37. fejezet

Hélamán 10–12

Bevezetés

Nagy megtiszteltetés az, ha valakiben teljes mértékben megbízik Isten. A Lectures on Faith című könyv azt tanítja, hogy a hithez szükség van Isten jóváhagyásának a tudatára: „Bármely ember számára annak tudása, hogy a pillanatnyi életvitele Isten akarata szerint való, alapvetően szükséges ahhoz, hogy lehetővé tegye neki, hogy bízzon Istenben, mert enélkül senki nem nyerhet örök életet” ([1985], 7).

Bizalom és jóváhagyás úgy érkezik, hogy Isten minden parancsolatát betartjuk. Hélamán 10–12. fejezetei kiemelik, mennyire fontos odafigyelni a Lélek késztetéseire. Csak ha ezt tesszük, akkor lehetünk biztosak abban, hogy Isten akarata szerint élünk. Ezek a fejezetek azt is kiemelik, mennyire fontos azt akarni, amit Isten akar. Az Úr tudta, hogy Nefi nem fog „olyat kérni, mely ellentétben van [Isten akaratával]” (Hélamán 10:5). Ha kis dolgokban hűnek bizonyulunk, akkor az Úr ránk bízza a nagyobb dolgokat.

Szövegmagyarázat

Hélamán 10:1–3. Elmélkedés

• Az elmélkedés során alaposan elgondolkozunk „gyakran a szentírásokon vagy Isten más dolgain. Amikor imával társul, az… elgondolkozás kinyilatkoztatáshoz és megértéshez vezethet” (Kalauz a szentírásokhoz: Elgondolkozik.). Nefi és más próféták is kaptak elmélkedés közben kinyilatkoztatásokat. M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította: „Mindannyiunknak javára válna az elgondolkozásra és az elmélkedésre fordított idő. Az önelemzés csendes perceiben sokat taníthat nekünk a Lélek” (in Conference Report, Oct. 1995, 4; vagy Ensign, Nov. 1995, 6).

• Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából felvetette, hogy a csendes hely elősegíti az elmélkedést: „Találjatok egy békés, csendes zugot, ahol időnként elgondolkozhattok, és engedjétek meg az Úrnak, hogy irányt szabjon az életeteknek!” (Liahóna, 2001. júl. 9.).

• Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja elmondta, milyen hasznokat hajt az elmélkedés: „Amikor átgondoljátok a tanok tantételeit és imádkoztok róluk, a Szentlélek szólni fog az elmétekhez és a szívetekhez [lásd T&Sz 8:2]. A szentírásokban bemutatott események új meglátásokhoz vezetnek, és megpihennek a szíveteken azok a tantételek, amelyek helyzetetekben alkalmazhatóak” (lásd Liahóna, 2001. jan. 21).

Hélamán 10:4–5. „Nem fogsz olyat kérni, mely ellentétben van az akaratommal”

• Ha Nefihez hasonlóan mi is megtanulunk „a Lélek hatására” (Hélamán 10:17) és Isten akarata szerint kérni, akkor „úgy lesz meg, amint” kérjük (lásd T&Sz 46:30; 50:29–30). Marion G. Romney elnök (1897–1988) az Első Elnökségből megosztott néhány felvetést arról, mire van szükség a megfelelő kérésekhez:

  „Amikor Jézus nevében konkrét személyes dolgokért imádkozunk az Atyához, akkor lelkünk legmélyén éreznünk kell, hogy kéréseinket készen állunk alávetni Mennyei Atyánk akaratának. […]

  El fog jönni az idő, amikor már az előtt tudni fogjuk Isten akaratát, mielőtt kérnénk valamit. Akkor majd minden »alkalmas« lesz, amit kérünk. Minden »helyes« lesz, amit kérünk. Ez akkor következik be, amikor az igazlelkű élet eredményeként oly mértékben élvezzük majd a Lélek társaságát, hogy Ő mondja meg, mit kérjünk” (in Conference Report, Oct. 1944, 55–56).

