Engem is meg tud gyógyítani
A Szabadító gyógyító és megváltó hatalma ugyanúgy kiterjed a véletlenül elkövetett hibákra, a rossz döntésekre, a kihívásokra és mindenféle megpróbáltatásra, mint a bűneinkre.
Moróni megígéri, hogy ha olvassuk a Mormon könyvét, majd őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel megkérdezzük Istentől, az Örökkévaló Atyától, hogy igaz-e, akkor Isten a Szentlélek hatalma által ki fogja nyilvánítani annak igazságát.1 Emberek milliói alkalmazták már ezt az ígéretet, és kaptak megnyugtató tanúságot Jézus Krisztus evangéliuma teljességének a visszaállításáról.
Moróni arra buzdít minket, hogy a Mormon könyve olvasása során „emlékezz[ünk] rá, milyen irgalmas volt az Úr az emberek gyermekeihez, Ádám teremtésétől fogva egészen [e]ddig, …és gondolkozz[unk] el ezen a szív[ünk]ben”2. A Mormon könyvében található történetek és tanítások a Szabadító szeretetére, könyörületességére és irgalmára emlékeztetnek minket, és bizonyságot tesznek róluk.
Édesapám 2013 áprilisában hunyt el. Miközben a temetésén mondandó beszédemre készültem, rájöttem, milyen áldott vagyok, hogy ismerem és szeretem a kedvenc szentírásait. Megosztotta őket a családi összejöveteleken, és elolvasta őket velem, amikor tanácsra, útmutatásra vagy a hitem megerősítésére volt szükségem. Hallottam, ahogy beszédekben és megbízások alkalmával idézi őket. Nem csupán ismerem e szentírásokat, de még édesapám hangját is vissza tudom idézni, valamint hogy milyen lelki érzéseim voltak, amikor megosztotta őket velem. A szentírások és érzések megosztása által édesapám segített szilárd alapot teremtenem az Úr Jézus Krisztusba vetett hitemnek.
Édesapám különösen szerette a Szabadító Nefi népénél tett látogatását leíró beszámolót.3 E szent beszámoló a feltámadt és felmagasztosult Úr Jézus Krisztusról szól, aki kiitta a keserű poharat, és minden dolgot elszenvedett, hogy ha bűnbánatot tartunk, akkor mi ne szenvedjünk.4 Ellátogatott a lélekvilágba, és megszervezte ott az evangélium prédikálását.5 Feltámadt a halálból, az Atyával volt, és parancsolatokat kapott Őtőle, hogy olyan szentírásokat osszon meg a nefitákkal, amelyek megáldják majd az eljövendő nemzedékeket.6 Felmagasztosult, és az összes örökkévaló hatalma és képessége birtokában volt. Tanításainak minden részletéből tanulhatunk.
A 3 Nefi 11-ben elolvashatjuk, miként szállt le a Szabadító a mennyből, hogy megtanítsa a nefitáknak: Ő Jézus Krisztus, akiről a próféták bizonyságot tettek, hogy el fog jönni a világba. Kijelentette, hogy Ő a Világ Világossága, és hogy a világ bűneinek a magára vételével az Atyát dicsőíti. Hívta az embereket, hogy jöjjenek oda Őhozzá, bocsássák a kezüket az oldalába, és tapintsák meg a szögek nyomait a kezein és a lábain. Azt akarta, hogy tudják, Ő Izráel Istene, aki megöletett a világ bűneiért. Az emberek ezt örömmel tették meg, egyenként Őhozzá járulva, mígnem mindannyian látták és érezték, hogy valóban Ő az, akiről a próféták megírták, hogy el fog jönni.7
Jézus a bűnbánat fontosságáról tanította a nefitákat; arról, hogy váljunk olyanná, mint egy kisgyermek; valamint hogy meg kell keresztelkednünk egy felhatalmazással bíró személy által. Ezután megtanította annak a tannak a nagy részét, amelyet idén az Újszövetségben tanulmányozunk.
A 3 Nefi 17-ben azt olvassuk, hogy Jézus elmondja a népnek, ideje az Atyához mennie és Izráel elveszett törzseinek is megmutatnia magát.8 Amikor végigtekintett a sokaságon, észrevette, hogy könnyeznek, és állhatatosan tekintenek Őrá, mintha arra kérnék, hogy maradjon még egy kicsit tovább.9
A Szabadító nefitáknak adott válasza egyszerre volt megható és tanulságos. Azt mondta nekik: „Íme, könyörülettel van tele irántatok a bensőm.”10
Úgy vélem, az Ő könyörülete sokkal több volt a nép könnyeire adott válasznál. Úgy tűnik, az Ő engesztelő áldozata szemével volt képes látni őket. Látta minden fájdalmukat, megpróbáltatásukat és kísértésüket. Látta a betegségeiket. Látta a gyengeségeiket, és a Gecsemánéban, valamint a Golgotán átélt gyötrelmes szenvedése révén tudta, hogyan segítse meg őket a gyengeségeik szerint.11
Hasonlóképpen amikor Szabadítónk, Jézus Krisztus ránk tekint, látja és megérti a bűneink fájdalmát és terhét. Ő látja a függőségeinket és a kihívásainkat. Látja mindenféle küzdelmünket és megpróbáltatásunkat – és könyörület tölti el irántunk.
