Június 24–30. Máté 28; Márk 16; Lukács 24; János 20–21: „Feltámadott”. Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: Újszövetség, 2019 (2019).
Június 24–30. Máté 28; Márk 16; Lukács 24; János 20–21. Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: 2019.
Legeltesd az én juhaimat. Készítette: Kamille Corry
Június 24–30.
Máté 28; Márk 16; Lukács 24; János 20–21
„Feltámadott”
Imádságos lélekkel olvasd el a következő részeket: Máté 28; Márk 16; Lukács 24; János 20–21, elgondolkodva azon, milyen örömben van részed Krisztus feltámadásának köszönhetően. Gondold át, hogyan oszthatnád meg másokkal a bizonyságodat erről az eseményről.
Jegyezd fel a benyomásaidat!
Sok szemlélő számára a Názáreti Jézus halála talán egy figyelemre méltó élet ironikus befejezésének tűnt. Hát nem ez az ember támasztotta fel Lázárt a halálból? Nem Ő állt ellen újra és újra a farizeusok gyilkos fenyegetéseinek? Megmutatta, hogy hatalma van a vakság, a lepra és a gutaütés gyógyítására. Maguk a szelek és a tengerek is engedelmeskedtek Neki. Mégis ott függött a kereszten, kijelentve: „Elvégeztetett!” (János 19:30). Talán némi őszinte meglepetés is volt a gúnyolódó szavakban: „Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani” (Máté 27:42). Tudjuk azonban, hogy Jézus halála nem a történet vége volt. Tudjuk, hogy a sírbolt csendje csak időleges volt, és hogy Krisztus szabadító munkája épp csak elkezdődött. Ma pedig Őt nem „a holtak között”, hanem az élők között találjuk (Lukács 24:5). Tanításait nem tudják elnémítani, mivel hű tanítványai „minden [népek]” között prédikálják az evangéliumot, bízva az Ő ígéretében, miszerint Ő „vel[ük lesz] minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:19–20).
Ötletek a személyes szentírás-tanulmányozáshoz
Máté 28; Márk 16; Lukács 24; János 20
Mivel Jézus feltámadt, én is fel fogok támadni
Ezen szakaszokban az emberiség történelmének egyik legfontosabb eseményéről olvasol majd: Jézus Krisztus feltámadásáról. Olvasás közben képzeld magad azoknak a helyébe, akik szemtanúi voltak a feltámadást övező eseményeknek. Mit érezhettek vajon ezek a tanúk? Mit érzel te, miközben a Szabadító feltámadásáról olvasol? Gondold át, milyen hatással volt ez rád – az életszemléletedre, a másokkal való kapcsolataidra, a Krisztusba vetett hitedre, valamint az egyéb evangéliumi igazságokba vetett hitedre.
Lásd még Kalauz a szentírásokhoz: feltámadás.
Meghívhatjuk a Szabadítót, hogy „maradj[on] velünk”
A két úton lévő tanítvány élménye, akik találkoztak a feltámadt Szabadítóval, párhuzamba állítható a te tanítványi ösvényeddel. Milyen kapcsolatot látsz e történet és a saját, Krisztus követőjeként átélt tapasztalataid között? Hogyan járhatsz ma Ővele, és kérheted, hogy maradjon még egy kicsit (lásd Lukács 24:29)? Hogyan ismerheted fel az Ő jelenlétét az életedben? Milyen módon tett a Szentlélek már bizonyságot neked Jézus Krisztus isteni mivoltáról?
Van-e Jézus Krisztusnak teste?
A feltámadt Úr Mária Magdalénának történő megjelenéséről szóló beszámolókból és az Ő tanítványaival való későbbi találkozásaiból tudjuk, hogy Jézus feltámadása szó szerinti és fizikai volt. Feltámadt és megdicsőült testével járt, beszélt és evett a követőivel. Más szentírások szintén arról tanúskodnak, hogy Jézus Krisztusnak húsból és csontból való teste van: Filippibeliek 3:20–21; 3 Nefi 11:13–15; Tan és a szövetségek 110:2–3; 130:1, 22.