  Romney elnöknek volt egy olyan élménye, amikor az Úr a Nefinek adotthoz hasonló ígéretett tett neki. Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából így beszélt erről:

  „1967-ben Ida Romney nőtestvér komoly agyvérzést kapott. Az orvosok azt mondták az akkori Romney eldernek, hogy a vérzés súlyos károsodásokat okozott. Felajánlották, hogy gépi úton életben tartják, de nem javasolták ezt. A család felkészült a legrosszabbra. Romney elnök a hozzá legközelebb állóknak bizalmasan elmondta, hogy bár gyötrődik és személyesen vágyik Ida felépülésére és arra, hogy továbbra is élvezhesse a társaságát, mindenekfelett »az Úr akaratának megtételére és arra vágyott, hogy nyafogás nélkül tegye azt, amit tennie kell«.

  A napok előrehaladtával Romney nőtestvér egyre kevesebb dologra reagált. Természetesen kapott áldást, azonban Romney elder »vonakodott tanácskozni ez ügyben az Úrral«. Mivel korábban már imádkozott sikertelenül azért, hogy Idának és neki lehessenek gyermekei, tudta, hogy soha nem kérhet imában olyat, ami nincs összhangban az Úr akaratával. Böjtölt, hogy tudhassa, hogyan mutassa ki az Úrnak, hogy van hite, és elfogadja életükben Isten akaratát. Biztos akart lenni abban, hogy minden tőle telhetőt megtesz. Ida azonban egyre gyengébb lett.

  Egyik este, amikor Ida nem ismerte meg őt és beszélni sem tudott, Romney elnök nagyon lehangolt állapotban ment haza és fordult szokásához híven a szentírásokhoz azzal a vággyal, hogy az Úrral lehessen. Felvette a Mormon könyvét és ott folytatta az olvasást, ahol előző este abbahagyta. Hélamán könyvében Nefi prófétáról olvasott, akit hamis vádakkal illettek és jogtalanul lázadással vádoltak. Miután csodával határos módon megmenekült vádlóitól, Nefi hazatért és az átélt dolgokon tűnődött. Miközben így tett, hangot hallott.

  Bár Marion Romney azelőtt is sokszor olvasta már ezt a történetet, ezen az estén személyes kinyilatkoztatásként hatott rá. A szentírás szavai annyira megérintették a szívét, hogy hetek óta először úgy érezte, igazi béke van benne. Úgy tűnt, mintha közvetlenül hozzá szólna az Úr. A szentírásban az áll: »Áldott vagy te…, azon dolgok miatt, melyeket tettél; …nem a saját életed megóvására törekedtél, hanem az én akaratom megismerésére és megtételére, valamint parancsolataim megtartására. És most, amiért olyan fáradhatatlanul tetted ezt, íme, örökre megáldalak téged; és hatalmassá teszlek téged szóban és tettben, hitben és cselekedetekben; igen, olyannyira, hogy minden dolog szavad szerint lesz majd néked, mert nem fogsz olyat kérni, mely ellentétben van az akaratommal« (Hélamán 10:4–5).

  Ez volt a válasz. Csak az Úr akaratának megismerésére és megtételére törekedett, és az Úr szólt. Térdre esett, kiöntötte a szívét, majd amikor imáját azzal zárta: »legyen meg a Te akaratod«, érzett vagy talán valóban hallott is egy hangot, amely azt mondja: »Nem akaratom ellen való az, hogy Ida meggyógyuljon.«

  Romney testvér gyorsan talpra állt. Már hajnali két óra is elmúlt, de tudta, mit kell tennie. Gyorsan felvette a nyakkendőjét és a zakóját, majd elindult az éjszakába, hogy meglátogassa Idát a kórházban. Nem sokkal három óra előtt ért oda. Felesége állapota változatlan volt. Meg sem rezzent, amikor sápadt homlokára tette a kezét. Tántoríthatatlan hittel hívta segítségül feleségéért a papság hatalmát. Egyszerű áldást mondott, majd kiszaladt száján az a hihetetlen ígéret, mely szerint fel fog épülni, visszanyeri szellemi képességeit, és még »nagy küldetés« vár rá a földön.

