50. fejezet

Ether 1–5

Bevezetés

A Mormon könyve nem időrendi sorrendet követ. Ha úgy lenne, akkor Ether könyve lenne az elején. A járedita feljegyzés Kr. e. 2200 körül kezdődik. Első Nefi Kr. e. 600-ban kezdődik. Ether könyve Kr. e. 2200-tól a történelem 1700 évét fedi le, Koriántumr napjaiig. Nem tudjuk, pontosan mikor élt Koriántumr, de valamikor Kr. e. 500 és 250 között. A Mormon könyve többi része, 1 Nefitől Moróniig, körülbelül 1000 évnyi történelmet fed le.

Noé napjainak özönvize után a megmenekültek leszármazottai közül sokan gonoszok lettek. Az egyik népcsoport elhatározta, hogy tornyot épít, „melynek teteje az eget érje” (1 Mózes 11:4). A járedita nemzet története Bábel tornyának építésével kezdődik. Az Úr a gonoszság elterjedt volta miatt összezavarta az akkoriban használt nyelvet, és szerte a föld színén szétszórta a népet (lásd Ether 1:33; 1 Mózes 11:5–8).

Járed fivére fohászkodott az Úrhoz, hogy őrizze meg méltó barátainak és családjának nyelvét. Járed fivére nagy hitet tanúsított, és Isten keze által vezérelve egy másik földre vihette ezt a csoportot. Vándorlásuk története tele van fontos tantételekkel, amelyeket vonatkoztathatunk mai életünkre. Ezekhez a tantételekhez tartozik az isteni segítség elnyerését eredményező hit gyakorlása, valamint az ima szerepe nehéz feladatok megoldásában. Járed fivérének életét tanulmányozva megtudod, milyen áldások jönnek, ha erős hitet gyakorol valaki.

A következőkben áttekintjük Ether könyvének eredetét:

• Az utolsó járedita próféta, Ether idejéig járedita próféták jegyezték fel a nép történetét (lásd Ether 1:6).

• Limhi felfedezői rátaláltak a járedita feljegyzések egy részére – 24 aranylemezre (lásd Móziás 8:7–11).

• Móziás király lefordította a járedita feljegyzést (lásd Móziás 28:10–17).

• Moróni kivonatolta, illetve megszerkesztette a járedita feljegyzést, és saját írásai elé illesztette azokat (lásd Ether 1:1–6).

Szövegmagyarázat

Ether 1:1–2. A 24 megtalált lemez

• Míg Limhi népe fogságban volt, Limhi király 43 fős expedíciót küldött Zarahemla földjének felkutatására (lásd Móziás 8:7; 21:25). Bár Zarahemlát nem találták meg, a kutatócsapat rábukkant egy csontokkal borított földre és egy elpusztított nép hátramaradt dolgaira (lásd Móziás 8:8). Találtak 24 aranylemezt, amit visszatérve elvittek Limhi királyhoz (lásd Móziás 8:9–10). Amikor Limhi népe végül megszökött a fogságból (lásd Móziás 22), ezeket a lemezeket Móziás királynak adták, hogy fordítsa le őket (lásd Móziás 28:1–17).

Ether 1:3–4. A teremtés beszámolója Mózes napjai előtt

• Figyelemre méltó, amiről Ether könyve tájékoztat minket, hogy a teremtésről, Ádámról, és Isten gyermekeinek történetéről a Bábel tornyáig szóló beszámoló már jóval Mózes napjai előtt is létezett. Ez a beszámoló elpártolás és gonoszság miatt veszhetett el, ezért szükség volt ezen ismeret visszaállítására, Mózesnek adott kinyilatkoztatás által, hogy ma meglehessen nekünk a feljegyzés (lásd Mózes 1:40).

