Úton haza. Készítette: Yongsung Kim

Július 12–18.

Tan és szövetségek 77–80

„Én továbbvezetlek titeket”

Emlékezz rá, hogy az e vázlatban található ötletek csupán javaslatok. Amint imádságos lélekkel tanulmányozod a Tan és szövetségek 77–80-at, a Lélek irányítani fog, hogy tudd, miként tanítsd a legjobban az osztályod tagjait.

Jegyezd fel a benyomásaidat!

Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!

Az osztályod tagjai között lehetnek olyanok, akik szívesebben osztják meg a benyomásaikat, ha előre megkéred őket erre. Vedd fontolóra, hogy néhányukkal már pár nappal előre felveszed a kapcsolatot, és megkéred őket, készüljenek fel, hogy megosszanak valamit a Tan és szövetségek 77–80-ból, ami megérintette őket.

Tanítsd a tant!

Tan és szövetségek 77

Isten feltárja a rejtelmeit azok előtt, akik igyekeznek megismerni azokat

• Az osztály tagjai megoszthatják a Jelenések könyvében található szimbólumokkal kapcsolatos benyomásaikat, amelyeket a 77. szakasz e heti tanulmányozása során nyertek. E válaszok átbeszélése, amelyeket Joseph Smith kapott, egy beszélgetéshez vezethet arról, hogy miként törekedhetnek megértésre az osztály tagjai, amikor a szentírásokat tanulmányozzák. Mit tanulunk abból, hogy milyen kérdéseket tett fel Joseph? Az osztály tagjai talán szeretnék megosztani azon élményeiket, amelyek az evangéliumi kérdéseik nagyobb szintű megértéséhez vezettek.

Tan és szövetségek 78:17–19

Az Úr továbbvezet minket

• A Tan és szövetségek 78:17–19-ről szóló beszélgetés elindításához bemutathatsz pár gyermekkori képet az osztályod néhány tagjáról (kérd meg őket előre, hogy hozzák el ezeket a képeket az órára). Kérd meg az osztályt, hogy tippeljék meg, ki szerepel a képeken. Az osztály azon tagjai, akik a képeket hozták, beszélhetnek arról, hogy miben változtak e fényképek elkészülte óta. Ezután az osztály közösen elolvashatja a Tan és szövetségek 78:17–19-et, és elgondolkozhatnak ezekhez hasonló kérdéseken: Miként vagyunk olyanok az Úr számára, mint a kisgyermekek? Milyen értelemben kívánja azt, hogy olyanok legyünk, mint a gyermekek (lásd Móziás 3:19); és milyen értelemben szeretné, ha növekednénk? Milyen tanácsot ad nekünk ezekben a versekben, hogy segítsen nekünk növekedni?

  Hogy az osztályod tagjai jobban megértsék, miként vezethet minket tovább az Úr (18. vers), megoszthatod a További források részben lévő kijelentést.

Tan és szövetségek 79–80

Az elhívásunk, hogy szolgáljuk Istent, fontosabb, mint hogy hol szolgálunk

• Lehet, hogy vannak az osztályodban olyanok, akik csalódottnak érzik magukat egy a gyülekezetben vagy egyházközségben kapott elhívással, vagy azzal kapcsolatban, hogy hova jelölték ki őket misszionáriusként. Néhányuk hajlandó lehet megosztani az élményeit. Miként segíthet nekünk az Úr a Tan és szövetségek 80:3-ban adott tanácsa ezen körülmények között? Mit jelent a „nem számít” kifejezés? Vagy a „mert nem hibázhatjátok el” kifejezés? Mi számíthat a legjobban az Úrnak, amikor az elhívásainkról van szó? David A. Bednar elder a 80. szakaszról való meglátásai az Elhíva a munkára című beszédében szintén segíthetnek (Liahóna, 2017. máj. 68.).

• A 79. és 80. szakaszokban található kinyilatkoztatások eredetileg azokhoz szóltak, akiket elhívtak, hogy prédikálják az evangéliumot, ám tartalmaznak olyan tantételeket is, amelyek mindannyiunkra vonatkoznak, akik az Úr szolgálatában állunk. Hogy segíts az osztály tagjainak megtalálni ezeket a tantételeket, megkérheted őket, hogy képzeljék el, miszerint van egy barátjuk, aki nemrég csatlakozott az egyházhoz, és épp most kapta meg az első elhívását. Kérd meg az osztály tagjait, hogy írjanak a képzeletbeli barátjuknak egy támogató és tanácsot adó levelet, és biztasd őket arra, hogy a levélben idézzenek a 79. és 80. szakaszból. Ezután az osztály néhány tagja megoszthatja, hogy mit írt le.

  

  Az Úrnak kedvére van, mikor szolgáljuk Őt és másokat.

További források

Az Úr a Szentlélek által vezet majd bennünket

Henry B. Eyring elnök megosztotta egy élményét, amikor iránymutatásért imádkozott egy fontos döntéssel kapcsolatban, és megtanulta, hogyan vezetheti őt az Úr:

„Imádkoztam, de órákig úgy tűnt, hogy nem kapok választ. Nem sokkal hajnal előtt egy érzés lett úrrá rajtam. Erősebben jött, mint valaha, egészen gyermekkorom óta, amikor hasonlót éreztem. Szívem és elmém elcsendesülni látszott. Békesség volt ebben a belső nyugalomban.

Némiképp meglepődtem, miszerint azon kaptam magam, hogy így imádkozom: »Mennyei Atyám! Nem számít, hogy én mit akarok. Nem érdekel már, amit én akarok. Csupán azt akarom, hogy legyen meg a Te akaratod! Csakis ezt akarom. Kérlek, mondd meg, mit tegyek!«

Abban a pillanatban legbelül nagyobb csendet éreztem, mint valaha. Az üzenet pedig jött, és biztos voltam benne, hogy kitől származik. Tisztán tudtam, mit kell tennem. Nem kaptam semmiféle ígéretet a végkifejletre vonatkozólag. Annyi bizonyosságom volt csupán, hogy olyan gyermek voltam, akinek megmondták, hogy melyik út vezet ahhoz, amit Ő akart nekem.” (Mint egy kisgyermek. Liahóna, 2006. máj. 16.).

Tanításunk fejlesztése

Kezdd a szentírásokkal! Mielőtt kiegészítő forrásanyagokhoz fordulnál, szorgalmasan tanulmányozd a szentírásokat, és elmélkedj felettük. Ez meghívja a Lelket, hogy segítsen neked a tanításod során meríteni abból, amit tanulmányoztál (lásd A Szabadító módján tanítani. 12.).