Jézus csodái

Márk 4:35–41; Máté 14:22–33

Csendesedj el, avagy a viharaink lecsillapítása

Írta: Stephen Turcotte

a Brigham Young Egyetem, Idaho fizika karáról

Az Úr csodái megmutatták, hogy Ő néha a vihart csendesíti le, néha pedig a hajóst.

Vihar a Galileai-tengeren. Készítette: Rembrandt Van Rijn. © Isabella Stewart Gardner Múzeum / Bridgeman Images

Életünk különböző szakaszaiban mindegyikünket elérnek a viharok, vagyis a megpróbáltatások. E viharok természete és időtartama eltérő, és a saját helyzetünkre jellemző. Ezek a kihívások gyakran meglepetésként érnek bennünket. Bármennyire is igyekszünk felkészülni az élet viharaira, gyakran azt látjuk, hogy nem áll hatalmunkban lecsendesíteni őket.

Jézus Krisztus szolgálattétele és csodái reményt nyújtanak számunkra arra nézve, hogy segítséget kaphatunk, amikor szembe kell néznünk ezekkel a viharokkal. A Szabadító két ilyen csodát is véghez vitt a Galileai-tengeren. A Szabadító és apostolai mindkét esetben éjszaka, heves viharok közepette keltek át a vízen. E két csoda lelki és fizikai vonatkozásainak a gondos tanulmányozása fontos leckéket taníthat nekünk arról, hogy a Szabadítónak hatalmában áll átsegíteni minket a saját viharainkon.

Néha lecsendesíti a vihart…

A csoda (Márk 4:35–41)

Márk elbeszéli nekünk, hogy e két csoda közül az elsőre azt követően került sor, hogy Jézus a nap jó részét a Galileai-tenger mellett töltötte a sokaságot tanítva. Az emberek egy vízre néző domboldalon ültek, a Szabadító pedig egy hajóban. Este a Szabadító és apostolai vízre szálltak, hogy átkeljenek a keleti partra.

Hamarosan azonban a hajó heves viharba került. Miközben a Szabadító békésen aludt, tanítványai kétségbeesetten igyekeztek életben maradni. A szelek és a magas hullámok a hajó elsüllyesztésével fenyegettek. Végső kétségbeesésükben az apostolok ezekkel az elkeseredett szavakkal ébresztették fel a Szabadítót: „Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” Ezt egy hatalmas csoda követte:

„És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.

És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?” (Márk 4:38-40).

Fizika

A Galileai-tenger egyedi földrajzi elhelyezkedése miatt nem ritkák arrafelé a szélviharok. Ez a 21 kilométer hosszú és 13 kilométer széles, domboktól övezett tó 210 méterrel a tenger szintje alatt helyezkedik el. Némelyik domb magassága a tengerszint feletti 600 métert is meghaladja. Esténként a víz feletti meleg, párás levegő gyakran a magasba emelkedik, miközben a dombokról a hűvösebb levegő gyorsan ereszkedik alá, ami a víz felszínén nagy sebességű szelet támaszt. Emellett a Galileai-tenger viszonylag sekély, a legmélyebb pontján sem éri el a 45 métert, amitől erős szél esetén hajlamos magasabb hullámokat vetni.

Bár számos előrelépés történt a viharok modellezésében és előrejelzésében, az emberek ma sem képesek irányítani azokat. Arra is csak a múlt században jöttünk rá, hogy miféle hatással lehetünk az időjárásra és az éghajlatra. A csapadékképzés érdekében úgynevezett „felhőmagvasítást” végzünk. Bizonyítékaink vannak arra, hogy a városi környezet és a környezetszennyezés képes megváltoztatni a helyi és a globális éghajlatot. Ám az a képesség, hogy véget vessünk egy viharnak – különösen ennyire rövid idő alatt –, meghaladja az emberiség lehetőségeit. A szél a hőmérsékletben és légnyomásban végbe menő térbeli változások eredménye. Egy szélvihar csak akkor ér véget, amikor a hőmérséklet és a légnyomás egyensúlyi állapotba kerül.

Tanulságok

Az egyik tanulság, amelyet a magam számára levontam ebből a csodából, az, hogy a Szabadítónak hatalma van az elemek felett. A Szabadító teremtette a földet, a vizeket, a légkört és mindent a földön (lásd János 1:3). A teremtés során hatalmában állt parancsolni az elemeknek, és azok engedelmeskedtek (lásd Ábrahám 4:18). A vihar lecsendesítésének a csodája megmutatta, hogy halandó szolgálattétele során is rendelkezett ezzel a hatalommal.

Hiszem, hogy a Szabadító itt az általa birtokolt megmentő és védelmező hatalomról tanított. A gonoszság szelei mindenféle viharos hullámokat kelthetnek az életünkben (lásd Hélamán 5:12). Amikor a Szabadítóra tekintünk, védve lehetünk a gonosztól és bármiféle hatásától. Megmenekülhetünk a lelki pusztulástól. (Lásd Máté 7:24–27.)

