Mély sebektől áthatott szívek: A családon belüli bántalmazás megértése
Bármely kapcsolatban kialakulhatnak egészségtelen minták. A felismerésük segíthet felfedni vagy még a kialakulása előtt megállítani a bántalmazást.
Csak szemléltetés céljából használt, modellekkel beállított fényképek
Nemrégiben felhívott egy összetört szívű apa. A lánya, Jenna (a neveket megváltoztattuk), az otthonától távol járt egyetemre; új párkapcsolata volt, amely gyorsan bontakozott ki. A barátja, Jake, már nagyon erőltette a házasságot, és korlátokat szabott Jenna számára a szüleivel való kommunikációja terén. Jenna elnézést kért tőlük, és mindezt azzal magyarázta, hogy Jake nagyon szereti őt és szeretne sok időt tölteni vele kettesben.
Jenna családja akkor kezdett igazán aggódni, amikor a tudomásukra jutott, hogy Jake-nek azelőtt már volt egy felesége, és van egy gyermeke is, akikről nem tett említést Jennának. Felhívták a volt feleséget, aki elmondta nekik, hogy Jake nagyon indulatos és féltékeny ember. Amikor Jake tudomást szerzett erről, forrongott dühében. Azt mondta, hogy Jenna szülei mindenbe beleszólnak, és felidézett egy alkalmat, amikor nem volt ínyükre egy szarkasztikus vicc, melyet Jenna intelligenciájával kapcsolatosan ejtett el. Ironikus módon ragaszkodott hozzá, hogy Jenna hozzon önálló döntéseket azzal, hogy kizárja őket az életéből. Jenna szülei kétségbeestek, amikor hívásaikra és üzeneteikre nem érkezett válasz.
Mindenki boldog családra vágyik, de még amikor az emberek próbálnak is az evangélium szerint élni, a kapcsolatok bántóvá válhatnak. Néhány kihívást a családokra általában jellemző félreértések és súrlódások eredményeznek. Az egészséges otthonokban azonban az emberek bocsánatot kérnek a helytelen viselkedésért és áthidalják a szakadékokat, míg az egészségtelen kapcsolatokban állandósulnak és elmérgesednek a durvaság és a helytelen bánásmód mintái.
A háztartáson belüli erőszak és az evangélium
„Összetörtétek gyengéd feleségeitek szívét, és elvesztettétek gyermekeitek bizalmát” (Jákób 2:35).
A bántalmazás olyan tetteket jelent, amelyek célja fájdalom okozása vagy az irányítás. Az ilyen magatartásnak számtalan válfaja létezik, és magában foglalhatja az elhanyagolást, a rejtett befolyásolást, a szóbeli bírálatokat, illetve a fizikai és szexuális erőszakot.1 Sajnos a bántalmazó magatartás nem ritka. Néhány kutató becslése szerint világszerte a gyermekek közel egynegyedének van része rossz bánásmódban fizikai, szexuális vagy érzelmi tekintetben.2 A felnőttek körében is magas az áldozatok száma; körülbelül minden negyedik nő és minden tizedik férfi tapasztal fizikai erőszakot a házastársától.
Bántalmazás felütheti a fejét bármilyen kapcsolatban, és az elkövetői egyaránt lehetnek férfiak és nők is. Mindamellett a férfiak nagyobb valószínűséggel válnak kontrollálóvá és követnek el súlyos fizikai és szexuális erőszakot, míg a nők gyakrabban válnak a házastársuktól eredő megfélemlítés, uralkodás és súlyos bántalmazás áldozataivá.3
A bántalmazás károsan hat mind az elkövető, mind az elszenvedő lelkére, és szöges ellentétben áll a Szabadító tanításaival. Újkori próféták kijelentették, hogy „azok, akik… házastársukat vagy gyermeküket bántalmazzák…, egy napon mindezért felelni fognak isten előtt”4. A bántalmazók gyakorta figyelmen kívül hagyják vagy kihasználják az evangélium tantételeit. Például egyszer tanácsadást tartottam egy házaspárnak, ahol a férjnek plátói kapcsolatai voltak, és szerencsejátékon eljátszotta a család megtakarításait, ám bocsánatkérés helyett nyomás alatt tartotta a feleségét, hogy bocsásson meg neki, és ragaszkodott ahhoz, hogy ha nem teszi, akkor a feleségéé a „nagyobb bűn”. Félresöpörte a nő fájdalmát, és kijelentette, hogy bizonyára neki (a férjnek) van igaza Isten előtt, máskülönben nem lehetne templomszolga. Amikor a feleség beszélt az egyházi vezetőkkel, a férfi elbagatellizálta a megcsalásokat és felnagyította a nő aggályait, kijelentve, hogy a felesége depressziós. Elutasította „a tisztelet, a szeretet [és] az együttérzés… tantételei[t]”5, és helytelenül bánt a feleségével. A feleség erőfeszítései, melyek az evangéliumi tantételek szerinti életvitelre irányultak, nem tudták helyrehozni a férje által előidézett gondot. Mindegyikünk engedhet az egészségtelen viselkedésformáknak. Vannak bizonyos jellemzők, melyek gyakoriak a bántalmazás minden formája esetében, és minél súlyosabbak és gyakoribbak ezek, annál kevésbé egészséges az adott kapcsolat. Íme öt e tipikusan bántalmazó minták közül, amelyek ismerete segíthet felismerned az egészségtelen viselkedést önmagadban és másokban.
