Máté 27:50–66; Lukács 23:55–56; János 19:39–40

A Szabadító iránti tisztelet és szeretet kimutatása

Amikor Jézus meghalt, „a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének” (Máté 27:51), de valami ennél is jelentőségteljesebb dolog történt a templomban: a szentek szentjének a fátyla két darabra hasadt. A Szabadító halála után tanítványai nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy megkapják az Ő testét, és gondosan előkészítsék a temetésre. Ennek a leckének az a célja, hogy segítsen neked megérteni és átgondolni, mit tett érted Jézus Krisztus, és mit tehetsz azért, hogy tiszteletet és megbecsülést tanúsíts Őiránta.

Az elhunytak tisztelete

A különböző kultúrájú emberek eltérő módokon emlékeznek az elhunytakra, és más módokon mutatják ki az elhunyt személyek iránti tiszteletüket. Gondolj egy elhunyt szerettedre, vagy gondolkodj el azon, milyen lenne, ha meghalna egy hozzád közel álló személy.

• Mire szeretnél mindig emlékezni a szerettedről?

• Mit teszel azért, hogy kimutasd a tiszteletedet és a szeretetedet azok iránt, akik már elhunytak?

Az ebben a leckében szereplő szentírásrészek a Szabadító kereszthalálát, valamint a közvetlenül utána történt eseményeket írják le. Szánj egy percet az alábbi kérdések átgondolására:

• Mit éreztél volna, ha tanúja lettél volna Jézus halálának?

• Milyen érzéseid vannak most az Ő halálával kapcsolatban?

• Hogyan szeretnél emlékezni Őrá és tisztelni Őt?

A mai tanulmányozásod során keresd a Szentlélek útmutatását, hogy segítsen megtudnod, hogyan emlékezhetsz a Szabadítóra, és hogyan mutathatod ki az Őiránta való tiszteletedet és szeretetedet.

A templomi fátyol jelképe

Jézus halálát földrengés és olyan egyéb fizikai jelenségek követték, mint például a templom károsodása. Olvasd el a Máté 27:50–51-et, és ha gondolod, jelöld meg a Máté által a templommal kapcsolatban feljegyzett részletet.

Az ősi templom két helyiségből állt, amelyeket egy fátyol vagy függöny választott el egymástól. Évente egyszer, az engesztelés napjának az ünnepén a főpap a szent helyről a templom fátylán keresztül belépett a szentek szentjébe. Ez a helyiség az Isten színe elé való bebocsátást jelképezte. Ebben a helyiségben a főpap széthintette a bűnökért felajánlott áldozat vérét az oltáron, hogy Izráel bűnei engesztelést nyerjenek (lásd 3 Mózes 16).

• Mit jelképezhet a szentek szentjéhez vezető fátyol kettéhasadása?

Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából így magyarázta el ennek az eseménynek a jelképes jelentőségét:

„A szentek szentje most mindenki előtt nyitva áll, és a Bárány engesztelő vére által mindenki beléphet a legmagasztosabb és legszentebb helyre, abba a királyságba, ahol az örök élet található. …minden ember számára megnyílt a lehetőség, hogy a fátylon áthaladva az Úr jelenlétébe lépjen és teljes felmagasztosulást örököljön.”

(Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:830)

Az egyik igazság, amelyet a Máté 27:51 történéseiből megismerhetünk, hogy Jézus Krisztus mindannyiunk számára lehetővé tette, hogy visszatérjünk Mennyei Atya színe elé, és olyanná váljunk, mint Ő. Pál apostol szintén azt tanította, hogy a fátyol széthasadása ezt az igazságot szemlélteti (lásd Zsidók 10:19–20).

Gondold át, milyen árat fizetett a Szabadítód azért, hogy kettéváljon a fátyol, és lehetővé tegye számodra, hogy visszatérj az Ő Atyja királyságába.

1. Jegyezd fel a következőket a tanulmányozási naplódba:

Írj le néhány módot, ahogyan a Szabadító segített neked személyesen növekedni és fejlődni, és hasonlóbbá válni Mennyei Atyádhoz, hogy végül visszatérhess az Ő színe elé.

Jézus tanítványai tisztelik Őt

Amikor Jézus meghalt, a tanítványai arra törekedtek, hogy emlékezzenek Őrá és tiszteljék Őt. Olvasd el, hogyan mutatta ki néhány tanítvány a Jézus iránti szeretetét.

• Máté 27:57–60: Az arimathiai József – egy gazdag tanítvány és a Főtanács, a legmagasabb szintű zsidó kormányzótanács tagja

• János 19:39–40: Nikodémus – farizeus és a Főtanács tagja

• Lukács 23:55–56: Mária Magdaléna és más nők

Az alábbi részletek segíthetnek neked jobban megérteni e tanítványok tetteit.

József, az arimathiai, bár nem volt Krisztus nyílt követője, együttérzést és bátorságot tanúsított azzal, hogy Jézus testét kérte. A sírt vagy sírboltot, amelyet József a Szabadító teste számára biztosított, kőből vájták ki, valószínűleg nagy költségek árán.

