Jóra vezető hatalmas erő
Mindannyian lehetünk jóra vezető erő a világban, bármily nagy vagy kicsi legyen is a befolyásunk.
Az egész egy április közepi hóviharral kezdődött. Nem mintha ez annyira szokatlan jelenség lenne Utah-ban, de mégis úgy gondoltam, hogy a Templom tér hófödte tulipánjait meg kell örökíteni. Így hát létrehoztam egy Instagram-fiókot – amelyen ezúttal nem az amúgy cuki macskáimról tettem közzé képeket, hanem a templomról.
Ezzel indult az egy éven át tartó napi posztolás (és még néhány évnyi nem-annyira-napi posztolás). A templom fényképezése, majd a képek posztolása egy-egy templomhoz kapcsolódó, az egyház vezetőitől vett idézettel, a tehetségfejlesztés és a templom iránti megbecsülésem elmélyítésének szórakoztató módjává vált.
Minél több embert értem el, annál inkább felismertem a kínálkozó lehetőséget arra, hogy jó befolyást gyakoroljak. Nem vagyok egy közösségimédia-influenszer, de szeretem azt hinni, hogy az erőfeszítéseim számítanak valahol valakinek.
A zsúfolt, rohanó életünk mellett is mindannyian képesek vagyunk a tehetségeinket mások megáldására fordítani, és jóra vezető erővé válni. Elvégre „hiszünk abban, hogy… jót kell cselekednünk” (Hittételek 1:13).
Felkutattam néhány további fiatal felnőttet, akik szintén arra törekednek, hogy jóra vezető erő legyenek. Íme, ők így idéznek elő változást.
Szeretetteljes felkarolás
Graziely Moreira (25) lényegében arra lett nevelve, hogy jót tegyen. Amikor az emberek otthon, a brazíliai Ceará államban fekvő Fortalezában látnak valakit, aki szükséget szenved, segítenek neki. „Ez egy ilyen kulturális dolog” – magyarázza. Ami pedig az egyháztagokat illeti, „azért is van ez így, mert mindig arra gondolunk, amit Jézus Krisztus is mondott, hogy úgy szeress másokat, mint magadat. Így hát egyszerűen ezt tesszük. Azért tesszük, mert szeretjük ezt tenni.”
Azzal a csendes példával, melyet az odafigyelés és a szükséget látók mértéken felüli megsegítésének terén mutat – például akkor, amikor átkelt az úton, hogy segítsen egy idős bácsinak hazáig cipelni néhány nehéz zsákot –, Graziely jóra vezető erő. Azt is tudja, hogy akkor tehetjük a legtöbb jót, amikor az emberek tudják, hogy szeretettől, nem pedig kötelességtől hajtva szolgálunk. „Van valami, amit az anyukámtól tanultam: Azt tedd másokkal, amit szeretnél, hogy az emberek veled tegyenek. Ez Mennyei Atya terve – azt akarja, hogy segítsünk az embereknek.”
Azt sem engedhetjük, hogy az olyan dolgok, mint a technika (más szóval az okostelefonunk) útját állja annak, hogy magunk helyett mások felé forduljunk, és jót tegyünk, állítja Graziely. „Pont erről van szó: meg kell ismernünk egymást, meg kell értenünk mások szükségleteit, mert az életünk nem az alkalmazásokon alapul. Az életünk emberekre épül. Arra épül, amit meg kell tennünk azért, hogy jobbá váljunk és kövessük Jézus Krisztust.” Jézus követése pedig jelentős részben azt jelenti, hogy jót cselekszünk.
Legyetek bátrak!
Normandie Luscher (29), aki képzőművészet mesterszakon tanul Maryland államban, a művészetét használja jó célra. „Az elmúlt pár évben sokat összpontosítottam a legfontosabb parancsolatra: szeressük Istent és szeressük a felebarátainkat – meséli Normandie. – Az alkotásaimmal történeteket próbálok elmesélni. Ha meghallgatjuk a felebarátainkat, és halljuk a történeteiket, akkor tényleg megtanulhatjuk, miként lehetünk együttérzőbbek és szerethetjük őket jobban.”