1. Kegyetlenség
„…nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. Szájok telve átkozódással és keserűséggel” (Rómabeliek 3:13–14).
Volt egy férfi, aki a felesége akarata ellenére jött hozzám terápiára; a nő kigúnyolta, amiért „segítségre van szüksége”. Istentiszteleten barátságos és szelíd volt, otthon azonban a hűvös leereszkedése ostorcsapásként hatott. Bírálta a férje bevételét, tanári állását pedig „női munkának” titulálta. Azt mondogatta a fiának, hogy reméli, nem lesz olyan tutyimutyi, mint az apja, és mindennap órákat töltött a telefonon az édesanyjával, akivel mindig a férjüket szapulták. A bíráló emberek igazoltnak érzik mások bántását és szeretnek másoknak szenvedést okozni (lásd Tan és szövetségek 121:13). Amikor lekicsinyelnek, utálatot közvetítenek vagy gúnynevekkel illetnek, ezek a családtagok megszegik Jézus azon parancsolatait, miszerint „ne ítéljetek” és „ne kárhoztassatok” (Lukács 6:37).
2. Megtévesztés
„…hazug lélek van benned, és elvetetted Isten Lelkét” (Alma 30:42).
A bántalmazást áthatja a megtévesztés, mivel az elkövetők kisebb jelentőségűnek állítják be a tetteiket, másokat okolnak és kiforgatják a szavakat. Ez aztán összezavarja az áldozatokat, amint azt a kutatásom egyik résztvevője is leírta: „[A férjem mindig] kiborult, aztán hellyel-közzel bocsánatot kért, hozzátéve, hogy »mondjuk, úgyis a te hibád«, és csak mondta és mondta, míg végül aztán kezdtem elhinni neki.”6 Mások valóságának tagadása a gaslighting fogalmával került be a szakirodalomba. A jelenség azt jelenti, hogy az áldozatok összezavarodnak és bizonytalanná válnak a saját emlékeiket és véleményüket illetően. A megtévesztés más formáival egyetemben a gaslighting szintén a beszélgetések manipulációjára és hamis kép közvetítésére használatos.
A másokat bántalmazók élesen elzárkóznak annak elismerésétől, hogy bántóak, és gyakorta állítják azt, hogy ők maguk az áldozatok. Amikor Jenna hangot adott azon aggályának, hogy Jake mennyire bírálta a szüleit, a férfi dühös lett és azt állította, hogy Jenna sértegeti őt. Jake azok közé tartozott, „akik vétket kiáltanak, …és ők maguk az engedetlenség gyermekei” (Tan és szövetségek 121:17). Nem csupán a saját hazug történetét szajkózta, hanem ki is kérte magának az igazságot.7
3. Kifogások
„…ismerd be a hibáidat és a helytelen dolgokat, amiket tettél” (Alma 39:13).
Az alázatos ember megbánást érez, ha bántott valakit; bűnbánatot tart és igyekszik jobban cselekedni. A bántalmazó ember kifogásokkal hessegeti el a lelkiismeret hangját. Amint azt a kutatásom egyik résztvevője felidézte: „Sokszor szörnyen éreztem magam a fizikai bántalmazás miatt, és később gyakran gondoltam arra, hogy talán meg se történt volna, ha a feleségem képes lett volna befogni a száját.” Bánata „nem bűnbánatra vezető volt” (Mormon 2:13), hanem keserű haraggal és vádaskodással félrelökte azt.
