Saját kinyilatkoztatás elnyerése
A Covid19-világjárvány idején egy egyházközségi írnok úgy döntött, hogy heti rendszerességgel megoszt lelki gondolatokat az egyházközsége tagjaival, mivel nem tudtak összegyűlni. Ez az egyik levél, amelyet megosztott a kinyilatkoztatással kapcsolatos élményeiről fiatal felnőttként.
Kedves Egyházközségi Barátok!
Múlt héten megérkezett az egyház „új” Liahóna folyóirata. Ahogy elkezdtem olvasni, észrevettem, hogy a próféta, Russell M. Nelson elnök ismét a személyes kinyilatkoztatás szükségességéről beszélt.1
Ez a személyes kinyilatkoztatással kapcsolatos tapasztalatokra emlékeztetett a saját életemben. Amikor a Brigham Young Egyetemre jártam, beleszerettem egy Kathy (a nevet megváltoztattuk) nevű fiatal hölgybe. Mindig nagyon jól éreztük magunkat együtt. Olyan okos és csinos volt. Ő kedvelt engem, én pedig szerelmes voltam belé.
Két év múlva lediplomázott, és arra készült, hogy elmegy. Imádkoztam és megkérdeztem az Urat, hogy megkérjem-e Kathy kezét. A válasz, amelyet kaptam, egy erőteljes igen volt, én pedig annyira izgatott lettem! Amikor megkérdeztem, azt mondta, hogy imádkoznia kell erről. Tudtam, hogy neki is szüksége lesz a saját tanúságtételére. De teljesen megdöbbentett, amikor közölte velem, hogy imádkozott és böjtölt, és az Úr azt a választ adta neki, hogy nem.
Lesújtott, mérges és zavarodott voltam. Annyira dühös voltam Istenre. Miért tette ezt velem? Sokáig sétáltam a sötét, havas utcákon, és Mennyei Atyához beszéltem. „Helyesen tetted, hogy megkérted, ő pedig helyesen tette, hogy nemet mondott” – válaszolta.
Megdöbbentem. Ha nekem igen volt a válasz, akkor neki is igennek kellene lennie! Vagy legalábbis én így gondoltam.
Megtanultam egy rendkívül fontos leckét: két különböző ember kaphat két különböző választ ugyanarra a kérdésre. Ami az egyik ember esetében helyes, az nem mindig helyes a másiknak.
Csak jóval később értettem meg ezeket a történéseket és részben az okokat is. Miután lediplomáztam, és visszatértem szülővárosomba, a texasi Houstonba, felhívott Kathy. Úgy döntött, hogy mesterdiplomát szerez, mégpedig Houstonban. Még lakást is bérelt ugyanabban az épületegyüttesben, ahol én laktam.
A különbség ezúttal az volt, hogy én akkoriban Marjorie-val randevúzgattam. Szerelmes voltam belé, és tudtam, hogy feleségül akarom venni. Ám korábban Kathybe is szerelmes voltam. Nagyon nehéz és zavaros lehetett volna meghoznom a döntést, hogy megkérjem-e Marjorie kezét, ha évekkel korábban nem cselekedtem volna a Kathyvel kapcsolatos sugalmazások szerint. Az az élményem azon a havas utah-i éjszakán segített abban, hogy ne ingadozzak, és ne kérdőjelezzem meg a döntésemet. Nem sokkal később pedig Marjorie és én eljegyeztük egymást, majd összeházasodtunk.
Mindenki megkapta a maga kinyilatkoztatását. Személyes és egyéni volt. Én megkaptam a számomra megfelelő választ, Kathy pedig a számára megfelelőt.
Mindannyiunknak joga van a kinyilatkoztatáshoz. Mások, például a házastársunk, a szüleink vagy azok az egyházi vezetők, akiknek a sáfárságába tartozunk, szintén kaphatnak sugalmazást, de a mi felelősségünk, hogy minden kinyilatkoztatást megerősítsünk a magunk számára.
Évekkel ezelőtt együtt dolgoztam valakivel egy projekten. Mesterképzésre jártam, és házas voltam, három kisgyermekkel. Amikor a félév a végéhez közeledett, elmondtam az illetőnek, hogy azon gondolkodom, muszáj lesz otthagynom az iskolát. Néhány nappal később közölte velem, miszerint imádkozott erről, és úgy érezte, hogy maradnom kellene. Még azt is felajánlotta, hogy anyagilag is segít nekem. Kedves ajánlat volt, de ahogy én magam is imádkoztam erről, úgy éreztem, hogy az lenne a legjobb nekem és a családomnak, ha visszamennék dolgozni teljes munkaidőben.
Ez a személy nagyon dühös lett rám, mert nem fogadtam el a „kinyilatkoztatást”, amelyet ő kapott a számomra. Amit felajánlott, az csak egy javaslat volt, és miután átvizsgáltam az összes lehetőségemet, tudtam, hogy ez nem az, amire a családomnak szüksége van, és nem is az, amit az Úr akar, hogy tegyek. Mennyei Atya tudta, hogy mi áll előttünk. Nem sokkal később Marjorie megbetegedett, és meg kellett őt műteni. Tönkrementünk volna, ha én akkor még diák vagyok, egészségügyi biztosítás nélkül.
A kinyilatkoztatás nagyon személyes dolog. Csodálatos dolog. Mindannyian megkaphatjuk. Az Úrtól kell jönnie, és meg kell erősítenünk, hogy ez az, amit Ő akar nekünk. Ha követjük az Ő nekünk adott személyes kinyilatkoztatásait, akkor nagyon áldottak leszünk. Tudom, hogy én az vagyok.
Remélem, hogy nagyszerű hetetek lesz.
– Mark