„Semmi nem lehet olyan átható és édes, amilyen az örömöm volt”
A mindennapos bűnbánat és a Jézus Krisztushoz térés a módja az öröm – a minden képzeletet felülmúló öröm – megtapasztalásának.
Halandó szolgálata során a Szabadító nagy könyörületet tanúsított Isten minden gyermeke iránt – különösen azok iránt, akik szenvedtek vagy eltévedtek. Amikor a farizeusok bírálták amiatt, hogy bűnösökkel tölti az idejét és velük étkezik, Jézus három jól ismert példázatot tanítva válaszolt nekik.1 E példázatok mindegyikében rámutatott arra, milyen fontos felkutatni azokat, akik eltévelyedtek, és az örömre, amelyet akkor érezni, amikor visszatérnek. Példának okáért az elveszett juh példázatában ezt mondta: „[Nagy] öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön”2.
Ma szeretném megerősíteni az öröm és a bűnbánat közötti kapcsolatot – kifejezetten arra az örömre utalva, amely akkor jön el, amikor bűnbánatot tartunk, valamint az öröm azon érzésére, amelyet akkor érzünk, amikor másokat is meghívunk, hogy jöjjenek Krisztushoz és fogadják be életükbe az Ő engesztelő áldozatát.
Azért vagyunk, hogy örömünk lehessen
A szentírásokban az öröm szó jellemzően sokkal többet jelent a megelégedettség múló pillanatainál, sőt, a boldogság érzésénél is. Az öröm ebben az összefüggésben egy isteni tulajdonság, amelyet akkor találunk meg annak teljességében, amikor visszatérünk, hogy Isten jelenlétében lakjunk.3 Sokkal inkább mélyreható, felemelő, tartós és életeket megváltoztató, mint bármely élvezet vagy vigasz, amelyet ez a világ nyújthat.
Arra teremtettünk, hogy örömünk legyen. Egy szerető Mennyei Atya gyermekeiként ez a rendeltetésünk. Meg akarja osztani velünk az Ő örömét. Lehi próféta azt tanította, hogy Isten terve mindegyikünk számára az, hogy „örömü[n]k lehessen”4. Mivel bukott világban élünk, a maradandó öröm vagy örökkévaló öröm gyakran elérhetetlennek tűnik. Azonban a következő versben Lehi annak kifejtésével folytatja, hogy „eljö[tt] a Messiás, hogy… megvált[son minket] a bukástól”5. A megváltás a Szabadító Jézus Krisztus révén és által teszi lehetővé az örömöt.
Az evangélium üzenete a remény, a „nagy [öröm]”6, valamint azon dolgok üzenete, mely által mindenki megtapasztalhatja a békességet és az alkalmankénti örömöt ebben az életben, és elnyerheti az öröm teljességét az eljövendő életben.7
Az öröm, amelyről beszélünk, ajándék a hithűek számára, mégis van ára. Az öröm nem olcsó, és nem csak úgy adatik. Inkább „drága véren, …[Jézus] Krisztusén” vétetik meg.8 Ha valóban megértenénk az igazi, isteni öröm értékét, akkor nem haboznánk feláldozni bármilyen világi tulajdont vagy megtenni a szükséges változtatásokat az életünkben az elnyeréséért.
Egy nagy hatalmú, de alázatos király a Mormon könyvében megértette ezt. „[E]zt kérdezte a király: Mit tegyek, hogy… Istentől születhessek, és gyökerestül kitépődjön mellkasomból ez a gonosz lélek, és elnyerjem az ő Lelkét, hogy öröm tölthessen el…? Íme, mondta, mindent feladok, ami a birtokomban van, igen, feladom a királyságomat is, hogy ezt a nagy örömet elnyerhessem.”9
A király kérdésére a misszionárius Áron azt mondta: „Ha erre a dologra vágysz, …hajol[j meg] Isten előtt, [és bánd meg] minden bűnödet”10. A bűnbánat az örömhöz vezető ösvény,11 mert ez az az ösvény, amely a Szabadító Jézus Krisztushoz vezet.12
Az öröm az őszinte bűnbánaton keresztül érkezik
Némelyek számára ellentmondásosnak tűnhet az örömhöz vezető ösvényként tekinteni a bűnbánatra. A bűnbánat időnként fájdalmas és nehéz lehet. Be kell ismernünk, hogy néhány gondolatunk és tettünk – még a meggyőződéseink némelyike is – helytelen. A bűnbánat változást is igényel, ami időnként kényelmetlen lehet. Az öröm és a kényelem azonban nem ugyanaz. A bűn – beleértve az önteltség bűnét is – korlátozza az örömünket.
Ahogy a zsoltáríró megfogalmazta: „este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm”13. Amint megbánjuk a bűneinket, az azt követő nagy örömre kell összpontosítanunk. Az éjjelek talán hosszúnak tűnnek, de eljön a reggel, és ó, mily átható a békesség és ragyogó az öröm, amelyet akkor érzünk, amikor a Szabadító engesztelése megszabadít minket a bűntől és a szenvedéstől!
Semmi nem lehet olyan átható és édes
Gondoljunk csak Alma élményére a Mormon könyvében. Örök gyötrelem kínozta, a lelke pedig „fel lett szaggatva” a bűnei miatt. Amikor azonban a Szabadítóhoz fordult irgalomért, nem volt képes visszaemlékezni a fájdalmaira.14
„És ó, mily örömet éreztem – jelentette ki –, és mily csodálatos fényt láttam; igen… semmi nem lehet olyan átható és édes, amilyen az én örömöm volt.”15.
