Hozsánna a Magasságos Istennek
Jézus Krisztus diadalmas bevonulása Jeruzsálembe, valamint az azt követő hét eseményei olyan tant példáznak, amelyet napjainkban alkalmazhatunk az életünkben.
Ma, amint az már elhangzott, a szerte a világon élő keresztényekkel együtt Jézus Krisztust ünnepeljük ezen a virágvasárnapon. Közel 2000 esztendeje a virágvasárnappal kezdődött Jézus Krisztus halandó szolgálattételének az utolsó hete, amely az emberiség történelmének a legfontosabb hete volt.
Jézusnak a megígért Messiásként való hírül adásával kezdődött a Jeruzsálembe történő diadalmas bevonulása során, és a keresztre feszítésével, valamint a feltámadásával zárult.1 Halandó szolgálata – isteni terv szerint – engesztelő áldozatával ért véget, lehetővé téve számunkra, hogy Mennyei Atyánkkal éljünk mindörökké.
A szentírások beszámolója szerint a hét kezdetén tömegek álltak a város kapuinál, hogy lássák „Jézus[t], a galileai Názáretből való prófét[át]”2. A nép „pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama Királya!”3
Ez az oly rég megesett bibliai történet emlékezetembe idéz egy alkalmat, amikor a ghánai Takoradiban jártam egy egyházi megbízás miatt. Érdekes, hogy épp virágvasárnap voltam ott.
Feladatom a Takoradi Ghána Cövek felosztása és a Mpintsin Ghána Cövek létrehozása volt. Mára az egyháznak több mint 100 000 tagja van Ghánában.4 (Szeretettel üdvözöljük Gã Mantsét, őfelsége II. Nii Tackie Teiko Tsuri királyt Accrából, aki velünk van ma.) Az ottani szentekkel találkozva éreztem az Úr iránti mélységes szeretetüket és odaadásukat. Kifejeztem feléjük az irántuk való nagy szeretetemet, és elmondtam nekik, mennyire szereti őket az egyház elnöke. Idéztem a Szabadító szavait János feljegyzésében: „…szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket”5. El is nevezték az eseményt „szeretlek titeket konferenciának”6.
Ahogy végignéztem e drága fivérek és nővérek és családjaik sorain a kápolnában, láttam arcukon a bizonyság és a Jézus Krisztusba vetett hit ragyogását. Éreztem a vágyukat, hogy az Ő nagy kiterjedésű egyháza részeként számláltassanak. Amikor pedig a kórus énekelt, mintha csak angyalok fakadtak volna dalra.
Az ősi idők virágvasárnapján egybegyűltekhez hasonlóan ők is Jézus Krisztus tanítványai voltak, akik azért jöttek, hogy tisztelegjenek Őelőtte, mint azok az emberek Jeruzsálem kapuinál, akik pálmaágakkal a kezükben így kiáltottak fel: „Hozsánna…! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!”7
Egy másik közeli egyház tagjai is a virágvasárnapot ünnepelték. Amikor a szószékről beszélve kinéztem az ablakon, azt láttam, hogy az emberek örvendezve sétálnak végig az utcán, pálmaágakat lengetve a kezükben, nagyjából úgy, mint ezen a képen. Olyan látvány volt ez, amelyet soha nem fogok elfelejteni – ahogy aznap mind a királyok Királyának hódoltunk.
Russell M. Nelson elnök így intett minket: „…tegyétek valóban szentté …a [virágvasárnapot] azáltal, hogy megemlékeztek Róla – ne csak arra emlékezzetek, hogyan integetett az ünneplő sokaság Jézusnak, hanem emlékezzetek magának a Szabadítónak a kezeire is.” Nelson elnök utalást tett Ésaiásra, aki szerint „a Szabadító soha nem felejt el titeket, hiszen így szólt: »Íme, markaimba metszettelek fel téged…«”8
Az Úr saját tapasztalatából tudja, milyen nehéz a halandó lét. Sebei arra emlékeztetnek minket, hogy Ő „minde[n]ek alá ereszkedett”9, hogy megsegítsen minket, amikor szenvedünk, és a példánk legyen az úton való kitartásban10, hogy „Isten örökkön örökké vel[ünk lehessen]”11.
