Krisztusi higgadtság
„És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség” (Márk 4:39).
Amikor legutóbb beszéltem általános konferencián, a vejem, Ryan, megmutatott nekem egy tweetet, amely így szólt: „Ne már! A pasas neve Bragg – vagyis dicsekedni –, és nem az alázatról beszél? Kihagyott ziccer!” Sajnos most is ki kell ábrándítanom az illetőt.
Csodálatos édesapám a UCLA-n a legendás John Wooden edző alatt kosarazott, és beszavazták az ország legjobb egyetemi játékosai közé is. Egész életében szoros kapcsolatot ápolt az edzőjével, aki olykor nálunk is vacsorázott a feleségével. Mindig örömmel beszélgetett velem a kosárlabdáról vagy bármi másról, ami éppen foglalkoztatott. Egyszer megkérdeztem tőle, mit tanácsolna nekem a középiskola utolsó évébe lépve. Ő pedig, aki mindig kész volt a tanításra, azt mondta: „Édesapád mesélte, hogy csatlakoztál Jézus Krisztus egyházához, úgyhogy tudom, hogy hiszel az Úrban. A hit mellett ügyelj arra is, hogy minden helyzetben higgadt legyél. Légy támasz a viharban!”
Az évek során sokszor eszembe jutott ez a beszélgetés. Megérintett ez a tanácsa, hogy minden helyzetben – különösen a viszontagságok idején és nyomás alatt – nyugalom, hidegvér és összeszedettség jellemezzen. Láthattam Wooden edző csapatainak a higgadt játékát és a hatalmas sikereiket is, hiszen tízszer nyertek országos bajnokságot.
Csakhogy a higgadtságról nem sok szó esik manapság, és még annál is kevesebbszer gyakorolják azt a viharos és megosztó időkben. A sportban gyakran utalnak rá: például a játékos, aki egy szoros mérkőzésen is kitartóan higgadt marad, vagy a higgadtság hiánya miatt széteső csapat. Ám ez a csodálatos tulajdonság messze túlmutat a sportokon. A higgadtság az élet jóval több területén alkalmazható, és megáldhatja a szülőket, a vezetőket, a misszionáriusokat, a tanítókat, a tanulókat és mindenki mást, aki éppen az élet viharaival néz szembe.
A lelki higgadtság megáld bennünket azzal, hogy nyugodtak maradjunk és arra összpontosítsunk, ami a leginkább számít, különösen akkor, amikor nyomás alatt vagyunk. Hugh B. Brown elnök ezt tanította: „Az Istenbe és az abba vetett hit, hogy végül győzedelmeskedni fog az, ami helyes, hozzájárul a lelki higgadtsághoz a nehézségek idején.”1
Russell M. Nelson elnök csodás példát mutat a lelki higgadtságra. Egyszer, miközben az akkor még dr. Nelson négyszeres szívkoszorúérbypass-műtétet végzett, hirtelen leesett a beteg vérnyomása. Dr. Nelson nyugodtan felmérte a helyzetet, és megállapította, hogy a csapat egyik tagja véletlenül eltávolított egy érfogót. Azonnal visszatették, dr. Nelson pedig így vigasztalta a csapattagot: „Azért még mindig szeretlek.” Majd viccelődve hozzátette: „Néha jobban szeretlek, mint máskor.” Ezzel megmutatta, hogyan kell kezelni egy vészhelyzetet – higgadtan, csak arra összpontosítva, ami a leginkább számít: a vészhelyzet elhárítására. Nelson elnök ezt mondta: „Az egész a rendkívüli önfegyelem kérdése. Az ember természetes reakciója az, hogy bedobom a törölközőt, haza akarok menni. De hát persze nem lehet. Teljes mértékben a műtős csapat egészén múlik egy-egy élet. Úgyhogy a lehető legnyugodtabbnak és legkiegyensúlyozottabbnak és leghatározottabbnak kell lenned.”2
Természetesen a Szabadító a higgadtság legfőbb példája.
