Személyes kapcsolat Mennyei Atyánkkal az ima által
Írta: Juan A. Uceda elder
a Hetvenektől
A Brigham Young Egyetem, Idaho 2017. november 28-i áhítatán elhangzott “A Personal Relationship with Our Heavenly Father as Taught by the Lord Jesus Christ” [Személyes kapcsolat Mennyei Atyánkkal, amint azt az Úr Jézus Krisztus tanította] című beszéd alapján.
Mikor volt utoljára, hogy éreztetek valamit imádkozás közben?
Háttér a Getty Images jóvoltából
Amikor felhívom a mobilomon édesanyámat és édesapámat New Jersey-ben, tisztán hallom a hangjukat. Nem tudom, hogyan működik bármiféle vezeték és látható összeköttetés nélkül, hogy ilyen távolságból is tudok beszélgetni velük – de azt tudom, hogy működik!
Már most, ne kérdezzétek tőlem, hogyan lehetséges az, hogy emberek milliói imádkozhatnak egyszerre, különböző nyelveken, és Mennyei Atyánk készen áll mindet meghallgatni és megválaszolni. Fel nem foghatom, hogy ez miként lehetséges – de azt tudom, hogy működik!
Ahogy a mobiltelefon, úgy az ima is működik, még ha esetleg nem is értjük, hogy pontosan hogyan. Néhány dolgot azonban igenis értünk az imával kapcsolatban.
Szívből jövően imádkozzatok!
A szentírásokban ezt olvassuk: „Lőn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett és imádkozott, megny[ílt] az ég” (Lukács 3:21). Jézus azt tanítja nekünk, hogy a szívből jövő ima képes megnyitni a mennyet. Ezt mondta: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek” (Máté 7:7).
Manapság a kérni igét rendszerint akkor használjuk, ha elkérünk valamit. Az eredeti görög szövegben azonban az aiteó szó szerepel, melynek jelentései között megtalálható a könyörögni, sóvárogni és esedezni is. A mennyek attól nem fognak megnyílni, ha csupán elmondjuk az imákat. Akkor fognak megnyílni, ha könyörgünk, ha sóvárgunk, ha esedezünk – ha szívből imádkozunk.
Amikor imádkoztok, érzitek-e, hogy megnyílnak a mennyek? Mikor volt utoljára, hogy éreztetek valamit, miközben imádkoztatok?
Készüljetek fel az imádkozásra!
Annak érdekében, hogy elkerüljük az unalomig ismételt hiábavaló imákat (lásd Máté 6:7; 3 Nefi 13:7), fel kell készülnünk az imádkozásra. Ehhez a szentírások olvasását vagy az áldásainkról való rövid elmélkedést javaslom. Mindegyikünk megtalálhatja, hogy milyen módokon készülhet fel a személyes imára.
Akkor is imádkozzatok, amikor nehéz!
Néhanapján előfordul, hogy gyorsan letudjuk az imát, vagy megszokásból imádkozunk. Néha nem Jézus Krisztusba vetett hittel imádkozunk, sőt, néha egyáltalán nem imádkozunk. Azonban pont ezekben a pillanatokban – amikor kevés a hitünk, vagy nem érzünk indíttatást az imára – van a legnagyobb szükségünk arra, hogy imádkozzunk.
Brigham Young elnök (1801–1877) ezt mondta: „[M]ikor oly sötét van, mint az éjféli sötétség, mikor az imádkozásra indító érzésnek egyetlen részecskéje sincs a szívemben, mondjam-e hát akkor, hogy nem fogok imádkozni? Nem, hanem [azt mondom, hogy] térdek, hajoljatok a földre, s nyílj meg, száj! Nyelv, szólj! És meglátjuk, mi fog előjőni, s ti imádni fogjátok Izráelnek az Úristenét akkor is, mikor úgy érzitek, mintha egyetlen szót sem volnátok képesek szólni, mely kegyes Őelőtte. Ez ama győzelem, melyet ki kell vívnunk… Mindez a lélek s a test között vagyon, melyek elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolva” (in Journal of Discourses, 3:207).
Sátán nem akarja, hogy imádkozzatok, mert tudja, hogy abban a pillanatban, amikor elkezdtek szívből imádkozni, lelki hatalomra tesztek szert, ő pedig veszít a felettetek gyakorolható befolyásából. Az erőteljes ima képessé tesz titeket arra, hogy szembenézzetek az olyan kihívásokkal, mint a szorongás, a depresszió, valamint a saját hitetekkel kapcsolatos kétségek.
Ha nem emlékeztek, hogy mikor éreztetek utoljára valamit imádkozás közben, akkor kezdjetek valamit ezzel! Az ima által személyes kapcsolatot tudtok létrehozni és fenntartani Mennyei Atyátokkal.
Töltsetek el egy pillanatot a mennyben!
Amikor égető szükségetek van a menny segítségére, az ima adhatja meg nektek a helyes döntések meghozatalához szükséges erőt. A szívből jövő ima ténylegesen egy mennyei pillanat, és bár a válaszok nem feltétlenül jönnek mindig azonnal, a mennyben töltött pillanat segíthet nektek megtervezni a halandóságban követendő utatokat.
Egy olyan világban, ahol az emberek „a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé” (Ésaiás 5:20), szükségetek van arra a tudásra, miszerint a mennyek nyitva állnak előttetek.