Ez a fajta öröm érhető el azok számára, akik bűnbánat által Jézus Krisztushoz jönnek.16 Amint azt Russell M. Nelson elnök tanította:
„A bűnbánat feltárja előttünk a kaput Jézus Krisztus engesztelésének hatalma előtt. […]
Amikor a bűnbánatot választjuk, akkor a változást választjuk! Megengedjük a Szabadítónak, hogy önmagunk legjobb változatává alakítson át minket. Azt választjuk, hogy lelkileg növekedünk és örömben részesülünk – az Őbenne való megváltás örömében. Amikor a bűnbánatot választjuk, akkor azt választjuk, hogy egyre hasonlóbbá válunk Jézus Krisztushoz!”17
A bűnbánat örömöt hoz, mert felkészíti a szívünket a Szentlélek hatásának a befogadására. A Szentlélekkel eltelni azt jelenti, hogy eltelünk örömmel. Örömmel eltelni pedig azt jelenti, hogy eltelünk a Szentlélekkel.18 Örömünk növekszik, amikor naponta azon munkálkodunk, hogy elhozzuk életünkbe a Lelket. Mormon próféta így tanított: „Mindazonáltal ezek gyakran böjtöltek és imádkoztak, és alázatosságukban egyre erősebbekké és erősebbekké váltak, és egyre szilárdabbakká és szilárdabbakká Krisztus[ba vetett] hit[ük]ben, mígnem örömmel és vigasztalással telt meg a lelkük”19. Az Úr ezt ígéri mindazoknak, akik az ő követésén munkálkodnak: „…adni fogok neked a Lelkemből, amely megvilágosítja az elmédet és örömmel tölti el a lelkedet”20.
Mások bűnbánathoz segítésének az öröme
Miután éreztük az őszinte bűnbánatból fakadó örömöt, szinte természetes, hogy meg akarjuk azt osztani másokkal. Amikor így teszünk, örömünk megsokszorozódik. Almával is pontosan ez történt.
Kijelentette: „[E]z az én örvendezésem, hogy talán eszköz lehetek Isten kezében, hogy néhány lélek eljusson a bűnbánathoz; és ez az én örömöm.
És íme, amikor látom, hogy testvéreim közül sokan igazán töredelmesek, és az Úrhoz, Istenükhöz jönnek, akkor öröm tölti el a lelkemet; akkor emlékezem rá, hogy mit tett értem az Úr, igen, méghozzá arra, hogy meghallgatta az imámat; igen, akkor emlékezem az ő irgalmas karjára, melyet kinyújtott felém.”21
Ha segítünk másoknak bűnbánatot tartani, az a Szabadító iránti hálánk természetes kifejeződése és nagy öröm forrása. Az Úr ezt ígérte:
„És ha úgy lészen, hogy… csupán egy lelket hoztok énhozzám, mily nagy lesz a ti örömötök ővele Atyám királyságában!
És most, ha örömötök nagy lesz egy lélek miatt, akit énhozzám hoztatok Atyám királyságába, mily nagy lesz az örömötök, ha sok lelket hoztok énhozzám!”22
Mily nagy az ő öröme a lélekben, amely bűnbánatot tart!
Számomra hasznos, ha megpróbálom elképzelni az örömöt, melyet a Szabadító érezhet minden egyes alkalommal, amikor befogadjuk az Ő engesztelő áldozata áldásait az életünkben.23 Amint azt Nelson elnök idézte,24 Pál apostol a zsidókhoz írt levelében ezt a gyengéd meglátást osztotta meg: „[Tegyünk félre] minden… megkörnyékező bűnt…, nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm[ért] …keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.”25 Gyakran beszélünk a Gecsemáné és a Kálvária fájdalmáról és szenvedéséről, de ritkán beszélünk arról a hatalmas örömről, melyre a Szabadító bizonyosan számított, amikor az életét ajánlotta fel értünk. Nyilvánvalóan az Ő fájdalma és szenvedése értünk volt, hogy mi megtapasztalhassuk annak az örömét, amikor visszatérhetünk Ővele Isten színe elé.
Miután az ősi Amerikában élő embereket tanította, a Szabadító e szavakkal fejezte ki irántuk való nagy szeretetét:
„És most, íme, olyan nagy és teljes az én örömöm miattatok…! Igen, és még az Atya is örül, és mind a szent angyalok…
[Bennetek] teljes az én örömöm.”26
Krisztushoz jönni és befogadni az Ő örömét
Fivérek és nővérek! Zárásként személyes tanúságomat teszem, melyet szent ajándéknak tartok. Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus a világ Szabadítója és Megváltója. Tudom, hogy Ő mindegyikünket szeret. Figyelme egyedül arra összpontosít, az az Ő munkája és dicsősége,27 hogy segítsen nekünk elnyerni az Őbenne való öröm teljességét. Személyes tanúja vagyok annak, hogy a mindennapos bűnbánat és a Jézus Krisztushoz térés a módja az öröm – a minden képzeletet felülmúló öröm – megtapasztalásának.28 Ezért vagyunk itt a földön. Ezért készítette el számunkra Isten az Ő nagyszerű boldogságtervét. Jézus Krisztus valóban „az út, az igazság és az élet”29, valamint az egyetlen név az ég alatt, amely által az embert meg lehet szabadítani Isten királyságában.30 Ezt tanúsítom Jézus Krisztus szent nevében, ámen.