Máté 26:26–30; Lukács 22:19–20

Az úrvacsora

A felső szobaként ismert helyen a Szabadító „letelepszik vala a tizenkettővel” (Máté 26:20), és a halandóságban még egyszer utoljára megünnepelte a pészahot. Ezen utolsó pészahi vacsorán Jézus Krisztus bevezette az úrvacsora szertartását, új módként arra, hogy így emlékezzenek Őrá a tanítványai. Ez a lecke segíthet neked megérteni és átérezni annak a fontosságát, hogy emlékezz a Szabadítóra, amikor veszel az úrvacsorából.

Megosztásra ösztönözni a tanulókat. Keress lehetőségeket arra, hogy megkérd a tanulókat az élményeik megosztására. A meglátások és a kapcsolódó élmények megosztása segíthet a tanulóknak megérteni az evangéliumi tant és tantételeket. Miközben a tanulók a meglátásaikról és élményeikről beszélnek, a Szentlélek gyakran mélyebb bizonyság elnyeréséhez vezeti őket azokról az igazságokról, amelyeket éppen megosztanak. A Szentlélek hatalma által a szavaik jelentős hatással lehetnek társaik szívére és elméjére is.

Tanulói felkészülés: Mondd el a tanulóknak, hogy ebben a leckében felkérést kapnak az úrvacsoravétellel kapcsolatos élményeik felmérésére. Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak a legutóbbi úrvacsoravételi élményükre, és készüljenek fel annak a megosztására, hogy mit tettek, gondoltak vagy éreztek, ami segített nekik emlékezni a Szabadítóra.

Lehetséges tanulási tevékenységek

Az úrvacsora fontossága

A következő tevékenységhez megkérheted a tanulókat, hogy párokban vagy kis csoportokban válaszoljanak. Ezután kérd meg őket, hogy beszéljék meg válaszaikat az osztállyal. Hasznos lehet arra is megkérni a tanulókat, hogy játsszák el ezt az élethelyzetet.

Hogyan válaszolnál, ha valaki feltenné neked a következő kérdést:

Miért járnak Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjai minden vasárnap istentiszteletre?

Az alábbi idézet elolvasása helyett megoszthatsz egy személyes élményt annak a felismeréséről, hogy az istentiszteletre járás központi eleme az úrvacsora szertartása.

Az egyik fontos ok, amiért istentiszteletre járunk, hogy vegyünk az úrvacsorából. Cheryl A. Esplin nővér, aki korábban az Elemi Általános Elnökségében szolgált, megosztott egy párbeszédet, amelyre egy 96 éves férfi és a fia között került sor, amely megmutatja az úrvacsoravétel központi szerepét az istentiszteletre járásban.

10:39

„Minél jobban elgondolkozunk az úrvacsora jelentőségén, annál szentebbé és jelentőségteljesebbé válik számunkra. Ezt mondta egy 96 éves édesapa is, mikor a fia azt kérdezte tőle: »Apa, miért jársz istentiszteletre? Nem látsz, nem hallasz, és nehezedre esik kimozdulni. Miért jársz istentiszteletre?« Az apa így felelt: »Az úrvacsora miatt. Azért megyek, hogy vegyek az úrvacsorából.«”

(Cheryl A. Esplin: Az úrvacsora: megújulás a léleknek. Liahóna, 2014. nov. 14.)

Szerinted mit értett meg és mit érzett ez az ember az úrvacsorával kapcsolatban, ami annyira fontossá tette számára?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el magukban, miközben elvégzik a következő önértékelést. Ha gondolod, időt adhatsz nekik arra, hogy feljegyezzék válaszaikat a tanulmányozási naplójukba.

Értékeld az istentiszteleteken és az úrvacsora szertartásában való részvétellel kapcsolatban szerzett élményeidet. Válaszold meg a következő kérdéseket egy 1-től 5-ig terjedő skálán (ahol az 1-es szám a legalacsonyabb, az 5-ös szám pedig a legmagasabb értékelést jelenti).

Mennyire fontos számodra, hogy eljárj istentiszteletre és vegyél az úrvacsorából?
Amikor veszel az úrvacsorából, mennyire valószínű, hogy Jézus Krisztusra gondolsz és jelentőségteljes élményben lesz részed?

