János 8

A házasságtörésen ért asszonyt Krisztus elé viszik

Depiction of Jesus and the woman taken in adultery. They are both kneeling on the ground. For Mormon Channel use.

Amikor Jézus a templomban tanított, néhány írástudó és farizeus odavitt hozzá egy nőt, aki házasságtörést követett el. Megkérdezték Őtőle, hogy Mózes törvénye szerint meg kellene-e kövezni (lásd 3 Mózes 20:10). Az, amit Jézus nekik és a nőnek válaszolt, nagyszerű meglátásokat adhat neked az Ő jelleméről, és segíthet érezned az Ő irgalmának hatalmát.

Összpontosítás a tanulókra. Tanítás közben összpontosíts a tanulók egyedi igényeire. Ne hagyd, hogy a terveid fontosabbá váljanak, mint az osztályban jelen lévő tanulók. Folyamatosan mérd fel, mennyire vannak bevonva a tanulók, és keresd annak módjait, hogy az órán való aktív részvételre kérd őket.

Tanulói felkészülés: Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor irgalmat tanúsítottak valaki iránt, amikor irgalomra volt szükségük vagy amikor irgalomban reménykedtek.

Lehetséges tanulási tevékenységek

Jézus Krisztus tulajdonságai

Tedd ki a következő kérdéseket, hogy a tanulók lássák őket, amikor bejönnek. A tanulóknak hasznára válhat, ha párokban vagy kis csoportokban dolgoznak, mielőtt megosztják a válaszaikat az osztállyal.

Mikor fordult veled elő, hogy valaki annak ellenére kedves volt veled, hogy úgy érezted, nem érdemled ezt meg?
Milyen hatással volt ez rád?

Jézus mélységes kedvességet tanúsított a házasságtörésen ért nő iránt, ami aztán nagy hatással volt az asszonyra.Olvasd el a János 8:1–5 -öt, és figyeld meg, miért lehetett ez egy olyan helyzet, amelyre nehéz reagálni.

Amikor az írástudók és a farizeusok Jézushoz vitték az asszonyt, és megkérdezték, hogy halálra kellene-e kövezni, szándékosan nehéz helyzetbe hozták Őt (lásd János 8:6). Ha Jézus nemet mondott volna a nő megkövezésére, azzal vádolták volna, hogy figyelmen kívül hagyja Mózes törvényét (lásd 2 Mózes 20:14). Ha igennel válaszolt volna, akkor az emberek körében népszerű nézetekkel és a római törvénnyel is szembeszállt volna. Továbbá nem tanúsított volna irgalmat a nő iránt, pedig ez olyasvalami volt, amit Jézus újra és újra megtett a szolgálattétele alatt (lásd New Testament Student Manual [2018], ChurchofJesusChrist.org).

Miközben tanulmányozod a Szabadító reakcióját erre a kihívást jelentő helyzetre, több olyan tulajdonságot is felismerhetsz, amelyek segíthetnek neked jobban megérteni, hogy milyen is a Szabadító. A Szabadító tulajdonságainak keresése egy olyan készség, amelyet az Újszövetség tanulmányozása során végig használhatsz. Ezeknek a tulajdonságoknak a megértése növelheti az arra való vágyadat, hogy közelebb jöjj Krisztushoz.

Olvasd el a János 8:6–11 -et, és figyeld meg Jézus Krisztus azon tulajdonságait, amelyeket a vádlókkal és az asszonnyal folytatott beszélgetésből ismerhetünk meg.

Megnézheted a Go and Sin No More [Eredj el és többé ne vétkezzél!] című rövidfilmet (3:21) is, amely a ChurchofJesusChrist.org webhelyen érhető el. A videó megtekintése közben hasznos lehet, ha elgondolkozol az alábbi kérdéseken:

Hasznos lehet, ha kiteszed az alábbi kérdéseket, hogy a tanulók szükség szerint visszatérhessenek hozzájuk.

Milyen tulajdonságokat példázott a Szabadító az asszonyt vádló emberekkel folytatott beszélgetés során?
Milyen tulajdonságokat példázott a Szabadító azzal, ahogyan a nővel bánt?

