3 Nefi 23–26

Bevezetés

Háromnapos szolgálatának második napján a Szabadító jóváhagyta és kifejtette Ésaiás és Malakiás próféciáit. Megjegyezte Ésaiás próféciái érvényéről, hogy az „minden olyan dolgot érint, mely Izráel házából való népemet illeti” (3 Nefi 23:2). Jézus Krisztus személyesen vizsgálta meg a szentírásbeli feljegyzéseket, hogy meggyőződjön a helyességükről, és hozzájuk adatta Sámuel szavainak beteljesedését a feltámadás vonatkozásában, valamint Malakiás szavait (lásd 3 Nefi 24:1; 26:1–2). Malakiás szavai leszögezik, milyen áldások járnak a tized törvényével és milyen szerepet játszik majd az utolsó napokban Illés próféta a második eljövetel előkészítésében.

Az Úr mindannyiunknak megparancsolta a szentírások és a próféták szavainak kutatását (lásd 3 Nefi 23:5). Bölcsességnek mondta azt, hogy ezek a „szentírások… át legyenek adva az eljövendő nemzedékeknek” (3 Nefi 26:2). Minden utolsó napi szentnek kötelessége szorgalmasan kutatni a szentírásokat. Gondolj bele, mit jelent szorgalmasan kutatni, nem csupán olvasni a szentírásokat és a prófétákat!

Szövegmagyarázat

3 Nefi 23:1. „Nagyszerűek Ésaiás szavai”

A Szabadító azt tanította, hogy Ésaiás próféciái minden olyan dolgot lefednek, amely népét illeti (lásd 3 Nefi 23:2) – ez figyelemre méltó terjedelem, Isten dolgainak vonatkozásában. A Szabadító jóváhagyta Ésaiás próféciáit, amikor azt mondta: „nagyszerűek Ésaiás szavai” (3 Nefi 23:1). A 3 Nefi 22 az utolsó abból a több mint 20 Ésaiás-fejezetből, amelyet idéz a Mormon könyve. Figyeld meg, hogy a Szabadító konkrét utasítást adott hallgatóinak Ésaiás próféta írásainak kutatására (lásd 3 Nefi 23:1). Nem meglepő az, hogy a Mormon könyve és más szentírások oly sokat idéznek Ésaiástól.

Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke, kihangsúlyozta, milyen egyedi és fontos szerepet játszanak Ésaiás próféciái, és miért őrizte meg szavait az Úr:

„Ésaiás a legtöbbet idézett próféta az Újszövetségben. Maga az Úr is hét alkalommal idézte Ésaiást, az apostolok pedig még negyvenszer. Ezen kívül kilencven részleges idézet vagy átfogalmazás utal Ésaiás szavaira.

Ésaiás a legtöbbet idézett próféta a Tan és a szövetségekben. Ésaiás harmincegy fejezetéből hatvanhat idézet igazolja ennek a nagyszerű prófétának a páratlan jelentőségét.

Mindez megerősíti, hogy az Úrnak célja volt azzal, hogy megőrizte Ésaiás szavait” (Let Not Your Heart Be Troubled [1991], 280).
Megjegyzés: Ésaiással kapcsolatos további háttérinformációkért, valamint írásainak tanulmányozására és megértésére vonatkozó javaslatokért lásd az 1 Nefi 20–21 (43. oldal) és a 2 Nefi 12–16 szövegmagyarázatát (75–76. oldal).

3 Nefi 23:1–5. Kutassátok a szentírásokat

© Bryant Livingston, 1999

Az Úr azt parancsolja szentjeinek, hogy kutassák a szentírásokat, ne csak olvassák azokat. Amikor kutatjuk a szentírásokat, gondosan megvizsgáljuk őket, hogy felfedezzünk valamit, illetve komoly érdeklődéssel, alaposan felderítjük azokat. A szentírások kutatása azt is jelzi, hogy gondolkodunk felőlük (lásd Józsué 1:8), tanulmányozzuk őket (lásd 2 Timótheus 3:15; T&Sz 26:1), megszívleljük azokat (lásd 1 Nefi 15:25), és elgondolkozunk rajtuk (lásd 2 Nefi 4:15). A Szabadító azt is megparancsolta nekünk, hogy a szentírások mellett a próféták szavait is kutassuk (lásd 3 Nefi 23:5).