  Bár nem kételkedett, Romney elder nagyon meglepődött, amikor Ida szemei az áldás után felnyíltak. Némileg megdöbbenve mindazon, ami történt, leült az ágy szélére, hogy hónapok óta először hallja felesége gyenge hangját. Azt mondta: »Te jó ég, Marion, mit keresel itt?« Azt sem tudta, sírjon-e vagy nevessen. Megkérdezte tőle: »Ida, hogy vagy?« A mindkettejükre oly jellemző humor felvillanásával felesége így válaszolt: »Mihez képest, Marion? Mihez képest?«

  Ida Romney attól a perctől fogva elkezdett felépülni, hamarosan elhagya a kórházi ágyat, és élt, hogy lássa, amint férjét támogatják az egyház Első Elnökségének tagjaként, ami valóban »nagy küldetés a földön« (F. Burton Howard, Marion G. Romney: His Life and Faith [Salt Lake City: Bookcraft, 1988], pp. 137–42.)” (Jeffrey R. Holland and Patricia T. Holland, On Earth As It Is in Heaven [1989], 133–35).

  Hélamán 10:4–5

  Milyen jellemvonásokat találsz ebben a két versben, amelyek miatt ilyen áldásokban részesülhetett Nefi?

Hélamán 10:7. A pecsételés hatalma

• Nefi olyan szorgalmasan szolgált, hogy az Úr nagy hatalmat ruházott rá. Hatalmat kapott az emberek és a föld elemei felett. A pecsételés szent hatalma is megadatott neki, ugyanaz a hatalom, amellyel Illés próféta rendelkezett: „Illés hatalma a papság azon pecsételő hatalma, amely által a földön megkötött vagy feloldott dolgok kötve vagy oldva vannak a mennyben (T&Sz 128:8–18)” (Kalauz a szentírásokhoz: Illés.).

  

  © Robert Barrett, 1985

• Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) tanított róla, milyen pecsételő hatalmat kaptak a különböző próféták:

  „Az Úr felhatalmazással ruházta fel néhány választott szolgáját, és kivételes hatalmat adott nekik. […] Ily módon nyerte el Illés a halottak feltámasztása, a betegek meggyógyítása, valamint az egek bezárása papsági hatalmának kulcsait, hogy csak szavára essen az eső; és több mint három éven át nem volt eső; és az is hatalmában állt, hogy tüzet hívjon le az égből az egyház ellenségeinek elpusztítására. […]

  Az Úr hasonló felhatalmazást adott Nefinek, Hélamán fiának, akinek szintén felhatalmazása volt az egek bezárására és hasonló bámulatos munkák elvégzésére, csupán hite által és az Úr parancsára [lásd Hélamán 10:7]. Az Úrnak csak néhány szolgájára ruháztatott rá ez a csodálatos hatalom” (Answers to Gospel Questions, comp. Joseph Fielding Smith Jr., 5 vols. [1957–66], 4:95).

Hélamán 10:13–15. „Azon nagy csoda ellenére”

• Joseph Smith próféta azt tanította, hogy „a csodák a hit gyümölcsei” (History of the Church, 5:355). Egyesek csodák által keresnek hitet; azonban ez ellentétes a menny rendjével. A hit megelőzi a csodát – nem követi azt. Amikor Nefi csodával határos módon megmondta, hogy Szeántum a főbíró gyilkosa, az a próféta hitének eredménye volt. Sajnos azon emberek többsége, akik tanúi voltak ennek a csodának, hit nélkül éltek. A csoda nem térítette meg őket, mert „nem jelek [vagy csodák] által érkezik a hit, hanem a jelek azokat követik, akik hisznek” (T&Sz 63:9). Az életükben szükséges változásnak bűnbánatra vezető hittel kellett volna kezdődnie (lásd Alma 34:15–17). Sajnos ezek az emberek, akik hatalmas csodának voltak tanúi, továbbra is megkeményítették a szívüket, és bűnbánat helyett Nefit üldözték.

