Személyes békességre lelni
Azért imádkozom, hogy békességre leljetek, segítsetek sokaknak rátalálni, valamint továbbadni azt.
Drága fivéreim és nővéreim! Megáldattunk a sugalmazott tanítások és a gyönyörű zene révén, amelyek megérintettek bennünket az általános konferencia e nyitóülésén. Köszönjük, hogy a részesei voltatok ennek, és köszönjük a hiteteket.
Ma arról szólok, mit tanultam a személyes békesség meglelésének a csodájáról, körülményeinktől függetlenül. A Szabadító tudja, hogy Mennyei Atyánk minden gyermeke békességre áhítozik, és kijelentette, hogy Ő meg tudja adni ezt nekünk. Emlékeztek a Szabadító szavaira János könyvében: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”1
Hogy mit ért békesség alatt, illetve miként adhatja meg azt, erre azok körülményei világítanak rá, akik személyesen hallották Tőle e szavakat. Figyeljétek meg János beszámolóját Krisztus szolgálattételének a betetőzéséről. A gonosz ádáz erői zúdultak Őrá, melyek hamarosan a tanítványait is utolérték.
Íme a Szabadító saját szavai:
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”2
Legalább öt igazságot tudtam meg a Szabadító e tanításából.
Először is, a békesség ajándéka azt követően adatik meg, hogy megvan a hitünk az Ő parancsolatainak a betartásához. Mi, akik az Úr egyháza szövetséges tagjai vagyunk, már engedelmességet ígértünk.
Másodszor, a Szentlélek el fog jönni és velünk marad. Az Úr azt mondja, hogy ha továbbra is hithűek maradunk, a Szentlélek bennünk fog lakozni. Ez az úrvacsorai imában található ígéret, mely szerint a Lélek a társunk lesz, illetve a szívünkben és az elménkben fogjuk érezni az Ő vigasztalását.
Harmadszor, a Szabadító azt ígéri, hogy ha megtartjuk a szövetségeinket, akkor érezhetjük az Atya és a Fiú egymás iránti és irántunk táplált szeretetét. Érezhetjük az Ő közelségüket a halandó életünkben, ahogyan akkor is majd, amikor abban az áldásban lesz részünk, hogy örökre Velük lehetünk.
Negyedszer, az Úr parancsolatainak a betartásához az engedelmességnél többre van szükség. Teljes szívünkkel, lelkünkkel, elmékkel és lényünkkel kell szeretnünk Istent.3
Azok, akik nem szeretik Őt, nem tartják be a parancsolatait. Így tehát nem lesz övék a békesség ajándéka ebben az életben és az eljövendő világban.
Ötödször pedig: egyértelmű, hogy az Úr eléggé szeretett minket ahhoz, hogy megfizesse a bűneink árát, így az Őbelé vetett hitünk és a bűnbánatunk, valamint az Ő engesztelésének a hatása révén miénk lehet azon békesség ajándéka, amely „minden értelmet felül halad”4 ebben az életben és Ővele örökké.
Néhányan közületek – talán sokan is – nem érzik az Úr által megígért békességet. Lehet, hogy személyes békességért és lelki vigaszért imádkoztatok, azonban talán úgy érzitek, hogy a mennyek hallgatásba burkolóznak a békességért való könyörgésetekkel szemben.
Van a lelketeknek egy ellensége, aki nem akarja, hogy ti és szeretteitek békességre leljetek. Ő képtelen élvezni e békességet. Azon munkálkodik, hogy még a vágyat is kiölje belőletek azon békesség megtalálására, amelyről a Szabadító és Mennyei Atyánk azt szeretné, hogy a tiétek legyen.
Szemlátomást egyre fokozódik Sátán arra irányuló erőfeszítése, hogy gyűlöletet és viszálykodást szítson mindenütt körülöttünk. Látjuk ennek bizonyítékát nemzetek és városok között, a szomszédságokban, az elektronikus médiában, és szerte a világon.
Mégis van okunk a derűlátásra: mégpedig az, hogy Krisztus világosságát minden újszülött megkapja. Ezen egyetemes ajándék révén érzékeljük, mi a helyes, valamint vágyunk arra, hogy szeressünk és szeressenek bennünket. Isten minden gyermekében megtalálható a vele született igazságérzet, amint a halandóságba lép.