3 Nefi 23:1–5

Mit mondott az Úr Ésaiás írásairól? Milyen értékkel bír a szentírások és a próféták szavainak tanulmányozása?
Joseph Smith próféta (1805–1844) arra biztatta a szenteket, hogy kutassák a szentírásokat, hogy önálló tanúbizonyságot nyerjenek ezzel az igazságról, és konkrét utasításokat kapjanak Istentől. „Kutassátok a szentírásokat – kutassátok a kinyilatkoztatásokat, melyeket kiadunk, és kérjétek meg Mennyei Atyánkat az Ő Fia, Jézus Krisztus nevében, hogy jelenítse ki nektek azok igaz voltát, és ha egyedül az Ő dicsőségére tekintő szemmel teszitek ezt, semmiben nem kételkedve, akkor az Ő Szent Lelkének hatalma által válaszolni fog nektek. Akkor ti magatok tudjátok majd, és nem valaki mástól. Akkor senkitől nem függtök majd Isten ismerete terén, és nem lesz helye a spekulációnak. Nem lesz helye, mert ha az emberek attól kapnak utasításokat, aki alkotta őket, akkor tudni fogják, hogyan fogja őket megszabadítani. Újra azt mondjuk tehát: Kutassátok a szentírásokat, kutassátok a prófétákat, és tudjátok meg, mi vonatkozik azokból rátok” (History of the Church, 1:282).
Bár először talán nehéznek bizonyul a szentírások kutatása, Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) azt ígérte, hogy világosságot kapnak és felemeltetik a lelke azoknak, akik komolyan tanulmányozzák a szentírásokat: „Hálás vagyok a szentírások olvasásának hangsúlyozásáért. Remélem, hogy sokkal élvezetesebb lesz ez számotokra, mint egy puszta kötelesség; hogy inkább szerelmi kapcsolattá válik majd ez Isten szavával. Megígérem nektek, hogy amikor olvastok, felvilágosodik az elmétek és felemelkedik a lelketek. Először talán unalmasnak tűnik majd, de aztán csodálatos élménnyé válik, fenséges gondolatokkal és szavakkal” (“The Light within You,” Ensign, May 1995, 99).
Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből azt mondta, hogy ha túlságosan sietünk a szentírások olvasásakor, akkor nem engedjük meg a Szentléleknek, hogy tanítson minket:

„A Szentlélek vezetni fog minket, hogy mit mondjunk, ha naponta tanulmányozzuk a szentírásokat és elmélkedünk rajtuk. A szentírás szavai meghívják a Szent Lelket. […] A szentírások napi tanulmányozásával számíthatunk erre az áldásra. […]

Akkor őrizzük kincsként Isten szavát, ha nem csak olvassuk, hanem tanulmányozzuk is a szentírások szavait. Több táplálékot nyerhetünk akkor, ha néhány szón elgondolkodunk, engedve a Szentléleknek, hogy tegye valóban kincsünkké ezeket, mintha csak gyorsan átsiklanánk felettük és felszínesen olvasnánk el egész fejezeteket a szentírásokból” (lásd Liahóna, 1998. jan. 86.).

3 Nefi 23:6–13. A pontos szentírásbeli feljegyzés fontossága

Elengedhetetlen a szentírásbeli feljegyzés pontossága és teljessége, mivel erre támaszkodunk, hogy megértsük Istent és számunkra alkotott tervét. A 3 Nefi 23:6–13-as versei tartalmazzák Sámuel azon próféciáinak beteljesedését a feltámadásról, amelyek korábban hiányoztak, és amelyekről a Szabadító kérte, hogy vegyék bele a feljegyzésbe.