A Szabadítónak valóban hatalmában áll lecsendesíteni életünk viharait. Néha e viharok gyorsan lecsendesednek, máskor pedig egy ideig el kell tűrnünk azokat. Ám ne feledd azt sem, hogy az azonos erősségű szelek nagyobb hullámokat kelthetnek a sekély vizeken, mint a mély vizeken! Amikor elmélyítjük a Szabadítóba vetett hitünket, azt fogjuk tapasztalni, hogy kevésbé lesznek hatással ránk azok a lelki szelek és hullámok, amelyek egykor azzal fenyegettek volna, hogy felborítanak.

Néha a hajóst csendesíti le

Finisher of Faith [A hit bevégzője]. Készítette: J. Alan Barrett

A csoda (Máté 14:22–33)

Amikor nagy sokaság követte a Szabadítót egy félreeső területre, Ő tanította őket, majd csodálatos módon táplálta is őket. Este előreküldte a tanítványokat, hogy hajózzanak át nélküle a túlpartra. Ő maga elküldte a sokaságot, majd felment egy közeli dombra imádkozni.

Kint a vízen erős ellenszél fújt, és a tanítványok alig jutottak előre. Valamivel később az este folyamán a Szabadító úgy döntött, hogy csodás módon fogja beérni őket, méghozzá a vízen járva.

Amikor Péter meglátta Őt, el akarta hagyni a hajó viszonylagos biztonságát, hogy a Szabadítót utánozva maga is a vízen járjon. Péter eleinte sikerrel járt, de amikor eluralta a félelem, elkezdett süllyedni, míg a Szabadító meg nem mentette. (Lásd Máté 14:22–33.)

Fizika

Ennek a csodának az egyik fizikai vonatkozása az, hogy a Szabadító nálunk sokkal magasabb fokon érti a tömegvonzást, a folyadékok áramlását és a fizika egyéb alapelveit. Például a mi tudásunk a tömegvonzásról fokozatosan alakult ki. Az 1600-as években Sir Isaac Newton matematikailag írta le a gravitációt, mint olyan erőt, amely a világegyetem bármely két tömege között működik. A XVIII. század végén élt angol tudós, Henry Cavendish volt az, aki kimutatta, hogy a tömegvonzás egy létező, mérhető erőhatás. A tömegvonzásról mint erőről alkotott elképzeléseink megváltoztak, miután Albert Einstein 1915-ben közzétette általános relativitáselméletét. Ő úgy magyarázta a tömegvonzást – és ma már ez a széles körben elfogadott magyarázat –, hogy a tömegek az idő és a tér szövetének a torzulását eredményezik.

Ahogy egyre jobban megértettük a tömegvonzást, ennek a tudásnak megfelelően változtattunk azon a felfogásunkon is, hogy milyen korlátokat szabhat nekünk a gravitáció. Képzeljük el például, milyen lehetett ott állni több ezer New York-i között a Hudson partján, amikor 1909-ben Wilbur Wright felrepült az égbe, átszállt a folyó felett, majd körberepülte a Szabadság-szobrot. Az akkori emberek ámulva figyelték, ahogy Wilbur Wright látszólag fittyet hány a gravitációra. Egy csodának voltak tanúi – a repülés csodájának.

Tanulságok

A Szabadító azon csodája, amikor a Galileai-tengeren járt, azt mutatja, hogy még mindig sokat kell tanulnunk a tömegvonzásról és a fizika más törvényeiről. Annyi minden van, amit még nem teljesen értünk.

A Szabadító talán akkor és most is arról tanítja a tanítványait, hogy hatalmában áll megerősíteni, felemelni és képessé tenni. Mindannyian szembenézünk a kihívások szelével és hullámaival ebben az életben. Velünk is az történik, ami Péterrel. Néha a viharok nem enyhülnek, és az egyetlen módja annak, hogy keresztüljussunk rajtuk az örökkévaló rendeltetésünkhöz, az, ha a Szabadítóra eltökélten összpontosítva lépünk ki a viharba.

Hittel kell rendelkeznünk abban, hogy a Szabadító képessé tevő hatalma segít nekünk felülkerekedni a saját félelmeinken és korlátainkon. Ez az egyik fontos mintázat, amely mindkét csodát átszövi.

Oly sok tanulságot vonhatunk le ezekből a csodákból, amelyek azután segíteni és ösztönözni fognak minket, miközben a saját utazásunk során haladunk előre! A Szabadító csodái az Ő isteni mivoltának, intelligenciájának és mindegyikünkért hozott nagyszerű engesztelő áldozatának a tanújaként állnak előttünk. Az Ő hatalma által békességünk lehet, amikor a hullámok azzal fenyegetnek, hogy elnyelnek minket, és bízhatunk abban, hogy Ő fel fog emelni minket Atyánk királyságának egy magasabb birodalmába.

Neki valóban hatalmában áll lecsendesíteni a viharokat – és a hajósokat is.