A Gecsemáné kertjében, elképzelhetetlen gyötrelmek közepette, miközben nagy vércseppeket verítékezett3, példát mutatott az isteni higgadtságra ezzel az egyszerű, mégis fenséges kijelentéssel: „[N]e az én akaratom, hanem a tiéd legyen!”4 Hatalmas volt Jézuson a nyomás, mert az egész emberiség szabadulását kellett elhoznia, ám még eközben is megmutatott három fontos körülményt, amelyek segítenek megértenünk az Ő nagyfokú higgadtságát. Először is, tudta, hogy ki Ő, és hű volt isteni küldetéséhez. Aztán tudta, hogy van egy nagyszerű boldogságterv. Végül pedig tudta, hogy az Ő végtelen engesztelése által mindenki meg lesz szabadítva, aki a papsági szertartásokon keresztül elnyert szent szövetségek megkötése és megtartása révén hithűen Őhozzá köti magát az igában, amint arról Dale G. Renlund elnök oly gyönyörűen tanított ma.
A higgadtság elvesztése és megőrzése közötti éles ellentét szemléltetésére gondoljatok arra, mi történt, amikor Krisztus és az apostolai elhagyták a Gecsemáné kertjét. Amikor katonák állították meg őket, hogy elfogják Jézust, Péter a higgadtsága elvesztésével és egy erőszakos cselekedettel reagált, levágva a főpap szolgájának, Málkusnak a fülét. Jézus Krisztus reakciója viszont az volt, hogy megőrizte a higgadtságát, és Málkus meggyógyításával lecsillapította a feszült helyzetet.5
Mi pedig, akik a higgadtságunk megőrzésével küszködünk, és talán elcsüggedtünk, gondoljuk át Péter történetének a hátralevő részét. Röviddel ezen eset, valamint azon szívfájdalom után, melyet a Krisztussal való kapcsolatának a megtagadása okozott,6 Péter ott állt ugyanezen vallási vezetők előtt, akik a Szabadítót is elítélték, és a heves faggatózás során nagyfokú higgadtsággal tett ékesszóló bizonyságot Jézus Krisztus isteni mivoltáról.7
Tudnunk kell, hogy kik vagyunk, és hűnek kell lennünk isteni kilétünkhöz
Vegyük fontolóra a krisztusi higgadtság alkotóelemeit. Először is nyugalmat ad az, ha tudjuk, hogy kik vagyunk, és hűek vagyunk isteni kilétünkhöz. A krisztusi higgadtság megköveteli, hogy ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, és ne tegyünk úgy, mintha mások lennénk, mint akik valójában vagyunk.8 Joseph Smith ezt tanította: „Amennyiben az emberek nem fogják fel Isten jellemét, akkor önmagukat sem értik.”9 Egyszerűen lehetetlen isteni higgadtsággal rendelkezni akkor, ha nem tudjuk, hogy egy szerető Mennyei Atya isteni fiai és leányai vagyunk.
Az Örökkévalóságra szóló döntések című beszédében Nelson elnök ezeket az örök igazságokat tanította arról, hogy kik vagyunk: Isten gyermekei vagyunk, a szövetség gyermekei vagyunk, és Krisztus tanítványai vagyunk. Majd ezt az ígéretet tette: „Amint befogadjátok ezeket az igazságokat, Mennyei Atyánk segíteni fog nektek elérni azon végső célotokat, hogy örökké az Ő szent jelenlétében éljetek.”10 Valóban isteni, lelki lények vagyunk, akiknek halandó élményben van részük. A krisztusi higgadtság kifejlesztésében alapvető jelentősége van annak, hogy tudjuk, kik vagyunk, és hűek legyünk ehhez az isteni kilétünkhöz.
Tudnunk kell, hogy van egy isteni terv
Ezt követően bátorságot és higgadtságot ébreszt bennünk az emberpróbáló körülmények közepette, ha nem felejtjük el, hogy létezik egy átfogó terv. Nefi azért tudott elmenni, és megtenni, amit az Úr megparancsolt,11 „nem tudván előre”12, hogy mi mindent kell majd megtennie, mert tudta, hogy vezetni fogja őt a Lélek egy szerető Mennyei Atya örökkévaló tervének a beteljesítéseként. A higgadtság akkor jön el, amikor örökkévaló szemszögből látjuk a dolgokat. Az Úr ezt tanácsolta tanítványainak: „emeljétek fel szemeiteket”13; valamint hogy „az örökkévalóság ünnepélyes dolgai pihenjenek meg elméteken”14. Azáltal, hogy az emberpróbáló időket egy örökkévaló terv keretei közé helyezzük, a nyomás átalakul azzá a kiváltsággá, hogy szeressünk, szolgáljunk, tanítsunk és megáldjunk másokat. Az örökkévaló látásmód krisztusi higgadtságot tesz lehetővé.