Hélamán 11:1–16. Próféták imádkoznak a népért

• Nefinek népéért mondott imája azt szemlélteti, hogy a próféta aggódik a népért. Amellett, hogy a nép előtt Istent képviselik, a próféták időnként népükért is közben kívánnak járni. Amikor mérgeskígyók gyötörték őket, Izráel gyermekei Mózeshez mentek és arra kérték: „…imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért” (4 Mózes 21:7).

  Amerikában Nefi, Lehi fia, azt írta: „Szüntelenül imádkozom [népemért] nappal, és éjjel szemeim öntözik miattuk a párnámat; és hittel fohászkodom Istenemhez” (2 Nefi 33:3).

• Napjaink prófétái is imádkoznak értünk. A 2001. szeptember 11-i tragikus terrortámadást követő általános konferencián így imádkozott Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008):

  „Ó Istenünk, Örökkévaló Atyánk…, akinek mi a gyermekei vagyunk, Hozzád fordulunk hittel e sötét és komoly órán! Kérünk, drága Atyánk, áldj meg minket hittel! Áldj meg minket szeretettel! Áldj meg jószívűséggel a szívünkben! Áldj meg az állhatatosság szellemével, hogy gyökerestül kiirthassuk az e világban lévő szörnyű gonoszságot! Adj védelmet és útmutatást azoknak, akik tevékeny módon részt vesznek a háború ügyeinek előmozdításában! Áldd meg őket, védelmezd meg az életüket; óvd meg őket a bajtól és a gonosztól! Halld meg szeretteik imáit, melyet biztonságuk érdekében hallatnak! […]

  Ó Atyánk, tekints irgalommal erre, a mi saját nemzetünkre, és annak barátaira a szükség ezen óráján! Tarts meg minket, és segíts mindig Beléd és Szeretett Fiadba vetett hittel járnunk, akinek az irgalmára számítunk, és akire Szabadítónkként és Urunkként tekintünk. Áldd meg a béke ügyét, és gyorsan hozd el nekünk azt ismét, ezért könyörgünk Hozzád alázatosan, azt kérve, hogy bocsásd meg a vétkeinket, nézz el bűneink felett, légy kegyes és irgalmas hozzánk, és add, hogy szívünk szeretettel forduljon Feléd! Alázattal imádkozunk az Ő nevében, aki mindannyiunkat szeret, igen, az Úr Jézus Krisztus, a mi Megváltónk és Szabadítónk nevében, ámen” (lásd Liahóna, 2002. jan. 105.).

Hélamán 11:4–5. Az Úr időnként a természetet felhasználva igazítja helyre gyermekeit

• Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) kifejtette, hogy „az Úr időnként az időjárást felhasználva fenyíti meg népét törvényei megszegéséért” (in Conference Report, Apr. 1977, 4; vagy Ensign, May 1977, 4; lásd még T&Sz 43:21–25).

Hélamán 11:18–12:6. Az igazlelkűség és a gonoszság körforgásai

• A Mormon könyve történelmében számos alkalommal ment át a nép az igazlelkűség, a gyarapodás, a gazdagság, a kevélység, a gonoszság, a pusztulás, az alázatosság és az újbóli igazlelkűség körforgásán. További információkért és a kevélység körforgása felvázolásának megtekintéséhez lásd „Az igazlelkűség és a gonoszság körforgása” című ábrát a függelékben (422. oldal).

