Misszionáriusi felkészítő Alkalmazkodás a misszionáriusi élethez

Ez a szakasz azon anyag összegzése, amelyet elektronikusan már megkaptál, mielőtt az MKK-ba érkeztél volna.

Gyakori dolog az új misszionáriusok számára, hogy valamilyen szintű stresszt vagy kényelmetlenséget tapasztalnak, amikor maguk mögött hagyják a családot, a barátokat és mindazon dolgokat, amelyeket megszoktak. A normális esetben előforduló cserék, az új társak és az új megbízatások is olyan változások, amelyek alkalmazkodást igényelnek. Legyél türelmes, miközben megtanulod felismerni az áldásokat, amelyek abból származnak, hogy az életedet teljesebb mértékben a Szabadítónak szenteled. Ne feledd, hogy a Lélek veled lesz, amikor keresztülmész ezeken a változásokon, és segít majd neked az új misszionáriusi feladataidhoz való alkalmazkodásban.

Alkalmazkodás az új élményekhez

Sokakhoz hasonlóan, akik új helyzetekbe kerülnek, a misszionáriusok is gyakran mennek keresztül négy fázison vagy állapoton az érzelmi alkalmazkodásuk során, amikor az MKK-ba érkeznek, majd pedig újból, amikor a misszió területére lépnek:

Az alkalmazkodás négy fázisa

1 Várakozás	2 Az ismeretlen felfedezése	3 „Meg tudom csinálni”	4 Érzelmi önellátás
Lehet, hogy lelkes vagy a változással kapcsolatban (lásd 1 Nefi 3:7). Lehet, hogy nagyobb céltudatosságot érzékelsz, és fokozott ragaszkodást Mennyei Atyánkhoz (lásd 3 Nefi 5:13). Lehet, hogy boldognak érzed magadat, és már várod, hogy új emberekkel találkozz, és új helyeket ismerj meg.	Lehet, hogy kezd hiányozni az otthonod,a családod és a barátaid, sőt akár meg is kérdőjelezheted a szolgálatra vonatkozó döntésedet (lásd Alma 26:27). Lehet, hogy észreveszed a stressz fizikai megnyilvánulásait, például a nyugtalan alvást, az étvágy változásait vagy az ingerültséget. Lehet, hogy váratlanul azon kapod magadat, hogy kritikus és türelmetlen vagy a szabályokkal és az elvárásokkal kapcsolatban.	Tanítási és nyelvi készségeid fejlődésnek indulnak. Megtanulsz készségesen megfelelni a missziós szabályoknak és elvárásoknak. Türelmet mutatsz magaddal szemben, amikor „előírást előírásra” tanulsz (lásd Ésaiás 28:10; Móziás 4:27). A stressz esetleg korábban megjelent fizikai tünetei múlni kezdenek.	Otthonosan mozogsz a napi teendők irányításában. Felismered személyes erősségeidet és fejlődésedet. Kezded megérteni, mit jelent az, hogy az életben lépésről lépésre kell haladni (lásd T&Sz 98:12). Nagyobb önbizalmat alakítasz ki, és megnő a vágyad a szolgálatra.

Várakozás

Az ismeretlen felfedezése

„Meg tudom csinálni”

Érzelmi önellátás

Lehet, hogy lelkes vagy a változással kapcsolatban (lásd 1 Nefi 3:7).

Lehet, hogy nagyobb céltudatosságot érzékelsz, és fokozott ragaszkodást Mennyei Atyánkhoz (lásd 3 Nefi 5:13).

Lehet, hogy boldognak érzed magadat, és már várod, hogy új emberekkel találkozz, és új helyeket ismerj meg.

Lehet, hogy kezd hiányozni az otthonod,a családod és a barátaid, sőt akár meg is kérdőjelezheted a szolgálatra vonatkozó döntésedet (lásd Alma 26:27).

Lehet, hogy észreveszed a stressz fizikai megnyilvánulásait, például a nyugtalan alvást, az étvágy változásait vagy az ingerültséget.

