2 Korinthusbeliek 13

„[Vizsgáljátok] meg magatokat, ha a hitben vagytok-é”

Isten királyságának a vezetői gyakran voltak bírálat céltáblái. Az újszövetségi időkben a korinthusbeli egyháztagok közül némelyek bírálni kezdték Pált. Ő válaszul arra kérte őket, hogy vizsgálják meg saját kapcsolatukat Krisztussal. Ez a lecke segíthet legyőznöd a mások – köztük az egyházi vezetők – kritizálására irányuló kísértést azáltal, hogy megvizsgálod az Úr iránti hűségedet.

Bátorítás a mindennapos szentírás-tanulmányozásra. Ösztönözd a mindennapos szentírás-tanulmányozást azáltal, hogy rendszeresen lehetőséget adsz a tanulóknak annak a megosztására, amit a személyes szentírás-tanulmányozásuk során tanultak és éreztek.

Tanulói felkészülés: Kérd meg a tanulókat, hogy határozzák meg, mi a különbség egy egyházi vezető tanításával, illetve szavaival kapcsolatban megfogalmazott őszinte kérdések vagy aggályok és az adott személy bírálata között.

Lehetséges tanulási tevékenységek

Őszinte kérdések vagy bírálat?

Beszéld meg a következő kérdéseket az osztállyal. Ha használtad a tanulói felkészülési tevékenységet, akkor megkérheted a tanulókat, hogy osszák meg a gondolataikat.

• Milyen példákat tudsz mondani, napjainkban az emberek miként bírálhatják az egyházi vezetőket?

• Mi a különbség egy egyházi vezető tanításával, illetve szavaival kapcsolatban megfogalmazott őszinte kérdések vagy aggályok és az adott személy bírálata között?

Segíts a tanulóknak megérteni ezt a különbséget. Az alábbiak segíthetnek ebben.

A bírálat vagy kritizálás általában azt jelenti, hogy negatívan ítélünk meg valakit, rámutatva az illető hibáira. A szentírások a bírálatra valaki ellen irányuló gonosz beszédként vagy zúgolódásként is utalhatnak.

Mások hibáit vagy gyengeségeit anélkül is felismerhetjük, hogy kritikusak lennénk. Kritikusak akkor vagyunk, amikor ítélkező vagy negatív módon beszélünk vagy írunk valakiről.

• Miért fontos felülkerekedni azon a kísértésen, hogy kritizáljunk másokat, beleértve az egyházi vezetőket is?

A 2 Korinthusbeliek 13 tanulmányozása során figyeld meg, hogyan kerülhetjük el, hogy kritikusak legyünk, különösen azokkal, akiket az Úr elhívott az Ő egyházának a vezetésére.

Bírálat, gonosz beszéd és zúgolódás

Úgy tűnik, a korinthoszi szentek közül némelyek nyilvánosan bírálták Pált (lásd 2 Korinthusbeliek 10:10 ; 12:10–15). A 2 Korinthusbeliek 13:1–2 -ben Pál kemény szavakkal bűnbánatra szólította fel őket.

Olvasd el a 2 Korinthusbeliek 13:3 -at, és figyeld meg, mire keresett bizonyítékot Páltól néhány korinthoszi egyháztag. Az, hogy ezek az emberek bizonyítékot követeltek arra, hogy Pál valóban Krisztus nevében beszél, további bizonyítéka lehet annak, hogy az emberek nyilvánosan bírálták őt. Olvasd el a következő idézetet Henry B. Eyring elnöktől az Első Elnökségből, és figyeld meg, milyen hatással lehet ránk a vezetőink kritizálása.

„George Q. Cannon elnök figyelmeztetését szeretném a sajátomként is tolmácsolni felétek. Úgy hiszem, az igazat szólta: »…Egyetlen ember sem… szólhat gonoszul az Úr felkentjeit illetően és kereshet hibát Isten felhatalmazásában a földön anélkül, hogy magára ne vonná az Ő nemtetszését. A Szent Lélek visszahúzódik majd az ilyen embertől, ő maga pedig sötétben találja magát. Látjátok hát, milyen óvatosnak kell lennünk?«”

(Henry B. Eyring: A támogató hit ereje. Liahóna, 2019. máj. 59.)

Gondold át a következő szentírásbeli beszámolókat, valamint az általuk szemléltetett különbséget a hit gyakorlása és a bírálat között:

János 6:60, 66–69 . Hasonlítsd össze Péter Szabadító tanításaira adott reakcióját sok más tanítvány reakciójával.

4 Mózes 14:2, 6–9, 35–38 . Hasonlítsd össze Józsué és Káleb szavait és tetteit azok szavaival és tetteivel, akik miatt az izráeliták Mózes és az Úr ellen zúgolódtak.