  L. Tom Perry elder a Tizenkét Apostol Kvórumából sajnálkozott amiatt, hogy az emberiség nem tud kitörni a negatív körforgásokból: „Véleményem szerint a halandóság egyik legnagyobb rejtélye az, hogy miért nem tanul az emberiség a történelemből” (in Conference Report, Oct. 1992, 19; vagy Ensign, Nov. 1992, 16). Az Úr bizonyára a mi hasznunkra helyezte el a viselkedés eme nyilvánvaló mintáit a szentírásokba, hogy segítsen nekünk a mi életünkben elkerülni ezeket a problémákat (lásd T&Sz 52:14–19).

Hélamán 11:22–23. „Tanok egyes pontjai”

• Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából jelezte, mi alkotja Krisztus igaz tanát: „Krisztus igaz tana az, hogy minden embernek hozzá kell jönnie, hitre kell szert tennie, bűnbánatot kell tartania, meg kell keresztelkednie, be kell fogadnia a Szentlelket, majd mindvégig hittel ki kell tartania ahhoz, hogy szabadulást nyerjen. (2 Nefi 31:17–21; 3 Nefi 11:29–41; T&Sz 10:67; 68:25)” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 204).

• Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke a következő kijelentést tette az igaz tan erejéről:

  „Az igaz tan, amennyiben megértik, megváltoztatja a hozzáállást és a viselkedést.

  Az evangélium tanainak tanulmányozása gyorsabban javítja a viselkedést, mint ahogy a viselkedés tanulmányozása javítja azt. […] Ezért hangsúlyozzuk oly erélyesen az evangélium tanainak tanulmányozását” (in Conference Report, Oct. 1986, 20; vagy Ensign, Nov. 1986, 17).

Hélamán 11:21–38. Visszatérő gonoszság

• Joseph Smith próféta azt tanította, hogy „az ördög mindig ugyanakkor állítja fel az ő királyságát, hogy Istennel ellenkezzen” (History of the Church, 6:364). Mindahányszor, amikor megalapíttatik vagy megerősödik a Szabadító egyháza, az ellenség valamilyen formában ellenállást próbál gerjeszteni, hogy támadja Isten szentjeinek előrehaladását. A Hélamán 11-ben példát látunk a Sátán által kialakított ellenállásra. A Gadianton rablókat kisöpörték az országból. Az egyház igazlelkű nefita és lámánita tagjai rendkívüli békét élveztek (lásd Hélamán 11:21). Azonban mindössze néhány év múlva Sátánnak a népre gyakorolt befolyása oda vezetett, hogy visszatértek a gonoszsághoz és lehetővé tették, hogy a Gadianton rablók visszaszerezzék a hatalmat és a befolyást.

Hélamán 12:1–3. Az emberek állhatatlansága

• Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából felfedte néhány lehetséges okát a lelki állhatatlanságnak:

  „Vajon egyszerű, önkéntelen feledékenységről van szó? Avagy az intellektuális feddhetetlenség kudarcáról, mert nem vagyuk hajlandóak felidézni és elismerni a múlt áldásait? Avagy a szelídség hiányáról, és azért van szükség ilyen kemény leckék megismétlésére, mert figyelmen kívül hagyjuk az enyhébb és gyengédebb jelzéseket, amelyek intenek, hogy »emlékezzünk Őreá«? […]

  Naponta szükségünk van a Lélekre, hogy naponta segítsen nekünk emlékezni. Különben olyankor következnek be emlékezetkiesések, amikor a leginkább sebezhetők vagyunk. A természetes ember számára nem természetes a tegnap áldásainak hálás emlékezetben tartása, különösen akkor nem, amikor oly nagyon nyomasztják a test mai szükségletei” (Lord, Increase Our Faith [1994], 101–2).

• Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből ezt a meglátást tette még arról, hogy miért lehetünk állhatatlanok: „Az Istentől való függés gyorsan elhalványulhat, amikor az imák megválaszoltatnak. És a nehézségek csökkenésével együtt csökkennek az imák is. A Mormon könyve újra és újra elismétli ezt a szomorú történetet” (Liahóna, 2002. jan. 16.).

  Hélamán 12:1–9

  E versek alapján milyen szerepet játszik az emlékezés vagy annak hiánya abban, hogy segítsen a kevélység körforgásának elkerülésében?

Hélamán 12:2. Amikor Isten felvirágoztatja népét, elfelejtik Őt

• Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) leírta, milyen nehézségek adódhatnak a gyarapodásból: „Úgy tűnik, a mi próbatételünk a legkeményebb mindenek között, mert a gonoszok körmönfontabbak és okosabbak. Ez mind kevésbé látszik fenyegetőnek és nehezebb észrevenni. Míg az igazlelkűség minden próbatétele küszködést mutat, ez a bizonyos próbatétel egyáltalán nem is tűnik próbatételnek, mert nincs benne küszködés, ezért is lehet nagyon megtévesztő. Tudjátok, mit tehet az emberekkel a béke és a gyarapodás – el tudja altatni őket” (Larry E. Dahl, “Fit for the Kingdom,” in Studies in Scripture, Volume Five: The Gospels, edited by Kent P. Jackson and Robert L. Millet [1986], 5:369).

• Harold B. Lee elnök (1899–1973) összehasonlította a „luxus” próbatételét az élet egyéb próbatételeivel: „Próbára tétetünk és megpróbáltatunk. Talán nem is ismerjük fel, milyen kemény próbatételeken megyünk keresztül. Az egyház korai napjaiban gyilkosságok voltak és fosztogatás. A sivatagba űzték a szenteket. Éheztek, nem nagyon volt ruhájuk és fáztak. Örökösei vagyunk annak, amit adtak nekünk. Igen ám, de mihez kezdünk vele? A luxus ölében sütkérezünk, nem látott még ehhez hasonlót a világ történelme. Úgy tűnik, talán ez az egyik legkeményebb próbatétel, amelyre valaha is sor került ezen egyház történelmében” (Dahl, “Fit for the Kingdom,” in Studies in Scripture, 5:369).

Hélamán 12:4. „A világ hiábavaló dolgaira” helyezik szívüket

• Mormon kihangsúlyozta, milyen balgák azok, akik a világ hiábavaló, avagy értéktelen, üres és hitvány dolgaira helyezik a szívüket. Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta: „»A világ hiábavaló dolgai« közé tartozik a vagyon, a kevélység, az előkelőség és a hatalom világi kvartettjének minden kombinációja. Mindezeket illetően a szentírások arra emlékeztetnek bennünket: »ezeket nem tudod magaddal vinni« (Alma 39:14). Olyan kincsekre kell törekednünk, amelyeket a szentírások a hűeknek ígérnek: »a tudás nagyszerű kincseire…, méghozzá rejtett kincsekre« (T&Sz 89:19)” (lásd Liahóna, 2001. júl. 101.).

Hélamán 12:5–6. „Gyorsan emelkednek fel a kevélységben”

• A kevélységről szóló klasszikus beszédében Ezra Taft Benson elnök leírta, milyen sok vetülete van a kevélységnek:

  „A kevélység természetéből fakadóan versengő. Isten akarata ellen szegezzük a miénket. Ha Istenre irányítjuk a kevélységünket, akkor annak lelkisége »az én akaratom legyen meg, ne a tiéd«. […]

  A kevélyek nem tudják elfogadni Isten felhatalmazását, hogy irányítsa az életüket (lásd Hélamán 12:6). Az igazságról való megállapításaikat szembehelyezik Isten fenséges tudásával, a képességeiket Isten papsági hatalmával, a teljesítményeiket pedig az Ő hatalmas műveivel.