Ezt követően az alábbi nagylelkű felhívást intézte a nefitákhoz: „Van-e köztetek beteg? Hozzátok ide! Van-e béna, vagy vak, vagy sánta, vagy csonka, vagy bélpoklos, vagy sorvadásos, vagy aki süket, vagy bármilyen más módon nyomorult? Hozzátok ide, és én meggyógyítom őket, mert könyörülettel vagyok irántatok; irgalom tölti el a bensőmet.”12
És a nép odament „mindazokkal, akik valamely módon nyomorultak voltak; és ő mindenkit meggyógyított, amint odavitték őket hozzá”13.
1990-ben az ausztráliai Victoriában lévő Sale nevű kisvárosban éltünk. Boldogan foglaltuk le magunkat családi, egyházi és munkahelyi kötelezettségekkel. Nem sokkal karácsony előtt, egy gyönyörű nyári szombaton úgy döntöttünk, ellátogatunk néhány parkba és a kedvenc strandunkra. Miután egy csodálatos napot töltöttünk el együtt családi szórakozással, beültettünk mindenkit az autóba, és elindultunk haza. Egy pillanatra elszenderedtem vezetés közben, és frontális balesetet okoztam. Néhány pillanattal később körbenéztem a járműben. A feleségemnek, Maxine-nek eltört a lába, és nehezen kapott levegőt. Eltört a szegycsontja. A három lányunk sokkos állapotba került, de szerencsére úgy tűnt, jól vannak. Nekem csak kisebb sérüléseim lettek. Az öthónapos fiunk azonban nem adott életjeleket.
A baleset helyszínének a feszültsége és zűrzavara közepette a legidősebb lányunk, a 11 éves Kate sürgetően így szólt: „Apa, áldást kell adnod Jaromnak!” Némi küzdelem után a lányaimmal sikerült kiszállnunk az autóból. Maxine-t nem lehetett megmozdítani. Óvatosan felvettem Jaromot; majd miközben a hátamon feküdtem a földön, gyengéden a mellkasomra tettem őt, és adtam neki egy papsági áldást. Mire a mentő kiérkezett úgy 40 perccel később, Jarom már eszméleténél volt.
Aznap este három családtagot hagytam a kórházban, majd csendben hazataxiztam a két lányommal. Azon a hosszú éjszakán azért könyörögtem Mennyei Atyának, hogy a családom és a másik járműben megsérült személyek felépüljenek. Irgalmának köszönhetően az általam és a sokak által buzgón elmondott imák válaszra leltek. Idővel mindannyian meggyógyultak, ami hatalmas áldás és gyengéd irgalmasság volt.
Nekem azonban továbbra is mély bűntudatom és lelkiismeret-furdalásom volt, amiért ilyen szörnyű balesetet okoztam. Éjszakánként felébredtem, és újra átéltem a borzalmas eseményeket. Éveken át küszködtem, hogy megbocsássak magamnak és békére leljek. Később, miközben másoknak segítettem papságviselőként abban, hogy bűnbánatot tartsanak és érezzék a Szabadító könyörületét, irgalmát és szeretetét, rájöttem, hogy Ő engem is meg tud gyógyítani.
A Szabadító gyógyító és megváltó hatalma ugyanúgy kiterjed a véletlenül elkövetett hibákra, a rossz döntésekre, a kihívásokra és mindenféle megpróbáltatásra, mint a bűneinkre. Amint Őhozzá fordultam, a bűntudatomat és a lelkiismeret-furdalásomat fokozatosan békesség és nyugalom váltotta fel.
Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Amikor a Szabadító engesztelést hozott az egész emberiségért, megnyitotta az utat ahhoz, hogy az Őt követők hozzáférhessenek az Ő gyógyító, megerősítő és megváltó hatalmához. Ezek a lelki kiváltságok mindenki számára elérhetőek, akik arra törekednek, hogy meghallják Őt és kövessék Őt.”14
Fivérek és nővérek! Akár arról van szó, hogy egy megoldatlan bűn terhét cipelitek, akár arról, hogy egy ellenetek régen elkövetett sérelem miatt szenvedtek, vagy ha küszködtök, hogy megbocsássatok magatoknak egy véletlen hibáért – hozzáfértek a Szabadító Jézus Krisztus gyógyító és megváltó hatalmához!
Bizonyságomat teszem arról, hogy Ő él. Ő a mi Szabadítónk és Megváltónk. Szeret bennünket. Könyörülettel van irántunk, telve van irgalommal, és Ő képes meggyógyítani titeket. Jézus Krisztus nevében, ámen.