Szolgálati idő

Írta: Liz Stitt

A szerző az Egyesült Államokban, Utah-ban él.

Fiatal felnőttekként valószínűleg jobban ráérünk, mint amennyire azt szeretnénk beismerni. Íme hat javaslat arra, miként szélesítsétek ki a befolyásotokat szolgálat által.

Néhány évvel ezelőtt teljes munkaidőben dolgoztam, miközben egy esti program keretében az üzleti adminisztráció szakos mesterképzést végeztem. Miután meglett az MBA-m, szerettem volna a felszabadult időt valami értelmesre fordítani.

Egy kedves professzorom egyszerű és világos tanácsot adott: keressek szolgálati lehetőségeket. Tudott ugyan az egyházi feladataimról, de azt javasolta, hogy tekintsek túl a megszokott „hatókörömön”.

Elkezdtem imádságosan keresgélni, hogy megtudjam, hol van szükség a készségeimre és a tehetségeimre, és hogy hol tudnám a legtöbb jót tenni. Hamarosan eljutottam egy közösségi házba, ahol mentorokat kerestek a tizenévesekre szabott programjukhoz. Elkezdtem mentorálni egy tizenéves lányt, akinek a családja Szomáliából menekült el. Minden héten gyakoroltuk az olvasást, az írást és a matematikai készségeket. Ezen túlmenően azonban össze is barátkoztunk, ismerkedtünk egymás kultúrájával és a jövőről szőtt álmaival. Miután ő elköltözött, egy másik lányhoz osztottak be. Az ő családja Mianmarból menekült, és ő egy thaiföldi menekülttáborban nevelkedett. A tanulás mellett elbeszélgettünk az élet nehézségeiről és az azokra adható válaszokról is.

Számos további lehetőséget találtam a készségeim különféle alkalmazására és a közösség szolgálatára.

Egyedülálló felnőttként többek között a költözködéseknek, a lediplomázásnak vagy egy új állásnak köszönhetően folyton változik, hogy mi minden veszi igénybe az időnket. A Lélek gyakran noszogat minket azt üzenve, hogy a társkereső éveink ne pusztán a kivárásról szóljanak. Érezzük ilyenkor, hogy több célt és értelmet kell vinnünk az életünkbe.

Valószínűleg jobban ráérünk, mint amennyire azt szeretnénk beismerni, úgyhogy ha rászánunk egy-két percet, és megvizsgáljuk, hogy miként használhatnánk az időtartalékainkat mások felemelésére, az áldás lesz mások és a magunk számára is. Elvégre mások szolgálata által mutathatjuk ki az Isten iránti szeretetünket, és tarthatjuk meg azon szövetségeinket, miszerint mindenünket Neki adjuk.

Következzen néhány ötlet a hatóköröd kiterjesztésére:

Vizsgáld meg az idődet! Egy jegyzetfüzet vagy határidőnapló segítségével kövesd nyomon, hogy mivel töltöd az idődet. Rendelkezel néhány kihasználatlan vagy elpazarolt ráérős órával? Vagy éppen túlvállalod magad? Éppúgy alapvető fontosságú megérteni azt, hogy hol van még szabadidőd, mint azt, hogy hol lehet szükség lefaragni a feladataidból. A legfontosabb dolgoknak biztosíts elsőbbséget, és tervezz be időt a szolgálatra.
Vizsgáld meg a készségeidet! Gondold át, mit szeretnél tenni vagy mire érzel indíttatást. Fontold meg, hogyan használhatnád a tehetségeidet és a képességeidet mások megáldására.
Imádkozz! Kérj mennyei útmutatást, hogy az oda vezessen téged, ahol szükség van rád. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket mondta: „[T]udom, hogy Isten… segít és vezet majd benneteket a tanítványság könyörületes tetteiben, ha lelkiismeretesen törekedtek és imádkoztok és nyitott szemmel jártok, hogy betartsatok egy olyan parancsolatot, amelyet Ő újra és újra megadott nekünk” (Nem vagyunk-e mindannyian koldusok? Liahóna, 2014. nov. 41.).
Lépj ki a kényelmi körödből! A mentorálás során eleinte szokatlan volt számomra tizenévesekkel dolgozni, illetve az összes tantárgyból korrepetálni. Néha viszont annyi volt a feladatom, hogy ösztönzést és biztatást nyújtsak. Nem kell tökéletesen beleillenünk a szerepbe ahhoz, hogy változást idézzünk elő. A legtöbbször azzal érhetjük el a legnagyobb hatást, hogy ott vagyunk, odafigyelünk, valamint hosszú távú bizalmi és biztos kapcsolatot építünk ki.
Fejts ki következetes erőfeszítést! Sok szervezetnek vagy embernek következetes és rendszeres önkéntesi erőfeszítésre van szüksége – ez több egy egyszeri projektnél vagy alkalmi látogatásnál.
Légy türelmes! Néha arra gondolok: „Nem tudom, hogy képes vagyok-e ezt tovább csinálni. Annyira fárasztó. Ér egyáltalán valamit, amit csinálok?” Amint azonban elkezdek segíteni, a szívem megváltozik. Ritkán jöttem el úgy egy szolgálati lehetőség végeztével, hogy ne éreztem volna magam jobban, és ne akartam volna visszamenni. Ha azonban az adott lehetőség sokat vesz ki belőled, akkor érdemes lehet más lehetőségeket is megfontolni, vagy kérni egy kis „szabit” az önkénteskedés során, hogy annyit tégy, amennyi valóban szükséges.