Krisztus és a gazdag ifjú. Készítette: Heinrich Hofmann

Július 19–25.

Tan és szövetségek 81–83

Ahol sok adatott, ott sok követeltetik

Emlékezz, hogy az osztályod tagjainak lelki élményekben van részük, miközben otthon tanulmányozzák a szentírásokat! Imádságos lélekkel gondold át, miként ösztönözheted őket arra, hogy megosszák az élményeiket, ezáltal felemelve egymást.

Jegyezd fel a benyomásaidat!

Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!

Kérd meg az osztály tagjait, hogy válasszanak egy kifejezést a következő versekből, amely jó címe lehetne az adott szakasznak: Tan és szövetségek 81, 82, és 83. Miért választották ezeket a címeket?

Tanítsd a tant!

Tan és szövetségek 81:5; 82:18–19

Mindannyiunknak arra kell törekednünk, ami felebarátunk javára van

• Az e heti vázlat a Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára című kiadványban a Tan és szövetségek 81:5-tel kapcsolatos elgondolkodtató kérdéseket javasol. Ezek jó beszélgetésindító kérdésekként szolgálhatnak az órádon. Gondolkodj el azon, hogy személyes élményeket ossz meg arról, amikor „gyengének” érezted magad valamilyen módon, és valaki szolgálata felemelt és megerősített téged. Az osztály tagjainak lehettek hasonló élményeik, amelyeket megoszthatnak.   Megoszthatod a További források részben található kijelentést is M. Russell Ballard elnöktől.

• Megkérheted az osztály tagjait, hogy tanulmányozzák a Tan és szövetségek 82:18–19-et olyan tantételek után kutatva, amelyek segítenek nekik megérteni mások szolgálatának céljait és az azzal járó áldásokat. Ezután mondják el, mit tanultak. Megoszthatod emellett a Thomas S. Monson tanításai: A szükséget látók megmentése című rövidfilmet is (ChurchofJesusChrist.org). Miként példázták Monson püspök egyházközségének tagjai azt, amit a 18–19. versek tanítanak?

Tan és szövetségek 82:8–10

„Én, az Úr, meg vagyok kötve, amikor megteszitek, amit mondok”

• Hogy segíts az osztály tagjainak megérteni a készséges engedelmességünk és az Isten megígért áldásai közötti kapcsolatot, kis csoportokban elolvashatjátok a Tan és szövetségek 1:37–38; 82:10; 130:20–21 verseket. Mit tanítanak nekünk az Úrról ezen szentírások? Az osztály tagjai felsorolhatnak olyan szavakat ezen versek alapján, amelyek leírják az Ő tulajdonságait.

• A 10. vers elolvasása után az osztály tagjai beszélhetnek arról, hogy mit ígért meg nekünk az Úr, és miként tartotta meg az ígéreteit. A További források részben található, Virginia H. Pearce nővértől származó történet segíthet az osztály tagjainak meglátni, miként áld meg minket az Úr az Ő saját bölcsessége szerint, nem mindig úgy, ahogy mi azt szeretnénk vagy várnánk.

• Mit tudunk meg a Tan és szövetségek 82:8–10-ből arról, hogy Mennyei Atya miért ad nekünk parancsolatokat? Az osztály tagjai találhatnak olyan meglátásokat ezekben a versekben, amelyeket egy olyan barát vagy gyermek megsegítésére használhatnak, aki úgy érzi, hogy a parancsolatok korlátozóak. Vagy megoszthatnak élményeket, amelyek megtanították nekik, hogy áldásokként tekintsenek a parancsolatokra.

További források

Tiszta vallás

M. Russell Ballard elnök így tanított:

„Tanítványi mivoltunkban számos követelmény, aggály és feladat hárul ránk. Van azonban néhány olyan tett, amelynek mindig egyháztagságunk középpontjában kell állnia. Ezt parancsolja az Úr: »Legyél tehát hűséges; állj meg a hivatalban, amelyet kijelöltem neked; segítsd a gyengéket, emeld fel a lecsüggesztett kezeket, és erősítsd meg az ellankadt térdeket.« [Tan és szövetségek 81:5; kiemelés hozzáadva].

Ez a tettekben megmutatkozó egyház! Ez a tiszta vallás! Ez az evangélium a maga igaz valójában, amikor segítjük, felemeljük és megerősítjük azokat, akik lelki vagy fizikai szükséget látnak! Ehhez az szükséges, hogy meglátogassuk és segítsük őket [lásd Jakab 1:27], hogy a Mennyei Atyába és Jézus Krisztusba vetett hitről, valamint az Ő engeszteléséről való bizonyságuk mélyen a szívükben horgonyozzon” (Istentől kapott drága ajándékok. Liahóna, 2018. máj. 11.).

Az Úr megáld bennünket az Ő csodás módjain

Virginia H. Pearce nővér, a Fiatal Nők általános elnökségének korábbi tagja mesélt egy nőről, aki aggódott a tévelygő gyermekei miatt. Egy nagyratörő célt tűzött ki a templomlátogatás növelésével kapcsolatban, és biztos volt abban, hogy az Úr tiszteletben tartja majd ezt a jelentős áldozathozatalt azáltal, hogy megváltoztatja a gyermekei szívét. Ezt mondta:

„Tíz évnyi fokozott templomlátogatás és folyamatos imádság után sajnos azt kell mondjam, hogy a gyermekeim döntései nem változtak. […]

De én igen. Más nő lettem. […] Feladtam az időkorlátaimat és képes vagyok várni az Úrra. […] Az elvárásaim megváltoztak. Ahelyett, hogy azt várnám, hogy a gyermekeim megváltozzanak, ezeket a gyengéd irgalmasságokat várom, és teli vagyok hálával értük. Az Úr csodás módokon munkálkodik, és valóban eltölt engem a békesség, amely minden értelmet felülmúl” (“Prayer: A Small and Simple Thing,” At the Pulpit [2017], 288–89).

Tanításunk fejlesztése

Kérd meg a fiatalokat, hogy legyenek részesei az órádnak! Adj lehetőséget a fiataloknak, hogy egymást tanítsák! Nagy hatása lehet egymás bizonyságainak vagy élményeinek meghallgatásának. Ha szükséges, segíts a fiataloknak felkészülni a tanításra, és mutasd meg nekik, mit jelent a Szabadító módján tanítani (lásd A Szabadító módján tanítani. 27–28.).