A szívből felajánlott imák, az erőteljes imák képesek megadni nektek a lelki erőt ahhoz, hogy szembe tudjatok nézni minden ilyesmivel. Amikor megnyílnak a mennyek, akkor békességet, megnyugvást, örömöt és szeretetet érezhetünk még akkor is, ha esetleg nem azonnal értünk meg mindent.
Kövessétek a Szabadító példáját!
Sokat tanulhatunk abból, ha tanulmányozzuk, hogyan imádkozott a Szabadító.
„Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék” (Márk 1:35).
Jézus első dolga reggel az volt, hogy imádkozzon, ehhez pedig keresett egy helyet, ahol egyedül lehetett. A ti első dolgotok is az reggel, hogy imádkozzatok? Kerülitek azt, ami elterelheti erről a figyelmeteket? Lekapcsolódtok a világról, és azon vagytok, hogy rákapcsolódjatok a mennyekre?
Lukács azt is lejegyezte, hogy Jézus „félrevonula a pusztákba, és imádkozék” (Lukács 5:16). Van nektek olyan imahelyetek, ahová elvonulhattok, amikor a Mennyei Atyátokhoz kívántok folyamodni?
Maradjatok alázatosak!
Máté elmondja nekünk, hogy a Megváltó alázatot tanúsított ima közben: „És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te” (Máté 26:39).
Mit jelent az, hogy arcra borult? Az eredeti görög szövegben a „borul” kifejezésére használt piptó ige annyit jelent, hogy „álló helyzetből fekvőbe ereszkedik”. Amikor itt az ideje a személyes imának, emlékezzetek rá, hogy a világegyetem legnagyobb tudású és leghatalmasabb lényéhez készültök fordulni, aki „az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene” (2 Korinthusbeliek 1:3). Nem vehetem félvállról, amikor egy ilyen lény elé állok. Úgy érzem, muszáj letérdelnem.
Jézus Krisztus akkor is példát mutatott, amikor azt mondta az Atyjának, hogy „ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te”. Amikor ti azt mondjátok, hogy „ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te”, azt komolyan is gondoljátok? Milyen változtatásokat kell véghez vinnetek az elmétekben, a szívetekben és a cselekedeteitekben ahhoz, hogy valóban őszinték legyetek?
Buzgón keressetek!
Amikor arra törekedtek, hogy az imáitokban alázatosak, becsületesek és őszinték legyetek, könnyebbnek fogjátok találni Mennyei Atya akaratának elfogadását, még akkor is, ha az nem egyezik a korábbi elképzeléseitekkel. Nézzük meg ismét Jézus Krisztus példáját: „És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék” (Lukács 22:44).
Amikor nehézséggel néztek szembe, akkor azzal töltitek az időt, hogy ezt kérdezgessétek magatoktól: „Miért pont én?” Vagy inkább buzgóbban imádkoztok? A Lukács által említett „buzgóságosabban” szó görög eredetijének további jelentései: „szünet nélkül, állhatatosan”. Jézus tehát azt tanítja, hogy a próbatételeink idején állhatatosan, megállás nélkül imádkoznunk kell. Arra kérek mindenkit, aki gyötrelmes időket él át, hogy forduljon az élő Istenhez!
A gyötrelmes idők nagyszerű lehetőséget nyújtanak arra, hogy Mennyei Atyánk taníthasson bennünket. A szívünk ellágyul, az elménk pedig válaszokért viaskodik. Ha keressük Őt, Ő ott lesz.
Higgyétek el, hogy Ő meghallgat!
A Szabadító azt mondta a zsinagóga elöljárójának: „Ne félj, csak higyj” (Márk 5:36). Higgyétek el, hogy az Atyaisten meg fog hallgatni benneteket! Higgyétek el az ígéretét: „elmédben és szívedben szólok majd hozzád a Szentlélek által, amely reád száll és a szívedben lakozik” (Tan és szövetségek 8:2)! Higgyétek el, hogy ti – igen, ti – is érezhettek békességet és megnyugvást! Higgyétek el, hogy ti is kaphattok hatalmat ahhoz, hogy felülkerekedjetek!
Az erőteljes imák eljutnak a mennyekbe. Dávid király így szól a Zsoltárok könyvében: „Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat” (Zsoltárok 55:18). A panaszkodás fordítású héber szó másik jelentése a „szólni”. És amikor Mennyei Atyánkhoz imádkozunk, akkor pontosan ezt tesszük: szólunk Őhozzá.
Amikor elmondunk egy erőteljes imát, akkor a világegyetem leghatalmasabb, legirgalmasabb és legszeretetteljesebb lénye tüntet ki minket a figyelmével. Ilyenkor eltöltünk egy pillanatot a mennyekben. Márpedig mindannyiunknak szüksége van egy-egy pillanatra a mennyekben, főleg amikor nehéz időket élünk át.
Mindenféle kétségen felül tudom, hogy van Isten a mennyben. Ő a ti Atyátok és az én Atyám. Ő él. Az Ő neve Szeretet. Az Ő neve Irgalom. Annak ellenére, hogy az Alkotóm előtt semmi vagyok, mégis letérdelhetek Előtte és szólhatok Hozzá. És Ő, végtelen irgalmában, újra és újra és újra válaszra méltat.