Normandie a saját bevallása szerint az „ötletek embere”, és sokféleképpen hozza össze az embereket jó célokért. Az egyik egyetemi projekt során pénzgyűjtést szervezett egy helyi nőotthon számára, melynek során kiállítást szervezett azokból a festményeiből, amelyeken Jób történetét meséli el női szemszögből. „Jöttek különböző nők, akik elmesélték a saját történeteiket és tapasztalataikat – idézi fel Normandie, – és úgy éreztem, hogy ez tényleg nagyon erőteljes volt.”
Egy másik ötlete egy közös munkamegosztással készülő amatőr online magazin (zine) volt. Ehhez megkeresett más művészeket, akikkel közösen a kortárs művészet eszközeivel meséltek történeteket a Mormon könyvéből.
Normandie személy szerint arra jött rá, hogy úgy gyakorolhat jó hatást, ha megnyílik mások felé. „Sokat dolgoztam azon, hogy elég bátor legyek megmutatni az érzékeny oldalamat, illetve megosztani a saját élményeimet és látásmódomat. A művészet az őszinteségről és a gondolatok tolmácsolásáról szól. Szóval, ha onnan nézem, hogy miként lehetek jóra vezető erő, akkor tulajdonképpen csak igyekszem megélni az olyan elveket, mint az őszinteség és a bátorság, illetve a vizuális művészeten keresztül mások felé fordulni és kapcsolatot teremteni velük.”
Normandie más fiatal felnőtteket is arra biztat, hogy szedjék össze a bátorságukat ahhoz, hogy jót cselekedjenek. „Ne féljetek attól, hogy nem elég, amit tesztek – mondja. – Szerintem túl sokan csüggednek el amiatt, hogy »én úgysem tudok semmit csinálni«, és az emberek olyan sok jó dolgot tehetnének, ha nem esnének ebbe a tévedésbe. Ne féljetek! Legyetek elég bátrak ahhoz, hogy haladjatok előre és cselekedjetek!”
Találjátok meg a ti ügyeteket!
A utah-i Matt James (26) úgy érzi, hogy az életküldetése része segíteni azoknak, akik nem születtek bele az általa élvezett kiváltságokba. Ennek oka egyrészt az, hogy filantróp szülők nevelték, másrészt pedig az a felelősségérzet, amelyet a Mert sokat kaptam című himnusz (Himnuszok, 139. sz.) szavai fejeznek ki legjobban. Miután Matt teljes idejű missziót szolgált Írországban és Skóciában, szíve az általa ott tanított és keresztelt afrikai menekültek felé fordult, így amikor lehetősége adódott Ugandába menni, élt vele.
Bár korábban már járt Etiópiában, Peruban és Indiában, Uganda megváltoztatta az életét, állítja Matt. „Tudom, hogy Isten egy nagyon bölcs célból vezetett engem a világnak pont arra a helyére.” E cél része volt az is, hogy barátságot kötött egy Carolyn nevű hölggyel, akit később meg is keresztelt. A másik része pedig az volt, hogy megérintették a szívét azok az árvák, akikkel ott foglalkozott. Amikor eljött a hazatérés ideje, Matt nem akarta szem elől veszíteni ezeket az embereket, akiket megkedvelt. Beszélt hát a szüleivel, akik felajánlották a segítségüket a források előteremtéséhez, hogy Carolyn részvételével árvaház épülhessen egy Mbale nevű városkában.
Az árvaház működését továbbra is Carolyn felügyeli, aki maga is árvaként nőtt fel. Matt minden nyáron visszatér Ugandába, és másokkal összefogva egy nagyobb árvaházat épített, amely több mint 200 gyermeknek biztosít lakhatást és oktatást. Ezenkívül egy ékszerész vállalkozást is működtet, ami segít fenntartani az árvaházat.
Matt azt mondja, hogy mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, amelyekkel Isten megáldott minket, hogy azokkal foglalkozzunk. „Szilárd meggyőződésem, hogy ha mindenki hű lenne önmagához, és megtenné a szükséges erőfeszítést, követné az előtte húzódó ösvényt, és élne a kapott lehetőségekkel, akkor mindenki megtalálná a saját ügyét. Ha pedig mindenki megtalálná a saját ügyét, és szorgalmas lenne abban, a világ egy sokkal, de sokkal jobb hely lenne.”