Miután kiértékelted az élményeidet, gondolkodj el azon, miért értékelted magadat úgy, ahogy. E lecke tanulmányozása során keresd az Úr segítségét, hogy tudd, miként értsd meg még alaposabban, milyen fontos emlékezned a Szabadítóra, amikor veszel az úrvacsorából.

Jézus Krisztus bevezeti az úrvacsorát

Jézus Krisztus közvetlenül a Gecsemánéban átélt szenvedései és a kereszthalála előtt részt vett a pészah (páskha) ünnepén. Ez az esemény az utolsó vacsoraként vált ismertté. Miután a Szabadító az apostolaival együtt elfogyasztotta a pészahi vacsorát, bevezette az úrvacsora szertartását.

Amennyiben a tanulók javára válna, ha alaposabban megértenék a pészahi szertartást és a kapcsolatát az úrvacsorával, elvégezheted a lecke végén található Kiegészítő tanulási tevékenységek szakaszban található tevékenységet.

Olvasd el a Máté 26:26–30 -at és a Lukács 22:19–20 -at, és figyeld meg, mit tanított a Szabadító az apostolainak az úrvacsora céljáról. Alá is húzhatsz fontos szavakat vagy kifejezéseket. Megnézheted továbbá az Always Remember Him [Őrá mindenkor emlékezni] című rövidfilm első 53 másodpercét is. Ez a videó a ChurchofJesusChrist.org oldalon érhető el.

0:10

Mi volt a Szabadító célja az úrvacsora szertartásának a bevezetésével?

Az egyik igazság, amelyet ezekből a szentírásrészekből megismerhetünk az, hogy Jézus Krisztus azért vezette be az úrvacsorát, hogy segítsen emlékeznünk Őrá.Bár a Szabadító akkor még nem tapasztalta meg engesztelő áldozata szenvedését és gyötrelmét, az apostolainak tanított szertartás és jelképek célja az volt, hogy segítsen nekik emlékezni Őrá és az Ő engesztelése ajándékára.

Mely szentírások vagy személyes élmények segítettek elgondolkodnod a Szabadító érted hozott áldozatán?
Milyen érzéseid vannak a Szabadító iránt, amikor ezeket a verseket olvasod vagy ezekre az élményekre gondolsz?

Ha a tanulóknak segítségre van szükségük az élmények és érzések felidézéséhez, megoszthatod velük személyes élményeidet, Lund fivér szavait e lecke Megjegyzések és háttér-információk szakaszából, illetve más szentírásrészeket, például a Tan és szövetségek 19:16–19 -et vagy az Alma 7:11–13 -at. Egy későbbi leckében a tanulók részletesebben fogják tanulmányozni ezeket a szentírásrészeket a Szabadító Gecsemáné kertjében átélt szenvedései és tapasztalatai megértésének a részeként.

Hogyan segíthetnek neked az úrvacsora jelképei jobban megérteni, hogy mit tett és tehet érted a Szabadító?

Óravázlat létrehozása

Képzeld el, hogy arra kértek, taníts az úrvacsoráról egy közelgő szentírás-tanulmányozási beszélgetés során az otthonodban. Az imént tanulmányozott szentírások és az általad kiválasztott egyéb hivatkozások (például Gospel Topics, Sacrament, topics.ChurchofJesusChrist.org vagy közelmúltbeli általános konferenciai beszédek) használatával készülj fel arra, hogy segíts másoknak megérteni és átérezni az úrvacsora fontosságát.

Tedd ki az alábbi utasításokat, hogy a tanulók láthassák, miközben elkészítik az óravázlatukat.

Az óravázlatod tartalmazza a következőket: 1.) egy vagy több szentírás vagy egyházi vezetőtől származó idézet az úrvacsoráról tanulmányozáshoz és elmélkedéshez, 2.) legalább két kérdés, amelyet feltehetsz a megértés elmélyítése érdekében, és 3.) egy felhívás a megbeszélt igazságok alkalmazására. Az alábbi kérdések útmutatást nyújthatnak a vázlatod elkészítésében (néhány kérdést vagy az összes kérdést is felhasználhatod).

Mi az úrvacsora?
Hogyan segíthet nekünk az úrvacsora jobban megérteni a Szabadítót és az Ő engesztelését?
Mi segített neked jelentőségteljes élményekben részesülni az úrvacsoravétel során?
Miben lenne más az életed, ha gyakrabban emlékeznél Jézus Krisztusra?

