Akarsz venni az úrvacsorából? Liahóna, 2023. febr.
Utolsó napi szentek történetei
Akarsz venni az úrvacsorából?
Amikor odaért hozzá az úrvacsora, a fiú kinyújtotta a kezét, megállt egy pillanatra, majd visszahúzta a kezét.
Illusztrálta: Dilleen Marsh
Az egyik legjobb barátom meghívott, hogy menjek el az egyházközségébe egy böjti vasárnapon, és vegyek részt a fia névadásában és megáldásában. Az áldást követően eljött az úrvacsora ideje.
Miközben az úrvacsorát kiosztották a gyülekezetnek, észrevettem a barátom hatéves unokaöccsét, akinek figyelemhiányos hiperaktivitás-zavara (ADHD) van. Eleinte a kápolna hátsó részében bóklászott, de aztán csendben elkezdett kapcsolatot teremteni az egyik idősebb férfival azok közül, akik az úrvacsorát osztották.
Mivel a férfi bizonytalan volt abban, hogy a fiú kapott-e már az úrvacsorából, gyengéden odanyújtotta neki az úrvacsorai tálcát. A fiú kinyújtotta a kezét, megállt egy pillanatra, majd visszahúzta a kezét. A következő pár másodpercben egy kissé kínos közjáték következett, ahogy a fiú újra és újra kinyújtotta és visszahúzta a kezét. Bizonytalannak tűnt abban, hogy mit tegyen. Az idősebb úriember türelmesen várt.
Végül a fiú megkérdezte: „Akarod, hogy vegyek az úrvacsorából?”
Az idős férfi jóindulatú hangon visszakérdezett: „Akarsz venni az úrvacsorából?”
A fiú igent mondott, majd habozás nélkül kinyújtotta a kezét és vett a kenyérből. Amikor az úrvacsorát osztó férfi továbbvitte a kenyeret másoknak, a fiú visszatért a családjához, és leült.
A férfi és a fiú közötti párbeszéd emléke sokat tanított nekem arról, miként viselkedik Mennyei Atyánk velünk, az Ő gyermekeivel.
Mennyei Atyánk soha nem kényszerít ránk semmit, de szeretetteljesen és türelmesen arra kér minket, hogy vegyünk belőlük. Ezután készen áll, hogy megáldjon minket, és szerető karja mindig ki van nyújtva felénk. Amikor úgy döntünk, hogy mi is Őfeléje nyújtjuk a karunkat, Ő már ott van, készen arra, hogy ránk ruházza csodás szeretetét és áldásait.