1 Nefi 2:12–13, 16, 19–21 . Hasonlítsd össze Nefi tetteit Lámán és Lemuel cselekedeteivel.

A 2 Korinthusbeliekben tanulmányozottak mellett a tanulók e beszámolók közül is tanulmányozhatnak egyet vagy többet. Ezután elmondhatják, mit tanultak annak a következményeiről, ha az Urat vagy az Ő szolgáit bíráljuk. E lecke tanítására készülve szakíts időt e beszámolók összefüggéseinek a tanulmányozására, hogy készen állj megválaszolni a tanulók esetleges kérdéseit.

A tanulók párokban vagy kis csoportokban is megbeszélhetik az alábbi kérdéseket.

• Mit tanít ez a beszámoló a bírálat és a hit gyakorlása közötti különbségről és ezek következményeiről?

• Szerinted miért húzódik vissza a Lélek, amikor az emberek „gonoszul szólnak” azokról vagy „hibát találnak” azokban, akiket az Úr elhívott az egyháza vezetésére?

• Milyen módokon cselekedhetünk hittel, ha kérdésünk merül fel egy egyházi vezető tanításával kapcsolatban, vagy ha nem értünk egyet valamivel, amit egy egyházi vezető tanított?

A bírálat kerülése

Olvasd el a 2 Korinthusbeliek 13:5–6 -ot, és figyeld meg, milyen tanácsot adott Pál a korinthoszi szenteknek, akik megkérdőjelezték, hogy az Úr szólt-e rajta keresztül. Hasznos lehet tudni, hogy a méltatlan szó olyan emberre vonatkozik, aki nem méltó valamire vagy kudarcot vallott egy próbatételen.

Pál tanításai alapján fejezd be a következő kijelentést: Ahelyett, hogy kritizálnánk az egyházi vezetőket,…

Hagyd, hogy a tanulók saját szavaikkal felfedjenek egy, a következőhöz hasonló igazságot:

Az egyházi vezetők bírálata helyett vizsgáljuk meg az Úr iránti hűségünket.

Eyring elnök a következőket mondta az azokhoz való hozzáállásunkról, akiket az Úr elhív a szolgálatra. Figyeld meg, hogy szavai miként erősítik meg azt, amit Pál a 2 Korinthusbeliek 13:3, 5 -ben tanított:

„Hitre van szükség ahhoz, hogy elhiggyük: [Jézus Krisztus] tökéletesen ismeri az Általa elhívottakat, tisztában van képességeikkel és lehetőségeikkel egyaránt, így tehát nem vét hibát, amikor elhív valakit.

Ez utóbbi hallatán néhányan talán mosolyogtok vagy kétkedve csóváljátok fejeteket – valaki azért, mert azt hiszi, szolgálatra való elhívása hiba volt, valaki pedig azért, mert eszébe jutottak olyanok, akik kevéssé tűnnek képesnek az Úr királyságában való szolgálatra. A tanácsom mindezen emberek számára az, hogy ítéletetek meghozatalával várjatok mindaddig, amíg jobb rálátással nem bírtok arra, amit az Úr lát. Inkább azt kellene megítélnetek, hogy ti rendelkeztek-e azzal a képességgel, hogy kinyilatkoztatásban részesüljetek és elszántan eszerint cselekedjetek.”

(Vö. Henry B. Eyring: Az Úr vezeti az egyházát. Liahóna, 2017. nov. 82.)

• Hogyan segíthet nekünk Eyring elnök tanácsa, ha kísértést érzünk arra, hogy megítéljük vagy bíráljuk az Úr választott vezetőit?

• Hogyan segít a Jézus Krisztus iránti hithűségünk megvizsgálása abban, hogy ne szóljunk gonoszul másokról, és ne ítéljünk meg másokat?

Vizsgáld meg önmagadat!

A templomi ajánlási interjúk alkalmával megkérdezik tőlünk, hogy támogatjuk-e az egyházi vezetőket. Eyring elnök javasolt néhány kérdést, amelyek segíthetnek felkészülnünk ennek a megválaszolására. Keresd a Szentlélek sugalmazását, miközben elgondolkozol ezeken a kérdéseken.

Ha gondolod, kiteheted az alábbi idézetet, és megkérheted a tanulókat, hogy gondolják át vagy írják le a tanulmányozási naplójukba a válaszaikat.

„Talán megkérdeztek már – vagy meg fognak kérdezni – benneteket, hogy támogatjátok-e a püspökötöket, cövekelnökötöket, valamint az egyház általános felhatalmazottait és általános tisztségviselőit. […]

Felkészülhettek azáltal, hogy az alábbiakhoz hasonló kérdéseket tesztek fel magatoknak:

1. Gondolataimmal vagy szavaimmal utaltam-e azok emberi gyengeségeire, akiket megfogadtam, hogy támogatok?

2. Kerestem-e bizonyítékot arra, hogy az Úr vezeti őket?

3. Lelkiismeretesen és hűségesen követtem-e a vezetésüket?

4. Beszéltem-e a bizonyítékról, amelyből látom, hogy ők Isten szolgái?

5. Imádkozom-e értük rendszeresen név szerint, a szeretet érzésével?

Ezek a kérdések a legtöbbünkben kellemetlen érzéseket kelthetnek és a bűnbánat szükségességéhez vezetnek.”

