Ki vagyok?

Isten gyermeke vagy

Az életed során időnként változhat az, ahogyan magadat meghatározod, de az első és a legfontosabb, hogy Isten szeretett gyermeke vagy. Ő a lelked Atyja (lásd 4 Mózes 16:22; 27:16; Zsidók 12:9).

Halandó életünkben sokféle címkét kapunk másoktól vagy választunk önmagunknak. Némely címke hovatartozást vagy egy életszakaszt ír le, más címkék testi vonásokra utalhatnak, például a magas, az alacsony, a barna, a kopasz vagy a vörös hajú.

A címkéknek hatalma van. Thomas S. Monson elnök a következő személyes élményét mesélte a címkék hatalmáról:

„Néha a városok és nemzetek különleges azonosító címkéket viselnek. Ilyen volt egy hűvös és nagyon öreg városka is Kanada keleti részén. A misszionáriusok csak »Köves Kingstonnak« hívták. Hat év alatt csupán egyetlen megtértje volt ott az egyháznak, bár mindvégig folyamatosan küldték oda a misszionáriusokat. Senki nem keresztelkedett meg Kingstonban. […]

Miközben e szomorú helyzetről imádkoztam és elmélkedtem – hiszen akkor a misszióelnöki felelősségem megkövetelte, hogy ilyen dolgokon elmélkedjek és imádkozzak –, a feleségem felhívta a figyelmemet egy részletre Deta Petersen Neeley A Child’s Story of the Prophet Brigham Young című könyvéből (Salt Lake City: Deseret News Press, 1959, p. 36). Hangosan felolvasta, hogyan érkezett Brigham Young egy fagyos, havazós napon az ontariói Kingston városába. Mintegy harminc napon át munkálkodott ott, negyvenöt lelket keresztelve meg. Ez volt a válasz! Ha Brigham Young misszionáriusként képes volt ilyen aratást véghez vinni, akkor a mostani misszionáriusok is képesek rá.

Magyarázat nélkül kivontam a misszionáriusokat Kingstonból, hogy megtörjön a kudarc eme körforgása. Aztán gondosan elhintettük a hírt: »Hamarosan megnyílik egy új város a misszionáriusi munka előtt. Méghozzá az a város, ahol Brigham Young térített és harminc nap alatt negyvenöt embert keresztelt meg.« A misszionáriusok találgatni kezdték a helyszínt. Heti leveleikben azért könyörögtek, hogy ebbe az eldorádóba szóljon a megbízásuk. Telt-múlt az idő. Majd négy – két új és két tapasztalt –, gondosan kiválasztott misszionáriust jelöltem ki erre a nagy kalandra. A kis gyülekezet tagjai a támogatásukról biztosítottak. A misszionáriusok az életüket tették fel erre. Az Úr mindkettőt megjutalmazta.

Három hónapon belül Kingston lett a legtermékenyebb város a Kanadai Misszióban. A szürke mészkőépületek még mindig álltak, a város kinézete mit sem változott, a lakosság létszáma is állandó volt. A változás a hozzáállásban rejlett. A kétkedés címkéjét a hit címkéje váltotta fel” (“Labels,” Ensign, Nov. 1983, 19–20).

Életünk során az önazonosságunk egyes részei változnak. Elkerülhetetlen, hogy fiatalból öreggé változzunk. Változhatnak a nézeteink, és e nézetekkel együtt a hovatartozásunkat is megváltoztathatjuk.

Habár az önazonosságunk képlékeny lehet, kilétünk egy szempontból örökre ugyanaz marad: mindig is Isten gyermekei leszünk.

Önazonosság és címkék

Alaposan figyeljünk oda, hogyan címkézzünk fel önmagunkat. A címkéket alapos megfontolással és a Szentlélek útmutatásával érdemes használni. A címkék hatással lehetnek arra, ahogyan önmagunkra gondolunk, és arra, ahogyan mások bánnak velünk, valamint növelhetik vagy csökkenthetik azon képességünket, hogy kövessük Isten boldogságunkra készített tervét. A címkék kihathatnak a céljainkra, arra, hogy kinek tekintjük magunkat, és arra, hogy kiket nevezünk a barátainknak. Ha ezek a címkék az örök fejlődésünk útjába állnak, akkor dönthetünk úgy, hogy megváltoztatjuk őket. Dallin H. Oaks elnök ezt mondta:

„Úgy vélem, pontos kijelentés azt mondani, hogy néhányan az azonos nem iránti vonzalmukra létük meghatározó tényezőjeként tekintenek. […] Önrendelkezésünk van abban, hogy milyen jellemvonásoknak engedjük, hogy meghatározzanak minket. Ezeket a döntéseket senki nem kényszeríti ránk.

A legfőbb meghatározó tényező mindannyiunk számára az, hogy Mennyei Szülők gyermekei vagyunk, céllal születtünk erre a földre, és isteni rendeltetéssel születtünk. Amikor e többi elképzelés bármelyike is e legfőbb meghatározó tényező útjába áll, akkor az romboló hatású, és rossz irányba visz bennünket” (2006-os interjú Dallin H. Oaks elderrel és Lance B. Wickman elderrel in Sajtószoba, Témák: Azonos neműek házassága).

Amikor valaki azonos nemhez vonzódást tapasztal, megválaszthatja, hogy használ-e nemi önazonosságra utaló címkét vagy sem. Amikor valaki melegként vagy leszbikusként határozza meg önmagát, az nem ellenkezik az egyház eljárásrendjével vagy tanával; azonban megtörténhet, hogy nem kívánt következményeket okoz abban, ahogyan az illetővel bánnak. Krisztus egyetlen igaz követője sem jogosult arra, hogy megvonja a szeretetét, csak mert te úgy döntesz, hogy így határozod meg önmagadat.

Russell M. Nelsön elnök emlékeztetett bennünket: „Egy napon megkérdezik majd tőled, hogy magadra vetted-e Krisztus nevét, és hű voltál-e ehhez a szövetséghez” (“Identity, Priority, and Blessings,” Ensign, Aug. 2001, 10).

Ahogy azt Pál kifejezte: „Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galátziabeliek 3:27–28).

Egy napon, e rövid halandó utazás végén, visszatérünk Mennyei Szüleink színe elé. Egy napon minden más címkét felemészt örökkévaló kilétünk Isten gyermekeiként.