Hogyan vesz részt az életünkben Mennyei Atya és Jézus Krisztus. Liahóna, 2023. dec.
Fiatal felnőtteknek
Hogyan vesz részt az életünkben Mennyei Atya és Jézus Krisztus
A missziós szolgálatra való felkészülésem lehetőséget adott többet tanulni arról, hogyan jelennek meg Ők az életemben.
Illusztrálta: Alecia Schubert
Gyermekkoromban nagy hatással volt rám, amikor tanúja voltam annak, ahogy a teljes idejű misszionáriusok hazajönnek Tonga szigetére, és bizonyságukat teszik. Ezek a pillanatok mindig arra ösztökéltek, hogy magam is missziót szolgáljak. Amikor eljött az idő, hogy elkezdjek felkészülni, nagyon sokat tanultam arról, hogy mit érez irántunk Mennyei Atyánk és a Szabadító.
Íme néhány igazság, melyet az életünkben játszott szerepükről tanultam.
1. Tudnak rólunk
Amikor csatlakoztam a misszionáriusi felkészítő osztályhoz, a dolgok nem mentek gördülékenyen. Személyes nézeteltérésekkel küszködtem, és amiatt is aggódtam, hogy hatástalan lesz a misszionáriusi munkám. Minden nappal egyre csak gyűlt bennem a feszültség.
Küszködtem egy darabig ezekkel az érzésekkel, és azért imádkoztam, hogy megtudjam, tényleg megfelelek-e a szolgálatra.
Egy nap, amikor ránéztem az íméljeimre, megnyitottam egy üzenetet, amely az egyházi honlapunk levelezőlistájától jött. Nagy, vastag betűkkel ez állt benne: Megfelelsz!
Ez a szó mélyen a szívembe fúródott, és vigaszt hozott. Válasz jött az imáimra! Rájöttem, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus teljes mértékben tisztában van a körülményeinkkel, és a legszemélyesebb módokon tudják megválaszolni az imáinkat.
2. Ha bízunk Őbennük, vezetni fognak minket
Habár szerettem volna missziót szolgálni, továbbra is küszködtem a döntés meghozatalával. Sok olyan személyes vágyam volt, amelyet a szolgálatom esetén félre kellett volna tennem. Éppen az első évemet kezdtem az egyetemen, haboztam hátrahagyni fontos barátságokat, és mindig is úgy terveztem, hogy csatlakozom a Tongai Fegyveres Erőkhöz. A bátyám ráadásul nem sokkal azelőtt öngyilkosságot követett el, és a gyász, amelyet éreztem, megnehezítette a továbblépést.
Gyakran eltűnődtem: „Tényleg nekem való a missziós szolgálat?”
Így hát ezzel a sok kérdéssel vártam az általános konferenciát. Azon a konferencián Dieter F. Uchtdorf elder kijelentette: „[Amikor] őszintén keresitek az igazságot – az örök, változatlan igazságot –, a választási lehetőségeitek sokkal egyértelműbbek lesznek.”1
Éreztem az ebben a kijelentésben rejlő igazságot. Néha nehezen tudunk bízni abban, hogy Isten valami jobbat fog nyújtani, miközben mi annyira kötődünk a korábbi vágyainkhoz. Azonban böjtölés, ima és az általános konferencia üzenetei által személyesen megtanultam, hogy amikor bízunk Istenben, gyakran észre fogjuk venni, hogy Ő nagyobb lehetőségekhez és áldásokhoz vezet minket, mint amire magunktól képesek lettünk volna (lásd Zsidók 11:40).
Ahogyan Isten a sivatagban lévő izráelitákról is gondoskodott, amikor már megbánták, hogy elhagyták Egyiptomot (lásd 2 Mózes 16:3), és ahogyan Lehi családját is átvezette a vadonon a megígért földre (lásd 1 Nefi 18), mi is mindig bízhatunk abban, hogy ha hitet gyakorolunk, akkor Ő oda fog vezetni minket, ahol lennünk kell.
3. Még mindig csodákat művelnek
Amikor egyre többet tudok meg arról, hogy milyen bámulatosan sokféle módon vesz részt Mennyei Atya és Jézus Krisztus az életünkben, az megújítja azon reményemet, hogy minden lehetséges a Jézus Krisztusba vetett hit által (lásd Máté 19:26). Még ha az alkalmatlanság érzéseivel is küszködünk, Ők meg fognak áldani minket a konkrét körülményeinkhez szükséges segítséggel és csodákkal.
A félelmeim ellenére Isten megáldott azzal a csodával, hogy elég magabiztos legyek missziót szolgálni.
Ha Jézus Krisztus evangéliuma szerint élünk, békességre és csodákra lelhetünk az életünkben, midőn igyekszünk Őt követni a szövetség ösvényén. Azáltal, hogy szövetségeket kötünk Mennyei Atyával és megtartjuk azokat, „össze vagyunk kötve”, amint azt Russell M. Nelson elnök tanította. Továbbá „az Istennel kötött szövetségünk miatt Ő soha nem fárad bele abba, hogy segítsen nekünk, és soha sem merítjük ki az Ő irgalmas türelmét irántunk. Mindegyikünknek különleges helye van Isten szívében. Nagy reményeket táplál velünk kapcsolatban.”2 Amikor Mennyei Atyát és Jézus Krisztust keressük, látni fogjuk az Ő csodálatos hatásukat az életünkben.
A misszióra való felkészülés nyilvánvalóvá tette számomra, milyen nagyon értékeli Szabadítónk és Mennyei Atyánk azt, amikor hajlandóak vagyunk áldozatot hozni az Ő ügyükért. Láttam, hogyan segít nekem valóban „megőrizni a pozitív lelki lendületet”3 és legyőzni a világot4 az, ha Nekik adom az időmet, a tehetségeimet és a szívemet. Teljes szívemből hiszem, hogy nagy áldások várnak ránk, amikor készségesen szolgáljuk az Urat.