Nem tudod, hogy mit nem tudsz
Ha legalább csak meghallgatnánk a másikat anélkül, hogy megpróbálnánk meggyőzni, szerintem meglepődve tapasztalnánk, hogy mi mindent tudunk meg.
Amikor egyetemre jártam, részt vettem egy külföldi tanulmányi programban az Egyesült Királyságban. Abban az időben kifejezetten küzdenem kellett azért, hogy közel érezzem magam Mennyei Atyához. Vasárnaponként jártam az úrvacsorai gyűlésekre és istentiszteletre, valamint elmentem katolikus misére és egy gyönyörű, csendes kvéker összejövetelre is. Gyakran jártam Evensongra is, amely egy nagyon kedves anglikán szertartás, egy énekes esti imaóra. Kerestem, hogy hol van az a hely, ahol békességet érezhetek. Olvastam az imakönyveket a katedrálisokban, és együtt mondtam fel a Hiszekegy szavait olyan emberekkel, akiknek a hitelvei sok tekintetben oly közel álltak az enyémekhez – és ismét rátaláltam Istenre.
Éreztem, hogy nagyon sok szeretet és igazság van azokon a helyeken. Azt az üzenetet szűrtem le, hogy ha Isten annyira szereti minden gyermekét, hogy ilyen sok igazságot és szépséget ad nekik, akkor Ő engem is szeret és ismer.
Tulajdonképpen a mi tanunkból is az az egyik kedvenc részem, miszerint Isten az Ő minden gyermekének juttat az igazságból, így hát van náluk olyan igazság, amelyet megoszthatnak velünk (lásd 2 Nefi 29:7–13). Az egyházban azt mondjuk, hogy rendelkezünk „az evangélium teljességével”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent tudunk, és nem is mi vagyunk az egyetlenek, akik rendelkeznek válaszokkal. Neal A. Maxwell elder (1926–2004), a Tizenkét Apostol Kvórumából, nagyon szépen fogalmazta meg ezt: „[Jézus Krisztus] ma is él, kegyelemmel biztosítva minden nemzet számára annyi világosságot, amennyit csak elbírnak, és saját hírnököket, hogy tanítsák őket. (Lásd Alma 29:8.)”1
Isten ráadásul nem is csak vallási igazságot ad a gyermekeinek. Amint azt Russell M. Nelson elnök kifejtette: „Akár tudományos laboratóriumban, akár kinyilatkoztatás útján válik nyilvánvalóvá egy igazság, minden igazság Istentől ered. Minden igazság része Jézus Krisztus evangéliumának.”2
Oly sok könyvben és emberben és helyen láttam ezt a világosságot és igazságot – amikor művészeti könyveket nézegettem, mecsetekbe látogattam, tudósok előadásait hallgattam, agnosztikusokkal önkénteskedtem. Mindannyiuknak volt a birtokában olyan igazság, amelyből tanulhattam – hogy miként bánjak jobban másokkal, hogy miként legyek jóindulatúbb a feltételezéseimben: más szavakkal szólva, Jézus Krisztus követésének módjairól tanultam tőlük. Akárhogy is, de ott kellett lennem – még ha ismeretlen volt is a terep – és meg kellett hallgatnom őket.
Legyen szó vallásról vagy politikáról vagy életmódról, a világunk harsány, ránk pedig gyakran záporoznak olyan emberek üzenetei, akik meg vannak bizonyosodva a saját igazukról, és nem lehet meggyőzni őket annak ellenkezőjéről. Néha mi vagyunk ez az ember. Quentin L. Cook elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, ezt mondta: „A közbeszéd széles körű romlása… aggasztó. Az önrendelkezés örökkévaló tantétele megköveteli, hogy tiszteletben tartsunk sok olyan döntést, amellyel nem értünk egyet.”3
Tudjuk, hogy ez a Szabadítót is aggasztotta. Az egyik első dolog, amit a nefiták közt tett látogatása alkalmával tanított az volt, hogy az nem az Ő tana, hogy haragosan egymás ellen serkentse az emberek szívét. Az ilyesmivel fel kell hagynunk. (Lásd 3 Nefi 11:29-30.)
Ha valóban hallanánk a másik embert, és megkísérelnénk megérteni az indokait – ha legalább csak meghallgatnánk a másikat anélkül, hogy megpróbálnánk meggyőzni –, szerintem meglepődve tapasztalnánk, hogy mi mindent tudunk meg. Több rokonszenvvel és tisztelettel tudnánk viszonyulni a nézetéhez vagy véleményéhez, de legalábbis nem gyűlölnénk őt ezek miatt. Még az is előfordulhat, hogy tanulunk egy új igazságot, amellyel a saját értelmünket gyarapíthatjuk. Vagy rájövünk, hogy mindig is ugyanabban az igazságban osztoztunk. A kulcs az alázat és annak beismerése, hogy nagy eséllyel tanulhatunk valamit valaki mástól.
Van az íróasztalomon egy öntapadós jegyzetlap, amelyen ez áll: „Nem tudod, hogy mit nem tudsz”. Azért van ott, hogy emlékeztessen engem, hogy ami kívül esik a saját tapasztalataim körén, abban lényegében tudatlan vagyok. Arra szolgál, hogy alázatos maradjak. Remélem, működik.
Azért is van ott, hogy emlékeztessen engem, hogy ne maradjak tudatlanságban – hogy felelősségem egyre többet tanulni és hallgatni és keresni az igazságot, még ha az az igazság szokatlan csomagolásban érkezik is. Mennyei Atya még sokat tartogat a számunkra, ha odafigyelünk.