Nyomtatásban nem jelenik meg
Hét módszer arra, hogy a szentek egységesebb és befogadóbb közösségévé váljunk
Az egyházközösségeink megerősítése velünk kezdődik.
A fényképen modellek láthatók
Egy olyan egyházban, melynek a tagjai jelen vannak szerte a földgolyón, a Mennyei Atyánkról és az Úr Jézus Krisztusról való bizonyságunk egyesíti utolsó napi szent közösségünket. Közösen törekszünk arra, hogy hasonlóbbak legyünk a Szabadítónkhoz, befogadva az Ő igazságát, mely szerint „ha nem vagytok egyek, akkor nem vagytok az enyéim” (Tan és szövetségek 38:27).
A 4 Nefiben egy Krisztus-központú társadalom felemelkedéséről és hanyatlásáról olvashatunk. Nem volt a soraikban viszálykodás, „minden dolog közös volt közöttük” (4 Nefi 1:3), gondoskodtak a szegényeikről, és „Isten szeretete” (4 Nefi 1:15) ösztönözte őket, mely a szívükben volt. Eggyé váltak (lásd 4 Nefi 1:17). Idővel azonban elhagyták ezeket az értékeket, és befelé fordultak, elveszítve az egykor egységes társadalmukat.
Mi vajon hogyan haladhatunk egy olyan Krisztus-központúbb közösség felé, amilyen egykor az övék volt? Az alábbiakban hét olyan ötlet található, amelyek segíthetnek egységesebbé válnunk Isten gyermekeiként.
1. Mutatkozz be azoknak, akiket nem ismersz
Szabadítónk, a Jó Pásztor lévén, személyesen ismer minket, és „a maga juhait nevökön szólítja” (János 10:3). Követhetjük az Ő példáját, ha igyekszünk megismerni és megérteni egymást. Segíthetünk másoknak abban is, hogy megbecsülve érezzék magukat. Nem számít, milyen nagy a cöveked vagy milyen kicsi a gyülekezeted, mindig van valaki, akit közelebbről is megismerhetnél.
Amikor bemutatkozol, azzal megmutatod, hogy érdekel a testvéred, legyen szó akár egy olyan emberről, aki első alkalommal van istentiszteleten, akár egy régi egyháztagról, akivel nem nagyon szoktál szót váltani. Kimutatja a háládat azért, amit Randy D. Funk elder még a Hetvenek tagjaként úgy nevezett, hogy „ hajlandóak… az akolba jönni, és az akolban maradni”1. A jövőbeni beszélgetések során emlékezz a Szabadító példájára azzal kapcsolatban, hogy milyen erőteljes és figyelmes dolog, ha valakit a nevén szólítasz.
2. Összpontosíts a közös munkánkra – a szabadítás és felmagasztosulás munkájára
Pál apostol a Korinthoszban lévő szentekhez írva arra kérlelte őket, hogy „ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben” (1 Korinthusbeliek 1:10). Ennek az egyik módja az, ha együtt dolgozunk az arra irányuló közös erőfeszítések során, hogy rálépjünk a szövetség ösvényére és megmaradjunk azon, bárhol tartsunk is éppen egyénileg az utazásunk során. A szabadítás és felmagasztosulás munkájához kapcsolódó felkérések, melyek az életvitelre, törődésre, meghívásra és egyesítésre irányulnak,2 egységes lehetőségeket biztosítanak számunkra a szövetség megtartóiként.
Erre a négy, Isten által kijelölt feladatra összpontosítva képesek vagyunk odafigyelni a helyi egységünk és közösségünk szükségleteire. Gyülekezetként, egyházközségként, cövekként vagy misszióként az egyháztagok és a vezetők közösen tanácskozhatnak, hogy jobban megértsék, miként nyújtsanak egymásnak szolgálattételt egy-egy közös ügyben. Ha vállvetve dolgozunk egy ilyen közös ügyben, az rendkívüli módokon képes egyesíteni bennünket.
3. Kerüld a pletykák elindítását és terjesztését
A szóbeszédek vagy a sértő pletykák – akár igazak, akár nem – oda vezethetnek, hogy mások rossz színben tűnnek fel előttünk, ami szétszakíthatja a köztünk lévő kötelékeket. Ne higgy a káros szóbeszédeknek, mert ezzel repedések keletkeznek az egyházi közösségeink alapzatában! Még ha igaz is egy híresztelés, ne indítsd útjára és ne is terjeszd tovább! Senki sem tökéletes, és senki nem mentes attól, hogy Isten segítségére legyen szüksége, így hát ne te légy az első, aki követ vet rá (lásd János 8:7).
Ha az egyházközség vagy gyülekezet egyik tagjának helyreigazításra van szüksége, a vezetők félrevonulva tanácskozzanak vele. Krisztus azt parancsolta, hogy „ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között” (Máté 18:15).
4. Mosolyogva végezd a szolgálattételt
Adrián Ochoa elder a Hetvenektől azt mondta, hogy az Úr „azt akarja, hogy részesei legyetek az Ő nagyszerű munkájának. A boldogság terve soha nem válik valóságosabbá számotokra annál, mint amikor másoknak segítetek aszerint élni.”3 A szolgálattételi megbízásaink jelentik az egyik módszert arra, hogy ezt örömmel tudjuk megtenni.
Akár gyakran nyújtasz szolgálattételt, akár még ki kell derítened, hogy mi is a szolgálattételi megbízásod, mindig törekedhetsz a Lélekre, hogy megtudd, minek a megtételét szeretné Isten, amikor az Ő nevében szolgálsz másokat. Miközben arra törekszünk, hogy a Szabadító példáját kövessük az egyénnek nyújtott szolgálattételben, megtapasztalhatjuk Jézus Krisztus evangéliumának az örömét és jóságát egy befogadó közösség létrehozásában.
