A templomi és családtörténeti munka – egy és ugyanaz a munka
Mennyei Atyánk szabadítástervének a központi eleme a családok egyesítése erre az életre és az örökkévalóságra.
Hálás vagyok, hogy folyamatosan épülnek templomok „az idők teljességének [ezen] adományozási korszakában” (Tan és szövetségek 128:18). A visszaállítás kezdeti napjaitól fogva a hithű szentek rengeteg áldozatot hoztak azért, hogy részesülhessenek a templomi szertartásokban és szövetségekben. Nagyszerű példájukat követve és sok anyagi áldozat után, drága feleségem, Evelia és én elutaztunk Mexikóvárosból, szeretett szüleink társaságában, és örökkévaló férjjé és feleséggé pecsételtek minket az Arizonai Mesa templomban 1975-ben. Aznap, amikor az Úr házában eggyé váltunk a papság felhatalmazása által, valóban bepillantást nyertünk a mennybe.
A templomok munkája és célja
Ez az élmény lehetővé tette számomra, hogy sokkal jobban értékeljem, amikor az ohiói Kirtlandben élő szentek háromévnyi kemény munka és oly sok áldozat után 1836 tavaszán végül befejezték gyönyörű templomukat, az elsőt ebben az adományozási korszakban. Ugyanazon év márciusában több mint ezer ember gyűlt össze a templomban és a bejáratok körül a felszentelési ünnepségre. Joseph Smith próféta felállt, hogy elmondja a felszentelési imát, amelyet kinyilatkoztatás útján kapott (lásd Tan és szövetségek 109). Az imában említést tett számos olyan rendkívüli áldásról, amelyeket azokra ruháznak, akik érdemesen lépnek az Úr templomaiba. Ezt követően a kórus elénekelte az Isten Szent Lelke kezdetű himnuszt, majd a gyülekezet felállt a hozsánnakiáltáshoz, és az olyan erővel harsant fel, hogy majdnem megemelte az épület tetejét (vö.Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 323.).
Egy héttel később a Próféta leírást adott arról, ahogyan megjelent a templomban az Úr, aki ezt mondta:
„Mert íme, én elfogadtam ezt a házat, és nevem itt lesz; és én ki fogom nyilvánítani magamat népemnek, irgalommal, ebben a házban. […]
És e ház hírneve elterjed idegen földekre; és ez a kezdete annak az áldásnak, amely népem fejére kiárad.” (Tan és szövetségek 110:7, 10).
Eme és további látomások után Illés próféta, aki a halál megízlelése nélkül vitetett a mennybe, jelent meg Joseph Smith próféta és Oliver Cowdery előtt, és ezt mondta:
„Íme, teljesen elérkezett az idő, amelyről Malakiás szája szólt – aki bizonyságot tett arról, hogy ő [Illés] elküldetik, mielőtt eljő az Úr nagy és félelmetes napja –
Hogy az atyák szívét a gyermekekhez fordítsa, és a gyermekekét az atyákhoz, különben az egész földet átok sújtja –
Kezetekbe adatnak tehát ennek az adományozási korszaknak a kulcsai; és ebből tudhatjátok, hogy az Úr nagy és félelmetes napja közel van, méghozzá az ajtóknál” (Tan és szövetségek 110:14–16).
A templom és a családtörténet
Miután az Úr visszaállította a pecsételés kulcsait Joseph Smithnek, a fátyol mindkét oldalán megkezdődött a szabadítás munkája a mi adományozási korszakunkban (lásd 1 Korinthusbeliek 15:22, 29; Tan és szövetségek 128:8–18).
Boyd K. Packer elder azt tanította, hogy „bár a világ figyelmen kívül hagyta ezt a jeladó eseményt, az mégis hatással van minden lélek sorsára, aki valaha élt és élni fog. A dolgok megvalósulása csendben elkezdődött. Az egyház templomépítő egyházzá vált.
„A világban – mintegy véletlenszerűnek tűnő módon – időről időre feltűnnek olyan emberek, szervezetek és társaságok, akik érdeklődnek a genealógiai kutatás iránt. Mindez azóta történt így, mióta Illés megjelent a Kirtland templomban” (The Holy Temple [1980], 141).
„Attól a bizonyos naptól, 1836. április 3-tól kezdődően a gyermekek szíve apáik felé kezdett fordulni. Attól kezdve a szertartások nem időlegesek, hanem örök érvényűek. A pecsételő hatalom velünk van. Nincs más olyan felhatalmazás, mely értékben ezt felülmúlja. Ez a hatalom adja minden olyan szertartás velejét és… örökkévaló állandóságát, melyet a megfelelő felhatalmazással végeznek az élőkért és a holtakért egyaránt” (Felkészülés a szent templomba való belépésre [2003]. 28–28.).