A mirha egy illatos, szárított gyanta, melyet az elhunytak testének az előkészítésére használnak. A mirha és az aloé mennyisége, amelyet Nikodémus a Szabadító testének a megkenésére hozott, hasonló volt a királyi temetéseken használt mennyiséghez.

Az asszonyok fűszereket és keneteket készítettek, hogy befejezzék Jézus testének az előkészítését, mivel előzőleg a temetése sietve történt.

• Mit mutatnak ezeknek az személyeknek a tettei a Szabadító iránti érzéseikről?

A Szabadítód iránti szereteted kimutatása

Bár a Szabadító fizikailag nincs jelen velünk, mégis találhatunk módokat arra, hogy kimutassuk az Őiránta érzett szeretetünket.

2. Végezd el a következőket a tanulmányozási naplódban:

Írj vagy rajzolj le egy vagy több olyan dolgot, amelyről úgy érzed, meg kell tenned azért, hogy kimutasd a Szabadító iránti tiszteletedet és szeretetedet. Ahogy az arimathiai József, Nikodémus, illetve Mária Magdaléna és a többi nő esetében is, ez áldozatot igényelhet.

Választható: Szeretnél többet tanulni?

Mit tett értem a Szabadító?

Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből összefoglalt néhányat azokból a dolgokból, amelyeket a Szabadító mindegyikünkért megtett:

„Mennyei Atyánk terve szerint megteremtette az egeket és a földet (lásd Tan és szövetségek 14:9), hogy mindegyikünknek része legyen a halandó tapasztalatban, mely elengedhetetlen isteni rendeltetésünk eléréséhez. Az Atya tervének részeként Jézus Krisztus feltámadása legyőzte a halált, hogy mindegyikünk számára biztosítsa a halhatatlanságot. Jézus Krisztus engesztelő áldozata mindegyikünknek lehetőséget ad arra, hogy megbánjuk a bűneinket, és tisztán térjünk vissza a mennyei otthonunkba. Parancsolatai és szövetségei megmutatják az utat, papsága pedig felhatalmazást ad azon szertartások elvégzésére, amelyek elengedhetetlenek ezen úti cél eléréséhez. Szabadítónk önként megtapasztalta az összes halandó fájdalmat és gyengeséget, hogy tudhassa, miként erősítsen meg minket a megpróbáltatásainkban.”

(Dallin H. Oaks: Mit tett értünk a Szabadítónk? Liahóna, 2021. máj. 77.)

Milyen módokon mutathatom ki a Szabadító iránti szeretetemet?

Becky Craven nővér a Fiatal Nők általános elnökségéből ezt mondta:

„Ha úgy szeretjük Őt, ahogy állítjuk, akkor nem mutathatnánk-e ki ezt a szeretetet azzal, hogy egy kicsit gondosabbak vagyunk az Ő parancsolatai szerinti életben?

Az evangélium gondos megélése nem feltétlenül jelenti azt, hogy előírásosak vagy merevek vagyunk. Azt azonban jelenti, hogy gondolatainkban és tetteinkben helyénvalóan állunk meg Jézus Krisztus tanítványaiként. Amikor átgondoljuk, miben különbözik az evangélium szerinti gondos, illetve felszínes élet, fontolóra vehetjük a következőket:

Gondosak vagyunk-e a sabbatnapi hódolatunkban és a heti úrvacsoravételre való felkészülésünkben?

Lehetnénk-e gondosabbak az imáinkban, a szentírás-tanulmányozásunkban, és részt vehetnénk-e tevékenyebben a Jöjj kövess engem! – Egyének és családok számára programban?

Gondosak vagyunk-e a templomi hódolatunkban, illetve gondosan és tudatosan éljük-e meg mind a kereszteléskor, mind pedig a templomban kötött szövetségeinket? Gondosak vagyunk-e a megjelenésünkben és visszafogottak az öltözködésünkben, különösen szent helyeken és körülményekben? Gondosak vagyunk-e a szent templomi alsóruha viselését illetően? Vagy a világ divatjai felületesebb hozzáállást irányoznak elő számunkra?

Gondosak vagyunk-e a másoknak nyújtott szolgálattételben és az egyházi elhívásaink teljesítésében, vagy közömbösek és felszínesek vagyunk a szolgálatra szólító elhívásunkban?

Gondosan vagy felszínesen választjuk-e meg, hogy mit olvasunk és mit nézünk a tévében vagy a mobileszközeinken? Ügyelünk-e a beszédünkre? Vagy könnyedén átvesszük a durvaságot és a közönségességet?

A fiatalság erősségéért füzet olyan normákat tartalmaz, amelyek gondos követése gazdag áldásokat fog biztosítani, és segíteni fog a szövetség ösvényén maradnunk.”

(Becky Craven: Gondosan vagy felszínesen. Liahóna, 2019. máj. 10.)