Efézusbeliek 2
Jézus Krisztus, a fő szegletkő
Azok az Epheszoszban élő szentek, akik a megtérésük előtt nemzsidók voltak, „jövevények[nek] és zsellérek[nek]” (Efézusbeliek 2:19) érezhették magukat, miközben a zsidó keresztényekkel hódoltak. Pál arra emlékeztette az epheszoszi szenteket, hogy Jézus Krisztus által már egyesültek polgártársakként, Isten háza népének a tagjaiként (lásd Efézusbeliek 2:19). Az egyház, melyhez immáron tartoztak, Krisztus, valamint az Ő apostolai és prófétái alapjára épült, és hatalmában állt megáldani őket, amikor Jézus Krisztusba vetett hittel összegyűltek. Ez a lecke segíthet neked felismerni és keresni azokat az áldásokat, amelyek annak köszönhetően érhetők el, hogy Jézus Krisztus prófétákon és apostolokon keresztül vezeti az egyházát napjainkban.
Lehetséges tanulási tevékenységek
A valahová tartozás érzése
-
Miért érezheti valaki úgy, hogy nem illik Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának a tagjai közé?
-
Ha valaki úgy érezné, hogy nem illik az egyházba, milyen tanácsokat adnál neki?
Gondold át, milyen érzéseid vannak az Úr egyházával kapcsolatban. Mikor érezted erősen azt, hogy az egyházhoz tartozol? Előfordult már veled, hogy úgy érezted, nem illesz az egyházba? Érzéseid szerint milyen áldások állnak rendelkezésedre Krisztus egyházának a tagjaként? Miközben ezt a leckét tanulmányozod, keress azzal kapcsolatos igazságokat, hogy mit tett értünk az Úr, ami az Ő egyházának a tagjaiként egyesíthet minket.
Akadályok ledöntése
Pál apostol idejében a keresztény hitre megtért nemzsidók érezhették úgy, hogy nem illenek az egyház többi tagjához, és érezhették magukat inkább „jövevények[nek] és zsellérek[nek]” ( Efézusbeliek 2:19). Például a jeruzsálemi templomban nem mehettek túl a „választófal[on]” ( Efézusbeliek 2:14) a templom szentebb területeire, ahova csak zsidók és zsidó keresztények léphettek be. Ezenkívül a nemzsidók csak azután részesültek az evangélium áldásaiban, miután Mennyei Atya kinyilatkoztatást adott Péternek (lásd Apostolok cselekedetei 10).
Pál írt az epheszoszi szenteknek, akik talán új megtértek voltak. Olvasd el az Efézusbeliek 2:12–14, 18–21 -et, és figyeld meg, miként áldotta meg az Úr az epheszosziakat. Hasznos lehet tudni, miszerint ezek a versek azzal kezdődnek, hogy Pál a megtérésük előtti életük felidézésére kéri ezeket a szenteket. A Pál által említett „cselédei az Istennek” ( 19. vers ; más bibliafordításokban: háza népe Istennek) kifejezés Jézus Krisztus egyházára utal.
 
-
Hogyan áldotta meg az Úr az epheszosziakat?
Engesztelése által Jézus Krisztus minden olyan akadályt eltávolított, amely elválasztotta a zsidókat a nemzsidóktól, a nemzsidókat pedig elválasztotta Istentől. A nemzsidóknak többé nem kellett zsidókká válniuk, Mózes törvénye szerint élniük, vagy körülmetélkedniük ahhoz, hogy csatlakozzanak az egyházhoz. Amikor Jézus Krisztushoz jöttek és elfogadták az Ő evangéliumát, háza népe lettek Istennek (vö. „cselédei az Istennek”, Efézusbeliek 2:19), vagyis Isten szövetséges népének a részévé váltak.
-
Hogyan dönti le a Szabadító a köztünk és mások közötti akadályokat?
-
Milyen érzéseid vannak azzal kapcsolatban, hogy „Krisztus vére által” ( 13. vers) mindenkinek „van menetel[e]… az Atyához” ( 18. vers)?
-
Hogyan foglalnád össze a 19–21. vers áldásait valakinek, aki úgy érzi, nem illik az Úr egyházába?
-
Szerinted miért hasonlította Pál az egyházat egy családhoz vagy közös háztartáshoz tartozó emberekhez?
A fő szegletkő
Pál napjaiban a fő szegletkő egy nagy kő volt, amelyet az alap sarkába fektettek. Az alap szegletkövei tartották az épület súlyának a nagy részét, és a falak összekötésére szolgáltak. A fő szegletkőtől mérték ki az összes többi kő szögét és elhelyezkedését.
Rajzolj egy ábrát az Efézusbeliek 2:19–21 -ben leírtakról. A rajzodra felírhatsz a szentírásrészből származó kifejezéseket.
-
Milyen igazságokat tanulhatunk abból, ahogyan Jézus Krisztus megalapította az egyházát?
-
Mit tudsz Jézus Krisztusról, ami miatt találó őt fő szegletkőhöz hasonlítani?