Szükség esetén segíts a tanulóknak felismerni, hogy bár a Szabadító türelmes és irgalmas volt az asszonyhoz, abban a pillanatban nem bocsátott meg neki. (Lásd az Oaks elnöktől származó idézetet a Megjegyzések és háttér-információk című szakaszban.)

A szentírások mely kifejezései szemléltetik ezeket a tulajdonságokat?

Lehetőséget biztosíthatsz a tanulóknak arra, hogy osztályként vagy kis csoportokban megosszák az észrevételeiket. Szükség esetén segíts a tanulóknak a Szabadító olyan tulajdonságainak beazonosításában, mint például a türelmesség egy érzelmileg túlfűtött helyzetben, a tisztánlátás, az asszony iránt tanúsított irgalom és könyörület stb.

Megjelölheted a János 8:6–11 -ben azokat a kifejezéseket, amelyek Jézus ezen tulajdonságait szemléltetik. Figyeld meg, hogy a Szabadító ahelyett, hogy ekkor megbocsátotta volna az asszony bűneit, arra biztatta őt, hogy „[eredjen] el és többé ne [vétkezzen]” ( János 8:11).

Hasznos lehet, ha megkérsz egy tanulót, hogy mondjon egy példát egy olyan kifejezésre, amely Jézus egy tulajdonságát szemlélteti, vagy te magad is megosztasz egy ilyen példát. Ha a tanulóknak hasznára válna, ha elgondolkoznának egy fejlesztendő tulajdonságon, az alábbi kérdések segíthetnek ebben. Időt adhatsz a tanulóknak arra, hogy elgondolkodjanak a kérdéseken, és megválaszolják őket a tanulmányozási naplójukban.

Ezek közül a tulajdonságok közül melyik az, amelyet tovább szeretnél fejleszteni? Miért?
Mit tehetsz azért, hogy a Szabadító segíteni tudjon neked abban, hogy szert tegyél erre a tulajdonságra, vagy megerősítsd azt az életedben?

A Szabadító irgalma változásra ösztönöz minket

Jézus Krisztus egyik isteni tulajdonsága az irgalom. „Az irgalom azt jelenti, hogy a megérdemeltnél nagyobb együttérzéssel bánunk valakivel” (Gospel Topics, „Mercy”, topics.ChurchofJesusChrist.org).

Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából az alábbi meglátásokat osztotta meg a Szabadító együttérző irgalmáról és arról, hogy ez milyen hatással volt a nőre:

„Bizonyos, hogy a Szabadító nem volt elnéző a paráznasággal szemben. Azonban az asszonyt sem ítélte el. Arra buzdította, hogy hozza rendbe az életét. Az Ő együttérzése és irgalma változásra sarkallta az asszonyt. A Biblia Joseph Smith fordítása tanúskodik az ebből fakadó tanítványságáról: »És az asszony attól az órától fogva dicsőítette Istent, és hitt az ő nevében« [Joseph Smith fordítás, János 8:11] .”

(Dale G. Renlund: Jó pásztorunk. Liahóna, 2017. máj. 30.)

Milyen hatással volt a Szabadító irgalma az asszonyra?
Mit gondolsz, miért lehet ilyen hatása az Ő irgalmának?
Hogyan befolyásolja Mennyei Atya és Jézus Krisztus iránti érzéseidet az, hogy tudod, szeretik az irgalmasságot?

Bár a Szabadító nem nézi el a bűnt, mégis megbocsátó. Azt szeretné, hogy ösztönzést érezz arra, hogy bűnbánatot tarts és mindig arra törekedj, hogy egyre jobbá válj.

Néhány tanuló számára hasznos lehet annak megbeszélése, hogy a Szabadító hogyan szeretné, hogy tovább próbálkozzunk, amikor hibákat vétünk. Ha így van, akkor érdemes lehet használnod a Lynn G. Robbins eldertől származó idézetet a Megjegyzések és háttér-információk szakaszból.

Ha gondolod, adhatsz néhány percet a tanulóknak arra, hogy csendben átgondolják a tanultakat, hogy ezáltal segíts nekik jobban kapcsolódni a Szabadítóhoz, és érezni az Ő irgalmát. Az alább felsorolt (vagy egyéb) kérdéseket felírhatod a táblára, és megkérheted a tanulókat, hogy válaszoljanak azokra a tanulmányozási naplójukban.

