Tudod, hogy keresztényként miért hiszek Krisztusban?
Jézus Krisztusnak szenvednie kellett, meg kellett halnia, és fel kellett támadnia, hogy megváltsa az egész emberiséget a fizikai haláltól, és hogy örök életet nyújtson Istennel.
Néhány éve, az egyik munkanapom estéjén szokás szerint felszálltam a New York Cityből New Jersey-be tartó buszomra. A nő, aki mellett ültem, észrevette, hogy a számítógépemen írok valamit, és megkérdezte: „Te hiszel… Krisztusban? Azt feleltem: „Igen, hiszek!” Miközben beszélgettünk, megtudtam, hogy nemrég költözött a környékre egy gyönyörű ázsiai országból, hogy New York virágzó informatikai iparában dolgozzon.
Természetesen megkérdeztem tőle: „Tudod, hogy keresztényként miért hiszek Krisztusban?” Ő is teljes természetességgel válaszolt, és megkért, hogy mondjam el. Bele is kezdtem volna, de akkor megtapasztaltam azon pillanatok egyikét, amikor egyszerre túl sok gondolat árasztja el az ember elméjét. Ez volt az első alkalom, amikor a kereszténység miértjére kellett volna választ adnom valakinek, aki nagyon értelmes, ugyanakkor ismeretlen számára ez az egész. Nem mondhattam mindössze annyit, hogy „azért követem Jézus Krisztust, mert Ő önként szenvedett és meghalt a bűneimért”. Akkor talán ezt gondolná: „Jézusnak valóban meg kellett halnia? Nem tudna Isten egyszerűen megbocsátani nekünk és megtisztítani bennünket, ha megkérnénk rá?”
Ti hogyan válaszoltatok volna néhány percben? Hogyan magyaráznátok el ezt egy ismerősötöknek? Gyermekek és fiatalok! Megtennétek, hogy később megkérdezitek a szüleiteket vagy a vezetőtöket: „Miért kellett Jézusnak meghalnia?” Fivérek és nővérek! Be kell vallanom, attól függetlenül, hogy mennyire jártasnak gondoltam magam az egyház tanaiban, történelmében, eljárásrendjeiben és így tovább, nem jött könnyen a válasz erre a vallásunkkal kapcsolatos központi kérdésre. Úgy döntöttem, hogy aznap főleg az örök élet szempontjából legfontosabb dolgokra összpontosítok.
Szóval, tájékoztattam újdonsült ismerősömet1 arról, hogy a testünkön kívül lelkünk is van, és Isten a lelkünk Atyja.2 Elmondtam neki, hogy Mennyei Atyánkkal éltünk, mielőtt e halandó világba születtünk volna.3 Az összes gyermeke – köztük az ismerősöm – iránti szeretete miatt tervet készített, hogy az Ő megdicsőült testéhez hasonló testet kapjunk,4 egy család része legyünk5 és visszatérjünk az Ő szeretetteljes jelenlétébe, hogy a családunkkal örök boldogságban éljünk,6 ahogyan Ő él a sajátjával.7 Azonban – mondtam neki – két nagy nehézséggel szembesülünk ebben a szükségszerűen bukott világban:8 1.) a testi halál – amikor a testünk különválik a lelkünktől. Azt nyilván ő is tudta, hogy egyszer mind meghalunk. Valamint 2.) a lelki halál – a különválásunk Istentől, mivel a halandóságbeli bűneink, hibáink és botlásaink eltávolítanak bennünket az Ő szent jelenlététől.9 Ezt is át tudta érezni.
Elmondtam neki, hogy ez az igazságosság törvényének a következménye. Ez az örök törvény egy örök büntetés megfizetését követeli minden bűnünk – vagyis Isten törvényeinek vagy igazságának a megszegése után –, különben soha sem térhetnénk vissza, hogy az Ő szent jelenlétében éljünk.10 Az igazságtalan lenne, és Isten „nem tagadhatja meg az igazságosságot”11. Az ismerősöm megértette ezt, de hamar belátta azt is, hogy Isten ugyanakkor irgalmas, szeretetteljes, és vágyik arra, hogy véghez vigye az örök életünket.12 Azt is elmondtam neki, hogy lennie kell egy ravasz és hatalmas ellenségnek – a gonoszság és a hazugságok forrásának – is, aki szembeszáll velünk.13 Így aztán egy olyan valakire van szükségünk, aki végtelen isteni hatalommal rendelkezik egy ilyen ellenség legyőzéséhez, hogy megmentsen bennünket.14
Majd megosztottam vele a jó hírt – a „nagy örömet… az egész népnek”15 –, mely szerint „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”16. Tanúsítottam az ismerősömnek, és tanúságot teszek nektek is, hogy Jézus Krisztus ez a Szabadító; hogy az Ő szenvedése, halála és feltámadása – az Ő végtelen engesztelése – szükséges volt ahhoz, hogy megváltsa az emberiséget a testi haláltól,17 és Istennel és a családunkkal töltendő örök életet adjon18 mindenkinek, aki követi Őt. A Mormon könyve kijelenti: „[Í]gy Isten… a halál felett győzedelmesked[ett,] hatalmat adva a Fiúnak arra, hogy közbenjárjon az emberek gyermekeiért…; [irgalommal és] könyörülettel eltöltve…; széttörve a halál kötelékeit, magára véve a gonoszságukat és a vétkeiket, megváltva őket, és kielégítve az igazságosság követelményeit”19.
