Fiatal felnőtteknek
Három módszer az élet változásaiban való eligazodásra
Az élet változásai sok feszültséget és szorongást okozhatnak, de én azt tapasztaltam, hogy ez a három módszer a segítségünkre lehet.
Ez az egyik legbámulatosabb eszköz, amelyet valaha alkottak. Bármelyik számítógépnél gyorsabb és hatékonyabb, és azon dolgok alapján változik, amelyeket a világról tanul. Vagyontól vagy társadalmi helyzettől függetlenül bárki hozzáfér, és sem üzletben, sem online nem vásárolható meg. Sokkal összetettebb, mint az el tudjuk képzelni, és van egy nagyon jó hírem számodra:
neked is van egy! Mennyei Atyától kaptad. Az agyadról van szó.
Az emberi agy csodálatos. Például gondolj a fogmosásra. Vannak kisgyermekeim, akiket még mindig próbálok rávenni a rendszeres fogmosásra, de én magam már tökéletesítettem azt. Anélkül is megteszem, hogy bárki emlékeztetne rá, mert az agyam beprogramozta a napirendem részeként. Amikor fogat mosok, nem kell kigugliznom, hogy a fogkefe melyik végére rakjam a fogkrémet – az agyam automatikusan a kefés részre rakja. Rádióhallgatás és olvasás közben is tudok fogat mosni, vagy miközben egyezkedek a gyermekeimmel, mert az agyam automatikusan tudja, hogy mit kell tennie.
Ez a robotpilóta-üzemmód többnyire jó szolgálatot tesz nekünk, de mi van akkor, amikor változásokon megyünk át, ami ennek az életnek a velejárója? Néha olyan változásokat tapasztalunk meg, amelyeket nem terveztünk előre – mint például a válás vagy egy szerettünk hirtelen halála; azonban még akkor is szembenézünk változásokkal az életben, amikor minden jól megy – ilyen például egy új város, egy új munkahely, a lediplomázás, a házasságkötés, gyermekek születése a családban és így tovább.
Az az igazság, hogy az agy nem kedveli a változást. Nagyon sok energiát emészt fel a változás kezelése, mert nem tudunk úgy tudat alatt működni, mint amihez hozzá vagyunk szokva. Ehhez tedd hozzá a változást gyakran kísérő érzelmeket, és így néha elviselhetetlennek tűnhet.
Szerencsére alapul vehetjük, amit az agyról tudunk, és a segítségével a lehető legkisebbre csökkenthetjük a szorongást és a túlterheltséget. Az évek során három olyan módszert sikerült meghatároznom, amelyek segítenek az embereknek eligazodni a szorongásban és a változásban, és ezeket szeretném most megosztani.
1. módszer: Szűkítsd le a látókörödet!
A változás az ismeretlent jelenti. Néha az agy túlterhelődik, ha túl sok ismeretlen változóval találja magát szembe. Fél az ismeretlentől, mert azt hiszi, hogy veszély leselkedik rá.
Köszönjük, kedves agy, hogy életben tartasz minket!
Én azt tapasztaltam, hogy a legjobb módja a változásban való eligazodásnak az, ha leszűkítjük a látókörünket arra, amit tudunk. Minél szélsőségesebb a változás, és minél több benne az érzelem, annál szűkebbnek kell lennie a látókörödnek. Ha váratlanul elveszíted a munkádat, akkor az agyad esetleg egy seregnyi dolgot próbál megfejteni. Hogyan fogod kifizetni a számláidat? Hogy találsz új munkát? Mikor találsz új munkát? Milyen fájdalmas lesz a folyamat? Mit gondolnak majd mások?
E kérdések nagy részére most még nem tudjuk a választ, azonban nem is kell tudnunk. Hogyan tovább? Túléled ezt a hetet? Most igazából csak ennyit kell tudnod.
Néha, amikor mély érzelmi fájdalmat élünk át, egyszerre csak egy napra kell összpontosítanunk. Mit fogsz készíteni reggelire? Egyelőre kezdjük csak ezzel.
Először szűkítsd le a látókörödet annyira, hogy békére lelj, és attól a ponttól kezdve válaszokra fogsz lelni. Az Úr vezetni fog téged, ha keresed Őt és bízol Őbenne. „Legyél alázatos; és az Úr, a te Istened kezednél fogva vezet majd téged, és választ ad néked az imáidra” (Tan és szövetségek 112:10)
2. módszer: A jövőre és ne a múltra összpontosíts!
