Légy türelmes önmagaddal és másokkal szemben!

A korai szentek közelről látták Joseph Smitht és a visszaállítást. Tanúi voltak a csodáknak – fordításoknak, gyógyításoknak és látomásoknak. Látták ugyanakkor a kihívásokat, hibákat és kudarcokat is. Megtanulták „türelemmel és hittel”¹ követni a prófétát.

Jeffrey R. Holland elder azt tanítottta, hogy „legyetek elnézőek az emberi gyengeségekkel – a sajátjaitokkal éppúgy, mint azokéival, akik ebben az önkéntes, halandó férfiak és nők által vezetett egyházban szolgálnak veletek. Egyedül tökéletes Egyszülött Fia kivételével Istennek mindig csak tökéletlen emberek álltak rendelkezésére munkája elvégzéséhez.” Holland elder arra kért minket, hogy legyünk „türelmesek és kedvesek és megbocsátóak”² egymással. A türelem egyik példája az a képesség, hogy hosszabb időn át építő figyelmet szentelünk valaminek anélkül, hogy bosszankodnánk vagy megharagudnánk. Ehhez alázat, kedvesség és együttérzés szükséges. Növekszik a hitünk, amikor türelmet gyakorolunk a testvéreinkkel és önmagunkkal szemben is. Gondold át a következő tantételeket:

Légy türelmes önmagaddal! Összezavarhat vagy nyugtalaníthat, amikor olyasmit tudsz meg az egyházról vagy a történetéről, ami ellentmond annak, ahogyan korábban értettél dolgokat. Adj időt magadnak arra, hogy tisztábban láss egy kérdésben, és elkezdd megérteni az új ismereteket. Folytasd a tanulmányozást és az imádkozást! Időbe telhet, mire úgy érzed, hogy ismét szilárd talajon állsz. Azok, akik végigmentek a folyamaton, tanúsíthatják, hogy ez elmélyítette az evangéliumhoz való megtérésüket.
Légy türelmes az egyháztagokkal! Egyetlen egyháztag sem tökéletes. Egyházközségeink és gyülekezeteink tele vannak olyan buzgó hívőkkel, akik gyakran kudarcot vallanak abban, hogy megfeleljenek az evangélium legmagasabb mércéinek. Ugyanazok a gondok, amelyeket a világban találunk – a klikkesedés, az önzés, az erkölcsi gyengeség és egyebek –, az utolsó napi szentek között is megtalálhatók. Amikor együtt hódolunk és szolgálunk, látjuk majd egymás hibáit és kudarcait. Teret kell engednünk Isten kegyelmének, miközben mások igyekeznek fejlődni, éppen úgy, ahogyan nekünk is szükségünk van az ő türelmükre jószándékú erőfeszítéseink iránt.
Légy türelmes azokkal, akik segíteni akarnak! A kérdésekkel vagy bizonytalansággal küszködők gyakran fordulnak segítségért a családtagjaikhoz, a barátaikhoz vagy a helyi vezetőkhöz. Ezek a kapcsolatok számos esetben vigaszt és támogatást nyújtanak. Sajnos olykor előfordul, hogy a megkérdezett személy védekezővé vagy gyanakvóvá válik, esetleg nem mutat együttérzést. Nehéz lehet türelmesnek lenni másokkal, amikor mi magunk éppen válságos pillanatot élünk meg. Azonban nekik éppúgy szükségük van a türelmünkre, mint ahogyan nekünk is az övékre.
Légy türelmes az egyházi vezetőkkel! Az e munka irányítására elhívott egyházi vezetők becsületes, mégis tökéletlen emberek. Dieter F. Uchtdorf elder megjegyzése szerint „előfordult már olyan, hogy az egyház tagjai vagy vezetői egyszerűen csak hibáztak”³. Ez a múltban is igaz volt és most is igaz. Egy egyházi vezető mondhat olyasmit, ami csak tetézi a bosszúságodat vagy az elszigetelődés érzését benned. Előfordulhat, hogy nem mutatnak olyan könyörületet vagy megértést, amilyenre szükséged lenne. A vezetőkkel szembeni türelem nem jelenti azt, hogy eltűrjük a törvénytelen vagy bántalmazó viselkedést. Azonban támogatást, szeretetet és türelmet kell tanúsítanunk az egyházi vezetők túlnyomó többsége iránt, akik egyszerűen és tökéletlenül munkálkodnak Sionért.
Légy türelmes az Úr időzítésével szemben! Amikor kérdés merül fel bennünk az egyházzal kapcsolatban, gyakran a gyors válasz felé nyúlunk. Úgy gondolhatjuk, segít majd, ha a forrástól függetlenül elolvasunk mindent, amit egy adott témával kapcsolatban találunk. Azt is feltételezhetjük, hogy egy ima vagy egy egyházi vezetővel tartott beszélgetés hamar rendezi majd az érzéseinket. Békességre lelni azonban gyakran ennél hosszabb folyamat. A reményeink és a jelenlegi valóságunk közötti ellentmondás fájdalmas lehet. Nefihez hasonlóan mi is vigaszt nyerhetünk abból a tudatból, hogy Isten „szereti gyermekeit”, bár „nem ismer[jük] minden dolognak a jelentését”⁴.

Kulcsfontosságú szentírások: Rómabeliek 5:3–4; Alma 7:23; Tan és szövetségek 21:5