Az Isten által kinyilatkoztatott lépéseket, melyeket meg kell tennünk Jézus követéséhez és az örök élet elnyeréséhez, Krisztus tanának nevezik. Idetartozik „a Jézus Krisztusba és engesztelésébe vetett hit, a bűnbánat, a keresztelés [Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházába], a Szentlélek ajándékának elnyerése és a mindvégig kitartás”20. Ezeket a lépéseket mondtam el az ismerősömnek, de most felsorolok a próféták és apostolok közelmúltbeli tanításaiból is néhányat arról, hogyan áldhatja meg Isten minden gyermekét Krisztus tana.
Russell M. Nelson elnök útmutatása szerint „Krisztus tiszta tana erőteljes. Megváltoztatja mindazok életét, akik megértik, és igyekeznek foganatosítani azt az életükben.”21
Dieter F. Uchtdorf elder ezt tanította: „A fiatalság erősségéért bátran kijelenti… Krisztus tanát. Bátran intéz hozzátok [fiatalokhoz] felhívást, hogy hozzatok Krisztus tanán alapuló döntéseket.”22
Dale G. Renlund elder ezt tanította: „Arra kérjük a misszionáriusokat, hogy tegyék meg, amire az általuk tanítottakat kérik: alkalmazzák Krisztus tanát az életükben, haladjanak tovább, és maradjanak a szövetség ösvényén”23.
Krisztus tana erőt ad azoknak, akik küszködnek vagy úgy érzik, nincs helyük az egyházban, mert segít nekik; amint azt D. Todd Christofferson elder megerősítette: „Jézus Krisztus meghalt értem [és] szeret engem”24.
Szülők! Ha a gyermeketek egy evangéliumi tantétellel vagy prófétai tanítással küszködik, kérlek, álljatok ellen az egyházat, illetve a vezetőit célzó bármiféle érdekérvényesítés vagy gonosz beszéd25 késztetésének. Ezen korlátozottabb, világi megközelítések nem méltóak hozzátok, és hosszú távon végzetesek lehetnek gyermeketek hithűségére nézve.26 Nagyon dicséretes, hogy óvnátok drága gyermeketeket, vagy kiállnátok értük, illetve meg szeretnétek mutatni, hogy vállvetve álltok mellettük. Azonban feleségemmel, Jayne-nel, személyes tapasztalatból tudjuk, hogy az erősíti és gyógyítja meg szeretett gyermeketeket, ha megtanítjátok neki, miért van mindannyiunknak oly kétségbeesetten szükségünk Jézus Krisztusra, és miként alkalmazhatjuk az Ő örömteli tanát. Forduljunk hát Jézushoz, aki az ő igaz szószólójuk az Atyánál! János apostol azt tanította, hogy „a ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé”. Majd óva int minket attól, „ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi”27.
Jayne-nel nemrég ellátogattunk a pusztába, ahol Mózes egy rézkígyót emelt a magasba Izráel vándorló gyermekei előtt. Az Úr azt ígérte, meggyógyít mindenkit, akit mérges kígyók martak meg, és ehhez elég volt ránézniük arra.28 Krisztus tanának a felemelésével az Úr prófétája ugyanígy tesz, „hogy meggyógyítsa a nemzeteket”29. Bármi is legyen a marás vagy méreg vagy nehézség, melyet megtapasztalunk e halandó pusztában, ne legyünk olyanok, mint azok, akik régen vagy a mi időnkben meggyógyulhattak volna, de sajnos „nem akartak ránézni, mert nem hitték, hogy meg fogja gyógyítani őket”30. A Mormon könyve kijelenti: „[Í]me, …ez az út; és semmi más út vagy név nem adatott az ég alatt, amely által az embert meg lehetne szabadítani Isten királyságában. És most, íme, ez Krisztus tana.”31
Azon a New Jersey-i estén, amikor megosztottam, miért van szükségünk Jézus Krisztusra és az Ő tanára, rátaláltam egy új nővérre, ő pedig egy új fivérre. Éreztük a Szentlélek békés, megerősítő tanúságtételét. Természetesen megkértem az ismerősömet, hogy adja meg az elérhetőségét, és folytassa a beszélgetést a misszionáriusainkkal. Örömmel beleegyezett.
„Mily nagy tehát annak fontossága, hogy ezen dolgokat tudassák a föld lakóival” – jelenti ki a Mormon könyve; hogy szeressünk, megosszunk és meghívjunk,32 miközben egybegyűjtjük Izráelt a közösségünkben és a családunkban – „hogy tudhassák, hogy nincs olyan test, mely Isten színe előtt lakhat, hacsak nem a Szent Messiás érdemei és irgalma és kegyelme [és tana] által”33. Jézus Krisztus nevében, ámen.