„Boldogok, a kik nem látnak és hisznek”
Olykor nehéz elhinni, hogy valami igaz, ha nem látjuk annak fizikai bizonyítékát. Néha érezhetsz Tamáshoz hasonlóan, aki azt mondta: „Ha nem látom… semmiképen el nem hiszem” (János 20:25). Válaszként a Szabadító azt mondta Tamásnak: „boldogok, a kik nem látnak és hisznek” (János 20:29). Milyen áldásokban volt már részed, amiért olyan lelki dolgokban hittél, amelyeket nem láthattál? Mi segít neked, hogy hited legyen a Szabadítóban, még akkor is, amikor nem láthatod Őt? Milyen más igazságokat hiszel, még fizikai bizonyítékok nélkül is? Hogyan erősítheted tovább a hitedet olyan dolgokban, „melyek nem láthatók, de igazak” (Alma 32:21; lásd még Alma 12:6)? Fontold meg, hogy egy naplóba leírsz olyan élményeket, amelyek segítettek hinned Jézus Krisztusban, vagy oszd meg ezeket valamelyik ismerősöddel.
A Szabadító arra kér, hogy legeltessem az Ő juhait
Érdekes lehet számodra összehasonlítani a Szabadító találkozásait apostolaival a János 21-ben azzal, amikor első alkalommal parancsolta nekik, hogy vessék ki a halászhálóikat a Lukács 5:1–11 feljegyzésében. Milyen hasonlóságokat és különbségeket találsz? Milyen tanítványsággal kapcsolatos meglátásokat találsz?
Gondold át, hogy a Szabadítónak a János 21:15–17-ben Péterhez intézett szavai miként vonatkozhatnak rád. Van-e bármi, ami visszatart attól, hogy az Úr juhait szolgáld? Mit válaszolnál az Úrnak, ha azt kérdezné, „szeretsz-é engem”? Gondolkozz el azon, hogyan mutathatnád ki az Úr iránt érzett szeretetedet.
Lásd még Jeffrey R. Holland: Az első nagy parancsolat. Liahóna, 2012. nov. 83–85.
Ötletek a családi szentírás-tanulmányozáshoz és a családi esthez
Amint befejezitek az evangéliumok családi olvasását, a Lélek segíthet megtudnod, milyen tantételeket hangsúlyozz ki és beszéljetek meg a családod szükségleteinek kielégítése érdekében. Íme néhány javaslat:
A „nincsen itt, mert feltámadott” kifejezés miért tekinthető a valaha elhangzott legreménytelibb és legfontosabb kijelentésnek?
Miközben a családdal közösen ezeket a fejezeteket olvassátok, figyeljetek azokra, akik az egyes történetekben kapcsolatba kerültek Jézussal. Egyik alkalommal például összpontosíthattok azokra, akik ellátogattak a Szabadító sírboltjához. Máskor alaposabban tanulmányozhatjátok az apostolok tetteit vagy a tanítványokat az Emmausba vezető úton.
Az Emmausba vezető út. Készítette: Jon McNaughton
Beszéljétek meg a családdal közösen, milyen munka elvégzésére kérte Krisztus az apostolait. Hogyan segíthetünk e munka elvégzésében? Elmondanátok, milyen alkalommal éreztétek már, hogy „az Úr együtt munkál[kodik] vel[etek]” az Ő céljainak megvalósításán (Márk 16:20)?
Ezeket a verseket egy közös étkezés során is elolvashatjátok. Ez további tartalmat adhat a Szabadító szavainak: „legeltesd az én juhaimat”. Azok alapján, amiket Jézus az Újszövetségben tanított a juhokról (lásd például Máté 9:35–36; 10:5–6; 25:31–46; Lukács 15:4–7; János 10:1–16), miért jó hasonlat a juhok legeltetése Isten gyermekeinek táplálására és gondozására? Mit tanít ez a hasonlat arról, mit érez Mennyei Atyánk és Jézus irántunk?
A gyermekek tanításával kapcsolatos további ötletekért tekintsd meg az e heti vázlatot a Jöjj, kövess engem! – Az Elemi számára című kiadványban.
A személyes tanulmányozás fejlesztése
Zene használatával hívd meg a Lelket és tanuld a tant! Az olyan himnuszok hallgatása és éneklése, mint a Feltámadott! vagy a Krisztus, az Úr, feltámadt! (Himnuszok, 122., 123. sz.), meghívhatja a Lelket, és segíthet a Szabadító feltámadásáról tanulni.
Asszony, mit sírsz? Készítette: Simon Dewey