Ether 1:6–32. A járedita nemzedékrend

• Ether 1 leírja Ether próféta nemzedékrendjét. Ilyen nemzedékrend ritkán fordul elő a Mormon könyvében, amire magyarázatot ad a következő fejtegetés: „A Bibliában sok nemzedékrend van. A zsidó embereket nagyon érdekelte a családtörténetük, és úgy tűnik, gondosan vezették a nemzedékrendjüket; számuk a szentírásokban jelzi ezek fontosságát. Nézzétek meg az 1 Mózes 5, 11, 46; a 4 Mózes 26; az 1 Krónika 1–9 fejezeteket; és olvassátok el az Ezsdrás 9–10 beszámolóit is, amelyek jelzik, milyen fontos a családtörténet vezetése. A Mormon könyvében azonban csak egyetlen példát látunk a kiterjedt nemzedékrend leírására, méghozzá az Ether 1:6–32-ben. Ez Ether, az utolsó járedita próféta nemzedékrendjét adja meg, akinek családfája huszonkilenc vagy még annál is több nemzedékre visszavezetve Járedig nyúlik, aki abban az időben ment el családjával Bábel tornyától, amikor az Úr összezavarta az emberek nyelvét. Ezen a példán kívül csak elszórtan találunk utalást arra, hogy érdekelték őket a nemzedékrendek” (Sidney B. Sperry, “Types of Literature in the Book of Mormon,” in Journal of Book of Mormon Studies, vol. 21, no. 1 [1995]: 117).

Ether 1:34–35. Járed fivérének a neve

• George Reynolds elder (1842–1909) a Hetvenekből elmesélte a következőket, amelyből kiderül, hogy Járed fivérének neve (lásd Ether 2:13) ki lett nyilatkoztatva Joseph Smith prófétának (1805–1844): „Míg Kirtlandben lakott, Reynolds Cahoon eldernek fia született. Az egyik nap Joseph Smith elnök elhaladt a háza előtt, mire ő behívta a prófétát, és megkérte őt a kisbaba megáldására és névadására. Joseph így tett, és a fiúnak a Mahonri Moriánkumer nevet adta Az áldás végeztével az ágyra fektette a gyermeket, és Cahoon elderhez fordulva azt mondta: a név, amelyet fiadnak adtam, Járed fivérének a neve; az Úr most mutatta [vagy nyilatkoztatta ki] nekem. William F. Cahoon elder, aki a közelben állt, hallotta, amint a próféta ezt mondja apjának; és ez volt az első alkalom, amikor ebben az adományozási korszakban ismertté vált Járed fivérének neve az egyházban” (“The Jaredites,” Juvenile Instructor, May 1, 1892, 282).

Ether 1:33–38. Járed és fivére nyelve

• Az Ether 1:34–38 feljegyzi, hogy az Úr nem zavarta össze Járed családjának, a fivérének, valamint barátaiknak a nyelvét a Bábel tornya idején. Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) azt tanította, hogy a járediták valószínűleg Ádám nyelvét beszélték: „Ether könyve kijelenti, hogy Járed és fivére azt kérték az Úrtól, hogy ne változtassa meg nyelvüket, amikor a Bábel tornyánál sor került a nyelvek összezavarására. Kérésük megadatott, és atyáik nyelvét vitték tovább, az ádámi nyelvet, amely még leírt formájában is oly erőteljes volt, hogy a Mahonri által leírt dolgok »olyan hatalmasak…, és lenyűgözik az embert, hogy olvassa el azokat«. Ilyen nyelve volt Ádámnak, és ez volt az a nyelv, amellyel Énók el tudta végezni hatalmas munkáját” (The Way to Perfection [1970], 69).

Ether 1:38–42. Választott föld

• Miként Izráel házának tagjai is választott népnek neveztetnek – ki lettek választva az Úr munkájának végzésére –, a Mormon könyve az amerikai földrészre választott földként utal, amely ki lett választva az evangélium visszaállításának, majd végül az Új Jeruzsálemnek a helyeként. Izráel házának tagjai és az amerikai földrész is azért lett kiválasztva, hogy segítsenek Mennyei Atyánknak az egész világon elterjeszteni az evangéliumot.

• Joseph Fielding Smith elnök elmagyarázta, hogy Észak- és Dél-Amerika egésze választott föld: „A Mormon könyve tájékoztat minket, hogy egész Amerika, az északi és a déli rész is, mindenek felett választott föld, vagyis más szavakkal: Sion. Az Úr megmondta a járeditáknak, hogy olyan földre vezeti őket, amely »kiválóbb a föld minden földjénél« [Ether 1:42]” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 3:73).

• Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) is beszélt róla, hogy az amerikai földrész választott föld: „1844-ben a következő ünnepélyes kijelentést tette Joseph Smith próféta: »Az egész Amerika Sion maga, északtól délig« (Teachings [of the Prophet Joseph Smith], p. 362). Maga az Úr jelentette ki ezt: »ez egy olyan föld, mely kiválóbb minden más földnél« (Ether 2:10). Ez a nemzet, ez az ország Sion földjének részét képezi. Olyan föld ez, amelyet Isten szolgái szenteltek fel. Amikor a Mormon könyve egyik prófétája a világ nemzeteire utalt, azt mondta erről a földrészről, hogy »jó« (Jákób 5:25–26)” (The Teachings of Ezra Taft Benson [1988], 123).

Ether 1:38–43

Amikor a járeditákat választott földre vezették, milyen utasításokat kaptak, mit vigyenek magukkal, és miért voltak egyenként fontosak ezek a dolgok?

Ether 1:43. „Ilyen sokáig fohászkodtál hozzám”

• Az Úr kifejtette Járed fivérének, hogy népe annak eredményeként kapott áldásokat, hogy hosszú időn keresztül imádkozott. Nagyon hatásos a gyakori és kitartó imával társuló folyamatos engedelmesség. Az Illinois állambeli Commerce-ben elmondott 1839-es beszédében azt tanította Joseph Smith próféta: „Isten nem személyválogató; mindannyian rendelkezünk ugyanazon kiváltsággal. Jöjjetek Istenhez, fárasszátok Őt, míg meg nem áld titeket, és mindenki jogosult ugyanazokra az áldásokra” ([recorded in Willard Richards Pocket Companion, 78–79] cited in The Words of Joseph Smith: The Contemporary Accounts of the Nauvoo Discourses of the Prophet Joseph, comp. Andrew F. Ehat and Lyndon W. Cook [1980], 15).

• Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) is azt tanította, hogy nagy erőfeszítéseket kell tennünk az imáinkban, és gyakran kell imádkoznunk:

  „Választ kaptok az imáitokra? Ha nem, akkor talán nem fizetetitek meg az árát. Elmondtok néhány elcsépelt szót és elkoptatott kifejezést, vagy bensőségesen beszélgettek az Úrral? Alkalmanként imádkoztok, vagy ahogy kell: rendszeresen, gyakran, állandóan? Filléreket ajánlotok fel hatalmas adósságok törlesztéseként olyankor, amikor kemény forintokra lenne szükség ahhoz, hogy eleget tegyetek a kötelezettségeteknek?

  Amikor imádkoztok, akkor csak beszéltek vagy hallgattok is? Szabadítótok azt mondta: »Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem« (Jelenések 3:20).

  […] Ha nem kapunk választ az imáinkra, akkor saját életünkben kell keresnünk ennek okát” (“Prayer,” New Era, Mar. 1978, 17).

Ether 2:7–12. „Megígért föld”

• Az Ether 2:8–11 kijelenti, mit nevezett Moróni „Isten örök rendelés[ének]” (10. vers) e megígért föld vonatkozásában. Ez a háromszor vagy négyszer is elhangzó rendelés az, hogy „amely nemzet [ezt a földet] birtokolja, annak Istent kell szolgálnia, vagy elsodortatik” (9. vers).

  Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) azt tanította, hogy az engedelmességre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a megígért föld megtartsa megígért áldásait: „Nagyok az Amerika földjével kapcsolatban tett ígéretek. Egyértelműen megmondatott nekünk, hogy »ez egy kiváló föld, és amely nemzet ezt birtokolja, az mentes lesz a rabságtól és a fogságtól, és minden más nemzettől az ég alatt, ha ezen föld Istenét szolgálják, aki Jézus Krisztus« (Ether 2:12). Minden ezen áll vagy bukik, minden – az Isten parancsolatai iránti engedelmességen” (lásd Liahóna, 2002. jan. 85.).

  Ether 2:7–12

  Hasonlítsd össze az Ether 2:7–12-t és a 2 Nefi 1:6–10-et! Sorold fel, milyen ígéreteket kaptak Amerika lakosai, és mikre figyelmeztették őket!