(Henry B. Eyring: A támogató hit ereje. Liahóna, 2019. máj. 59.)

Ha ezek a kérdések „kellemetlen érzéseket” keltenek, imádkozz és írd le, mit tehetsz azért, hogy bűnbánatot tarts és megváltozz.

Tegyél bizonyságot a Szabadítóról, az Ő választott vezetőiről, valamint az abból eredő lelki biztonságról, ha mások bírálata helyett önmagunkat vizsgáljuk meg.

Megjegyzések és háttér-információk

Mi a veszélye annak, ha kritikusak vagyunk azokkal, akiket az Úr elhív?

Joseph Smith próféta (1805–1844) ezt tanította:

„[Ha valaki] feláll, hogy másokat elítéljen, az egyházban hibát találjon, mondván, hogy nem a helyes úton járnak, miközben ő maga igazlelkű, biztosan tudhatjátok, hogy az az ember egyenes úton halad a hitehagyás felé; és ha meg nem bánja, ahogy Isten él, el fogja hagyni a hitét.”

(Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007], 334.)

Rendjén van, ha kérdéseim merülnek fel?

Dieter F. Uchtdorf elnök, aki akkor az Első Elnökség tagja volt, ezt tanította:

„Rendjén van-e, ha kérdések merülnek fel bennetek az egyházzal vagy annak tanaival kapcsolatban? Drága fiatal barátaim, mi egy kérdezősködő nép vagyunk, mert tudjuk, hogy a kérdések vezetnek el az igazsághoz. […]

Vannak, akik kínosan érzik magukat, vagy érdemtelennek, mert vizsgálódó kérdéseik vannak az evangéliummal kapcsolatban, pedig nem kell így érezniük. A kérdezés nem a gyengeség jele, hanem a fejlődés előfutára. […]

Ne féljetek, kérdezzetek! Legyetek kíváncsiak, de ne kétkedjetek! Mindig ragaszkodjatok ahhoz a hithez és világossághoz, melyet már megkaptatok. Mivel a halandóságban tökéletlenül látunk csupán, nem minden nyer azonnal értelmet.”

(Dieter F. Uchtdorf: Tükörkép a víz színén. [EOSZ áhítat fiatal felnőttek számára, 2009. nov. 1.] broadcasts.ChurchofJesusChrist.org.)

Vajon a próféták tévedhetetlenek?

Sheri Dew, a Segítőegylet Általános Elnökségének a korábbi tanácsosa ezt mondta:

„Egyesek belebonyolódnak abba a kérdésbe, hogy a próféták, látnokok és kinyilatkoztatók vajon tévedhetetlenek-e. Ez nem a megfelelő kérdés. Inkább azt a kérdést kell feltenni, hogy kik is valójában a próféták. Ők papsági kulcsok elrendelt viselői, akik felhatalmazást adnak az Úr hatalmának a szétosztására szerte a földön. Lehet, hogy nem tökéletesek. Azonban ők a legtökéletesebben sugalmazott vezetők a földön, és egyetlen tökéletesen tiszta szándék vezérli őket: hogy segítsenek nekünk megtalálni a hazavezető utat azáltal, hogy Jézus Krisztushoz irányítanak minket.”

(Sheri Dew, “Prophets” [BYU–Pathway Worldwide devotional, July 13, 2021], 2, byupathway.org/speeches)

Kiegészítő tanulási tevékenység

2 Korinthusbeliek 13:5 . „[Vizsgáljátok] meg magatokat, ha a hitben vagytok-é”

Ha gondolod, felhasználhatod ezt a lecke A bírálat kerülése című részénél.

Ezra Booth és Edward Partridge is ott volt azon elderek között, akik 1831 nyarán Missouriba utaztak Joseph Smith prófétával. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el Matthew C. Godfrey Facing Disappointment—We Always Have a Choice [Szembenézés a csalódottsággal – mindig van választásunk]című írását, amely elérhető a ChurchofJesusChrist.org webhelyen. Kérd meg a tanulókat, hogy vessék össze egymással Ezra és Edward csalódottságra adott reakcióit.

Segíts a tanulóknak felismerni, hogy Edward önvizsgálatot tartott, lehetőséget talált a fejlődésre és bűnbánatot tartott, míg Ezra továbbra is bírálta a prófétát, és elveszítette a hitét.