Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Igazságok, amelyek segítettek bíznom a Szabadító azon hatalmában, hogy megváltoztasson engem
A szerző Szamoában él.
Ha befogadjuk az Ő gyógyító hatalmát, az segíthet nekünk fejlődni és megváltozni.
Előfordult már veled, hogy úgy érezted, túl sokszor hibáztál? Hogy nincs is értelme újrakezdeni és újrapróbálkozni, mert ugyanazokat a baklövéseket fogod megint elkövetni?
Emlékszem egy napra, amikor minden reménytelennek tűnt, és úgy éreztem, elakadtam. Könnyek között öntöttem ki a lelkemet a legjobb barátomnak egy gyengeségem kapcsán. Egy olyan gyengeség kapcsán, amely, úgy érzem, mindig is megvolt nekem.
Többször is a padlóra küldött, és őszintén szólva: nem is akartam újból felállni. A felruházásom elnyerése és a missziós szolgálat is a célom volt pár évig, de a küszködésem visszatartott. Még arra sem éreztem érdemesnek magam, hogy továbbra is Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagja legyek.
Aznap este fel akartam adni. A barátom szeretete és támogatása azonban emlékeztetett néhány olyan élményemre, amelyek megőrzik a bizonyságom erejét, és segítenek bíznom a Szabadító azon hatalmában, hogy megváltoztasson engem.
Talán nektek is segítenek.
Bűnbánat – a fejlődés kulcsa
Őszintén meg kell mondanom: nem mindig hittem Jézus Krisztus ígéretében, mely szerint Ő képes arra, hogy „erőssé tegye a gyenge dolgokat” (Ether 12:27). Úgy éreztem, hogy túl sokszor szúrtam el, és a megbocsátás ígérete nem érhető el számomra.
A bűnbánat ajándékának a mélyebb megismerése azonban megváltoztatta a gyengeség leküzdése iránti hozzáállásomat. Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy „a bűnbánat a fejlődés kulcsa”. A bűnbánat nem olyasmi, amit akkor teszünk, amikor helyrejöttünk, és készen állunk továbblépni a küzdelmeinkből, hanem az, ahogyan meghívjuk életünkbe az Úr hatalmát.
Gyakran éreztem, hogy Sátán pontosan tudja, miként bátortalanítson el. Ahogy azonban Nelson elnök is tanította: „Kérlek, ne féljetek, és ne halogassátok a bűnbánatot! Sátán gyönyörködik a nyomorúságotokban. Ennek rövid úton vessetek véget. […] A Szabadító mindig szeret minket, de akkor különösen, amikor bűnbánatot tartunk.”
Hosszú időbe telt, de végre megtanultam bízni abban, hogy a Szabadító azt akarja, hogy bűnbánatot tartsak. Azt akarja, hogy visszatérjek Őhozzá, hogy Vele és Mennyei Atyával éljek.
Krisztus tiszta szeretetének a megértése
A Szabadító bűnbánatra szólító vég nélküli hívásai segítettek más evangéliumi tantételeket is új megvilágításban látnom – például a jószívűséget. Az egyházban a következőképp határozzuk meg a jószívűséget: „a legmagasabb, legnemesebb, legerősebb fajta szeretet, nemcsak egyfajta érzelem; Krisztus tiszta szeretete”. Mindig is hittem a jószívűség fontosságában, de nem hiszem, hogy értettem, miként kell elkezdeni kifejleszteni a jószívűséget, amíg el nem kezdtem megérteni, hogy a Szabadító azon felajánlása, mely szerint olyan gyakran bocsátja meg a bűneimet, amilyen gyakran bűnbánatot tartok, az Ő irántam táplált tökéletes szeretetének a kifejezése.
Amikor pedig elkezdtem hinni, hogy a Szabadító valóban vég nélkül kínál majd nekem lehetőségeket a bűnbánatra és arra, hogy Őhozzá jöjjek, elkezdtem másként látni a körülöttem lévő embereket. Rájöttem, hogy követhetem az Ő példáját azáltal, hogy jószívűséget gyakorlok azok iránt, akik bántanak engem. Megbocsátást és megértést nyújthattam azoknak, akik igazságtalanul ítélték meg a tökéletlenségeimet.
A változás alapja
Ez a két tantétel – a bűnbánat és a jószívűség – volt az alapja azon erőfeszítéseimnek, hogy lehetővé tegyem Jézus Krisztus számára, hogy megváltoztasson engem. Elkezdtem egymást kiegészítő és egymásba fonódó tantételekként tekinteni rájuk.
Henry B. Eyring elnök, második tanácsos az Első Elnökségben, azt tanította, hogy „a bűnök bocsánatáért érzett hála a jószívűség magja”. Ez igaz volt rám, amikor a bűnbánat által változtam, és hálát éreztem Isten szeretetéért és megbocsátásáért. Most pedig azt szeretném, hogy hozzám hasonlóan mások is megtapasztalják Isten szeretetét.
Így aztán azokon a napokon, amikor elveszítem az indíttatást, és kísértést érzek arra, hogy kihagyjam az istentiszteletet, vagy hagyjam a fontos dolgokat elsikkadni, eszembe jut, hogy talán megerősíthetek valaki mást. Esetleg példa lehetek a körülöttem lévőknek, akik szintén küszködnek.
A Szabadítóm iránt érzett szeretetem és a körülöttem lévők iránt érzett jószívűség révén erős tudok maradni. Emlékeztet az Ő irántam való jószívűségére. Még mindig dolgozom a gyengeségeim legyőzésén, de tudom, hogy az Ő gyógyító hatalmába vetett bizalmam segíteni fog abban, hogy tovább fejlődjek, és hasonlóbbá váljak Őhozzá.