  […] A kevélyek azt kívánják, hogy Isten értsen velük egyet. Nem tartják fontosnak, hogy változtassanak saját véleményükön azért, hogy az egyezzen Istenével. […]

  A kevélység titkos összeesküvéseket eredményez, melyeket hatalom- és haszonszerzésre, valamint a világ dicsőségének elnyerésére hoznak létre (lásd Hélamán 7:5; Ether 8:9, 16, 22–23; Mózes 5:31). A kevélység bűnének gyümölcsei név szerint a titkos összeesküvések, amelyek a járedita és a nefita civilizációt is lerombolták, és eddig is, valamint ez után is sok nemzet bukását okozzák (lásd Ether 8:18–25)” (in Conference Report, Apr. 1989, 4–5; vagy Ensign, May 1989, 4, 6).

• Joe J. Christensen elder a Hetvenektől azt tanította, hogy a kevélység hamislelkű hasonlítgatásokhoz vezet és a bukásunkat is okozhatja:

  „A kevélység arra indít minket, hogy túlságosan törődjünk vele, vajon másokkal összehasonlítva magunkat szerintünk mennyire vagyunk intelligensek, milyen márkájú farmert vagy más ruhát – »drága ruházatot« – viselünk, milyen szervezethez tartozunk, a város mely részén lakunk, mennyi pénzünk van, milyen fajhoz vagy nemzetiséghez tartozunk, milyen autót vezetünk, és melyik egyházhoz tartozunk, mennyi iskolázottságban lehetett részünk, és így tovább.

  A szentírásokban sok minden jelzi azt, hogy a kevélység azért növekedett, hogy egyéneket, nemzeteket, sőt időnként már magát az egyházat is elpusztítsa. […]

  Megszámolták, hogy A Mormon könyvében nem kevesebb, mint harminc alkalommal bomlott meg a gyarapodás és a békesség körforgása, elsősorban az emberi kevélység hatásai miatt” (One Step at a Time: Building a Better Marriage, Family, and You [1996], 138–39). (Lásd „Az igazlelkűség és a gonoszság körforgása” című ábrát a függelék 422. oldalán.)

Hélamán 12:7–19. Az ember semmisége

• Joseph Fielding Smith elnök segített nekünk megérteni, hogy »az emberek gyermekeinek semmisége« (Hélamán 12:7) kifejezés nem az ember értékére utal: „Nos, ez a próféta nem azt akarta mondani, hogy az Úr jobban törődik a föld porával és jobban szereti azt, mint a gyermekeit. […] Arra mutat rá itt, hogy a föld pora engedelmes. Az Úr parancsára erre-arra mozdul. Minden összhangban van a törvényeivel. A világegyetemben minden betartja a neki adott törvényt, amennyire én tudom, az embert kivéve. Bárhová tekintünk, törvényt és rendet látunk, az elemek elhívásuknak megfelelően engedelmeskednek a nekik adott törvénynek. Az ember azonban lázad, és e tekintetben az ember kevesebb a föld poránál, mert elveti az Úr tanácsait” (in Conference Report, Apr. 1929, 55).

Hélamán 12:15. Csillagászati ismeretek

• A Hélamán 12:14–15-ből kitűnik, hogy Mormon rendelkezett a világegyetem fizikai törvényeit illető alapismeretekkel: „Utalás történik itt arra a bibliai történetre, amikor Józsué megparancsolja a napnak és a holdnak, hogy álljanak meg, míg serege elvégzi az emoreusok megfutamítását (Józsué 10:12–14). Itt helyreigazítást kap a beszámoló, amely azt feltételezte, hogy a nap forog az egy helyben álló föld körül. (Lásd még Ésaiás 38:7–8; 2 Királyok 20:8–11.) Ezek a versek finoman, de biztosan tudatják velünk azt, hogy a próféta-szerkesztő Mormon, sok ősi lelki vezetőhöz hasonlóan, egyáltalán nem volt tájékozatlan Isten, az ember és a világegyetem dolgaiban” (Joseph Fielding McConkie and Robert L. Millet, Doctrinal Commentary on the Book of Mormon, 4 vols. [1987–91], 3:397).