5. Törekedjetek jobban megérteni egymást
Mindannyiunknak eltérő személyisége és jellemvonásai vannak. És mindannyiunkra szükség van Krisztus testében (lásd 1 Korinthusbeliek 12:12–31). Kitűzhetjük azt, hogy minden embert igyekezzünk megérteni és jobban értékelni. Miközben arra törekszünk, hogy jobban megismerjük egymást, könnyen lehet, hogy felismerjük, miszerint jobban tudjuk támogatni egymást a szükségleteinkben.
Példának okáért az egyik jellemvonás, amelyben eltérőek lehetünk, az az, hogy vannak befelé forduló és kifelé forduló emberek. Egyesek, akiket gyakran „extrovertáltnak” is neveznek, kifejezetten otthon érzik magukat nagy társaságban vagy olyan feladatokban, ahol ismeretlen emberekkel kell kapcsolatba lépniük. Mások, akiket „introvertáltnak” mondanak, sokszor inkább az olyan helyzeteket kedvelik, amelyekben lehetőségük van arra, hogy csak kisebb csoportokkal kerüljenek kapcsolatba, és velük alakítsanak ki szorosabb köteléket. Mindkettőnek vannak olyan tulajdonságai, amelyek fontosak az Úr munkájában. Az egyház sok olyan lehetőséget biztosít, amely olykor jobban fekszik a kifelé forduló embereknek, mint például beszédet mondani istentiszteleten, misszionáriusi munkát végezni, vagy olyanokkal venni részt közös rendezvényeken, akiket nem ismernek igazán. Miközben arra törekszünk, hogy megerősítsük a közösségünket, képesek lehetünk felismerni a befelé forduló emberek szükségleteit, és lépéseket tehetünk azért, hogy segítsünk nekik otthonosabbá tenni a szabadítás és felmagasztosulás munkájában való részvételt oly módon, hogy az az erősségeikre és az introvertált tulajdonságaikra építsen.
Más módokon is törekedhetünk arra, hogy jobban megértsük és támogassuk egymást, például úgy, hogy fogékonyak vagyunk az egyes emberek családi hátterére, gazdasági helyzetére, egészségügyi szükségleteire, érdeklődési köreire, valamint arra, hogy hol tartanak éppen a szövetség ösvényén. A különféle tevékenységekre, órákra, gyűlésekre és beszélgetésekre való felkészülés során szem előtt tarthatjuk azt, hogy miként segítsünk mindenkinek érezni, hogy bevonják őket, és meglátniuk, mennyire szükség van rájuk az Úr munkájában. Ez ugyanígy igaz a különböző érdeklődési körű és hátterű egyháztagok felkarolása során is.
6. Bocsáss meg és törekedj megbocsátást nyerni
Az Újszövetség sok csodálatos gyógyításról és tanítványságra szólító isteni elhívásról szól. Időtlen tanúság ez a változásra való képességünkről. Egy befogadó és Krisztus-központú egyházközösség nem lehet teljes a megbocsátás tana nélkül. Fontos, hogy amikor rosszat tettünk másokkal, vagy ők tettek rosszat velünk, mindannyian megbékélhetünk a Megváltónk által (lásd 2 Korinthusbeliek 5:18).
Russell M. Nelson elnök így buzdított minket: „Gyakoroljátok az ahhoz szükséges alázatot, bátorságot és erőt, hogy megbocsássatok és megbocsátásért folyamodjatok”4. Lehet, hogy nem könnyű megbocsátani másoknak, de ez fokozni tudja a szeretetre való képességünket. Lehet, hogy nem kellemes mások megbocsátására törekedni, de ez meg tudja erősíteni a bűnbánatra való képességünket.
Ha könyörületet tanúsítunk mások hiányosságai és hibái iránt, az rajtunk keresztül kiterjeszti Isten szeretetének a körét. A megbocsátás közelebb hozza az utolsó napi szentek alkotta csoportunkat Krisztushoz, és lehetővé teszi számunkra, hogy még teljesebb mértékben fonódjon össze a szívünk egységbe és szeretetbe egymás iránt (lásd Móziás 18:21).
7. Hozzátok létre a vallások és hitek együttes vallásszabadság-közösségét
Egy egységesebb és befogadóbb vallási közösség megteremtése túlmutat saját vallásunk határain. Az egyháztagok Argentínától Zimbabwéig nyújtanak világméretű szolgálatot, ennek során pedig mindenkit képesek vagyunk szeretni, függetlenül a vallási meggyőződésüktől.
Ronald A. Rasband elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Egyházként más vallásokkal együtt védelmezünk mindenféle felekezetű és meggyőződésű embert, valamint a meggyőződésük szerinti szóláshoz való jogukat. Ez nem jelenti azt, hogy elfogadjuk a hitelveiket, vagy ők a mieinket, de több a közös bennünk, mint azokkal, akik el szeretnének hallgattatni minket.”5
Beszélgess el másokkal arról, hogy miért szeretik a hitelveiket, és oszd meg velük, hogy te miért szereted a te hitelveidet. Nézzétek meg, mit tehettek együtt a közösségetek megerősítéséért. A más felekezetűekkel kötött barátságok elpusztíthatatlan egységet teremtenek, amelyben gyönyörködik Isten, mert „mindnyájan egyek vagy[un]k a Krisztus Jézusban” (Galátziabeliek 3:28).