Lukács 23:33–46; János 19:26–30

A Szabadító könyörülete a kereszten

nők Jézus Krisztus keresztjének a tövénél

Azok a dolgok, amelyeket Jézus a kereszten mondott, az Ő jellemét és isteni tulajdonságait mutatják. Tanulmányozás közben törekedj növelni az arra irányuló vágyadat, hogy hasonlóbbá válj Jézus Krisztushoz, miközben tanulsz a keresztre feszítése során mutatott példájából.

Másokkal törődni

Gondolkodj el a következő kérdéseken: Gyakran tanúsítasz könyörületet mások iránt? Miért igen vagy miért nem?

Ebben a leckében lehetőséged lesz tanulmányozni a Szabadító példáját arra, amikor még a kereszten átélt fájdalmas tapasztalat során is mások felé fordult. Miközben a Szabadító példáját tanulmányozod, keresd a Szentlélek útmutatását, hogy segítsen neked arra vágyni, hogy hasonlóbbá válj Őhozzá.

A keresztre feszítés előtti és alatti tapasztalatok

Idézd fel a Szabadító keresztre feszítés előtt és alatt átélt tapasztalatait:

Szenvedett a világ bűneiért a Gecsemánéban (lásd Lukács 22:39–44).
Júdás elárulta, apostolai pedig elhagyták Őt (lásd Márk 14:43–50).
Zsidó vezetők kihallgatták, megverték és leköpdösték (lásd Máté 26:57–68).
Pilátus és Heródes is kikérdezte, Heródes és a katonái pedig kigúnyolták (Lukács 23:1–24).
Római katonák kegyetlenül megverték és megkorbácsolták (lásd Máté 27:26–31).
A Golgotára vezető út legalább egy részén maga vitte a keresztjét (lásd János 19:16–17).
Szögeket vertek át kezén és lábán, és két tolvaj között keresztre feszítették (lásd Lukács 23:33; lásd még János 20:25).
A kereszten függött (lásd Máté 27:45–50; Márk 15:25).

Gondold át, milyen hatással vannak ezek a történtek arra, hogy milyen érzéseid vannak a Szabadítóval és azzal kapcsolatban, amit Ő elviselt érted. Olvasd el a következő szentírásrészeket, amelyek a Szabadító által a kereszten tett kijelentéseket tartalmazzák. Azonosíts be igazságokat Jézus Krisztusról az Ő kijelentéseiből, és sorold fel azokat a tanulmányozási naplódban.

Lukács 23:33–34. A Szabadító ezeket a szavakat azokról a katonákról mondta, akik keresztre feszítették Őt (lásd Joseph Smith-fordítás, Lukács 23:35).
Lukács 23:39–43. Ezek a versek azt jegyzik fel, hogy mit mondtak a Szabadítóval együtt keresztre feszített tolvajok, és hogyan reagált erre a Szabadító. (Figyeld meg, hogy Joseph Smith próféta tanítása szerint, amikor a Szabadító arra utalt, miszerint ez a tolvaj vele lesz a paradicsomban, akkor ezt tanította neki: „véled leszek a lelkek világában, és tanítani foglak téged, avagy megválaszolom a kérdéseidet” [“Discourse, 11 June 1843–A, as Reported by Wilford Woodruff,” 44, josephsmithpapers.org]).
János 19:26–27. Ezek a versek feljegyezik, hogy mit mondott a Szabadító az édesanyjának – Máriának – és János apostolnak.

A Szabadító nem csupán a római katonákra, a tolvajokra és az édesanyjára gondolt a kereszten. Russell M. Nelson elnök egy további módot is említett arra, ahogyan a Szabadító másokra összpontosított, miközben gyötrődött.

„Ahogy minden dologban, Jézus Krisztus a legfőbb példaképünk, »a ki az előtte levő öröm[ért] …keresztet szenvedett« [Zsidók 12:2]. Gondoljatok csak bele! Ahhoz, hogy kibírja a földön eddig bárki által valaha is átélt legkínzóbb fájdalmat, a Szabadítónk az örömre összpontosított.

De mi is volt az Őelé tárt öröm? Bizonyosan beletartozott a mi megtisztításunk, meggyógyításunk és megerősítésünk feletti öröm; a bűnbánatot tartók bűneiért való fizetség miatt érzett öröm; valamint annak öröme, hogy lehetővé tette számomra és számotokra a hazatérést – tisztán és érdemesen –, hogy a mennyei szüleinkkel és a családtagjainkkal élhessünk.”