3 Nefi 24:1. „Az Atya által Malakiásnak adott szavak”

Malakiás próféciáinak fontosságát hangsúlyozta ki a Szabadító, amikor az Atya útmutatása szerint az ő szavainak egy részét idézte az amerikai népnek (lásd 3 Nefi 24:1). Ki volt Malakiás próféta? Malakiás ószövetségi próféta volt, aki Kr. e. 430 körül írt és prófétált. Malakiás azt jelenti: „hírnököm”, és próféciájának első része „a papsághoz szól, megfeddve őket Isten szogálatának elhanyagolásáért. A második rész (2:10–4:6) a népnek szól, a szövetségen kívüli házasság, a szövetségen belüli feleségektől való válás, valamint a tizedfizetés hanyagolása ellen. […] A hűeket arra biztatják, hogy maradjanak is azok, biztosítva őket róla, hogy az Úr gondol rájuk, az engedetlenek pedig elbuknak az Úr eljövetelének napján” (Bible Dictionary, “Malachi,” 728). Malakiás üzenetének utolsó része kijelenti, milyen áldások származnak a tizedfizetés törvényének betartásából, és milyen különleges szerepet játszik majd Illés próféta az utolsó napokban a második eljövetelre való felkészülésben (lásd 3 Nefi 24–25).

3 Nefi 24:1. Az Úr „hirtelen eljön majd az ő templomába”

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy „többek között azért kell újra és újra elolvasnunk a szentírásokat, mert sok próféciának és tanbéli résznek bennük számos jelentése és számos beteljesedése van” (“Scripture Reading and Revelation,” Ensign, Jan. 1995, 8). Ez a helyzet azzal a kifejezéssel is, hogy „az Úr… hirtelen eljön majd az ő templomába” (3 Nefi 24:1). Ez részben beteljesedett akkor, amikor az Úr ennek az adományozási korszaknak az elején, 1836. április 3-án megjelent a Kirtland Templomban (lásd T&Sz 110:1–10); aztán minden alkalommal részben beteljesedik akkor, amikor a Szabadító eljön valamelyik templomába; és részben a második eljövetel idején fog beteljesedni, amikor a föld megtisztul a gonoszságtól és celesztiális lakhellyé válik (lásd T&Sz 88:25). Így a földre is lehet majd azt mondani, hogy az Úr temploma.

3 Nefi 24:2. A finomító tüze és a ruhatisztító lúgja

Malakiás hatásos jelképrendszert használt, amikor a finomító tüzéhez és a ruhatisztító lúgjához hasonlította a Messiás eljövetelét (lásd 3 Nefi 24:2). A finomító olyan valaki, „aki elválasztja egymástól a természetben általában keveredve található nemesfémeket és salakot. A folyamat részeként nagy hőt is használ, hogy folyékony állapotba hozza az anyagot, innen származik a »finomító tüze« kifejezés” (Bible Dictionary, “Refiner,” 760).

A Szabadító is hasonlít a finomítóhoz. Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette ezt: „Küldetése az emberi lélek megtisztítása és finomítása, hogy az tisztán, salaktól mentesen térhessen vissza Atyja királyságába. (3 Nefi 27:19–21) Tisztító hatalma a finomító tüzéhez hasonlít, és »ül, mint ötvös vagy ezüsttisztogató« azon a nagy napon, amikor eljön, hogy megítélje a világot (Malakiás 3:2–3; 3 Nefi 24:2–3; T&Sz 128:24)” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 624).

A ruhatisztító dolga „a ruhák megtisztítása és kifehérítése”, amihez szappant használnak (Bible Dictionary, “Fullers,” 676). Krisztus engesztelése a „ruhatisztító lúgjaként” hat, hogy megtisztítson minket a bűneinktől és felkészítsen minket arra, hogy tisztán és szeplőtlenül állhassunk majd az ítélőszék elé.

