Felülkerekedni a szenvedélybetegség átkán

Írta: Kevin Theriot, PhD

UNSZ Családsegítő Szolgáltatások

A szenvedélybetegség megértése kulcsfontosságú lépést jelent annak leküzdése felé. Emellett azonban támaszkodnunk kell az Úrra, és hinni abban, hogy Ő képes meggyógyítani minket.

Amikor valaki valamilyen szenvedélybetegséggel küzd, fontos tudni azt, hogy van remény. Mindennap vannak emberek szerte a világon, akik képesek megszabadulni az őket túszként fogva tartó szertől vagy szokástól. Ehhez kell az összeszedett személyes erőfeszítés, kell azoknak a csak rájuk jellemző egyedi tényezőknek a megértése, amelyek bent tartják őket a függő körforgásban, és kell a hit, hogy Isten képes sugalmazással segíteni őket a szabadsághoz vezető személyes ösvényükön.

Az alatt a 38 év alatt, amióta segítem az embereket, hogy felülkerekedjenek a szenvedélybetegségeken, a szemem láttára fejlődött a szenvedélybetegségről való tudásunk és a kezelés. Erős a gyanúm, hogy ez a fejlődés a következő években is folytatódik majd. Bár a szenvedélybetegségekkel foglalkozó tudományterületek művelői nehéz kérdésekkel szembesülnek, azért továbbra is jelentős lépésekkel haladunk előre. Így tehát az itt leírtak a mostani ismereteinken alapulnak, nem elvetve azt a meggyőződést, hogy a jövőben is további világosság és tudás tárul majd elénk.

Megérteni a szenvedélybetegséget

Tudom, milyen szívbe markoló küzdelmet jelent valamely szenvedélybetegséggel küszködni, de az első lépés mégis az, hogy meg kell értenünk a szenvedélybetegséget. Íme néhány alapvető elv, amely egy kicsit rávilágít a témára:

A szenvedélybetegségek az első kipróbálással kezdődnek, az utolsó szakasz pedig már a függőség. Bárhol legyen is éppen valaki ezen a tengelyen, mindig gyakorolhat valamekkora fokú önrendelkezést, és megtalálhatja a kiutat a szenvedélybeteg életmódból.
Ha valakit szenvedélybetegnek címkézünk, azzal alááshatjuk a hosszú távú fejlődését. Ez különösen érvényes e magatartásformák korai szakaszaiban. Hasznosabbnak tűnik a „felépülőben lévő” címke. Hasonló ez ahhoz, mint amikor azt mondjuk, hogy „úgy döntöttem, hogy a Szabadítóra és az engesztelésére támaszkodom, hogy hasonlóbbá váljak Őhozzá”, ahelyett, hogy azt mondanánk: „örökre megrekedtem a bűnben”.
Minden szenvedélybetegségnek több összetevője van: biológiai (genetika, neurokémia stb.), pszichológiai (önértékelés, személyiségjegyek, poszttraumás stressz stb.), társas (szülők, barátok, kulturális közeg stb.), valamint lelki (személyes és családi vallási szokások stb.). A különböző összetevők keveredése, illetve a súlyozott szerepük gyakran éppen olyan egyedi, mint maga a személy. Minden egyes összetevő konkrét, egyéni odafigyelést igényelhet ahhoz, hogy az ember mint egységes egész képes legyen megszabadulni a romboló magatartásformától.

Biológiai

Pszichológiai

Társas

Lelki

Jelek a szenvedélybetegséghez vezető ösvény mentén

A következőkben felsorolunk néhány jelet, amelyek arra utalhatnak, hogy valaki úton van egy szokás, majd egy kényszer, majd pedig a szenvedélybetegség kialakítása felé:

Megszállottság: Egyre kevésbé érdeklődik az egészséges tevékenységek iránt, ahogy a káros szer vagy viselkedés fokozatosan átveszi az uralmat.
Fokozott sóvárgás: Egyre többet és többet akar.
Titkolózás: Egyre inkább vonakodik beavatni másokat a döntéseibe és a viselkedésébe.
Tagadás: Hazudik önmagának a növekvő függőségét illetően, és el is hiszi a saját hazugságait.
Elvonás: Amikor nem jut hozzá a káros szerhez, vagy nem gyakorolhatja a káros magatartást, romlik a közérzete.
Visszaesés: Bár tisztában van azzal, hogy ez milyen romboló hatással van az életére, mégis visszatér az adott anyaghoz vagy magatartáshoz.

