Hogyan segített nekem a bűnbánat fejlődni?

Írta: Coleen Mepania

Ha Mennyei Atya és Jézus Krisztus eléggé hisznek bennem ahhoz, hogy újabb és újabb esélyt adjanak nekem, akkor miért ne hinnék én is magamban?

Amikor még egészen új misszionárius voltam, a misszióelnököm arra kért, hogy legyek oktató.

Végképp alkalmatlannak éreztem magam erre. Hogyan is taníthattam volna meg egy új nővérnek, hogy miként legyen fantasztikus misszionárius, ha magam sem voltam még biztos benne?

Őszintén szólva, oktatóként sok hibát követtem el, és egy ideig nagyon rosszul éreztem magam miattuk. Amikor azonban elkezdtem megvizsgálni a gyengeségeimet és a hiányosságaimat, és igyekeztem jobbá válni, bizonyságot szereztem arról, miszerint az Úr azért ad nekünk „gyengeséget…, hogy alázatosak legy[ün]k”, mert Ő képes „erőssé te[nni] a gyenge dolgokat” (Ether 12:27). Elkezdtem sokat tanulni a bűnbánatról – mely nemcsak azokra az alkalmakra szól, amikor elpuskázunk valamit, hanem minden alkalomra, amikor hasonlóbbá szeretnénk válni Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz.

Amióta hazatértem a missziómból, ezt minden korábbinál jobban meg kellett értenem.

Amikor nem jön össze

Bármennyire is szerettem a missziómat, az életem ezt követő szakaszában nehezen tudtam alkalmazni az ottani szolgálatom során tanult leckéket. Mentálhigiénés nehézségek miatt végül a vártnál hamarabb tértem haza a missziómból, utána pedig a munkám miatt a Fülöp-szigeteki otthonomból az Egyesült Arab Emírségekbe költöztem.

Amióta ideköltöztem, nehezemre esett azt érezni, hogy fejlődöm, és haladok előre a szövetség ösvényén. A missziómon minden időmet és erőmet az evangéliumnak tudtam szentelni. Nagyon keveset aggódtam a fizikai szükségleteim miatt, vagy amiatt, hogy mit fogok kezdeni az életemmel a misszióm után. Most viszont, ahogy igyekszem egyensúlyban tartani az élet egyéb követelményeit is, úgy érzem, hogy ez nem akar összejönni.

És mivel hiányzik mind a támogató, hithű közösség, amilyen otthon, a Fülöp-szigeteken volt, mind pedig a misszionáriusi időbeosztás, amely sokkal könnyebbé és egyértelműbbé teszi a fejlődést, néha úgy érzem, hogy egyáltalán nem fejlődöm.

Új szokások és új remény

Miközben továbbra is küszködtem ezekkel az érzésekkel, erősen éreztem, hogy be kell vezetnem egy olyan szokást, amelyet a misszióm során gyakoroltam. Misszionáriusként megtanultam, milyen fontos minden este ima révén kapcsolatot teremteni Mennyei Atyával, és őszintén kiértékelni a napi cselekedeteimet. Ilyenkor megkérdeztem Mennyei Atyától, hogy mit tettem jól, bűnbocsánatot kértem, valamint erőt a tökéletlenségeim legyőzéséhez, majd megkérdeztem Tőle, hogy másnap miképpen tudnám jobban csinálni.

Eleinte féltem elkezdeni ezt a misszióm után, különösen mert úgy éreztem, hogy máris cserben hagytam magamat és Mennyei Atyámat. Nem akartam még rosszabbul érezni magam a hiányosságaim miatt. Aztán eszembe jutott, amit a missziómon tanultam: a bűnbánat örömöt hoz. Amint azt Craig C. Christensen elder a Hetvenektől kifejtette: „[A] mindennapos bűnbánat és a Jézus Krisztushoz térés a módja az öröm – a minden képzeletet felülmúló öröm – megtapasztalásának [lásd 1 Korinthusbeliek 2:9]. Ezért vagyunk itt a földön. Ezért készítette el számunkra Isten az Ő nagyszerű boldogságtervét.”¹

Nagyon hálás vagyok ezért a késztetésért: nagy változásokat eredményezett nálam az, hogy mindennap „bejelentkeztem” Mennyei Atyánál. Annak a felismerése, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus esélyt ad nekem mindennap jobbá válni, segít könyörületesebbnek lennem önmagam iránt – ha Ők eléggé hisznek bennem ahhoz, hogy újabb és újabb esélyt adjanak nekem, akkor miért ne hinnék én is magamban?

Russell M. Nelson elnök tanítását idézve: „Nincs semmi, ami felszabadítóbb, nemesítőbb vagy létfontosságúbb lenne egyéni fejlődésünk szempontjából, mint a bűnbánatnak szentelt rendszeres, napi figyelem. […] Ez jelenti a boldogság és a nyugodt lelkiismeret kulcsát.”²

A bűnbánat fejlődés

A bűnbánatról tanult igazságok segítettek rájönnöm, hogyan fejlődjek tovább. Amint azt Nelson elnök elmondta, „a bűnbánat a fejlődés kulcsa. A tiszta hit segít előre haladnunk a szövetség ösvényén.”³ Amikor bűnbánatot tartok, iránymutatást és megerősítést kapok az Úrtól. Amikor bűnbánatot tartok, közel maradok Őhozzá.

Az pedig, hogy könyörülettel vagyok magam és az erőfeszítéseim iránt, megadja nekem az ösztönzést a további fejlődéshez. Amikor elhiszem, hogy megérem az erőfeszítést, akkor indíttatást érzek arra, hogy bűnbánatot tartsak. Amikor elhiszem, hogy méltó vagyok a szeretetükre, olyankor közelebb akarok lenni Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz.

Igazán hiszem, hogy oly sok öröm, békesség és megkönnyebbülés rejlik a bűnbánatban, függetlenül attól, hogy min megyünk keresztül. Fordulj Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz! Imádkozz Mennyei Atyához, hogy tudd, mit tehetsz azért, hogy közelebb legyél Őhozzá és Jézus Krisztushoz, és hasonlóbbá válj Hozzájuk.

Tudom, hogy amikor így teszel, érezni fogod a szeretetüket és a támogatásukat – és önmagad iránt is nagyobb könyörületet fogsz érezni.

A szerző a Fülöp-szigetekről származik.