Lehet, hogy váratlanul azon kapod magadat, hogy kritikus és türelmetlen vagy a szabályokkal és az elvárásokkal kapcsolatban.

Tanítási és nyelvi készségeid fejlődésnek indulnak.

Megtanulsz készségesen megfelelni a missziós szabályoknak és elvárásoknak.

Türelmet mutatsz magaddal szemben, amikor „előírást előírásra” tanulsz (lásd Ésaiás 28:10; Móziás 4:27).

A stressz esetleg korábban megjelent fizikai tünetei múlni kezdenek.

Otthonosan mozogsz a napi teendők irányításában.

Felismered személyes erősségeidet és fejlődésedet.

Kezded megérteni, mit jelent az, hogy az életben lépésről lépésre kell haladni (lásd T&Sz 98:12).

Nagyobb önbizalmat alakítasz ki, és megnő a vágyad a szolgálatra.

Mit tehetsz most?

Találj lehetőséget mások szolgálatára! A misszionáriusi munka szolgálatra való elhívás. Összpontosíts arra, hogy túltekints a saját kényelmetlenségeden, és szolgáld azokat, akiknek egy kedves szóra, egy szeretetteljes cselekedetre vagy barátságra van szükségük. (Lásd Prédikáljátok evangéliumomat! 168–169.)
Beszélj másokkal erről az alkalmazkodásról! Szakíts időt arra, hogy megbeszéld a következő kérdéseket a szülőkkel, papsági vezetőkkel vagy visszatért misszionárius barátokkal:
- Mit tanulhatunk azokból a szentírásbeli példákból, amelyekben Isten olyasmit kér az emberektől, ami érzéseik szerint meghaladja a képességeiket? (Lásd 2 Mózes 4:10–12; Jeremiás 1:6–9; Alma 17:10–12; 26:27; Ether 12:23–27; Mózes 6:31–32.)
- Miért fontos időben lefeküdni és felkelni, helyesen táplálkozni, rendszeresen mozogni és elmondani a személyes imáinkat?
- Hogyan segíthet a naplóírás a kihívást jelentő élmények során?
- Hogyan reagálhatunk, amikor a gondot okozó gondolatok vagy érzések nem távoznak?
Összpontosíts arra, hogy megerősítsd a kapcsolatodat Mennyei Atyánkkal! Keresd az Ő Lelkét személyes imán, szentírás-tanulmányozáson, felemelő zenén, a pátriárkai áldásod olvasásán, valamint egyéb, általad hasznosnak talált módszereken keresztül.
Legyél kedves magadhoz és másokhoz is! Ugyanolyan vigaszadó, kedves szavakkal beszélj magaddal, mint ahogyan szerinted a Szabadító is tenné. Ne feledd, hogy a kilátástalan, reménytelen vagy a keményen vádló gondolatok nem az Úrtól valók.
Számíts az előre nem láthatóra! A te misszionáriusi élményed nem lesz ugyanolyan, mint másoké. Nem minden fog pontosan úgy történni, ahogyan eltervezted, vagy ahogyan szeretnéd. Elvárásaid felülvizsgálata segít abban, hogy nyitott és befogadó legyél a változásra.

Összefoglalás

Amikor missziós szolgálatodat teljesíted, készülj fel a változásokra. A misszionáriusi élet minden bizonnyal az eddig átélt élményeidtől merőben eltérő lesz, ha azonban pozitív hozzáállással indulsz neki, gyakorolod a hitedet az Úrban, és számítasz arra, hogy türelmesnek kell lenned magaddal és másokkal szemben is, akkor az Úr megjutalmaz és megáld majd téged. Emlékezz a tanácsra, amelyet Joseph Smith próféta életének egyik nagyon nehéz időszakában kapott: „Tudjad, fiam, hogy mindezen dolgok tapasztalatot adnak neked, és a javadra válnak majd” (T&Sz 122:7).