Egy terápiás alkalom során egyszer azt mondtam egy feleségnek, hogy még soha nem láttam, hogy Isten szerint való szomorúságot tanúsított volna azért, amiért éveken át bírálta a férjét. Reakciója nem a megbánás volt, hanem a duzzogás: „Remek. Még egy dolog, amit nem csinálok!” A bántalmazó emberek hárítják a felelősséget, és érzékenyen, védekezve reagálnak. Könnyen megbántódnak a legapróbb dolgok miatt is.
4. Kevélység
„…alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál” (Filippibeliek 2:3).
A kevélység magában foglalja a jogosultság érzését és az énközpontúságot. Volt egy férfi, aki minden alkalommal kirohant a felesége és a gyermekei ellen, amikor úgy érezte, hogy „tiszteletlenek” voltak vele. Ha a véleményük nem egyezett az övével, azzal „ellene fordultak” vagy „engedetlenek voltak”. A kevélység versengést takar; hatalomra és győzelemre összpontosít. Ezzel ellentétben az egészséges család együttműködő, megfelelő egyensúlyban van benne a méltányosság, a családtagok pedig „igazságosan bán[nak] egymással” (4 Nefi 1:2). A házas felek legyenek egyenlő társak;8 mindkettejüknek legyen beleszólása a dolgokba, és minden véleményt értékeljenek.
5. Irányítás
„…amikor… uralmat vagy erőszakot gyakor[lunk] az emberek gyermekeinek lelkén, …akkor… a mennyek visszahúzódnak” (Tan és szövetségek 121:37).
Noha nagy becsben tartjuk az önrendelkezést, meglepő, milyen gyakran mondják meg egymásnak a családtagok, hogy mit gondoljanak, érezzenek és tegyenek. Egyesek megfélemlítésen, megszégyenítésen, szeretetmegvonáson vagy fenyegetéseken keresztül irányítanak másokat. Volt egy férj, akinek merev elvárásai voltak azt illetően, hogy a felesége mindennap egy bizonyos időpontban készítse el a reggelit, tegyen eleget bizonyos intim kéréseknek, és hallgassa meg az „aggályait”, melyek általában azzal voltak kapcsolatosak, hogy a felesége miben váljon jobbá. A férfi felügyelte a nő kiadásait, és dühös lett, ha nem reagált azon nyomban az üzeneteire.
Egy másik anya rendszeresen hangot adott a csalódottságának a kamasz lánya felé, amikor a lány szomorúságot tükrözött vagy nem ütötte meg az anya mércéjét. Ha nem tettek eleget az elvárásainak, vagy ha a férje az aggodalmát fejezte ki, a nő mindenkivel szemben jéghideg hallgatásba burkolózott.
Remény és gyógyulás
„Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könyhullatásidat, ímé én meggyógyítlak téged” (2 Királyok 20:5).
Bár a bántalmazás szívszaggató, mindig lehetséges a változás. Az áldozatok fordulhatnak lelki és szakmai források felé, és törekedhetnek a Szabadító engesztelésének erejére, hogy az begyógyítsa a sebeiket. Segítségért keresd fel az abuse.ChurchofJesusChrist.org honlapot.
Azoknak, akik bántalmazó módon viselkedtek, bűnbánatot kell tartaniuk és segítséget kell kérniük. Ehhez le kell ereszkedniük „az alázatosság mélységeire” (3 Nefi 12:2), és teljes mértékben felelősséget kell vállalniuk a viselkedésükért. A változáshoz több kell a rövid távú ígéreteknél és felszínes erőfeszítéseknél. A mélyreható bűnbánat fájdalma lélekfacsaró, és néhányan nem lesznek hajlandóak végigvinni, ami aztán nehéz döntések elé állítja az áldozatokat az önvédelem kérdését illetően.9
Mennyei Atyánk épp úgy aggódik miattunk, mint az a gyötrődő apa, aki a lányával kapcsolatosan keresett meg engem. Isten szeretete „széles…, akár az örökkévalóság” (Mózes 7:41), és mély fájdalmat érez, amikor gyermekei bántják egymást. Énókkal folytatott gyengéd beszélgetése során könnyezett. „Íme, ezek a te testvéreid; saját kezem alkotásai, …és parancsolatot is adtam nekik, hogy szeressék egymást, és hogy válasszanak engem, Atyjukat; de íme, szeretet nélkül valók, és gyűlölik saját vérüket” (Mózes 7:32–33). Könnyek folynak a mennyben és a földön, amikor testek és lelkek sebesülnek meg. Azonban alázattal, Isten erejével és szükség esetén szakember segítségével megálljt lehet parancsolni a káros viselkedésnek, és méltóságteljes, biztonságos és szeretetteli otthont lehet kialakítani.