Az „ügyetek” megtalálásának nem kell szükségszerűen bonyolultnak lennie. „Imádkozzatok Istenhez, és azon legyetek, hogy megleljétek a szenvedélyeteket – javasolja Matt. – Imádkozzatok azért, hogy rájöjjetek, mi is az, ami foglalkoztat titeket, amire befolyásotok lehet, és csináljátok.”
Imádkozzatok jószívűségért!
Kaveria ei jätetä. Ez a finn kifejezés azt jelenti, hogy „senkit nem hagyunk hátra”, és bár a gyökerei a háborús időkre nyúlnak vissza, a finnek ma is megszívlelik. Rolle Rantaniemit, ezt a 23 éves uusimaa-i finn fiatalembert arra ihleti ez a kifejezés, hogy jót cselekedjen.
„Van egy saját szabályom: ha bármikor azt látom, hogy valaki egyedül van, a helyzettől függetlenül mindig odamegyek. Soha senkinek nem lenne szabad magányosnak lennie. Amikor fiatal voltam, tényleg nagyon magányos voltam az iskolában és az egyházban – nem voltak barátaim, és tudom, milyen rossz érzés magányosnak lenni. Én a finn gondolkodásmódból sajátítottam el azt, hogy senkit nem hagyunk hátra.”
Az egyik hajtóerőt az a tudás jelenti számára, miszerint a kapcsolatok ezen az életen túl is folytatódhatnak. „Ezért gondolom azt, hogy a legfontosabb, amire összpontosítanunk kell, az önmagunk jobbá tétele. Legyetek jó példák, legyetek jó emberek, váljatok szorgalmassá, és rendelkezzetek az összes efféle krisztusi tulajdonsággal. A másik, hogy építsetek kapcsolatokat, barátkozzatok össze az emberekkel, legyen bennetek jószívűség és szeretet, és szolgáljátok egymást.”
Rolle meggyőződése szerint a krisztusi jószívűség kifejlesztése a legjobb eszközünk ahhoz, hogy jót cselekedjünk. “A Moróni 7:48 azt mondja, hogy imádkozzunk jószívűségért. És azt látom, hogy amikor ezt naponta megteszem, és arra kérem Mennyei Atyát, hogy adjon olyan helyzeteket, amikor szolgálhatok, akkor jobban észreveszem azokat. Amikor tényleg kinyitjuk a szemünket, olyan szolgálati lehetőségek adódnak, amelyekre soha nem gondoltunk.”
„Még a kis dolgok is számítanak – állítja Rolle. – Ha csak ezeket a kis dolgokat keresitek és teszitek meg, akkor is nagy változást idézhettek elő.”
Ihlessetek másokat arra, hogy magasabbra tekintsenek!
Daniel Godoy (23) világosságot és jóságot sugároz, és ehhez nagyon sok köze van az általa hozott döntéseknek. Már pusztán a példamutatásával is jó hatást gyakorol.
Egy Santiago közelében fekvő chilei városkában nőtt fel a szolgálat és az evangélium iránt elkötelezett szülők egyetlen gyermekeként. Daniel volt a cövekükből az első, aki a misszionáriusi korhatár leszállítása után 18 évesen missziót szolgált, számos fiatalembert ihletve arra, hogy ők is hamarabb készüljenek fel a szolgálatra. A Kolumbiában teljesített misszióját követően ő volt az első azok közül is, aki a szülővárosából külföldre mentek továbbtanulni. A buzgalma másokat is arra ihletett, hogy továbbtanuljanak. „Bizonyos értelemben arra ihlettem őket, hogy magasabbra tekintsenek – mondja. – Fantasztikus volt tudni azt, hogy az általam megtett kis lépés segített megihletni másokat.”