(Russell M. Nelson: Öröm és lelki túlélés. Liahóna, 2016. nov. 82–83.)

Mire összpontosított a Szabadító, miközben értünk szenvedett?
Mit tanított neked Nelson elnök a Szabadító rád vonatkozó vágyairól?

Egy pillanatra gondolkodj el azon az igazságon, hogy miközben a Szabadító a kereszten volt, rád és annak az örömére összpontosított, hogy segít neked visszatérni Mennyei Atyához.

Milyen változást eredményezhet az életedben, ha megérted ezt az igazságot? Miért eredményezne ilyen változást számodra ez a tudás?

Amennyiben segítene, ha látnál egy példát, nézd meg a ChurchofJesusChrist.org webhelyen a Szeressétek egymást, amint Ő szeret minket! című beszéd 3:22-től 7:54-ig terjedő részét.

Keresd a Szentlélek sugalmazását azáltal, hogy elgondolkozol a Szabadító példáján és azon, amit ma éreztél. Határozd meg, milyen módokon lehetsz hasonlóbb Jézus Krisztushoz azáltal, hogy még a saját kihívásaid közepette is szeretetet és együttérzést tanúsítasz mások iránt. Ezután jegyezd fel ezeket a módokat a tanulmányozási naplódba. Nézd át az összeírtakat, és imádságosan válaszd ki az egyik módját annak, ahogyan hasonlóbb lehetsz Jézus Krisztushoz. Nevezd meg azt a naplóbejegyzésedben. Imádkozz, és keress lehetőségeket arra, hogy véghez vidd ezt a cselekedetet.

„Elvégeztetett”

Miután több órát szenvedett a kereszten, a Szabadító kimondta utolsó szavait.

Olvasd el a János 19:28–30-at és a Lukács 23:46-ot. Jelöld meg a Szabadító halandóságának az utolsó kijelentéseit.

Mit segíthetnek nekünk ezek a kijelentések megérteni a Szabadítóról és az Ő küldetéséről?

A Szabadítóhoz hasonlóan mi is véghez vihetjük azt, amit az Atya szeretne, hogy megtegyünk az életünkben. Emlékezz erre, amikor arra törekszel, hogy véghez vidd, amit ma elhatároztál.

Választható: Szeretnél többet tanulni?

János 19:27. Mit tanulhatunk a Szabadító következő kijelentéséből: „Ímhol a te anyád”?

Jézus Krisztus példáját követhetjük, ha arra törekszünk, hogy értékeljük és szeressük az édesanyánkat, valamint gondoskodjunk róla. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából az igazlelkű anyák előtt tisztelgett, és a Szabadító szeretetéhez hasonlította a szeretetüket.

Nézd meg az „Ímhol a te anyád!” című beszéd 0:20 és 2:53 közötti részét a ChurchofJesusChrist.org webhelyen.

Hogyan alakítja azt, akivé válunk, ha segítünk másokon a küszködéseink közepette?

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:

„Abban mutatkozik meg a jellem…, ha saját szenvedéseink idején is van erőnk észrevenni mások szenvedését; ha éhesen is képesek vagyunk meglátni mások éhségét; és ha saját lelki kínjaink közepette is van erőnk kinyújtani a kezünket és együttérzéssel lenni mások lelki gyötrelmei iránt. Abban nyilvánul meg tehát a jellem, hogy akkor is magunkon kívülre tekintünk és kinyújtjuk a kezünket, amikor a természetes, ösztönös reakció az lenne, hogy önmagunkkal legyünk elfoglalva és befelé forduljunk. Ha az erkölcsi jellem legfőbb ismérve valóban ez a képesség, akkor a világ Szabadítója tökéletesen példázza ezt az állhatatos és jószívű jellemet.”

(David A. Bednar, “The Character of Christ” [Brigham Young University–Idaho devotional, Jan. 25, 2003], byui.edu)

Milyen áldások származhatnak abból, ha másokat szolgálunk, amikor mi magunk is nehézségeket tapasztalunk?

Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből ezt tanította:

„[É]szre kell vennünk mások megpróbáltatásait, és meg kell próbálnunk segítséget nyújtani. Ez különösen nehéz lesz akkor, amikor mi magunk is komoly próbatételen megyünk keresztül. Azonban látni fogjuk, hogy amint felemeljük mások terheit, még ha csupán kismértékben is, akkor a hátunk megerősödik, és derengeni látjuk a fényt a sötétségben.”

(Henry B. Eyring: Próbára téve, bizonyítva és megcsiszolva. Liahóna, 2020. nov. 98.)