-
Hogyan építhetjük az életünket a Szabadítóra, valamint az Ő apostolaira és prófétáira?
-
Hogyan segít nekünk helyet és célt találni az egyházban az, ha Jézus Krisztusnak, valamint az Ő prófétáinak és apostolainak az alapjára építjük az életünket?
A te alapod
Miközben elvégzel néhányat a következő tevékenységek közül, gondolkodj el ezeken a kérdéseken:
-
Mit teszek azért, hogy az életemet próféták és apostolok alapjára építsem, amelynek Jézus Krisztus a szegletköve? Milyen áldásokat tapasztaltam már meg?
-
Mit szeretne vajon az Úr, milyen módokon építsek még inkább erre az alapra?
A. Szánj néhány percet annak az átgondolására, hogy milyen lenne az életed az Úr prófétái és apostolai nélkül a földön. Képzeld el az életet az Úrtól kapott felhatalmazásuk, valamint sugalmazott tanításaik, útmutatásuk és krisztusi példájuk nélkül. Írd le a tanulmányozási naplódba, hogy miben lenne más az élet, és mi hiányozna neked.
B. Levelének egy későbbi részében Pál további áldásokat említett, amelyek prófétákon, apostolokon és más egyházi vezetőkön keresztül érkeznek. Olvasd el az Efézusbeliek 4:11–14 -et, és ha gondolod, jelöld meg ezeket az áldásokat. Hasznos lehet, ha tudod, hogy az evangélista egy pátriárka, a pásztor pedig egy gyülekezet vezetőjére, például cövek- vagy kerületi elnökre, püspökre vagy gyülekezeti elnökre utal. Írd le egy vagy két módját annak, ahogyan megtapasztaltad ezeket az áldásokat.
C. Válassz ki egy vagy két témát A fiatalság erősségéért füzetből (2011). Írd le, milyen konkrét módokon segített neked ez az Úr apostolaitól és prófétáitól kapott útmutatás.
D. Gondolkodj el azon, hogyan segítettek neked a próféták és apostolok megismerni a Szabadítót és hasonlóbbá válni Őhozzá. Írd le a gondolataidat a tanulmányozási naplódba.  
-
 
 
Mit tanultál?
A lecke befejezéseként gondold át, mit tanultál. Gondolkodj el azon, miként egyesít téged Isten „cselédeivel” (vö. Efézusbeliek 2:19) az, ha az életedet próféták és apostolok alapjára építed, amelynek a fő szegletköve maga Jézus Krisztus. Gondold át, hogyan fogod az életedet még inkább próféták és apostolok alapjára építeni, amelynek a Szabadító a fő szegletköve.
Megjegyzések és háttér-információk
Efézusbeliek 2:14 . Mi az a „választófal”, amelyről Pál beszélt?
A jeruzsálemi templomnak több pitvara – falakkal övezett belső udvara, előudvara – volt, és az egyes pitvarokba csak bizonyos besorolású emberek léphettek be. A nemzsidóknak megengedték, hogy felmenjenek a templomhegyre, és belépjenek a külső pitvarba, amelyet a pogányok udvarának neveztek. A templom belső pitvarait azonban egy körülbelül egy méter magas különleges választófal védte attól, hogy a nemzsidók belépjenek oda. Ha egy nemzsidó túlment ezen a falon, akár halálra is ítélhették. A régészek feltártak két márványtömböt ebből a falból, amelyeken a következő felirat áll görögül és latinul: „Idegennek nem szabad átmennie a szentélyt övező falakon. Akit ezen rajtakapnak, az maga lesz a felelős a haláláért, amely ezt a tettet követi” (Richard Neitzel Holzapfel, Eric D. Huntsman, Thomas A. Wayment, Jesus Christ and the World of the New Testament [2006], 160).
Pál harmadik misszionáriusi útját követően a jeruzsálemi zsidók némelyike azzal vádolta Pált, hogy nemzsidókat visz a falon túlra, ami zavargáshoz, végül pedig Pál letartóztatásához vezetett (lásd 4 Mózes 1:51 ; Apostolok cselekedetei 21:27–29).
Efézusbeliek 2:20 . Mi az oka annak, hogy Jézus Krisztus egyháza apostolok és próféták alapjára épül, amelynek a fő szegletköve maga Krisztus?
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta Krisztus egyházának az alapjáról:
„Az újszövetségi időkben, a Mormon könyve idejében és az utóbbi időkben ezek a tisztségviselők alkotják az igaz egyház alapköveit, melyeket a fő szegletkő köré helyeznek, és az erejüket onnan nyerik: Megváltónk sziklájából, aki Jézus Krisztus, Isten Fia [lásd Hélamán 5:12 ]. […] A Krisztusra helyezett ilyen alap mindig védelmet nyújtott és fog is nyújtani azokban a napokban, »amikor az ördög elküldi erős szeleit, igen, nyilait a forgószélben, igen, amikor minden jégesője és hatalmas zivatara benneteket ver majd«.”
(Vö. Jeffrey R. Holland: Próféták, látnokok és kinyilatkoztatók. Liahóna, 2004. nov. 7.)