Ether 2:14. Az Úr megfenyítette Járed fivérét

• Mai kinyilatkoztatásban arra tanít az Úr: „…akiket szeretek, azokat meg is fenyítem, hogy bűneik megbocsáttathassanak, mert a fenyítéssel minden dologban előkészítem a kísértésből való kiszabadulásuk útját, és én szeretlek titeket” (T&Sz 95:1). Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő megjegyzéseket fűzte ahhoz, milyen erős jellemre van szükség a feddés elviseléséhez: „Nehéz elképzelni, milyen lehet három órán át feddésben részesülni az Úrtól, de Járed fivére kibírta. Azonnali bűnbánattal és imával ez a próféta ismét útmutatást kért a számukra kijelölt utazás és az abban részt vevők számára. Isten elfogadta bűnbánatát, és szeretetteljesen további útmutatást adott e fontos küldetés vonatkozásában” (Christ and the New Covenant [1997], 15).

• Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy Isten szereti azokat, akiket megfedd: „Az Úr valóban itt van, hogy megfeddje azokat, akiket szeret, még a lelkileg elöl járókat is. Járed fivére túlságosan hosszú időn át hanyagolta az imát (lásd Ether 2:14). Még a jók is gondatlanokká válhatnak, ha nincs ott az Úr, hogy megfeddje őket. Később Járed fivére, aki feddésben részesült, látta Krisztust (lásd Ether 3:13–16)” (in Conference Report, Oct. 1987, 37; vagy Ensign, Nov. 1987, 31).

Ether 2:19–3:6. Fejlődést biztosító tapasztalat volt az, ahogyan világosságra tett szert

• Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából saját tapasztalatainkhoz hasonlította Járed fivérének a tapasztalatát:

  „A bárkákban nem volt világosság. Ez aggasztotta Járed fivérét. Nem akarta, hogy családja sötétben utazzon, így ahelyett, hogy parancsra várt volna, az Úr elé tárta aggodalmát. »És az Úr azt kérdezte Járed fivérétől: Mit szeretnél, mit tegyek, hogy legyen világosságotok a bárkáitokban?« [Ether 2:23].

  Járed fivérének erre a kérdésre adott válasza buzgó erőfeszítést kívánt tőle. Felmászott a Sélem hegyre, »és egy sziklából kiolvasztott tizenhat kis követ« [Ether 3:1]. Aztán arra kérte az Urat, hogy érintse meg ezeket a követket, hogy világítsanak.

  

  Robert Barrett, © IRI, 1986

  Szülőkként és vezetőkként nem szabad elfelejtenünk, hogy »nincs rendjén, hogy [az Úr] minden dologban parancsol[jon]« [T&Sz 58:26]. Járed fivéréhez hasonlóan nekünk is gondosan számba kell vennünk családtagjaink szükségleteit, meg kell terveznünk e szükségletek kielégítését, majd tervünket imában az Úr elé kell tárnunk. Ez hitet és erőfeszítést követel tőlünk, de Ő segíteni fog nekünk, ha a segítségét kérjük és akaratát meg- tesszük” (lásd Liahóna, 2003. máj. 16.).

• Az Úr azt akarja, hogy fejlődjünk és tanuljunk, amikor döntéseket hozunk. Azt is elvárja tőlünk, hogy megerősítés végett gyakran elé tárjuk, mire jutottunk. Amikor Járed fivére megkérdezte az Urat a bárkák megvilágítását illetően, az Úr saját kérdésével felelt: „Mit szeretnél, mit tegyek, hogy legyen világosságotok a bárkáitokban?” (Ether 2:23) Harold B. Lee elnök (1899–1973) szerint az Úr kérdése olyan volt, mintha ezt mondaná:

  „»Nos, van valami jó ötleted? Mit javasolsz, mit tegyünk azért, hogy legyen világosság?« […]

  Aztán az Úr elment és magára hagyta őt. Olyan volt ez, mintha azt mondná neki: »Nézd, én elmét adtam neked, hogy gondolkozz, és önrendelkezést, hogy használd az elmédet. Most tegyél meg minden tőled telhetőt ennek a problémának a megoldása végett; és miután minden tőled telhetőt megtettél, én közbelépek, hogy segítsek.«”

  A lehetőségek átgondolása után Járed fivére hatalmas hitről tett tanúságot, amikor arra kérte az Urat, hogy érintse meg a 16 követ és adjon világosságot. Az Úr válaszolt erre a kérésre, és nemcsak világosságot adott a bárkák számára, hanem semmi máshoz nem hasonlítható látomást is ennek a hithű férfinak.

