Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Ha viszontagságok érnek, az nem jelenti, hogy a dolgok elromlottak
Amikor egyik próbatétellel szembesültem a másik után, akkor Isten nem elvette a gondokat, hanem erővel és reménnyel áldott meg engem.
Kamaszkoromban nagyon megbetegedtem. A szüleimnek nem volt elég pénzük ahhoz, hogy kórházba küldjenek, ezért egyházról egyházra jártunk, hogy keressünk valakit, aki segítene rajtunk, de senki sem tudott. Egy idő után feladtuk, és én továbbra is szenvedtem testileg és érzelmileg.
Emlékszem, azt kérdeztem: „Mi az élet célja? Miért vagyok itt? Léteznek egyáltalán csodák?”
Amikor a betegségem alatt éreztem magamban egy kis erőt, különböző felekezetek vallási könyveit olvastam, válaszokat és békességet keresve. Egy nap magamban imádkoztam Istenhez, és elmondta Neki, hogy szeretnék csatlakozni egy egyházhoz – de nem tudom, melyikhez.
Egy évvel később testileg már felgyógyultam, de még mindig sok kérdésem volt. Az egyik nap láttam, ahogy a bátyám két, fehér inget viselő fiatal férfival beszélget. Meghívtak engem és a többi testvéremet, hogy csatlakozzunk a beszélgetésükhöz.
Ez volt az első alkalom, hogy hallottam Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról és a Mormon könyvéről.
Még azon a héten meghívást kaptunk istentiszteletre, hamarosan pedig arra is, hogy keresztelkedjünk meg. Habozás nélkül elfogadtam. Azóta is egyháztag vagyok, és végül kiváltságom volt teljes idejű missziót szolgálni.
Voltak azonban olyan alkalmak, amikor ellenállásba ütköztem a családtagjaim, a barátaim és a körülöttem lévők részéről. Néhányan megpróbáltak elcsüggeszteni, megalázni, és sértegették az újdonsült hitemet. De a nehézségek ellenére továbbhaladtam.
A viszontagság lehetővé teszi, hogy fejlődjünk
Az egyházhoz való csatlakozással szerzett tapasztalatom megtanította nekem, hogy néha a jó emberek nehéz időszakon mennek keresztül. A viszontagságok és a megpróbáltatások miatt bizonytalannak érezhetjük magunkat a jövőt illetően. Néha pedig még a bennünk rejlő lehetőségeket vagy azt is kétségbe vonjuk, hogy a helyes úton járunk-e. De megtanultam, hogy nem azért élek át viszontagságokat, mert valami rosszat tettem. Valójában éppen ellenkezőleg.
Azért tapasztaltam meg a csapásokat, mert a viszontagságok részét képezik Isten tervének.
Az Úr azt mondta Joseph Smithnek: „És ha verembe vetnek, vagy gyilkosok kezébe, és halálos ítéletet mondanak rád…, ha magának a pokolnak az állkapcsa tárja is ki nagyra a száját utánad, tudjad, fiam, hogy mindezen dolgok tapasztalatot adnak neked, és a javadra válnak majd” (Tan és szövetségek 122:7).
Földi halandó utazásunk során próbatételeket, csalódást, szomorúságot, betegséget vagy egyéb szívfájdalmat tapasztalhatunk meg, de nem adhatjuk fel, és nem is hagyhatjuk el az evangélium ösvényét. Ezek a nehézségek teszik lehetővé számunkra, hogy hasonlóbbá váljunk Istenhez.
Isten szeret minket és megválaszolja az imáinkat
Énós ezt mondta arról az élményéről, amikor Istenhez imádkozott: „És lelkem éhezett; és letérdeltem Alkotóm előtt, és erős imával és könyörgéssel fohászkodtam hozzá a saját lelkemért; és egész nap fohászkodtam hozzá” (Énós 1:4).
Énóshoz hasonlóan én is őszintén imádkoztam, amikor szívbetegséggel küzdöttem, majd később, amikor ellenállásba ütköztem, amiért csatlakoztam az egyházhoz. Isten megválaszolta az imáimat azáltal, hogy elhozta nekem a szükséges vigaszt és reményt, amelyre szükségem volt az egyes élmények során.
Ugyan a beteg szívemet nem gyógyította meg, és azt sem akadályozta meg, hogy üldöztetés érjen az egyházhoz való csatlakozásom miatt, viszont különleges megerősítéseket és reményt küldött nekem, amelyek segítettek erősnek maradnom a szövetség ösvényén.
Békesség a vihar után
Tudom, hogy azért vagyunk itt a földön, hogy tanuljunk, növekedjünk, és felkészüljünk az Istennel való találkozásra. Boldog vagyok, amiért a viszontagságaim arra indítottak, hogy befogadjam az evangéliumot, megismerjem valódi kilétemet, és Isten gyermekeinek a szolgálatában legyek. Hálás vagyok, amiért nem adtam fel, amikor viszontagságok értek az egyházhoz történt csatlakozásom miatt. Azóta megáldattam azzal, hogy felvettek a Brigham Young Egyetem, Idahóra, és a BYU–Pathway Worldwide misszionáriusaként szolgálhattam.
Isten irányítani és finomítani fog minket, és elvezet minket isteni rendeltetésünkhöz, melyet egyedi módon készített elő mindegyikünk számára. Tudom, hogy ha az Ő szövetséges ösvényén maradunk, akkor boldogságra lelünk ebben az életben és az eljövendő életben is.