Ilyen áldozatok árán csatlakoztam az egyházhoz
Sokat adtam fel azért, hogy csatlakozzak az egyházhoz, de cserébe sokat is kaptam.
A szerző Skóciában él.
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai számára sokat jelent az a szó, hogy áldozat. Amikor az áldozatra gondolok, Jézus Krisztus jut eszembe a Gecsemáné kertjében vagy a Golgota keresztjén. Ám az egyház legtöbb tagja számára az egyszerű, mindennapi áldozat vált valós törekvéssé, és ez rám is igaz, amióta egyháztag lettem.
Skóciában születtem jó szülőktől, és itt is nőttem fel; 18 éves koromig eszembe sem jutott, hogy valami jobb is vár rám. Mindig tudtam, hogy van egy Isten, de azt csak nemrégiben tudtam meg, hogy ez személyes kapcsolatot jelent köztünk.
Amikor annak idején csatlakoztam az egyházhoz, a családomnak nem volt ellenvetése. A barátaim viszont sok kételyt fogalmaztak meg. Utánanéztek az egyháznak, és sok hamis értesülést készpénznek vettek. Leszektázták az egyházat, és azt mondták, hogy tele van hazugságokkal, illetve hogy megőrültem, amiért csatlakozom. De a szívemben tudtam, hogy ez az egyház igaz. Nem hiszem, hogy bármi változtathatna ezen. Amikor közöltem a barátaimmal, miszerint én tudom, hogy az egyház igaz, a megjegyzéseik gúnyolódássá fajultak.
Aznap este azért imádkoztam, hogy segítséget kapjak a barátaimmal kapcsolatban. Nem akartam elveszíteni őket, de a gyúnyolódásuk céltáblája sem akartam már lenni. Emlékszem, miután elmondtam az imámat, a következő határozott benyomást kaptam: „Ha ezek az emberek jó barátaid, akkor kitartanak melletted. Nem fognak kicsúfolni.” E benyomást követtem, és amikor a helyzet nem változott, elengedtem ezeket a barátságokat. Ez nehéz volt, de azóta az egyházban nagyszerű barátokra leltem – olyan barátokra, akik mellettem állnak, bármi történjék is.
Egy másik, lelki útmutatás nyomán meghozott áldozat az állásomhoz kapcsolódott. Mielőtt az egyházhoz csatlakoztam, egy ivóban dolgoztam, és bár nincs evangéliumi tanítás, amely tiltaná ezt, nem voltak jó érzéseim ezzel kapcsolatosan. Új munka után néztem, és meglehetősen gyorsan találtam is egyet egy olyan étteremben, ahol alig szolgálnak fel szeszes italt, és az általam ismert egyik legkedvesebb család vezeti!
Így, bár az egyháztagságunk áldozatot igényelhet, ami lehet idő, kényelem vagy bármi más, de összességében ezek az áldozatok megérik. Az általam hozott áldozatok mások áldozataihoz képest talán aprók, ám így is nehéz volt meghozni őket, viszont megerősítettek engem – ahogy az összes mindennapi áldozatunk és az Úrnak adott időnk is megerősít és finomít mindannyiunkat.
Tudom, hogy ez Jézus Krisztus egyetlen igaz egyháza. Tudom, hogy van ma egy prófétánk a földön, és ennek nagyon örülök. Hálás vagyok a meglévő bizonyságomért és a kinyilatkoztatásért, amiben mindannyian részesülhetünk, ha érdemes tagjai vagyunk az egyháznak. Tudom, hogy ha úgy igyekszünk szeretni egymást, ahogy Krisztus tette, akkor igazán áldottak leszünk. Szeretem ezt az evangéliumot – megváltoztatta az életemet.
Nicky részlegvezető szakácsként dolgozik egy kis szigeten Skócia nyugati partjainál. Szeret hegyi-kerékpározni, kajakozni és horgászni. Szülei egyetlen gyermeke, és nagyon szoros velük a kapcsolata annak ellenére is, hogy a családjában ő az egyház egyetlen tagja. Tizennyolc évesen keresztelkedett meg, és reméli, hogy lesz alkalma missziót szolgálni.