E gyermekek személyes békessége iránti derűlátásunk a róluk gondoskodó emberekben gyökerezik. Ha azok, akik felnevelik és szolgálják őket, azon dolgoznak, hogy elnyerjék a Szabadítótól a békesség ajándékát, akkor személyes példamutatás és erőfeszítés által előmozdítják a gyermek hitét, hogy jogosulttá válhasson a békesség mennyei ajándékára.
A szentírások ezt ígérik: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.”5 Ez megkívánja, hogy az, akit megbíztak a gyermek gondozásával és táplálásával érdemes legyen a békesség ajándékára.
Sajnos mindannyian éreztük már annak fájdalmát, amikor sugalmazott szülők – néha egyedüli szülők – által felnevelt gyermekek egy életen át tartó hit és békesség után úgy döntenek, hogy a bánat ösvényére lépnek.
Még akkor is, amikor ez a szomorúság felüti a fejét, a derűlátásom az Úr egy másik ajándékán alapszik, mégpedig azon, hogy Ő számos béketeremtőt támaszt megbízható tanítványai közül, akik érezték már Isten békességét és szeretetét. Szívükben ott van a Szentlélek, és az Úr utat mutathat nekik, hogy felkarolják a tévelygő juhokat.
Egész életemben, a világ minden pontján láttam ezt. Ti is láttátok már. Időnként, amikor valakinek a megmentéséhez vezetnek bennünket, az véletlennek tűnhet.
Egy alkalommal mindössze annyit kérdeztem valakitől, akivel egy utazás során találkoztam: „Mesélnél egy kicsit a családodról?” A beszélgetés során aztán megkértem, mutasson egy képet a felnőtt leányáról, akiről azt mondta, hogy küzdelmei vannak. Megdöbbentet, milyen jóság áradt a lány arcából a képen. Késztetést éreztem, hogy elkérjem a lánya ímélcímét, aki akkor éppen elveszett volt, és azon töprengett, vajon Istennek van-e bármilyen üzenete számára. Volt. Mégpedig ez: „Az Úr szeret téged. Mindig is szeretett. Az Úr azt szeretné, ha visszatérnél. A megígért áldásaid még mindig érvényben vannak.”
Az egyháztagok mindenütt a világon érezték az Úr személyes békességének az ajándékát. Ő mindenkit arra biztat, hogy segítsen másoknak lehetőséget kapni arra, hogy Őhozzá jöjjenek és maguk is jogosulttá váljanak erre a békességre. Azután pedig majd ők döntenek úgy, hogy sugalmazásra törekedve megtudják, miként adhatják tovább másoknak ezt az ajándékot.
A felnövekvő nemzedék lesz az őket követő nemzedék gondozója. A sokszorozó hatás így csodát eredményez majd. Idővel elterjed és gyarapodik, az Úr földi királysága pedig felkészíttetik és készen áll majd, hogy hozsánnakiáltásokkal üdvözölje Őt. Békesség lesz a földön.
Szilárd tanúságomat teszem arról, hogy a Szabadító él, és hogy Ő vezeti ezt az egyházat. Éreztem az Ő szeretetét az életem során, valamint Mennyei Atya összes gyermeke iránti szeretetét és törődését. A Szabadító felhívása, miszerint jöjjünk Őhozzá, a békesség felajánlása.
Russell M. Nelson elnök Isten élő prófétája az egész földön. Ezt mondta: „Biztosítlak benneteket afelől, hogy a világ állapotától és a személyes körülményeitektől függetlenül képesek vagytok derűlátással és örömmel szembenézni a jövővel.”6
Szeretném kifejezni a szeretetemet felétek. Hatalmas hitetek és szeretetetek megérinti az embereket, és lehetővé teszi az Úr számára, hogy átformálja a szíveket, melyekben vágy ébred arra, hogy másoknak is felkínálják a minden értelmet felülmúló békesség ajándékát.
Azért imádkozom, hogy békességre leljetek, segítsetek sokaknak rátalálni, valamint továbbadni azt. Csodálatos ezeréves békesség lesz, amikor az Úr újra eljön. Erről tanúskodom örömmel, Jézus Krisztus nevében, ámen.