Drága fivérek és nővérek! A templomok építése és megfelelő használata minden adományozási korszakban Jézus Krisztus igaz egyházának a jele volt. A Salt Lake templom 1893-as felszentelése után Wilford Woodruff elnök arra biztatta az egyház tagjait, hogy keressék meg őseik feljegyzéseit, valamint készítsék el családfájukat olyannyira visszamenőleg, amennyire csak tudják, hogy a neveket elvigyék a templomba, és elvégezzék a szabadítás és felmagasztosulás szertartásait (lásd The Discourses of Wilford Woodruff [2004], 174).
Családtörténeti és templomi munka – egyazon munka
Egy évvel később (1894-ben) ugyanez a Woodruff elnök felügyelte a Utah-i Genealógiai Társaság létrejöttét. Száz évre rá pedig, 1994-ben Russell M. Nelson elder, aki akkoriban a Tizenkét Apostol Kvóruma tagja volt, ezt mondta: „Azon történelmi jelentőségű esztendő eseményei megalapozták a családtörténeti kutatás és a templomi szolgálat egyetlen közös munkáját az egyházban” (“The Spirit of Elijah,” Ensign, Nov. 1994, 85).
Családtörténeti munka
Kedves fivérek és nővérek! Az Úr arra biztat minket, akik az Ő egyházának a tagjai vagyunk, hogy őrizzük meg saját családunk történetét, tanuljunk az őseinktől, és tegyük meg a szükséges lépéseket, hogy ők részesülhessenek az evangélium szertartásaiban a templomban, hogy azok segíthessenek az előrehaladásukban a szövetség ösvényén, ami az örökkévaló család áldását nyújtja majd nekik. Ez Mennyei Atyánk szabadítástervének a központi eleme: a családok egyesítése erre az életre és az örökkévalóságra.
Azokhoz szólva közületek, akik úgy érzitek, nem tudjátok ezt a munkát végezni: tudnotok kell, hogy nem vagytok egyedül. Mindannyian igénybe vehetjük az egyház által készített és korábban családtörténeti központoknak nevezett FamilySearch-központokban rendelkezésre álló eszközöket. Ezek a FamilySearch-központok úgy lettek létrehozva, hogy némi segítséggel szinte bárki rálelhet az őseivel kapcsolatos információkra, majd pedig összerendezheti azokat, hogy el lehessen vinni azokat az Úr házába. Kérlek titeket, lépjetek kapcsolatba az egyházközségetekben vagy gyülekezetetekben lévő családtörténeti tanácsadókkal, akik minden lépésen végigkísérnek majd benneteket.
Amikor követjük a próféták útmutatását és megtanuljuk, miként állítsuk össze a családtörténetünket és végezzük el a templomi szertartásokat az őseinkért, olyan nagy örömöt fogunk megtapasztalni, hogy nem is akarjuk majd abbahagyni. A Lélek elárasztja a szívünket, felserkenti a képességeinket a munka elvégzésére, és utat fog mutatni őseink neveinek a keresése közben. Emlékezzünk azonban, hogy a családtörténet több mint pusztán nevek, dátumok és helyek felkutatása. Családok egyesítéséről és az abból fakadó örömről szól, hogy felkínáljuk nekik az evangélium szertartásait.
Szeretem a mi szeretett prófétánk Russell M. Nelson elnök tanításait, aki azt mondta: „A templom áll hitünk és lelki erőnk megszilárdításának a középpontjában, hiszen a Szabadító és az Ő tana alkotják a templom magját. Minden, amit a templomban tanítanak – a tanítások és a Lélek révén is –, gyarapítja azt, amit Jézus Krisztussal kapcsolatban megértünk. Az Ő elengedhetetlen szertartásai Őhozzá kötnek bennünket szent papsági szövetségeken keresztül. Majd pedig, midőn megtartjuk a szövetségeinket, Ő felruház bennünket az Ő gyógyító, megerősítő hatalmával” (vö. A templom és a lelki alapotok. Liahóna, 2021. nov. 93.).
Bizonyos, hogy a templomi és a családtörténeti munka egy és ugyanaz a munka az egyházban.
Tanúskodom ezekről az igazságokról. Tudom, hogy ez az Úr Jézus Krisztus, a mi Szabadítónk és Megváltónk egyháza, akire e húsvéti időszakban emlékezünk és aki előtt tisztelettel adózunk. Tudom, hogy Ő szeret minket, és amikor megtartjuk a szövetségeinket és Őbelé vetjük a bizodalmunkat, akkor Ő felruház minket az Ő gyógyító és megerősítő hatalmával. Jézus Krisztus nevében, ámen.