  Lee elnök így fejezte be gondolatmenetét: „Itt a következő tantétel működik. Ha áldást akarsz, ne csak letérdelj és imádkozz róla. Készülj fel minden elképzelhető módon, hogy érdemes legyél a kért áldás elnyerésére” (Stand Ye in Holy Places [1974], 243–44).

Ether 2:22–23. Az ima erőfeszítést igényel

• Gyakran elhangzott már, hogy úgy imádkozzunk, mintha minden az Úron múlna, és úgy dolgozzunk, mintha minden rajtunk múlna. Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta, hogy gyakran hallotta Gordon B. Hinckley elnöktől a következőket: „Nem tudom, hogyan sikerülne bármit is elvégeznem, ha nem azt tenném, hogy letérdelek és segítségért esedezem, aztán felállok, és munkához látok” (lásd Liahóna, 1998. jan. 16.).

• Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy az Úr megköveteli tőlünk önrendelkezésünk használatát, amikor a segítségét kérjük. Járed fivérének tapasztalatáról azt mondta McConkie elder: „Az Úr beszélt vele erről egy keveset, majd ezt kérdezte: »Mit szeretnél, mit tegyek, hogy legyen világosságotok a bárkáitokban?« (Ether 2:23) Vagyis, gyakorlatilag ezt mondta: »Miért tőlem kérdezed? Ez olyasvalami, amit neked kellett volna megoldanod.« Azután így folytatta, lényegében megismételve a kérdést: »Mit szeretnél tehát, mit készítsek nektek, hogy lehessen világosságotok, amikor elnyel a tenger mélysége?« (Ether 2:25) Más szavakkal: »Moriánkumer, ez a te gondod. Miért engem zaklatsz? Önrendelkezést adtam neked. Felruháztattál a szükséges erővel és képességgel. Láss hozzá, oldd meg a problémát!«” (“Agency or Inspiration?” New Era, Jan. 1975, 40–41).

Ether 3:1–5. „Íme, Ó Uram, te megteheted ezt”

• Jeffrey R. Holland elder beszélt róla, milyen gyermeki, egyszerű hitet mutatott Járed fivére, amikor azt mondta: „Íme, Ó Uram, te megteheted ezt” (Ether 3:5): „Bizonyára Isten, valamint az olvasó is érez valami megdöbbentőt ezen ember hitének gyermeki ártatlanságában és buzgalmában. »Íme, Ó Uram, te megteheted ezt.« Talán nem is mondott a szentírásban senki ennél erőteljesebb, hittel teli mondatot. Majdnem olyan ez, mintha biztatná, bátorítaná ezzel Istent. Nem azt mondja: »Íme, Ó Uram, biztos vagyok benne, hogy meg tudod tenni ezt.« Nem is azt, hogy »Íme, Ó Uram, már sokkal nagyobb dolgokat is tettél ennél.« Lehet, hogy saját képességeit illetően bizonytalan volt a próféta, azoban Isten hatalmát illetően nem volt benne bizonytalanság. Itt csupán egyetlen világos, merész és magabiztos kijelentés áll, amelyben a tévovázásnak még az árnyéka sem jelenik meg. Biztatja Őt, akinek nincs szüksége biztatásra, de akit ez minden bizonnyal megérintett. »Íme, Ó Uram, te megteheted ezt«”(“Rending the Veil of Unbelief,” in Nurturing Faith through the Book of Mormon: The 24th Annual Sidney B. Sperry Symposium [1995], 12).

  Ether 3:6–16

  Vizsgáld meg ezeket a verseket, és határozd meg, mit tanult Járed fivére a Szabadítóról ebből a látomásból! Sorold fel a jegyzeteidnél, amit megtudsz!

Ether 3:15. „Még soha nem mutattam meg magam az embernek”

• Jeffrey R. Holland elder hat különböző lehetséges magyarázatot is adott Jézus kijelentésére, mely szerint Járed fivére előtt soha nem mutatta meg magát az embernek:

  „Az egyik lehetőség szerint ez a kijelentés egyszerűen az adott adományozási korszakra vonatkozóan értelmezendő, vagyis csak Járed népére és a járedita prófétákra vonatkozik – Jehova ezelőtt még nem nyilatkoztatta ki magát látnokaiknak és kinyilatkoztatóiknak. […]

  Az is lehet, hogy e rész kulcsszava az »ember«, vagyis az Úr soha nem nyilatkoztatta ki magát nem megszentelt, nem hívő, időleges, földi, természetes embernek. Értve ez alatt azt, hogy csak azok jogosultak erre a kiváltságra, akik levetkőzték a természetes embert és megszenteltettek (akárcsak Ádám, Énók, valamint most Járed fivére) [lásd T&Sz 67:10–11].

