Világosságra törekedni a sötétség közepette
Megrémültem, és nem tudtam, hogyan tudnám folytatni, de Mennyei Atya tudta, mire van szükségem.
Néhány évvel ezelőtt a barátaimmal Írországba utaztunk. Míg ott voltunk, én voltam a csoportunk sofőrje. Eleinte azt hittem, hogy idegőrlő lesz az út másik oldalán vezetni egy idegen országban, ezért meglepődtem, milyen természetesnek érződött számomra a vezetés. Az út során egyszer sem éreztem félelmet a szűk, rázós és szeles utakon való vezetés közben.
Egészen addig, amíg el nem jött a hazautazásunk napja.
A hazafelé tartó repülőjáratunk nagyon korán reggel indult, így hat barátommal álmosan beültünk a kocsinkba hajnali négykor. Körülbelül egy órával indulás után már csak én voltam ébren. Esett, és rendkívül sötét és kihalt volt minden. Az orromig is alig láttam és éreztem, ahogy vezetés közben a félelem elsöprő érzése lesz úrrá rajtam. Teljes mértékben tudatában voltam annak, hogy hat értékes életért vagyok felelős. Legszívesebben félreálltam volna, amíg az idő kitisztul, de nem tehettem, mert lekéstük volna a járatunkat.
Világosságra lelni
Ahogy a félelem egyre erősödött, az egyetlen dolgot tettem, ami eszembe jutott – imádkoztam.
Elmondtam Mennyei Atyámnak, mennyire félek, és kértem, hogy segítsen nekünk biztonságban eljutni a repülőtérre. De az eső ugyanolyan erősen esett tovább.
Amikor már majdnem sírva fakadtam, és úgy éreztem, hogy nem tudok továbbmenni, egy egész utcányi lámpaoszlop jelent meg látszólag a semmiből, megvilágítva az utamat. Azonnal a Szabadítómra gondoltam, és arra, hogy mennyi világosságot hozott az életembe. Minden kétséget kizárólag tudtam, hogy Ő és Mennyei Atya tudnak rólam, mert éreztem gyengéd irgalmasságukat irántam.
Ismerték félelmeimet, és néhány másodperc alatt a világosságukkal eltörölték ezeket.
Megújult önbizalommal telve folytattam az utamat. Másodperceknek tűnő időn belül azonban hirtelen ismét sötétségben találtam magam, a fény pedig elhalványult mögöttem. Szerencsére a lámpaoszlopok által szerzett magabiztosságomnak köszönhetően a sötétség már nem volt olyan rémísztő.
Ez pedig folytatódott az út hátralévő részében. Minden egyes alkalommal, amikor a nyomasztó félelemtől már a sírás határán voltam, és azt gondoltam, „én erre nem vagyok képes”, megjelent a fény, és lehetővé tette számomra, hogy továbbmenjek. Végül kiértünk a repülőtérre.
Krisztushoz mindig fordulhatunk
Ez az élmény életünk utazására emlékeztet engem. Időnként találkozunk a saját személyes viharunkkal, sötétségünkkel, félelmeinkkel, ismeretlen útjainkkal és magányunkkal. Vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy nem tudunk továbbmenni, hogy a világosság nem tud elérni minket, hogy nem vagyunk rá képesek, vagy hogy senki sem érti meg a sötétséget, amelyben találjuk magunkat. De szeretném megosztani veletek a személyes tanúságtételemet, miszerint van valaki, aki megérti.
Jézus Krisztus. „A világ világossága és élete” (3 Nefi 9:18). Az, aki személyesen mindannyiunkért szenvedett. Ő ismer titeket, és ismeri a félelmeiteket. És az Ő kezei ki vannak nyújtva felétek, készen arra, hogy segítsen nektek.
Minden alkalommal, amikor sötétségben találjuk magunkat, akár a saját döntéseink, akár mások döntései, akár egyszerűen a rajtunk kívül álló körülmények miatt, továbbra is dönthetünk úgy, hogy Hozzá fordulunk. És Ő világosságot fog adni nekünk. Bár ez a világosság nem mindig azonnali, ahogyan az írországi autóutam során is történt, Jézus Krisztus mindig velünk van, és megadja nekünk az erőt, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy tovább haladjunk e világosság felé.
A legsötétebb órámban lehetőséget kaptam arra, hogy a reményre és a hitre támaszkodjak. Emlékeztettek arra, hogy nem vagyok egyedül, és hogy Vele együtt mindent le tudok győzni, ami az utamba kerül. Timothy J. Dyches elder a Hetvenektől így tett bizonyságot a 2021. áprilisi általános konferencián: „Amint felszítjuk a Krisztusba vetett hitünket, egyre ragyogóbb mértékű világosságot kapunk, mígnem az elűz minden körénk gyülekező sötétséget.”1
Arra kérlek titeket, hogy mélyítsétek el a Szabadítóba vetett hiteteket és bizalmatokat. Ő ott van, hogy világosságot küldjön az életetekbe, bármilyen formában, amire szükségetek van. És Ő képes eloszlatni minden sötétséget, amely körülvesz titeket. Amint arra Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából emlékeztetett minket: „Nem tudtok olyan mélyre süllyedni, ahová ne érne el Krisztus engesztelésének végtelen fénye.”2
Mindössze annyit kell tennünk, hogy Őhozzá fordulunk.