3 Nefi 24:5. Akik elnyomják az özvegyeket és az árvákat

Isten felelősségre fog vonni minket azért, ha elhanyagoljuk az özvegyeket és az árvákat. Thomas S. Monson elnök kifejezésre juttatta, milyen fontosak az özvegyek az Úrnak, és hogy szolgálnunk kell őket:

„Úgy tűnik, az özvegy szó nagy jelentőséggel bírt Urunk számára. Figyelmeztette tanítványait, hogy óvakodjanak az írástudók példájától, akik hosszú ruházatukkal és hosszú imáikkal színlelik az igazlelkűséget, de felemésztik az özvegyek házát [lásd Lukács 20:46–47]. […]

Joseph Smith prófétának pedig azt az utasítást adta: »a tárházat az egyháztagok felajánlásai tartsák fenn; és gondoskodjanak az özvegyekről és az árvákról, valamint a szegényekről« [T&Sz 83:6]. […]

Lehet, hogy konkrétan ételre, ruhára, esetleg fedélre van szükség. Ezekkel szolgálhatunk. Majdnem mindig marad [szükséget látó özvegy]. […]

Ne felejtsük el, hogy a temetési virágok elhervadtával emlékké válnak a baráti jókívánságok, és az elme folyosóin homályba vesznek az elhangzott imák és szavak. A gyászolók gyakran egyedül találják magukat. Hiányzik nekik a gyermekek nevetése, a tizenévesek nyüzsgése, az eltávozott társ gyengéd, szerető törődése. Hangosabban ketyeg az óra, lassabban telik az idő, és bizony börtönné válik a négy fal” (in Conference Report, Oct. 1994, 90–91; vagy Ensign, Nov. 1994, 70).

3 Nefi 24:8–12. Tized és felajánlások

Istenbe vetett hitüket juttatják kifejezésre azok, akik a tized törvénye szerint élnek. Ennek a törvénynek a betartása elhozza a 3 Nefi 24:10–12-ben kijelentett áldásokat. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából öt okot sorolt fel arra, hogy miért engedelmeskedjen körülményeitől függetlenül minden egyháztag a tizedfizetés törvényének:

„Hadd mondjak el… öt okot, hogy miért kell mindannyiunknak – gazdagnak vagy szegénynek, régi vagy új egyháztagnak – egyaránt hithűen fizetni a tizedet és a felajánlásokat.

Először is tegyétek meg gyermekeitek… érdekében. […] Tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy az egyház sok áldása azért van, mert ti és ők fizetik az egyháznak a tizedet és a felajánlásokat! […]

Másodszor, fizessétek a tizedet, hogy joggal részesüljetek az azoknak ígért áldásokban, akik így tesznek. […]

Harmadszor, fizessetek tizedet annak kinyilvánításaként, hogy az anyagi javak birtoklása és a világi vagyon felhalmozása nem létezésetek legfőbb célja. […]

Negyedszer, tisztességesen és feddhetetlenül fizessétek a tizedeteket, mivel ezek megilletik Istent! […]