Biztasd arra a tanulókat, hogy igyekezzenek többet tenni azért, hogy emlékezzenek a Szabadítóra, amikor vesznek az úrvacsorából.

Megjegyzések és háttér-információk

Mi a kapcsolat a pészah és az úrvacsora között?

Bor helyett miért vizet használunk az úrvacsorához?

A Tan és szövetségek 27:1–2 kijelenti, hogy nem számít, mit használunk az úrvacsorához, ha „egyedül [Krisztus] dicsőség[ére] tekintő szemmel tes[szük] azt” ( 2. vers). Napjainkban az egyházi vezetők arra kérnek minket, hogy vizet használjunk, amikor veszünk az úrvacsorából.

Mit tehetek azért, hogy jelentőségteljesebbé tegyem az úrvacsorát?

Steven J. Lund elnök, a Fiatal Férfiak általános elnöke ezt tanította:

„Valahányszor egy diakónus az úrvacsorai tálcát tartja, emlékeztetőt kapunk az utolsó vacsora, a Gecsemáné, a Kálvária és a sírkamra szent történetéből. Amikor a Szabadító azt mondta apostolainak: »ezt cselekedjétek az én emlékezetemre« [Lukács 22:19], akkor a korokon át egyúttal mindannyiunkhoz szólt. Arról a véget nem érő csodáról beszélt, amelyet Ő biztosít majd, amikor a jövőbeli diakónusok, tanítók és papok tárják elénk az Ő jelképeit, és kérik az Ő gyermekeit, hogy fogadják el az Ő engesztelő ajándékát.

Az úrvacsora minden jelképe erre az ajándékra irányítja a figyelmünket. A kenyérre gondolunk, melyet egykor Ő tört meg – és amelyet most a papok előttünk megtörnek. A megszentelt folyadékra gondolunk, akkor és most, amint az úrvacsorai imák szavai ünnepélyesen elhagyják a fiatal papok száját, és szívünkbe, valamint a mennybe hatolnak, megújítva szövetségeinket, amelyek összekapcsolnak bennünket Krisztus szabadításának hatalmaival. Átgondolhatjuk, mit jelent, amikor egy diakónus odahozza nekünk a szent jelképeket, ott állva, ahol Jézus állna, ha itt lenne, felkínálva, hogy felemeli a terheinket és a fájdalmunkat.”

(Steven J. Lund: Örömre lelni Krisztusban. Liahóna, 2020. nov. 36.)

Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből a következő tanácsot osztotta meg:

„Az úrvacsorai gyűlés közben – és főleg az úrvacsora szertartása alatt – a hódolatra összpontosítsunk. Tartózkodjunk minden más tevékenységtől, különösen az olyan viselkedéstől, amely megzavarhatja mások hódolatát. Valószínűleg még az sem zavar meg senkit, ha valaki csöndesen elszunyókál… A könyvek és folyóiratok olvasgatásának nem az úrvacsorai gyűlésen van a helye. Fiatalok, nem ilyenkor van itt az ideje annak, hogy a mobiltelefonjainkon sutyorogva beszélgessünk, vagy hogy SMS-eket küldözgessünk máshol lévő embereknek. Amikor veszünk az úrvacsorából, szent szövetséget kötünk, hogy mindig emlékezni fogunk a Szabadítóra. Milyen szomorú dolog látni, amikor valaki nyilvánvalóan megsérti ezt a szövetséget, éppen azon a gyűlésen, ahol megköti azt.”

(Vö. Dallin H. Oaks: Az úrvacsoragyűlés és az úrvacsora. Liahóna, 2008. nov. 18–19.)

Kiegészítő tanulási tevékenységek

A pészahi lakoma

Annak érdekében, hogy segíts a tanulóknak megérteni a kapcsolatot a pészah (páskha, húsvét) és az úrvacsora között, kérd meg a tanulókat, hogy tanulmányozzanak a pészahot és az úrvacsorát ábrázoló képeket, vagy tegyél ki egy lepénykenyeret (vagy sós kekszet), valamint egy poharat az asztal egyik felére, a másik felére pedig úrvacsorai tálcákat. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit tudnak a pészahi lakoma ősi elemeiről, valamint a kapcsolatáról az úrvacsora mai szertartásával.