet:

  „Egyre zajosabbá válik a világ. Egyre lazább, hanyagabb és ziláltabb a ruházkodás, az ápoltság és a viselkedés. Rekedt hangú, trágár szövegű zene üvölt a hangszórókból, miközben tudattágító színekben villódznak a fények – ez jellemzi a drogkultúrát. E dolgok különböző változatai egyre elfogadottabbak lesznek a fiataljaink körében és egyre nagyobb hatással vannak rájuk. […]

  A több zaj, több izgalom, több versengés, kevesebb korlát, kevesebb méltóság, kevesebb külsőség irányzata nem véletlen egyidejűség, de nem is ártatlan vagy ártalmatlan dolog.

  A katonai megszállást indító parancsnok először azt a parancsot adja ki, hogy zavarják azok kommunikációs csatornáit, akiket le akar győzni.

  A tiszteletlenség megfelel az ellenség céljainak, mert az elmében és a lélekben is eltorlaszolja a kinyilatkoztatás finom csatornáit” (in Conference Report, Oct. 1991, 28; vagy Ensign, Nov. 1991, 22).

Moróni 9:25. Dicsőségének reménysége

• Neal A. Maxwell elder kifejtette, hogy a remény, amelyről Mormon beszélt, az Úr Jézus Krisztusba vetett hithez kapcsolódik:

  „A remény szó mindennapos használata magában foglalja, hogy »reményeink szerint« bizonyos idő múlva megkérkezünk egy bizonyos helyre. »Reméljük«, hogy a világgazdaság fejlődni fog. »Reménykedünk« egy szerettünk látogatásában. Ilyen kijelentések jellemzik őszinte, de rövid távú reményeinket.

  Az élet csalódásai gyakran a meghiúsult rövidtávú reményeinket jelenítik meg. Én azonban a végső remény elengedhetetlen szükségességéről beszélek.

  

  A végső remény egészen másról szól. Jézushoz kötődik, valamint a nagyszerű engesztelés áldásaihoz, olyan áldásokhoz, amelyek egyetemes feltámadást eredményeznek, valamint az általa életre hívott lehetőséget, hogy felszabadító bűnbánatot gyakoroljunk, lehetővé téve azt, amit a szentírások »tökéletesen ragyogó« reménységnek neveznek (2 Nefi 31:20).

  Moróni is megerősítette ezt: »Mi az, amiben reménykedjetek? Íme, azt mondom nektek, hogy Krisztus engesztelése… által reméljétek« (Moróni 7:40–41; lásd még Alma 27:28). A valódi remény tehát nem ingatag, hanem halhatatlan és örök dolgokhoz kötődik!” (lásd Liahóna, 1999. jan. 70.).

Moróni 9:26. Az Atyaisten és az Úr Jézus Krisztus kegyelme

• Mormon tudta, hogy a nefiták gonoszsága miatt Moróni hatalmas kihívásokkal néz szembe. Mormon azonban azt is tudta, hogy Moróni az isteni kegyelem segítségével ki tud tartani. A Hűek a hithez című könyv elmagyarázza, hogy a kegyelem erőt ad az élet mindennapi küzdelmeiben való kitartáshoz:

  „A kegyelem szó – ahogy azt a szentírások használják – elsődlegesen arra az isteni segítségre és erőre utal, amelyben az Úr Jézus Krisztus engesztelése által részesülünk. […]

  Amellett, hogy a végső szabadításhoz kegyelemre van szükségetek, életetek minden napján szükségetek van erre a felhatalmazó erőre. Amint szorgalommal, alázattal és szelídséggel közeledtek Mennyei Atyátokhoz, kegyelme által fel fog emelni és meg fog erősíteni benneteket” (Hűek a hithez: evangéliumi értelmező szótár [2004]. 112–114).

Elgondolkodtató kérdések

• Milyen erős kifejezésekkel ítélte el Mormon a csecsemőkeresztelés gyakorlatát? (Lásd Moróni 8.) Szerinted miért voltak benne ilyen erős érzések?

• Ha a lámániták gonoszsága a nefitákéhoz volt hasonlítható, a lámániták miért nem pusztultak el? (Lásd Moróni 8:27–29.)

• Milyen fokozatos lépéseket említett meg Mormon a 8–9. fejezetben, amelyek végül a nefiták elzülléséhez vezettek? Hogyan kerülhetjük el saját életünkben az elpártolást és a gonoszságot?

Javasolt feladatok

• Írj egy bekezdést, melyben tantételekkel alátámasztva elmagyarázod, miért nincs szükségük keresztelésre a csecsemőknek (lásd Moróni 8:4–23)!

• Készíts beszédet vagy tanítást a következő témában: „Hogyan tarthatunk ki igazlelkűen, miközben körülvesz minket a gonoszság?” Használd a Moróni 8–9 tantételeit és tanait!