  Vannak, akik szerint arra gondolt itt az Úr, hogy azelőtt nem nyilatkoztatta ki magát embernek ily mértékben. Ezen elképzelés szerint a korábbi próféták előtti isteni megjelenései nem voltak ilyen »teljesek«, vagyis azelőtt soha nem vétetett el annyira a fátyol, hogy ily teljes mértékben kinyilatkoztatásra kerüljön Krisztus természete és lénye.

  

  Robert Barrett, © IRI, 1986

  Az is egy lehetőség, hogy ez volt ez első olyan alkalom, amikor Jehova megjelent és megmondta, hogy Ő Jézus Krisztus, Isten Fia, vagyis ez a rész úgy értelmezhető, hogy »még soha nem mutattam meg magam [Jézus Krisztusként] az embernek, akit teremtettem«. Ezt a lehetőséget erősíti meg Moróni későbbi szerkesztői megjegyzésének egyik olvasata: »Istenről való ilyen tökéletes tudással rendelkezvén tehát már nem lehetett kívül tartani a fátyolon; látta tehát Jézust.«

  Ez a rész ugyanakkor úgy is értelmezhető, hogy oly nagy volt Járed fivérének a hite, hogy nem csak a halandóság előtti Jézus lélek ujját és testét látta (amit feltehetően sok más próféta is látott már), hanem Krisztus húsból, vérből és csontból való testének több mindent felfedő valóságát. […]

  Végül pedig úgy is magyarázhatjuk ezt a részt – és Járed fivére hitének vonatkozásában ez a leginkább meggyőző magyarázat –, hogy Krisztus azt mondta Járed fivérének: »Még soha nem mutattam meg magam az embernek ily módon, hogy nem én akartam, hanem kizárólag annak hite eszközölte ki ezt, aki látott.« A szabály az, hogy a próféták meghívást kapnak az Úr jelenlétébe, és Ő hívja be őket, hogy lépjenek be jelenlétébe, amit csakis az Ő jóváhagyásával tehetnek meg. Járed fivére viszont mintha magától furakodott volna át a fátyolon, nem alkalmatlan vendégként ugyan, de talán gyakorlatilag hívatlanként. Jehova azt mondta: »…ember még nem jött elém olyan rendkívüli hittel, mint te; mert ha nem így lett volna, akkor nem láthattad volna az ujjamat. …soha nem hitt bennem ember úgy, mint te.« Az Úr nyilván példátlan hithez kötötte ezt a példátlan látomást. Ha a látomás maga nem is volt egyedi, azonban a hit és a látomás elnyerésének mikéntje volt az, amire még nem volt példa. Csak oly módon lehet ily figyelemre méltó ez a hit, hogy a prófétát hívatlanul el tudta vinni oda, ahova mások csak Isten hívására léphettek be” (Christ and the New Covenant, 21–23).

Ether 3:23–24, 28. Móziás király két köve

• Joseph Smith próféta ugyanazt az Urimot és Tummimot használta, „amelyet Járed fivére kapott a hegyen, amikor szemtől szemben beszélt az Úrral” (T&Sz 17:1). Joseph Fielding Smith elnök röviden leírta az Urim és Tummim történetét:

  „Móziás királynál volt két kő, »melyek egy ív két szegélyére voltak erősítve«, ezeket fordító eszközöknek hívták a nefiták, ezekkel fordította le a járedita feljegyzést [Móziás 28:11–14], és ezeket nemzedékről nemzedékre továbbadták, nyelvek fordításának céljából. A feljegyzések nem árulják el nekünk, hogyan került ez a két kő, vagyis az Urim és a Tummim, Móziás birtokába, csak azt mondják, hogy »Istentől való ajándék« [Móziás 21:28] volt. Móziásnál már azt megelőzően ott volt ez az ajándék, vagyis az Urim és a Tummim, mielőtt Limhi népe felfedezte volna Ether feljegyzését. Lehet, hogy akkor kapta őket Móziás, amikor hozzá vitték a »nagy követ« rajta bevésésekkel, amit »Isten ajándéka és hatalma által« lefordított [Omni 1:20–21]. Lehet, hogy neki, vagy valamelyik korábbi prófétának adattak, ahogyan Járed fivére is kapta őket – az Úrtól.