Ez vezet el az ötödik okhoz, amiért fizetnünk kell a tizedet és a felajánlásokat. Nagylelkű és irgalmas Mennyei Atyánk iránti szeretetünk személyes kifejezésre juttatásaként kell fizetnünk ezeket. Isten az Ő kegyelme által kenyeret adott az éhezőknek és felruházta a szegényeket. Életünk különböző időszakaiban mi is közéjük számláltatunk, fizikai vagy lelki értelemben” (lásd Liahóna, 2002. jan. 37–39.).
Harold B. Lee elnök (1899–1973) a következőképp írta le azt az áldást, amelyet a tizedfizetés révén kaphatunk: „Az e tantétel iránti engedelmességet követő ígéret az, hogy megnyílnak az ég csatornái és olyan sok áldás árad ki ránk, hogy alig tudjuk majd befogadni azokat. Az ég csatornáinak megnyílása természetesen Istentől érkező kinyilatkoztatást jelent annak, aki készen áll ily módon áldozatot hozni” (The Teachings of Harold B. Lee, ed. Clyde J. Williams [1996], 206).
Heber J. Grant elnök (1856–1945) tanúbizonyságot tett róla, hogy Isten még több bölcsességgel áldja majd meg azokat, akik engedelmeskednek a tized törvényének: „Tanúbizonyságot teszek – és tudom, hogy az általam tett bizonyság igaz – arról, hogy azoknak a férfiaknak és nőknek, akik teljes mértékben tisztességesek voltak Istennel és fizették a tizedüket…, Isten megadta az ahhoz szükséges bölcsességet, hogy a maradék kilenc tized felhasználása még nagyobb értékkel bírjon számukra, és többre vigyék azzal annál, mint ha nem lettek volna tisztességesek az Úrral” (in Conference Report, Apr. 1912, 30).
Dallin H. Oaks elder azoknak a kijelentéséről beszélt, akik azzal a kérdéssel szembesülnek, hogy vajon engedelmesek lesznek vagy nem a tizedfizetés parancsolatának:

„Néhányan azt mondják, hogy: »Nem engedhetem meg magamnak a tized fizetését.« Azok, akik hitüket az Úr ígéretébe helyezik, azt mondják: »Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne fizessek tizedet.«

Nemrégiben egyházi vezetők gyűlésén beszéltem egy Észak-Amerikán kívüli országban. A tizedről volt szó, és olyasvalamit mondtam, ami nem állt szándékomban. Elmondtam nekik, mily gyötrelmes az Úrnak az, hogy nemzetükben az egyháztagoknak csak egy kis része támaszkodik az Úr ígéreteire és fizet teljes tizedet. Figyelmeztettem őket, hogy az Úr vissza fogja tartani anyagi és lelki áldásait, ha szövetséges gyermekei nem tartják be ezt a rendkívül fontos parancsolatot.

Remélem, hogy ezek a vezetők megtanították ezt a tantételt országukban a cövekek és a kerületek tagjainak. A tized törvénye és az a szerint élőknek ígért áldások minden nemzetben vonatkoznak az Úr népére. Remélem, hogy egyháztagjaink ki fogják érdemelni az Úr áldásait azzal, hogy teljes tizedet fizetnek” (in Conference Report, Apr. 1994, 44; vagy Ensign, May 1994, 34).

3 Nefi 24:16–18. „Összeállítom ékszereimet”

Hogyan válunk az Úr ékszereinek egyikévé? Az ékszer olyan drágakő, amelyet belső és külső értékei alapján becsülnek fel a piacon. Malakiás és más próféták az ékszer hasonlatával utaltak jelképesen azokra az emberekre, akik félik az Urat – akik tiszteletet tanúsítanak Iránta, betartják a szertartásait, és akiknek neve ott van az emlékezet könyvében (lásd 3 Nefi 24:16–18; lásd még T&Sz 60:4; 101:3; 2 Mózes 28:15–21). Ahhoz tehát, hogy az Úr egyik ékszerévé váljunk, a világi hatásoktól függetlenül hűen be kell tartanunk minden szertartáshoz kapcsolódó szövetséget. Ezt téve kimutatjuk az Úr iránti szeretetünket, és nevünk fel lesz jegyezve az emlékezet könyvében.