Az agy szeret visszamenni a múltba, mert meríthet az emlékekből, azonban a jövőd máshogy fog alakulni, mint a múltad, és ez jó dolog. Könnyű a jelen rovására feleleveníteni a „régi szép időket” vagy azon rágódni, hogy mi csúszott félre, azonban ez nem tesz jót.
Amikor megszületett az első kisbabám, végtelenül örültem ennek a kis emberkének az otthonomban, és hihetetlen volt számomra, hogy mennyire szeretem őt. Azonban úgy éreztem, hogy meghaladja az erőmet a gondoskodás, melyet igényelt, valamint hogy nem tudom olyan szabadon élni az életemet, mint azelőtt. Folyton arra gondoltam, hogy mennyivel egyszerűbb volt régen az élet. Arra gondoltam, hogy azelőtt minden reggel le tudtam zuhanyozni és be tudtam állítani a hajamat. Hogy jobban tetszett a testem. Hogy sokkal kipihentebb voltam és ezáltal jóval kellemesebb társaság is. Szörnyen éreztem magam, amikor így elmerültem a múltamban.
Idővel aztán rájöttem, hogy a múltban nem fogok tudni válaszokra lelni. A jövőre kellett összpontosítanom. El kellett magam képzelnem azokat a dolgokat végezve, amelyeket meg akartam tenni az életemben, viszont egy kisbabával az oldalamon. Rá kellett találnom arra az emberre, akivé válni akartam, nem pedig arra, aki egykor voltam. Ez nem mindig könnyű, azonban elérhető, ha hajlandó vagy nyitni a lehetőség felé.
Az Úr azt mondta nekünk:
„…kisgyermekek vagytok, és még nem értitek, mily nagy áldásokat tart kezében és készített el nektek az Atya;
És most nem tudtok minden dolgot elviselni; mindazonáltal bízzatok, mert én továbbvezetlek titeket. Tiétek a királyság, és tiétek annak áldásai, és tiétek az örökkévalóság kincsei” (Tan és szövetségek 78:17–18).
3. módszer: Légy könyörületes önmagaddal!
A változás még a legjobbakat is kibillentheti. Lehet, hogy sok érzelem kavarog benned. Az önmagunknak elismételt legmérgezőbb gondolatok közé tartoznak az olyan kijelentések, mint a „bárcsak ne lennék ennyire érzelgős; sokkal jobban kéne ezt kezelnem” vagy „úgy sajnálom, hogy nem vagyok erősebb”.
Nem könnyíti meg a változást, ha azt kívánod, hogy bárcsak kevésbé érzelgős lennél. Csak szégyennel és lelkifurdalással tetézi a többi kihívást, amellyel eleve szembenézel. Az önmagunk iránti könyörületesség a kulcs.
A könyörület azt mondja: „Hát persze, hogy ez nehéz! Nem baj, ha küszködsz.” És: „Attól még szeretlek.” Kérlek, mondd el ezeket magadnak! Ne mélyítsd a fájdalmadat azáltal, hogy azt gondolod, nem kellene fájdalmat érezned.
Mennyei Atya azért küldött minket a földre, hogy segítsen nekünk hasonlóvá válni Őhozzá, amihez véleményem szerint óriási mértékű fejlődésre van szükségünk. Ha szeretnék izmokat növeszteni, nehéz súlyokat kell emelnem. A súlyok ellenállása miatt az izmaim pont annyira bomlanak le, hogy amikor újraépülnek, még erősebbek legyenek.
A lelkünk is pont ilyen. Nekünk is szükségünk van egy bizonyos mértékű ellenállásra, hogy erősebben térhessünk vissza, mint előtte voltunk.
Az Úr ezt így magyarázta: „Népemet minden dologban próbára kell tenni, hogy felkészülhessenek azon dicsőség elnyerésére, amit nekik tartogatok, méghozzá Sion dicsőségére; és aki nem viseli el a fenyítést, az nem méltó a királyságomra” (Tan és szövetségek 136:31).
A változás az egyik módja annak, ahogyan az élet alakít minket, hogy hasonlóbbá válhassunk Mennyei Atyánkhoz. Légy kedves magaddal a változások idején. Kemény dió néha ez az emberi lét.