  A Mormon könyve tanításaiból nyilvánvalónak tűnik, hogy a Járed fivérének adott Urim és Tummim, vagyis két kő volt az, ami Móziásnál volt: Járed fivére parancsot kapott, hogy pecsételje le azon látomásról szóló írásait, amelyet Krisztus neki való megjelenésekor kapott, és így népe ne olvashassa el azokat. […] Az Urim és a Tummim is lepecsételtetett, hogy ne lehessen felhasználni őket e látomás szent írásainak lefordítására mindaddig, amíg az Úr meg nem engedi valakinek ezek lefordítását. Kinyilatkoztatásukkor azonban ugyanazon Urim és Tummim által lesznek majd lefordítva [Ether 3:21–28]. […]

  Joseph Smith megkapta a mellvértet, valamint Mormon könyve lemezeit, az Urimot és a Tummimot, amelyeket Moróni rejtett el, hogy az utolsó napokban az ősi feljegyzés lefordításának eszközeként előkerüljenek, és ez az Urim és Tummim adatott Járed fivérének [T&Sz 17:1]” (Doctrines of Salvation, 3:223–25).

Ether 3:25; 4:1–7. A Mormon könyve lepecsételt része

• Moróni azt írta, hogy Járed fivére (Moriánkumer) látomásában feljegyezte a föld minden lakosát, a kezdetektől mindvégig (lásd Ether 3:25; lásd még Ether 2:13). Ez a látomás minden dolgot felfed „a világ megalapításától kezdve annak végéig” (2 Nefi 27:10). Moróni elmagyarázta, hogy „soha nem nyilváníttattak ki nagyobb dolgok azoknál”, amiket Járed fivére látott (Ether 4:4). Tudjuk, hogy Moróni ennek a látomásnak egy példányát lepecsételte a Joseph Smithnek átadott lemezekkel (lásd Ether 4:5; 5:1). Moróni azt is elmondta nekünk, milyen feltételeket szabott meg az Úr, amiknek teljesülniük kell a feljegyzés lepecsételt részének előkerüléséhez. A szentírások elmondják, hogy bűnbánatot kell tartanunk; Járed fivéréhez hasonlóan az Úrba vetett hitet kell gyakorolnunk; és megszenteltté kell válnunk (lásd Ether 4:6–7).

Ether 5. Utasítások Joseph Smith prófétának

• Moróninál voltak „Efráim fája feljegyzésének kulcsai” (T&Sz 27:5). Az Ether 5-ben Moróni a Mormon könyve jövőbeni fordítójához szólt, bár majdnem 14 évszázad volt még hátra addig, hogy Joseph Smith próféta elolvassa a szavait.

Ether 5. A tanúk bizonysága

• Az Ether 5:2 utal azokra, akiknek Joseph Smith megmutathatja a lemezeket, konkrétan a nyolc tanúra. A 3–4. vers pedig arra a „három”-ra utal, akik „Isten hatalma” által látják majd a lemezeket, ez pedig egy különleges utalás a Mormon könyve három tanújára. A 4. vers azt is kijelenti, hogy az ige „tanúbizonyságként áll majd”, megmutatva, hogy a Mormon könyve maga is bizonyíték. Ez a vers azt is felfedi, hogy az Istenség is tanúbizonyságot tesz a Mormon könyvéről.

  Az Ether 5:2–4 konkrétan utal a Mormon könyve három tanújára. Joseph Smith próféta 1829 júniusában kinyilatkoztatást kapott, melyből megtudta, „hogy három különeges tanú lesz majd kijelölve. Lásd Ether 5:2–4; valamint 2 Nefi 11:3 és 27:12. Oliver Cowderyt, David Whitmert és Martin Harrist egy ihletett kívánság arra késztette, hogy ők legyenek a három különleges tanú” (T&Sz 17. szakasz bevezetése). A három tanú bizonyságát a Mormon könyve bevezető lapjain olvashatjuk. Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta erről a három tanúról:

  „A három tanú ünnepélyes írott bizonyságtétele arról, amit láttak s hallottak – kettő közülük egyszerre és a harmadik csaknem rögtön azután – sokat nyom a latban. Mi tudjuk, hogy egyetlen tanú bizonysága alapján sok vallásos ember nagy csodákat tartott valósnak és fogadott el, és a vallás nélküli világban is egy tanú bizonyságát elegendőnek tartották ahhoz, hogy súlyos büntetéseket és ítéleteket rójanak ki.