  

  © Corbis

Hélamán 12:23–24. A bűnbánat Krisztus kegyelméhez vezet minket

• David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő magyarázatot fűzte Isten kegyelmének hatalmához:

  „A Bibliaszótárból megtudjuk, hogy a kegyelem kifejezéssel a szentírások gyakran megerősítő vagy felhatalmazó hatalomra utalnak:

  »A szó fő jelentéstartama a Jézus Krisztus bőséges irgalmának és szeretetének eszköze által adott isteni segítség vagy erő.

  […] Hasonlóan az Úr kegyelméből adatik meg, a Jézus Krisztus engesztelő áldozatába vetett hit és a bűnbánat révén, hogy az emberek erőt és segítséget kapnak olyan jó cselekedetek elvégzésére, melyet saját erejükből nem tudnának megtenni. Ez a kegyelem olyan erő, mely lehetővé teszi az embereknek, hogy örök életet és felmagasztosulást nyerjenek, miután minden tőlük telhetőt megtettek« (p. 697).

  Ennek következtében az engesztelés felhatalmazó és megerősítő jellege segíteni fog nekünk meglátni a jót, megtenni azt, és azzá válni, méghozzá oly módon, amit korlátozott halandó képességeinkkel soha nem ismerhetnénk fel vagy vihetnénk véghez. Tanúságomat teszem, hogy a Szabadító engesztelésének felhatalmazó ereje valóságos” (lásd Liahóna, 2004. nov. 76–77.; lásd még T&Sz 93:20, 27–28).

• Gene R. Cook elder a Hetvenektől a Szabadító kegyelmének személyes természetéről beszélt:

  „Az Úr engesztelés általi kegyelme megtisztíthat minket a bűntől és segíthet is nekünk, hogy próbatételeken, betegségeken, és akár jellembeli hibákon keresztül is tökéletesítsük magunkat. […] Krisztus helyrehozhatja azokat a hibáinkat és esendőségeinket, amelyek másként nem lennének helyrehozhatók (lásd 1 Mózes 18:14; Márk 9:23–24).

  Ennek a nagyszerű igazságnak mindannyiunkat reménnyel kellene eltöltenie, amennyiben gyorsan eszünkbe jut, hogy a kegyelem akkor fejti ki hatását az életünkben, ha megbánjuk a bűneinket. […]

  Bűnbánó szívre és jócselekedetekre van szükség ahhoz, hogy kegyelem állíttasson vissza hozzánk. Ha valaki buzgón válaszért fohászkodik az imájában, a válasz talán sokkal inkább a személyes bűnök megbánásán áll vagy bukik, mint bármi más tényezőn (lásd T&Sz 101:7–8; Móziás 11:23–24).

  A kegyelem elnyeréséhez nem kell tökéletesnek lennünk, de igyekeznünk kell a tőlünk telhető legjobban betartani a parancsolatokat. Akkor az Úr lehetővé teszi számunkra ezen erő elnyerését” (in Conference Report, Apr. 1993, 99–100; vagy Ensign, May 1993, 80–81).

Elgondolkodtató kérdések

• Milyen lépéseket teszel meg azért, hogy elkerüld életedben a kevélység körforgását?

• Hol láttad életedben a papság hatalmának működését?

• Mit tehetsz azért, hogy elérj imáidban arra a pontra, ahol már nem kérsz semmi olyat, ami az Úr akarata ellen való?

Javasolt feladatok

• Oszd meg egy családi estén, mit tanultál a Hélamán 12–14-ből arról, hogyan és miért feddi meg az Úr a gyermekeit!

• Írd le a naplódba, hogyan kezeled életedben a kevélység körforgását!