Ezen túlmenően, ha már kialakult a szokás, akkor rendszerint maga az illető a legkevésbé alkalmas személy annak felmérésére, hogy éppen hol tart a szenvedélybetegség tengelye mentén. Ha gyanítjuk, hogy valamely szerettünk a szenvedélybetegség felé vivő ösvényen halad, akkor számos forrásanyag a segítségünkre lehet, úgy a közösségünkben, mint az interneten.

Kezelésben részesülni

A változás felelőssége mindig az adott illető vállán nyugszik. Bár a család és a barátok támogathatják, nem tudnak beavatkozni a másik önrendelkezésébe. Ha az egyén nem akar változni, akkor semmiféle kezelés sem fog sikerrel járni.
A felépüléshez vezető ösvény mindenkinél más és más lehet. A korábban említett négy egyedi tényező (biológiai, pszichológiai, társas és lelki) viszonylagos erőssége vagy gyengesége miatt nem létezik olyan egyféle kezelés, amely mindenkinél működik. A személyes utánajárás, a szaktanácsadás igénybevétele, valamint az az elköteleződés, hogy ki kell tartani, amíg meg nem lesz a megoldás – ezek végül sikerhez vezetnek.
Míg a megoldatlan szenvedélybetegség romba döntheti egy adott személy életét, emellett az összes szerettére is romboló hatással van. E szerető, támogató embereknek szintén szükségük van támogatásra és gondokodásra.

Habár Istennek hatalmában áll levenni ezt a nehézséget az érintett személy válláról, amennyiben az megengedi Neki, ugyanakkor az Ő végtelen bölcsességében leckéket is tartogat a számára, miközben együtt munkálkodnak a megoldáson. Gyakorlatilag bárki, aki már megszabadult a szenvedélybetegségtől, tanúsíthatja, hogy milyen sokat tanult az e förtelem felett aratott személyes győzelméből.

A családtagok és barátok részére

A szenvedélybetegséget nem szabad kizárólag erkölcsi gyengeségnek tekinteni, mert ez egy sokoldalú kihívás, amellyel gyakorlatilag bárki szembekerülhet. Ha ismersz valakit, aki szenvedélybetegséggel küzd, van néhány dolog, amelyet érdemes lehet megtenned – és néhány, amelyet inkább ne. Habár a következő javaslatok nem jelentenek kizárólagos felsorolást, és a konkrét helyzettől függően is változnak, érdemes lehet mindegyiket imádságosan átgondolnod:

Egy kis megelőzés rengeteg gyógymóddal felér. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát! Mindegy, hogy a szeretted mennyire fogékony erre, te akkor is mondj neki valamit! Az emberek gyakran kérdik tőlem, hogy mit mondjanak, vagy hogyan mondják. A válaszom mindig ugyanaz: „A semminél minden jobb!” A csend az összes alkalmazható eszköz közül a legrosszabb. Imádkozz bátorságért és bölcsességért, majd nyisd ki a szád és mondj valamit – még akkor is, ha ő nem akar meghallgatni.
Egy jó családtag vagy barát jó döntések meghozatalára biztatja azt, akit szeret, és segíti is ebben. A rossz döntéseket ugyanakkor helyteleníti, és nem bátorítja.
Ez a szentírásvers megadja a szükséges iránymutatást azoknak, akiknek a szerettük rálépett a szenvedélybetegség felé vezető ösvényre: „A kellő időben élesen feddve, amikor a Szentlélek arra késztet; azután pedig fokozott szeretetet mutatva az iránt, akit megfeddtél” (Tan és szövetségek 121:43).
Légy jó szurkoló. A szurkolók örülnek a csapatuk győzelmének, de nem ők vannak a pályán. Tudják, hogy az ő szerepük a szurkolás, a buzdítás, és hogy lelkesek legyenek. Habár van számukra érzelmi tétje a versenynek, hiszen azt szeretnék, ha nyerne az általuk támogatott csapat, de ha a dolgok nem úgy alakulnak, az nem rajtuk múlik.
„Tanulmányozd az elmédben” (Tan és szövetségek 9:8) – fontos része ez a segítségnyújtásnak, legyen szó akár rólad, akár arról, aki aggaszt téged. Nézz utána a szenvedélybetegségnek, hogy jobban értsd, mi is az, miként lehet kezelni, és mit tehetsz te, hogy segíts.