Valóban változást érek el a szolgálattétel által?

Írta: Paige Bryson

Amikor hittel és szeretetteljesen cselekszünk, minden erőfeszítés számít.

Sokat beszélünk a szolgálattételről az egyházban. És gyakorta az, amit szolgálattétel alatt értünk, úgy fogalmazható meg, hogy „találj egy szükségletet, elégíts ki egy szükségletet”. Ezek azok a történetek, amelyeket az általános konferencián a szószékről elhangzó beszédek is tartalmazni szoktak. Ezek azok a történetek, amelyek jól ismert szolgálattételi példákká válnak. És bár megesnek ilyen történetek, nem ezek a kizárólagos lehetőségeink a szolgálattételre. Tapasztalatom szerint nem is ezek a leggyakoribb módjai a szolgálattételnek.

Gyakran, amikor megkérdezzük azokat, akiknek szolgálattételt nyújtunk, hogy mire van szükségük, azt válaszolják, hogy nincs szükségük semmire; minden rendben van. Egy olyan személy számára, aki őszintén próbál eleget tenni a szolgálattételi elhívásának, ez egy elkeserítő válasz lehet. Idővel kezdheti úgy érezni, hogy semmit sem tud tenni, amivel az adott személyt szolgálhatná.

De mi lenne, ha a szükségletek puszta kielégítésén túl valóban úgy gondoskodnánk másokról, ahogy Jézus Krisztus tette? Mi lenne, ha úgy végeznénk szolgálattételt, hogy egyszerűen csak követjük a szelíd, bőséges késztetéseket azokkal kapcsolatban, akiket szolgálunk? Gerrit W. Gong elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, tökéletesen fogalmazta meg ezt, amikor azt mondta: „Mindennap mindegyikünk temérdek módon igényel – és képes nyújtani – szolgálattevő szeretetet és támogatást apró, egyszerű, erőteljes, életeket megváltoztató módokon.”¹

Ha az egyház vezetői arra bátorítanak minket, hogy találjunk apró és egyszerű módokat a szolgálattételre, akkor mi tart vissza minket? Nos, néha a saját gondolataink is állhatnak ennek az útjában. Az egyik dolog, ami akadályozza a szolgálattételi erőfeszítéseimet, az az, hogy nem tudom, az erőfeszítéseim „számítanak-e”. Számítanak-e a szolgálattételi erőfeszítéseink, ha nem konkrét, kézzelfogható cselekedetek, mint például étel vagy egy fuvar felajánlása?

Igen, számítanak.

Számítanak-e a szolgálattételi erőfeszítéseink, ha elismerés vagy viszonzás nélkül maradnak?

Igen, számítanak.

Minden alkalommal, amikor a Lelket követve cselekszünk, Krisztus juhait legeltetjük.

Jean B. Bingham, a Segítőegylet általános elnöke ezt mondta: „Olykor azt gondoljuk, valami hatalmas vagy hősies dolgot kell véghez vinnünk, hogy az a felebarátaink szolgálatának »számítson«. A szolgálat egyszerű tettei azonban mélységes hatással lehetnek másokra – csakúgy, mint saját magunkra.”²

A szolgálattétel a mások szolgálata iránti egyszerű vágyból indul, és gyakran magában foglalja az apró lelki késztetések szerint való cselekvést. Mindig imádkozhatunk segítségért, hogy megtudjuk, hogyan szolgálhatjuk legjobban azokat, akiknek a szolgálattevői vagyunk, de íme néhány mód, amellyel gazdagíthatjuk a körülöttünk élők napjait:

Ossz meg egy podcastet.
Vigyél nekik ebédet a munkahelyükre.
Hívd meg őket, hogy lógjanak veled és a barátaiddal.
Adj kölcsön nekik egy példányt a kedvenc könyvedből.
Indíts vacsoracsoportot, olvasókört vagy másfajta összejövetelt.
Vegyél részt egy általuk szervezett tevékenységen.
Kövesd őket és tarts fent velük pozitív kapcsolatot a közösségi médiában.
Készülj fel és vegyél részt egy általuk tanított órán a gyülekezetben.

Természetesen ez a felsorolás nem teljes – végtelenül sokféleképpen nyújthatunk szolgálattételt, különösen, ha kinyilatkoztatásra törekszünk, hogy megértsük azok szükségleteit, akiket szolgálunk. Imádkozhatunk a Lélek sugalmazásaiért arra vonatkozóan, hogy miként tudunk gondoskodni az egyénekről, akár a barátság építésén, az egység előmozdításán vagy az összetartozás érzésének elmélyítésén keresztül.

Miközben erőfeszítéseket teszünk azért, hogy tevékenyen nyújtsunk szolgálattételt másoknak, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy engedjük, hogy nekünk is szolgálattételt nyújtsanak mások! Ne legyünk azok, akik a „nekem nincs szükségem semmire, minden rendben” gondolkodásmódba ragadnak! Hagyd, hogy a szolgálattevő fivéreid és nővéreid megismerjenek téged, és te is próbáld megismerni őket. Figyeld meg, milyen váratlan módokon szolgáltak téged, és fejezd ki érte a hálád. Tágítsd ki a szolgálattétel fogalmát, és ne feledd, ha hittel és szeretettel cselekszel, akkor számítanak az erőfeszítéseid.