Ismernünk kell Jézus Krisztus és az Ő engesztelése képessé tévő hatalmát
Végül pedig Krisztus képessé tévő hatalma, melyet az Ő engesztelő áldozata tett lehetővé, megadja nekünk az erőt ahhoz, hogy kitartsunk és győzedelmeskedjünk. Jézus Krisztusnak köszönhetően szövetséget köthetünk Istennel, és erőt kaphatunk e szövetség megtartásához. A halandó körülményeinktől függetlenül össze lehetünk kötve Krisztussal örömben és nyugalomban.15 Alma 7. fejezete gyönyörűen tanít Krisztus képessé tévő hatalmáról. Amellett, hogy megvált minket a bűntől, a Szabadító meg is tud erősíteni minket a gyengeségeinkben, a félelmeinkben és az élet kihívásaiban.
Amikor Krisztusra összpontosítunk, elcsitíthatjuk a félelmeinket, ahogyan Alma népe tette Hélámban.16 Miközben fenyegető sereg gyűlt köréjük, Krisztus e hithű tanítványai higgadtságot tanúsítottak. David A. Bednar elder ezt tanította: „Alma azt a tanácsot adta a hívőknek, hogy emlékezzenek az Úrra és arra a szabadításra, mely csak Őtőle érkezhet (lásd 2 Nefi 2:8). A Szabadító óvó, éber törődésének tudata tette lehetővé az emberek számára saját félelmeik elcsitítását.”17 Ez a higgadtság példája.
A legnagyobb támasz a viharban
Noétól sokat tanulhatunk arról, hogyan legyünk türelmesek a viharban, ám a viharok túléléséről mégis a Szabadító tanította a legtöbbet. Ő a legnagyobb támasz a viharban. Miután a Szabadító egész nap tanított az apostolaival, pihenőre volt szüksége, ezért azt javasolta, hogy hajózzanak át a Galileai-tenger túlsó partjára. Miközben a Szabadító pihent, heves vihar támadt. Amikor a szél és a hullámok már a hajó elsüllyesztésével fenyegettek, az apostolok az életüket kezdték félteni. És ne feledjük, hogy ezen apostolok közül többen is halászok voltak, akik nagyon jól ismerték annak a tengernek a viharait! Mivel mégis aggódtak,18 felébresztették az Urat, és megkérdezték: „Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” Ekkor a Szabadító példás higgadtsággal „felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.”19
Aztán pedig egy nagyszerű leckét tanított az apostolainak. Ezt kérdezte: „Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincs hitetek?”20 Ezzel arra emlékeztette őket, hogy Ő a világ Szabadítója, és hogy az Atya küldte el Őt véghez vinni Isten gyermekeinek a halhatatlanságát és örök életét. Isten Fia aligha fog odaveszni egy hajón. Azért lehetett Ő az isteni higgadtság példája, mert tudott a saját isteni mivoltáról, és tudta, hogy létezik a szabadítás és felmagasztosulás terve, amiképpen azt is, hogy az Ő engesztelése mily nélkülözhetetlen lesz e terv örökre szóló sikeréhez.
Krisztus és az Ő engesztelése által jön minden jó az életünkbe. Amikor emlékezünk arra, hogy kik vagyunk, amikor tudjuk, hogy létezik az irgalom isteni terve, és amikor bátorságot merítünk az Úr erejéből, akkor minden dolgot meg tudunk tenni. Nyugalmat lelünk. Támasz leszünk bármely viharban.
Kívánom, hogy törekedjünk a krisztusi higgadtság áldásaira, nem csupán azért, hogy magunkon segítsünk az emberpróbáló időkben, hanem hogy megáldjunk másokat, és átsegítsük őket az életük viharain. A virágvasárnap eme előestéjén örömmel tanúskodom Krisztusról. Ő feltámadt. Tanúskodom arról a békességről, nyugalomról és mennyei higgadtságról, melyet csakis Ő hoz el az életünkbe. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.