Mit tudtál meg ma a Szabadítóról, ami arra ösztönöz téged, hogy bűnbánatot tarts, és továbbra is próbálj hasonlóbbá válni Őhozzá?
Érzésed szerint mit szeretne a Szabadító, mit tegyél vagy min változtass az életedben, miközben arra törekszel, hogy hasonlóbbá válj Őhozzá?

Zárásként bizonyságot tehetsz, és megoszthatod személyes érzéseidet a Szabadító könyörületességével és irgalmával kapcsolatban.

Megjegyzések és háttér-információk

Milyen áldásban van részünk a Szabadító irgalmának köszönhetően?

Lynn G. Robbins elder a Hetvenektől a következőt tanította, amikor a Szabadító arra vonatkozó vágyáról beszélt, hogy akkor is tovább próbálkozzunk, ha hibákat vétünk:

„Bár hálásak vagyunk a hibákat, vagyis az elme kudarcait követő második esélyekért, mégis csodálattal ámulunk a Szabadító kegyelmén, amellyel második esélyt ad a bűnt, vagyis a szív kudarcait követően.

Senki sem áll még inkább a mi oldalunkon, mint a Szabadító […]. A Hozzá hasonlóvá válás számtalan második lehetőséget kíván a természetes emberrel való mindennapos küzdelmeink során, amelyeknek része a vágyaink kordában tartása, a türelem és a megbocsátás elsajátítása, a lustaság legyőzése és a mulasztás vétkeinek elkerülése, hogy csak néhányat említsek. […]

Örökre hálás vagyok azért a szerető kedvességért, türelemért és hosszútűrésért, amelyet irántunk tanúsítanak a Mennyei Szülők és a Szabadító, akik számtalan második esélyt adnak nekünk a színük elé visszavezető utazásunk során.”

(Lynn G. Robbins: Még hetvenszer hétszer is. Liahóna, 2018. máj. 22–23.)

Hogyan tanulhatok meg a Szabadítóhoz hasonlóan még irgalmasabbá válni?

Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből ezt tanította:

„E vádaskodással és barátságtalansággal teli világban könnyű összeszedni néhány követ, hogy másokra vessük. De mielőtt megtesszük, emlékezzünk Annak szavaira, aki a mi Mesterünk és Példaképünk: »A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ« [János 8:7].

Testvérek, tegyük le a köveinket!

Legyünk kedvesek!

Bocsássunk meg!

Beszéljünk békésen egymással!

Engedjük, hogy Isten szeretete eltöltse a szívünket!

»Cselekedjünk jót minden[kivel]«! [Galátziabeliek 6:10].”

(Dieter F. Uchtdorf: Az irgalmasok irgalmasságot nyernek. Liahóna, 2012. máj. 76.)

Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:

„Krisztusinak lenni annyit tesz, mint szeretni az irgalmasságot. Akik szeretik az irgalmasságot, azok nem ítélkeznek, hanem irgalmasságot tanúsítanak mások, különösen a kevésbé szerencsések iránt; kegyesek, kedvesek és tisztességesek. Mindenkivel szeretettel és megértéssel bánnak, tekintet nélkül az olyan jellemvonásokra, amilyen a rassz, a nem, a vallási hovatartozás, a szexuális irányultság, a társadalmi és gazdasági státusz, illetve a törzsi, klánbeli vagy nemzetiségi különbözőségek. Mindezeket felülírja a krisztusi szeretet.”

(Dale G. Renlund: Cselekedj igazságosan, szeresd az irgalmasságot, és járj alázatosan Istennel! Liahóna, 2020. nov. 111.)

Hogyan tanúsított a Szabadító irgalmat a hamislelkű viselkedés elnézése nélkül?

Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből ezt tanította:

„Az Úr nyilvánvalóan nem igazolta az asszony bűnét. Egyszerűen csak annyit mondott neki, hogy nem ítéli el őt – vagyis ez alkalommal nem mond rá végső ítéletet. […] A házasságtörésen ért asszony időt kapott a bűnbánatra, mely időt megtagadták volna tőle azok, akik meg akarták kövezni.”

(Dallin H. Oaks, “‘Judge Not’ and Judging,” Ensign, Aug. 1999, 8)