2023
Hiszek a csodákban
2023. december


Hiszek a csodákban. Liahóna, 2023. dec.

Hiszek a csodákban

Hiszem, hogy Isten képes és be is fog avatkozni a javunkra napjainkban is, ahogyan azt halandó szolgálattétele során tette. Hiszem, hogy Ő mindennap megteszi.

Krisztus-szobor keze

A Krisztus-szobor kezéről a fényképet készítette: Shannon Leanne Law

A csodák időnként látványosak. De általában nem.

Amikor Tajvanon jártam az Egyházi folyóiratok megbízásából, velem tartott egy tolmács és egy sofőr is. Bár még több órányi munka volt hátra, a tolmácsom kénytelen volt magamra hagyni a sofőrrel, aki egyáltalán nem beszélt angolul. Semmiképpen sem végezhettem a munkámmal, ha nem sikerül megértetni magam vele. Miközben a lehetőségekről beszélgettek, a tolmácsom elnevette magát. Elmagyarázta, hogy a sofőr beszél spanyolul, és tudta, hogy a missziómon én is megtanultam. A sofőrrel kiválóan megértettük egymást, és minden gond nélkül elvégeztem a munkámat.

Ez nem volt látványos gyógyulás, sem egy hegy elmozdítása. Mégis isteni közbeavatkozás volt az, hogy a sofőröm egyike volt annak a viszonylag kevés tajvani lakosnak, aki beszél spanyolul.

Szükségünk van csodákra

Úgy hiszem, naponta szükségünk van csodákra, máskülönben nem haladunk előre az Istenhez visszavezető utazásunk során. Amikor Nefi családjának „volt hit[e] elhinni azt, hogy Isten elő tudja idézni, hogy [a Liahóna megmutassa] az utat, amerre menjenek, akkor íme, az megtörtént; így megvolt nekik ez a csoda, és napról napra sok más csodát is véghez vitt Isten hatalma” (Alma 37:40).

A hitünk megelőzi a csodát, ugyanakkor a csoda képes megerősíteni a hitünket, képes segíteni a növekedésben, és képes haladásra ösztönözni minket az ösvényen.1

Csodák vesznek körül bennünket – nézzünk csak szét!

Hiszem, hogy ahány csoda, annyiféle, kezdve a látványostól egészen addig, amely véletlen egybeesésnek is betudható. Hiszem, hogy az Úr gyakrabban áldana meg minket ezekkel, ha keresnénk, felismernénk és hálával elismernénk őket.2

Hiszem, hogy a csodák keresése nem ugyanaz, mint jeleket keresni. A csodák keresése hitet, vagy legalábbis reményt sugall, míg a jelek keresése kétkedést. A hívő és a kétkedő is tanúja lehet ugyanannak a csodának, de csak az egyikük ismeri fel, hogy mit látott (lásd Tan és szövetségek 63:7). A kétkedés nem eredményezhet csodákat, ellenben a Szabadító azt mondta, hogy csodák és „jelek követik azokat, akik hisznek” (Mormon 9:24; Ether 4:18; Tan és szövetségek 84:65; vö. Márk 16:17; lásd még Tan és szövetségek 58:64; 63:9; 68:10; 124:98).

Felismerni a csodákat

A csodák sokfélék lehetnek. A Szabadító ezt mondta:

„Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.

Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak” (Márk 16:17–18).

Emellett pedig megemlít egy olyan csodát is, amely felett gyakran elsiklunk: „És aki hisz az én nevemben, semmiben nem kételkedve, annak minden szavamat meg fogom erősíteni” (Mormon 9:25). Hiszem, hogy a Jézus Krisztus evangéliuma igaz voltáról való bizonyság egy csoda – olyan csoda, melyben mindegyikünknek része lehet, ha úgy döntünk, hogy hiszünk és az Ő szavai szerint élünk (lásd János 7:17; Tan és szövetségek 84:44).

Hol marad az én csodám?

Sokan vannak, akik megpróbáltatásokat és sorscsapásokat éltek át, és amikor az isteni beavatkozást keresték, nem találták. Feltehetik a kérdést: „Hol maradt az én csodám?”

Vannak csodák, amelyeket soha nem látunk. Más csodákat azért nem ismerünk fel, mert valami másra számítottunk.3

Végső soron azonban akár megkaptuk az általunk keresett csodát, akár nem, mindegyikünk jogosult a legnagyobb csodára: Jézus Krisztus engesztelésére, mely azt az ígéretet hordozza, hogy elveszített szeretteink ismét velünk lehetnek; hogy a terhek leemeltethetnek, és létezik vigasz; és hogy a Szabadítónk nemcsak bensőségesen ismeri minden fájdalmunkat, bánatunkat és szenvedésünket, hanem azt is tudja, hogyan segíthet nekünk keresztüljutni ezeken.4

A hitet választani

„[E]lmúlt-e a csodák napja? […] [N]em; mert hit által történnek a csodák, és hit által van az is, hogy angyalok jelennek meg és szolgálnak az embereknek; jaj tehát az emberek gyermekeinek, ha megszűntek ezek a dolgok, mert ez hitetlenség miatt következik be” (Moróni 7:35, 37).

Válasszuk hát azt, hogy hiszünk! Azután pedig éljünk úgy, hogy hálásak vagyunk az ezt követő csodákért.