Már akkor is vezérelt a Lélek, amikor még nem is tudtam
Számtalanszor vezérelt engem a Lélek, mielőtt megtudtam volna, valójában mi is a kinyilatkoztatás.
17 éves koromban egy protestáns egyházba jártam, amelyre két évvel azelőtt találtam rá. Ez volt az első olyan hely, ahol kötöttebb keretek között tanultam Istenről és Jézus Krisztusról. Ekkor történt, hogy egyszer, amikor épp buszon utaztam, leült mellém egy férfi. Elmondta, hogy épp most szabadult a börtönből, és úgy érzi, hogy soha többé nem léphet be egyetlen egyházi épületbe sem. Abban a pillanatban tudtam, hogy Isten küldött engem oda, hogy találkozzak ezzel az emberrel. Arra biztattam, hogy keressen magának egy egyházat.
Beszélgetés közben elmondtam neki, hogy épp felvételire készülök, pszichológia szakra. Aztán valahogy kicsúszott a számon, hogy talán inkább újságírást fogok tanulni. Erre ezt mondta: „Pont úgy is nézel ki, mint egy újságíró! Inkább azt kellene csinálnod!” Ezt furcsának találtam, mert azelőtt nem igazán gondoltam arra, hogy újságíró leszek. Mintha a semmiből támadt volna ez az ötlet.
Két hónappal később közelgett a pszichológia szakos egyetemi felvételi vizsga. Egyik este ráébredtem, hogy már nem is vagyok olyan biztos a döntésemben. Ez megdöbbentett, mert nem igazán érdekelt semmi más. Aztán eszembe jutott az a beszélgetés a férfival a buszon. Nem sokat tudtam az újságíróiskolákról, de megtaláltam az államomban lévő egyik iskolának a honlapját. Egész véletlenül épp aznap volt a jelentkezés utolsó napja. Gondolkodás nélkül megragadtam a lehetőséget. Rövidre fogva a történetet: épp most fejeztem be az újságíróiskolát.
Az igazság felfedezése
Akkoriban nem ismertem fel, de most már tudom, hogy Isten vezetett engem személyes kinyilatkoztatáson keresztül, amikor el kellett döntenem, hogy mit tanuljak. Úgy érzem, mindig is áldott voltam azzal, hogy tudatában lehettem, mit szeretne Isten számomra – milyen lehetőségeket és helyzeteket állít az életemben, amelyek révén megmutatja, melyik utat kövessem.
Négy évvel később rátaláltam az egyházra és megkeresztelkedtem, szintén a Szentlélek útmutatásának köszönhetően. Végül aztán a Tan és szövetségek könyvét olvasva megtudtam, mi is a személyes kinyilatkoztatás. A keresztelkedésem előtt valamelyik nap épp a Mormon könyvét olvastam, mert a misszionáriusok arra kértek. Valami miatt hirtelen úgy döntöttem, hogy egy kicsit előreugrok a 2 Nefi 31-hez, ahol Nefi Jézus Krisztus kereszteléséről ír. Bár még nem imádkoztam a Mormon könyve felől, éreztem, hogy Mennyei Atya megpróbál a keresztelkedésről szólni hozzám. A következő fejezet szintén megragadta a figyelmemet. Arról olvastam benne, hogy a Szentlélek minden dolgot meg tud mutatni nekünk, amit meg kell tennünk (lásd 2 Nefi 32). E szavak nagyon is értelmet nyertek az életemben.
Az egyik dolog, amit mindig megfigyeltem, az, hogy ha sötétségben találom magam, akkor Isten elvárja, hogy valamiféle világosságot hozzak ki belőle. Amikor Joseph Smithről tanultam, hasonlóságokat fedeztem fel közöttünk. Megtanultam Istenre tekinteni válaszokért. Gyermekkoromban még ha nem is jártam egyik egyházba sem, mindig imádkoztam, ami arra indított, hogy bánjam meg a bűneimet, legyek türelmes, és próbáljak mindenkihez kedvesen és szeretettel fordulni.
Valahogy mindig tudtam, hogy Isten meghallgat engem. Amikor 15 éves koromban végül elmentem egy egyházba és megismerkedtem a Bibliával, sok élményemre tudtam visszatekinteni és felismertem, hogy Istentől való mindaz a tudás, amelyet imán keresztül kaptam.
A kinyilatkoztatás megértése
Nefi a 2 Nefi 32:5-ben ezt tanítja: „Mert íme, ismét azt mondom nektek, hogy ha ezen az úton léptek be, és elnyeritek a Szentlelket, az minden olyan dolgot meg fog mutatni nektek, amit meg kell tennetek.” Úgy éreztem, olyasvalami ez, amit jól értek, egészen addig, amíg a keresztelkedésem után a misszionáriusok meg nem kérdezték, hogy tudom-e, mi a kinyilatkoztatás. Név szerint nem ismertem, de azt feleltem, hogy véleményem szerint az egy olyan érzés, amelyet már sokszor éreztem, mintha Isten szólna hozzám az elmémben, megválaszolva a kérdéseimet és a gondolataimat. Azt válaszolták, hogy igazam van.
A kinyilatkoztatásról szerzett ismerettel és a Szentlélek ajándékával megerősödött vágy ébredt bennem a Biblia olvasása iránt. Sok jelentőségteljes dolgot találtam benne, és rájöttem, hogy azért, mert a Lélek vezet engem. Szerettem olvasni Pál leveleit és látni a példáját, ahogy a Lélek tanította őt a tetteiben és a Szabadítóba vetett erős bizodalmában. Minderre a visszaállított egyház megtapasztalása miatt ébredtem rá.
Szóval végül nem számít az életkorod, a lakhelyed, de még az sem, hogy mennyire ismered Isten dolgait. Nem kell mást tenned, mint követned a himnuszt: „Megyek, ahová Te vezetsz, Uram…, mit Te kívánsz, én az leszek” (Himnuszok, 173. sz.). Éld meg és oszd meg a csodálatos dolgokat, amelyeket a Lélek a szívedbe plántál, mert a Lélek megmutatja majd neked az utat mások megáldásához és saját áldásaid elnyeréséhez ebben az életben.