A virágvasárnap nem csupán egy esemény volt, nemcsak egy újabb lap a történelemben, dátummal, időponttal és helyszínnel. Jézus Krisztus diadalmas bevonulása Jeruzsálembe, valamint az azt követő hét eseményei olyan tant példáznak, amelyet napjainkban alkalmazhatunk az életünkben.
Nézzünk meg néhányat az örökkévaló tanból, amelyek átszövik az Ő Jeruzsálemben záródó szolgálattételét.
Az első a jövendölés. Zakariás, az ószövetségi próféta például jövendölt Jézus Krisztus diadalmas jeruzsálemi bevonulásáról, és még azt is leírta, hogy szamárháton fog ülni.12 Amikor Jézus belépni készült a városba, e szavakkal jövendölte meg a feltámadását:
„Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,
És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.”13
A második a Szentlélek társasága. Joseph Smith ezt tanította: „Senki sem tudhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által”14. A Szabadító ezt ígérte a tanítványainak15 az utolsó vacsorán16 a felső szobában17: „Nem hagylak titeket árvákul”18. Nem kell egyedül továbbvinniük az evangélium igazságait, hanem velük lesz a Szentlélek mindent betetőző ajándéka, hogy utat mutasson nekik. Ezt ígérte: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja.”19. A Szentlélek ajándékával nekünk is megadatik ugyanez a bizonyosság – hogy Lelke mindig velünk lehet20, valamint hogy „a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatj[uk] az igazat”21.
A harmadik a tanítványság. Az igaz tanítványság rendíthetetlen elkötelezettség, az örökkévaló törvényeknek való engedelmesség, valamint Isten szeretete, elsődlegesen és legfőképpen. Semmit sem kételkedvén. A pálmaágakat lengető sokaság Messiásként köszöntötte Őt. Ő pontosan az is volt. Vonzódtak Őhozzá, a csodatételeihez és a tanításaihoz. Az éljenzés azonban sokak esetében nem bizonyult tartósnak. Néhányan, akik korábban hozsánnát kiáltottak22, hamarosan hátat fordítottak Neki és ezt harsogták: „Feszítsd meg őt!”23
A negyedik Jézus Krisztus engesztelése.24 A virágvasárnapot követő utolsó napjaiban Krisztus véghez vitte figyelemre méltó engesztelését, a Gecsemáné kertjének gyötrelmétől kezdve a kihallgatásán elviselt gúnyolódáson és a kereszten átélt kínon át a kölcsönvett sírkamrában való temetéséig. Ám ezzel nem volt vége. Mennyei Atya minden gyermeke Megváltójaként való elhívásának a fenségességével három nappal később előlépett ebből a sírkamrából, feltámadva25, amint azt megjövendölte.
Szüntelenül hálásak vagyunk Jézus Krisztus páratlan engeszteléséért? Érezzük megtisztító hatalmát, ebben a pillanatban is? Ezért ment Jézus Krisztus, a szabadításunk Szerzője és Bevégzője Jeruzsálembe, hogy mindannyiunkat megszabadítson. Megpendítik-e lelkünk húrjait Alma e szavai: „[H]a megtapasztaltatok már egy szívbéli változást, és ha éreztétek már úgy, hogy a megváltó szeretet énekét szeretnétek énekelni, akkor azt kérdezem, hogy tudtok-e most úgy érezni?”26 Bizton kijelenthetem, hogy az a kórus ott, Takoradiban azon a virágvasárnapon „a megváltó szeretet énekét” énekelte.
Halandó szolgálatának azon utolsó végzetes hetében Jézus Krisztus elmondta a tíz szűz példázatát.27 A visszatéréséről beszélt azokhoz, akik felkészültek a befogadására, nem pálmaágakkal a kezükben, hanem az evangélium világosságával a bensőjükben. A lángra lobbantott és fénylő lámpások képét használta, amelyekhez van tartalék olaj a láng táplálásához; ezzel jellemezte az arra irányuló hajlandóságot, hogy az Ő útjai szerint éljünk, befogadjuk az Ő igazságát, valamint hogy megosszuk az Ő világosságát.