  A bizonyságok kiértékelésében jártas emberek általában úgy gondolják, hogy egy tanúnak lehetősége lehet ugyan valamely esemény megfigyelésére, azonban elfogult lehet az adott kérdésben. Ahol különböző tanúk ugyanazt a bizonyságot teszik ugyanarról az eseményről, ott a kételkedők ellentmondásokat keresnek ezekben, vagy más tanúk után néznek, akik meg tudják őket cáfolni.

  Mindezen lehetséges ellenvetéseket is számba véve a Mormon könyve három tanúja nagy erővel lép elő. Mindhármuknak elegendő okuk és lehetőségük lett volna bizonyságuk megtagadására, amennyiben az hamis lett volna, vagy a részletek félremagyarázására, ha azok nem lettek volna pontosak. Köztudott, hogy az egyházi vezetőket is érintő nézeteltérések vagy féltékenykedések miatt e három tanú mindegyikét kizárták Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházából, bizonyságuk kiadása után mintegy nyolc évvel. Mindhárom saját útjára tért, nem volt közös érdekük, amely miatt összejátszhattak volna. Mindazonáltal életük végéig – a kizárásuk után 12-50 évet felölelő időszakban – e tanúk egyike sem tért el kiadott bizonyságától vagy mondott bármi olyat, ami árnyékot vetett volna annak igaz voltára.

  Ezen kívül bizonyságukat egyetlen más tanú sem cáfolta meg. Elutasítani lehet, azonban hogyan magyarázható meg az, hogy három erős jellemű ember egységesen, élete végéig kitartott kiadott bizonysága mellett, bár nagyon csúfolták őket ezért és más személyes hátrányt is szenvedtek emiatt. Magához a Mormon könyvéhez hasonlóan nincs jobb magyarázat annál, ami magában a bizonyságban található: jó és tisztességes emberek ünnepélyes kijelentése, melyben elmondják, mit láttak. […]

  Fontosak a tanúk, a Mormon könyve három tanújának bizonyságtétele pedig hatásos és megbízható” (lásd Liahóna, 1999. júl. 41–44).

  Ether 5

  Mit tanít ez a fejezet a tanúk törvényéről és a Mormon könyve három tanújáról?

Elgondolkodtató kérdések

• Szerinted miért vette bele és tette számunkra elolvashatóvá Moróni Ether kivonatát a Mormon könyvében?

• Bár Járed fivére köztudottan hithű volt, miért feddte meg mégis az Úr? Hogyan vonatkoztathatjuk ezt a saját életünkre?

• Milyen leckét tanult meg Járed fivére arról, mit vár el tőlünk az Úr, amikor kérdéseket teszünk fel neki?

• Hogyan erősítheti meg saját tanúbizonyságodat a Mormon könyve három tanújának bizonysága?

Javasolt feladatok

• Gondolj egy olyan problémára, amellyel jelenleg küzdesz! Használd azt a módszert, amivel Járed fivére megoldotta a gondját, és ugyanezen tantételeket használva rendezd saját helyzetedet! Hogyan alkalmazod ezeket a tantételeket saját problémád megoldásánál?

• Gondold át, milyen ereje van az imáidnak úgy, hogy osztályozod a következő kérdésekre adott válaszaidat! (Figyelem: Ez személyes mérce, bizalmasan kezelendő!)

  

  Milyenek az imáid?
  1–10 közötti skálán osztályozd, milyenek a személyes imáid! (a legalacsonyabb az 1-es osztályzat, a legmagasabb a 10-es):
  Elég őszinték?	1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
  Elég hosszúak?	1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
  Elég gyakoriak?	1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
  Imáimat támogatja az engedelmesség?	1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
  Figyelek a válaszokra az imát követően?	1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
  Beszélgetek az Úrral, vagy csak beszélek hozzá?	1 2 3 4 5 6 7 8 9 10