3 Nefi 25:1. „Sem gyökeret, sem ágat”

Mit jelent az, hogy elégettetnek a kevélyek és „mindenki, aki gonoszul cselekszik”, és sem gyökerük, sem águk nem marad? (3 Nefi 25:1) Ez a kifejezés a 3 Nefi 25 témájára utal. Tekints úgy a szüleidre vagy az őseidre, mint akik a gyökereid, a gyermekeidre vagy utódaidra pedig úgy, mint akik az ágaid. Ahhoz, hogy egyesüljünk a gyökereinkkel és az ágainkkal, el kell nyernünk a templomi szertartásokat. Az Úr azt mondta, hogy a második eljövetel előtt el fogja küldeni Illést, hogy visszaállítsa a családok – gyökerek és ágak – teljessé tételét lehetővé tevő papsági kulcsokat. 1836-ban sor került a pecsételő hatalom visszaállítására, ami lehetővé teszi a családök örök összekapcsolását (lásd T&Sz 110:14–16; 128:18). A kevélyek és a gonoszok azonban elégettetnek, és gyökér (ősök), illetve ágak (utódok) nélkül maradnak, mert levágatnak a családjukról és a pecsételő áldásoktól.

Jeffrey R. Holland elder azt mondta erről az elképzelésről: „Illés visszaállítota a pecsételő hatalmakat, melyek által a földön megpecsételt szertartások a mennyben is meg vannak pecsételve. […] Ezen kötelék nélkül nem lennének családi kapcsolatok az örökkévalóságban, és az emberiség családja valóban örökké gyökerek (ősök) és ágak (utódok) nélkül maradna” (Christ and the New Covenant [1997], 297–98).

3 Nefi 25:2. „Borjak az istállóban”

A „borjak az istállóban” jelentéséhez lásd az 1 Nefi 22:24 szövegmagyarázatát (47–48. oldal).

3 Nefi 25:5–6. Illés egymás felé fordítja a szíveket

1823. szeptember 21. estéjén, első látogatásakor Moróni angyal a Malakiás 4:5–6-ban található próféciát idézte Joseph Smithnek, a Bibliában „olvashatótól egy kicsit eltérően” (Joseph Smith története 1:36–39; lásd még T&Sz 2). Ez a prófécia 1836. április 3-án teljesedett be, a Kirtland templomban, amikor Illés megjelent, és Joseph Smithnek, valamint Oliver Cowderynek visszaállította a papsági kulcsokat (lásd T&Sz 110:13–16). Joseph Smith próféta ezen első látogatástól kezdve egészen szolgálata végéig folyamatosan említést tett Malakiás próféciájáról és Illés küldetéséről.

A Tan és a szövetségek 128:17–18-ban adott prófétai magyarázat mellett Joseph Smith próféta azt is tanította: „Illés volt az utolsó olyan próféta, aki rendelkezett a papság kulcsaival, és aki az utolsó adományozási korszak előtt vissza fogja állítani a felhatalmazást és átadja a papság kulcsait, hogy minden szertartást igazlelkűségben lehessen elvégezni. Igaz, hogy a Szabadítónak volt felhatalmazása és hatalma ezen áldás megadására; azonban Lévi fiai túlságosan előítélettel voltak iránta. »Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja«, és így tovább. Miért küldené el Illést? Mert nála vannak a felhatalmazás kulcsai, hogy a papság minden szertartásában eljárjon; és ha nem adatik meg a felhatalmazás, akkor a szertartások nem végezhetők el igazlelkűségben” (History of the Church, 4:211).
Joseph Smith próféta a fordítja szó jelentését is elmagyarázta, azzal együtt, hogy miként vonatkozik az életünkre:

„A fordít szót itt [Malakiás 4:5–6-ban] az összeköt vagy a pecsétel szóra kellene fordítani. De mi is a célja ennek a fontos küldetésnek? Vagy hogyan kell ennek beteljesednie? A kulcsokat át kell adni, Illés lelkének el kell jönnie, az evangéliumot meg kell alapozni, Isten szentjeit össze kell gyűjteni, Siont fel kell építeni, és a szenteknek szabadítókként kell feljönniük Sion hegyére.

De hogyan válhatnak szabadítókká Sion hegyén? Azáltal, hogy felépítik templomaikat, felállítják keresztelőmedencéiket, majd elindulnak, és részesülnek az összes szertartásban, keresztelésben, konfirmálásban, megmosásban, megkenésben, elrendelésben és pecsételő hatalomban a fejükön mindazokért az őseikért, akik már meghaltak, és megváltják őket, hogy előjöhessenek az első feltámadáskor, és dicsőség trónjaira magasztaltathassanak velük együtt; és ebben rejlik a lánc, amely az atyák szívét a gyermekekhez köti, a gyermekeket pedig az atyákhoz, amely beteljesíti Illés küldetését” (History of the Church, 6:184).