Ismeritek a történetet. A tíz szűz az egyház tagjait jelképezi, a vőlegény pedig Jézus Krisztust.
A tíz szűz fogta a lámpását, és „kimenének a vőlegény elé”28. Öten bölcsek voltak: úgy készültek, hogy volt olaj a lámpásukban és némi tartalék is; öten balgák voltak: a lámpásuk kihunyt, és nem volt tartalék olajuk. Amikor felhangzott a kiáltás: „Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!”29, öten, „akik bölcsek [voltak] és elfogadták az igazságot, és vezetőjükké fogadták a Szent Lelket”30, készen álltak „a királyuk és a törvényhozójuk”31 köszöntésére, hogy dicsősége rajtuk lehessen.32 A másik öt fejvesztve próbált olajhoz jutni. De már túl késő volt. A menet nélkülük haladt tovább. Amikor kopogtattak és bebocsátásért esedeztek, az Úr így felelt: „Nem ismerlek titeket”33.
Mit éreznénk, ha nekünk mondaná ezt: „Nem ismerlek”?
A tíz szűzhöz hasonlatosan nekünk is vannak lámpásaink, de vajon van-e olajunk? Attól tartok, vannak, akik csupán néhány cseppen tengődnek, mert túlságosan lefoglalja őket a világ befolyása a megfelelő felkészüléshez. Olaj fakad a jövendölésbe és az élő próféták, különösen Nelson elnök, a tanácsosai és a tizenkét apostol szavaiba vetett hitből és az aszerinti cselekvésből. Olaj tölti el a lelkünket, amikor halljuk és érezzük a Szentlelket, és a kapott isteni útmutatás szerint cselekszünk. Olaj árad a szívünkbe, amikor a döntéseink azt mutatják, hogy szeretjük az Urat és szeretjük azt, amit Ő szeret. Olaj fakad a bűnbánatból, illetve Jézus Krisztus engesztelése gyógyításának a kereséséből.
Lehet, hogy vannak köztetek, akik bakancslistát írnak arról, mit szeretnének megtenni az életükben. Ha adhatok egy tanácsot: töltsétek meg életeteket olajjal Jézus Krisztus élő vizének formájában34, amely az Ő életét és tanításait jelképezi. A távoli helyek vagy bámulatos események elérése soha nem fog olyan teljességet vagy megelégedést nyújtani, mint a Jézus Krisztus által tanított tan szerinti élet. Korábban már említettem példákat: a jövendölés és a prófétai tanítások befogadása, a Szentlélektől érkező késztetések szerinti cselekvés, az igaz tanítványság, valamint az Urunk engesztelésének a gyógyító hatalmára való törekvés. Ez a bakancslista segít majd eljutnotok oda, ahova szeretnétek – vissza Mennyei Atyátokhoz.
Az a virágvasárnap Takoradiban nagyon különleges élmény volt számomra, mert fivérek és nővérek hithű gyülekezetével osztozhattam benne. Így volt ez más földrészeken és szigeteken világszerte. Szívem és lelkem – a tiétekhez hasonlóan – arra vágyik, hogy ezt kiáltsa: „Hozsánna a Magasságos Istennek!”35
Bár mi nem állunk ott Jeruzsálem kapuinál pálmaágakkal a kezünkben, el fog jönni az idő, amikor – amint azt a Jelenések könyvében megjövendölték – „egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; [ott áll majd] a királyiszék előtt és a Bárány előtt…, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak”36.
Áldásomat hagyom veletek Jézus Krisztus apostolaként, hogy szorgalmasan igyekezzetek igazlelkűen élni, és ott legyetek azok között, akik pálmaágakkal fogják köszönteni Isten Fiát, mindannyiunk nagy Megváltóját. Jézus Krisztus nevében, ámen.