Jó tudni – de nem elég
Íme néhány beszámoló olyan korai egyháztagoktól, akik hallották a Mormon könyve tanúinak bizonyságtételét.
Illusztrálta: Dan Burr
Hallani a Mormon könyve valamely tanújának bizonyságtételét már-már majdnem olyan jó, mint látni az aranylemezeket vagy egy angyalt. Az előbbire számos korai egyháztagnak nyílt lehetősége.
Alább olvasható néhány olyan egyháztag beszámolója, akik személyesen beszéltek a Mormon könyve tanúival. Látni fogjuk azonban, hogy – amint azt Russell M. Nelson elnök tanította –, bizonyságot szerezni a Mormon könyvéről „szép, de nem elég!”1
Rebecca Williams: Az ő szavaiknak hisznek
1830-tól kezdődően Rebecca Swain Williams a Mormon könyve több tanúját is hallotta Ohióban. Bizonyságát tette az édesapjának és a fivéreinek: „Ugyanezen elbeszélést hallottam többektől a [Smith] famíliából s a három tanútól magától. Hallottam őket nyilvános gyűlésben kijelenteni, hogy egy szent angyalt láttak volt aláereszkedni a mennyből, ki is elhozta volt a lemezeket, s a szemük elébe helyezé azokat.”
Bár a családtagjai elvetették Rebecca bizonyságát, ez nem tántorította el őt. Továbbra is szerette őket, imádkozott értük, és megbecsülte édesapja jó tanácsait. Ugyanakkor továbbra is bizonyságát tette neki arról, hogy a Mormon könyve tanúi az igazat mondták: „Ezek jó karakterű férfiak, s az ő szavaiknak hisznek. […] Ők látták Isten angyalát, s társalogtak vele.”2
Az 1830-as évek második felében, amikor sokan pártoltak el az egyháztól, Rebecca hithű maradt, és a Mormon könyve előírásainak követését választotta.3
William McLellin: Köteles elismerni az igazságot
Az 1831-es év egyik reggelén egy fiatal tanító, egy bizonyos William McLellin arról értesült, hogy néhány Missouriba tartó férfi egy új könyvről fog prédikálni, melyet „Istentől kapott kinyilatkoztatásként” jellemeztek. Odasietett, hogy meghallgassa őket. Hallotta, ahogy David Whitmer bizonyságot tesz, miszerint „látott egy szent angyalt, aki tudatta vele ezen feljegyzés igazságát”. Mélyreható vágyat érzett arra, hogy megtudja, igaz-e a bizonyságuk. Utánuk ment a mintegy 650 km-re fekvő, Missouri állambeli Independence városába, ahol további tanúkkal találkozott és beszélgetett, köztük Martin Harrisszel és Hyrum Smithtel.4
William órákon keresztül beszélgetett Hyrummal. „Kérdezősködtem a feljegyzés előkerülésének részletei felől” – jegyezte fel William. Másnap reggel, miután azért imádkozott, hogy eljusson az igazsághoz, ráébredt arra, hogy „becsületes férfiúként köteles… elismerni a Mormon könyve igaz s alapos voltát.”5
Az ezt követő években William hitét próbára tették és megerősítették a saját döntései és az utolsó napi szentek által elszenvedett üldöztetés. Amikor támadás érte a Missouri állambeli Jackson megyében élő szenteket, néhány férfi botokkal és korbáccsal bántalmazta William barátját – a nyolc tanú egyikét –, Hiram Page-et, és azt követelték, hogy a szabadon engedéséért cserébe tagadja meg a Mormon könyvét. „Hogy tagadhatnám meg azt, amiről tudom, hogy igaz?!” – mondta Hiram, mire újból bántalmazták.
William erőt merített Hiram bizonyságából, miközben érthető módon rettegett attól, hogy őt is bántalmazni fogják. Amikor később William fülébe jutott, hogy néhány férfi járja a vidéket, akik jutalmat tűztek ki az ő és Oliver Cowdery elfogásáért, mindketten elhagyták a várost, hogy David Whitmerrel együtt elrejtőzzenek az erdőben. Itt William kikérdezte a három tanú közül ott lévő kettőt. „Eleddig soha nem láttam nyilvánvaló jelenést az életemben, ám ti, urak – mondta nekik –, már láttatok, ezért határozott tudással bírtok. Mármost tudjátok, hogy életünk minden órában veszélyben forog, ha a csőcselék minket elfoghatna. Mondjátok meg nekem, félve az Istent, hogy igaz-e az a Mormon könyve?”
„William fivér! – mondta Oliver. – Isten elküldte az ő szent angyalát, hogy kijelentse nekünk a [könyv] fordításának igazságát, s ezért tudjuk azt. S ha a csőcselék meg is öl minket, annak igaz voltát kijelentve kelletik meghalnunk.”
David ezzel egészítette ki: „Oliver a komoly igazságot mondta neked, mert nem lehetett minket megtéveszteni. A legigazabb módon kijelentem neked annak igaz voltát!”6
David, Martin, Hiram, Oliver és William – mindegyikük megtudta, hogy Joseph Smith Isten hatalma által fordította le a Mormon könyvét. Tudták, hogy az aranylemezekre írt evangélium igaz. Később azonban hagyták annyira felgyülemleni a Josephfel szembeni bosszúságaikat, hogy végül már nem éltek többé a Mormon könyve tanításai szerint.