3 Nefi 26:2. „Ezen szentírások…, melyek nem voltak meg nektek”

Jézus Krisztus kihangsúlyozta a pontos szentírásbeli feljegyzések fontosságát. A szentírásbeli feljegyzéshez hozzáadták a lámánita Sámuel próféciáinak beteljesedését (lásd 3 Nefi 23:7–13), majd a Szabadító eleget tett Atyja parancsának, és olyan szentírásokat adott az amerikai népnek, amelyek nem voltak meg nekik (lásd 3 Nefi 26:2). Malakiás, az ószövetségi próféta írásait idézte, aki majdnem 200 évvel azután élt, hogy Lehi elhagyta Jeruzsálemet. Malakiás tanításai nem lehettek rajta a rézlemezeken, hiszen 200 évvel az után élt, hogy Lehi elhagyta Jeruzsálemet.

3 Nefi 26:6–12. Ha hisznek, akkor még nagyobb dolgok nyilváníttatnak ki nekik

Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) azt tanította, hogy nagyobb megnyilvánulások vagy további szentírások elnyeréséhez előbb olvasnunk és hinnünk kell azt, ami már ki lett nyilatkoztatva: „Sokan kérdezték már tőlem az évek során: »Szerinted mikor kapjuk meg a Mormon könyve feljegyzéseinek többi részét?« Én pedig azt kérdeztem erre: »Hányan szeretnék a hallgatóságból elolvasni a lemezek lepecsételt részét?« És majdnem mindig mindenki feltette a kezét. Aztán azt kérdeztem ugyanettől a hallgatóságtól: »Hányan olvasták el közületek azt a részt, amely nyitva van előttünk?« És bizony sokan vannak, akik még nem olvasták el a Mormon könyvét, a lepecsételetlen részt. Igen gyakran sóvárgunk a látványos, az elérhetetlen után. Azt tapasztaltam, hogy sokan a magasabb törvények szerint akarnak élni, amikor az alacsonyabb törvényeket sem tartják be” (The Teachings of Spencer W. Kimball, ed. Edward L. Kimball [1982], 531–32).

3 Nefi 26:19. „Tanították és szolgálták egymást”

Az Úr egyházában minden adományozási korszakban ez a minta. Szövetséges emberei tanítják egymásnak a királyság tanait és szolgálják egymást, az evangéliumi kötelék barátságában, mert az Úr népe egy hatalmas családot alkot.

Elgondolkodtató kérdések

Mennyi időt és erőfeszítést szánsz hetente a szentírások, az alapművek olvasására? Szerinted ezen idő és erőfeszítés mekkora része számít „kutatásnak”?
Milyen módon fordítottad szíved atyáid felé? Mit tehetsz még azért, hogy segíts a családtörténeti és a templomi munkában?

Javasolt feladatok

Készíts tervet, amely lehetővé teszi számodra a szentírások, valamint a mai próféták legutóbbi konferenciai beszédeinek rendszeres kutatását!
Sorold fel, hogy a 3 Nefi 24:8–12-ből mely áldások teljesedtek be életedben, vagy melyek beteljesedését láttad mások életében a tized törvénye szerinti élet eredményeként. Fejtsd ki egy rövid bekezdésben, micélból tartjuk be hűen a tized törvényét, és milyen áldások származnak ebből! Oszd meg valakivel a megfigyeléseidet!
Gyűjtsd össze és rendezd el néhány elhúnyt ősöd nevét, hogy be lehessen küldeni ezeket a templomba! Intézd el, hogy el legyenek végezve értük a templomi szertartások! Ha lehet, vegyél részt ebben a templomi munkában!