Az amerikai egyetemi tanulmányok jelentik egyúttal a kulcsot Daniel további terveihez, ami a mások megsegítését és a jövőbeni jó cselekedeteket illeti. „A hosszú távú célom az, hogy hazatérjek Chilébe, és ott segítsem az embereket – ott szolgáljam őket. Azért jöttem ide, mert tudom, hogy olyan lehetőségek nyílhatnak meg előttem, amelyek révén a chilei embereknek is segíteni tudok majd.”
Mindezek ellenére Daniel tartozik egy vallomással: „Nem vagyok tökéletes. Viszont igyekszem megtenni a tőlem telhető legtöbbet, és úgy érzem, hogy ez másokat is meg fog ihletni, és meg fogja adni nekik azt az ösztönzést, hogy ők is haladni tudjanak előre.”
Tolmácsoljátok Isten szeretetét!
Miután a kaliforniai Katelyn Rae (27) szociális munkásként lediplomázott, nem kívánt ezen pályán maradni, mivel inkább az emberbaráti segélyezés vonzotta. Azt tapasztalta, hogy Isten keze vezérelte „minden lépésben”, egészen odáig, hogy mostanra a globális szegénység ellen küzdő egyik nonprofit szervezet programigazgatója lett.
Katelyn dolgozott már menekültekkel Görögországban és bántalmazás áldozataival Nepálban, akik – mint azt kifejti – mindannyian „az életük legrosszabb időszakát élik át. Egyszerűen ott vagyok velük, sokat nem tehetek. Nem változtathatom meg a kormányokat vagy a rendelkezéseket, de valamit mégis tehetek: szerethetem őket.” És bárkivel legyen is, látja, mennyire fontos, hogy mások is érezzék Isten szeretetét. „Ha eszköz lehetek ebben, akkor úgy érzem, hogy elég jó munkát végzek, és hogy Isten elégedett velem.”
A tapasztalatai segítettek neki abban, hogy szélesebb rálátással tekintsen mások gondjaira. „Fiatal felnőttként könnyű elmerülni a saját dolgainkban – vélekedik Katelyn. – Nagyon foglalkoztat minket a »Milyen pályát válasszak?«, »Milyen tárgyakat vegyek fel?« és »Hogyan fogom megtalálni az örökkévaló társamat?« kérdése. Ez mind jó dolog, de ha valamiképpen magunkon kívülre is tudnánk tekinteni, szerintem megtalálnánk, hogy mi az, amit valóban keresünk.”
„Csupán közel kell maradnunk a Lélekhez, és akkor Isten vezetni és irányítani fog bennünket, így pedig képesek leszünk megtenni mindazt a jót, amit szeretnénk – állítja Katelyn. – Szerintem mindenki szeretne jót tenni, még akkor is, ha csupán a saját közösségében vagy a családjában teszi. Minden kis dolog, legyen szó egy barát felemeléséről vagy arról, hogy ott vagyunk, amikor egy családtagnak szüksége van ránk – ezek az apró pillanatok, amikor tudod, hogy megtetted, amit Isten szeretett volna, hogy abban a pillanatban tegyél, erőteljes hatással lesznek a te életedre és másokéra is.”
A ti hatásotok
Nem szükséges nekiindulnotok a nagyvilágnak és árvaházakat építenetek ahhoz, hogy jót tegyetek. Nem szükséges Instagram-fiókot létrehoznotok templomi fényképek megosztására, vagy egy nonprofit szervezet igazgatójává válnotok. De ti is kitalálhatjátok, hogy miképpen használjátok a ti egyedi tehetségeiteket arra, hogy jó hatást fejtsetek ki.
Valóban hiszem, hogy ezek a szavak, melyeket Thomas S. Monson elnök (1927–2018) az egyházban lévő nőknek mondott, tökéletesen illenek a fiatal felnőttekre is: „Jóra vezető hatalmas erő vagytok, mely az egyik legerőteljesebb az egész világon. A hatásotok messze túlnő rajtatok és az otthonotokon, és megérint másokat is szerte a földön” (vö. Három cél, mely vezet titeket. Liahóna, 2007. nov. 120.). Hát tegyetek továbbra is jót – amennyi jót csak tudtok! A hatásotok messzebb fog terjedni, mint azt gondolnátok. És együtt ez a jóra vezető hatalmas erő leszünk.