Döntéseik szemtanújaként Joseph próféta nemcsak arról tett bizonyságot, hogy a Mormon könyve igaz – „a leginkább hibátlan könyv a földön, és vallásunk záróköve” –, hanem arról is, hogy ha „annak előírásai szerint él[ünk], közelebb kerül[ünk] Istenhez, mint bármely más könyv által”.7
Sally Parker: Erős a hitben
Sally Parker az ohiói Kirtlandben Lucy Mack Smith szomszédja volt. „Elbeszélte nekem az egész történetet” – írta Sally. Amikor megkérdezte Lucytól, hogy látta-e a lemezeket, „[Lucy] nemet mondott, azok látása nem az ő dolga volt, de emelte s rakosgatta azokat, és én mindeneket hittem, miket ő mondott, mert nyolc hónapig laktam mellette, és ő a legjobb asszonyok közé tartozott.”
1838-ban Sally hallotta Hyrum Smith tanúságtételét is: „Azt mondta, hogy a tulajdon szemeivel látta a lemezeket, s a tulajdon kezeivel fogta azokat.”8
Az 1830-as évek vége felé, amikor sokan hagyták el az egyházat, Sally Parker e társak elvesztése miatt kesergett, és megújult eltökéltséggel élt tovább a Mormon könyve előírásai szerint. „Szándékomban van ragaszkodni ama hithez, mely hasonlatos a mustármaghoz – írta Sally. – Most is érzem erejét a szívemben. Oly erős vagyok a hitben, mint voltam, mikor megkeresztelkedtem, s a nézetem is ugyanaz. Szándékomban van mindhalálig megmaradni az evangélium mellett.”9
Rhoda Greene: Isten Lelke volt vele
Lucy Mack Smith beszédet mondott az 1845-ös általános konferencián. Ekkorra a családtagjai közül már a Mormon könyve minden tanúja meghalt betegségben vagy mások keze által. Elmesélt egy történetet a fia, Samuel első missziójából.
Samuel, a nyolc tanú egyike, ellátogatott Rhoda Greene otthonába, akinek a férje éppen egy másik egyházban szolgált missziót. Samuel megkérdezte tőle, hogy kér-e egy könyvet. „Ez a Mormon könyve, melyet a fivérem, Joseph fordított le földből vett lemezekről” – tette hozzá.
Rhoda elfogadta a könyv egyik példányát, hogy elolvassa azt, és megmutassa a férjének. Amikor Samuel később visszatért, Rhoda közölte vele, hogy a férjét nem mutatott érdeklődést, ő pedig nem tudja megvenni a könyvet. Samuel szomorúan visszavette a könyvet, és indulni készült. Rhoda később elmondta Lucynak, hogy Samuel ekkor megállt és ránézett. „Soha nem látott férfit eképpen nézni – idézte fel Lucy a konferenciai beszédében. – Tudta, hogy Isten Lelke van vele.”
„A Lélek tiltja nekem e könyv elvitelét” – mondta Samuel Rhodának, aki ekkor letérdelt, és arra kérte Samuelt, hogy imádkozzon vele. Megtartotta a könyvet, elolvasta és bizonyságot kapott róla. Ahogy idővel a férje is. Ők azt választották, hogy egész életükben annak előírásai szerint élnek.
„S így kezdődött el a munka – tette bizonyságát Lucy –, majd pedig a mustármaghoz hasonlatosan elterjeszkedett.”10
Rhoda Greene az ősöm. Épülök a Mormon könyvéről tett bizonysága által, ahogy a tanúk és az őket halló emberek lejegyzett bizonyságai által is. Megerősítenek azok a döntéseik, miszerint engedelmeskedni fognak annak, amit a Mormon könyve tanít.
Mindegyikünkből lehet a Mormon könyve újkori tanúja, amikor a Szentlélek megerősíti számunkra a könyv igazságát. Nem sokkal azelőtt, hogy elindultam a missziómra, végigolvastam a Mormon könyvét, majd letérdeltem és egyszerűen, de igaz szándékkal, őszinte szívvel és Jézus Krisztusba vetett hittel imádkoztam (lásd Moróni 10:3–4). Erőteljes benyomásom támadt, amely ezt közvetítette felém: „Már tudod, hogy igaz.” Olyan békesség kíséretében érkezett, melynek soha nem kívántam – nem kívánok – ellenállni. Azóta tudom, hogy a Mormon könyve igaz.
Ez azonban nem elég. Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Amikor valakitől – magamat is beleértve – azt hallom: »Tudom, hogy a Mormon könyve igaz«, legszívesebben így kiáltanék fel: »Ez szép, de nem elég!« A szívünk legmélyén kell éreznünk azt, hogy a Mormon könyve minden kétséget kizáróan Isten szava. Olyan mélyen át kell éreznünk ezt, hogy egyetlen napot se akarjunk már nélküle élni.”11 Nelson elnök tanítása igaz. Az arra irányuló folytonos erőfeszítésem, hogy a Mormon könyve tanításainak megfelelően éljek, minden másnál közelebb juttatott engem Istenhez.